2015. január 14., szerda

16. fejezet

A TV előtt kuporgok és épp az F-1-es közvetítést nézem. Persze nézhetném akár élőben is, ha lett volna annyi eszem, hogy azonnal igen-t mondok Kimi ajánlatára, de nekem persze az sokkal fontosabb volt, hogy nehogy lekapjanak a lesifotósok.
Tulajdonképpen… minél többször gondolom végig a vitánkat és az indokainkat, egyre inkább rá kell döbbennem arra, hogy önző módon csak magammal foglalkoztam, pedig Kimit kellett volna előtérbe helyeznem, hiszen ez mégis csak az ő versenye és ez lényegében róla szól. 
Felsóhajtok. Mondjuk, most már nem megyek sokra ezzel a ténymegállapításommal, mert Kimi hallani sem akar rólam.
Talán majd a verseny után, amikor itthon lesz…


- Mihez akarsz most kezdeni, H? – kérdezi Tim és közben aggódó tekintettel vizslat.
- Őszintén? Fogalmam sincs.
Bekapcsolom a TV-t, hogy megnézzem a spanyol nagydíj szabadedzésének közvetítését. Itt legalább láthatom Kimit…
A korábbi reményem, miszerint a kínai nagydíj után Kimi hazajön és beszélünk, teljesen összeomlott, amikor a finn láthatóan elkezdett kerülni. Timmel persze beszélt, ha összefutottak, de én még csak nem is találkoztam vele. Egyedül a szobám ablakából láttam néha, amikor jön-megy…
A reményemmel együtt pedig én magam is összeomlottam. 
- Miért nem hívod fel?
- Szerinted nem próbáltam meg? Eddig mindig kinyomta, úgyhogy gyanítom, hogy nem akar hallani rólam.
- Azt hittem, hogy fontos neked. – jegyzi meg felhúzott szemöldökkel.
- Az is. – vágom rá habozás nélkül.
- Ha az lenne, akkor mindenképpen elérnéd, hogy beszélhessetek.
Tétován bólintok. Ez mondjuk igaz. Ha nagyon akarok valamit, akkor képes vagyok elérni – legalábbis ez eddig így volt, de Kimi esetében ebben nem vagyok annyira biztos.
De egy próbát mindenképp megér… ha pedig továbbra sem akar tőlem semmit, akkor azt is meg fogom érteni, de legalább személyesen láthatom őt. 
- Megtennél nekem egy szívességet? – kérdezem izgatottan Timet, amikor hirtelen eszembe jut egy ötlet.
- Persze. Miről van szó?
- Hívd fel Kimit és kérdezd meg tőle, hogy melyik hotelben szállt meg.
- És ha tudni akarja, hogy engem miért érdekel, mit mondjak?
- Azt, hogy üzleti megbeszélésed lesz Barcelonában és összefuthatnátok dumálni.
- Szerinted beveszi? – pillant rám kétkedve.
- Nem tudom. A lényeg úgyis az, hogy megtudjam, mi a hotel neve és címe.
Tim bólint, majd bemegy a dolgozószobájába telefonálni, én pedig magamban imádkozok, hogy Kimi elárulja a bátyámnak a szükséges információkat.
Kisvártatva Tim visszatér és a kezembe nyom egy cetlit.
- Tessék. És most?
Elolvasom a cetlin lévő nevet és címet. Még jó, hogy az utóbbi néhány évben Spanyolországban voltam nyaralni, úgyhogy pontosan tudom, hogy melyik hotelről is van szó.
Zsebre vágom a cetlit és Timre nézek.
- Most? Most foglalok magamnak egy repülőjegyet és odamegyek.


- Komolyan elmész?
Határozottan bólintok egyet.
- Igen. 
- Biztos, hogy végig akarod ezt csinálni? – kérdezi másnap reggel Tim.
A bátyámra mosolygok, amikor meglátom az aggódó tekintetét. Jó, hogy ennyire törődik velem, de azért nem vagyok már gyerek…
- Igen. – behúzom a bőröndömön a zipzárt – Semmiben sem voltam még ennyire biztos.
- Azt ugye tudod, hogy ez őrültség?
- Tudom, de muszáj ezt meglépnem.
Tim beletörődötten bólint egyet.
- Jól van, de… hívj fel, amint megérkeztél!
- Felhívlak. – válaszolom, majd megölelem a bátyámat. 


Amint megérkezek Barcelonába, azonnal fogok egy taxit és a hotelhez vitetem magam.
Ahogy egyre jobban csökken a távolság köztem és a hotel, illetve Kimi között, egyre inkább idegesebb leszek. Csak reménykedni tudok abban, hogy Kimi meghallgatja a mondanivalómat, mert ha nem… nos, akkor nem tudom, hogy mihez kezdek, ugyanis csak a repülőjegyemről gondoskodtam, szállásról már nem. Mondjuk, szerintem nem is nagyon lett volna már szabad szállás, hiszen köztudott, hogy az F-1-es hétvégéken minden hotel és szálló dugig van. Persze az, hogy beszélek vele, sem garantálja azt, hogy megbocsát nekem a hülyeségem miatt, de igaza van Timnek. Egy próbát mindenképpen megér.
A taxis megáll a hotel előtt. Fizetek neki, majd a napszemüvegemet felvéve – valamennyire azért megpróbálom álcázni magam, mert nem szeretném, ha Kimi helyett valami hülye fotós látna meg először – kiszállok és a bőröndömmel együtt bemegyek a hatalmas épületbe.
Rögtön a lifthez megyek. Nem fáradok azzal, hogy a recepciónál érdeklődjek Kimi felől, mert egyrészt lehet, hogy nem is válaszolnának normálisan, másrészt meg nem akarom, hogy esetleg felszóljanak neki a szobájába, hogy vendége jött. A végén még fogná magát és lelépne előlem…
Kiszállok a liftből és futó pillantást vetek a cetlire, amin a címe, illetve a szobaszáma is megtalálható, majd céltudatosan a szobájához megyek.
Mielőtt bekopognék, gyorsan összefoglalom magamban azt, hogy mit is fogok mondani neki. 
Idegesen fújtatok egyet, majd bekopogok. Alig, hogy ezt megteszem, hirtelen eszembe jut, hogy mi van, ha nincs is itt? Természetesen megvárnám, amíg felbukkanna, de azért nem szeretnék órákat az ajtaja előtt szobrozni. A másik lehetőség, ami még felmerült bennem az az, hogy mi van akkor, ha nincs egyedül? Ha közben talált magának valaki mást… 
Körülbelül eddig jutok a rosszabbnál rosszabb lehetőségek feltérképezésében, amikor nyílik az ajtó és egy álmos finnel találom magam szembe, ami nem annyira meglepő, tekintve, hogy korán van ahhoz képest, mint amikor a finn kelni szokott, de ettől függetlenül most is ugyanolyan helyes, mint amikor utoljára találkoztunk. 
A tekintete rögtön élénkké válik, amikor meglát engem és kíváncsian végigmér.
Megköszörülöm a torkom.
- Szia! – mély levegőt veszek – Én… bemehetnék? Szeretnék beszélni veled…
Örökkévalóságnak tűnik az, ameddig a válaszára várok. A finn ugyanis ismét végignéz rajtam, majd a tekintete megállapodik az arcomon és felhúzott szemöldökkel elkezd méregetni, mielőtt végre-valahára megszólalna.
- Igen, persze. – mondja nem túl lelkesen, majd hátrébb lép, hogy bemehessek.
A szívem a torkomban dobog, amikor átlépem a küszöböt. Az, hogy beengedett és hajlandó meghallgatni, jó jel, de ez persze nem garantálja azt, hogy a végkifejlet is ugyanilyen bíztató lesz. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése