2017. november 26., vasárnap

6. fejezet

Szeptember 17., kedd

Az első óra, azaz a földrajz után ismételten az udvaron kötünk ki. Lassan már a törzshelyünké válik a kerítés melletti, kissé kopottas pad.
- Hogy fogom én kibírni a dupla irodalmat? – kérdezi nagyot sóhajtva Mel.
Meglepetten nézek rá.
- Ahogyan a többi órát?
- Jó, de… olyan uncsi.
- Szerintem Berger jó fej. – szólal meg mellettem An.
Épp szólásra nyitom a számat, de végül nem mondok semmit, mert a fiúk – Leon, Matt, Ralph és Max –, illetve Lara csatlakoznak hozzánk.
- Mi a téma? – kérdezi Matt és lazán levágja magát mellém.
Már eleve hárman ültünk a padon, de Matt miatt kissé összébb húzzuk magunkat… Vagyis, inkább én csúszok egy kicsit An felé, hogy ne érjek hozzá Matthez. Tudom, hogy ez ostobaságnak tűnik, de Matt egyébként is mást vált ki belőlem, mint kellene… most meg itt ül közvetlenül mellettem. A lába és a karja is az enyémhez ér, így érzem a testéből kiáradó hőt.
- Bergerről volt szó. – mondja Mel.
- Én csípem. Nagyon ott van. – vigyorog ránk sokatmondóan Ralph.
- Te minden tanárnőt csípsz. – jegyzi meg Matt szintén vigyorogva.
- Nem is. Müller legalábbis nem tartozik közéjük.
- Na ne! Szegény Nina néni! – hülyül tovább Matt.
- Amúgy elég laza napunk lesz. – mondja An, majd rám néz.
Bólintok és bátorítóan rámosolygok. Nem tudom, hogy miért, de valamiért az az érzésem, hogy Ant nem bírják különösebben… eddig legalábbis nem bírták. Most legalább idejönnek úgy is, hogy ő is itt van. Az persze megint más kérdés, hogy Matt szándékosan van mindig ott, ahol én – én legalábbis így gondolom. Ez mondjuk akár lehetne hízelgő is, de ilyenkor eszembe jut az, amit Annel beszéltünk és rögtön lehűtöm magam. Különben is: Leon valahogy cukibb… nem?
Matt finoman oldalba lök, ezért felemelem a fejemet és egyenesen a kékes-szürkés szempárba nézek.
- Mi az?
- Elgondolkoztál.
Vállat vonok.
- Lehet.
- Na és min? – kajánul elvigyorodik – Csak nem rajtam?
- Dehogy. – felelem gyorsan, nehogy kiderüljön, hogy már pedig én igenis rajta gondolkoztam – Nálad azért vannak érdekesebb dolgok is.
- Például? Anna barátnőd? – kérdezi gúnyosan.
- Tudtommal nem tartozom neked elszámolással. – mondom sértődötten, majd felállok.
Mindenki rám néz.
- Én… most bemegyek, úgyis mindjárt vége a szünetnek.
- Veled megyek. – mondja An.
Bólintok, majd otthagyjuk a többieket – és főleg Mattet.
- Matt húzott fel? – kérdezi An.
- Ennyire látszik? – kérdezek vissza csodálkozva. 
Vállat von.
- Hát… vele beszéltél utoljára, mielőtt bejöttünk…
- Szörnyen bosszantó egy alak. – puffogok a barátnőmnek.
- Tudom. 
Ezután több szó nem esik Mattről, mert bemegyünk a termünkbe és nem akarjuk, hogy bárki is hallja azt, amiről beszélünk.
A dupla irodalom is hamar eltelik, legalábbis nekem hamar. A többiek kissé meggyötörtnek tűnnek, de én szeretem az irodalmat, úgyhogy elviseltem volna még egy dupla órát belőle. Inkább, mint mondjuk kémiából…
Az infó terem a földszinten van, ezért lemegyünk. Az infót Lehmann tartja, aki a kosarasok edzője és nem mellesleg a tesi tanárunk is. 
Amikor a tanár megjelenik, Mel felsóhajt mellettem. Kérdőn sandítok rá, mire megvonja a vállát.
- Jóképű. Szerinted miért szeretem annyira a tesit? – kérdezi vigyorogva.
Mosolyogva megcsóválom a fejemet. Úgy tűnik, hogy Melnek mindenki tetszik, aki egy kicsit is jóképű… Jelen esetben mondjuk egyetértek vele, mert Mark Lehmann valóban helyes tanár, de azért mégiscsak egy tanár…
Az infóteremben U alakban vannak elrendezve a számítógépasztalok. Annel az ajtónál lévő két asztalhoz pakolunk le úgy, hogy An ül majd a jobbomon. Néhány másodperccel később megtudom, hogy ki lesz a bal oldalamon – Matt. Komolyan, meglepődtem volna, ha nem ő ül mellém… Ezt nem nagyképűségből mondom, de akkor is valahogy sejtettem, hogy így lesz. 
Csak ne lenne az az idióta önelégült vigyor az arcán…
Sokkal jobban örültem volna mondjuk Leon vagy bárki más társaságának… ehelyett megkaptam Mattet – minimum erre a tanévre. Remélem, hogy a következő évben máshová fog ülni, de addig is kénytelen leszek elviselni a társaságát. Bár… miért kellene? Az órán majd max. a tanárra, meg Anre figyelek, úgyhogy nem kell vele beszélnem egyetlen másodpercre sem… 
Lehmann amúgy szintén egész jó fej, már ami az infót illeti. Tesi órám még nem volt vele, majd csak ma lesz először, ezért arról még nem tudok nyilatkozni. A mai órán még nem fogunk csinálni semmit sem, mert ugyebár ez az első óránk vele, úgyhogy szabad foglalkozás van, ezért jobb híján fellépek face-re. 
Visszaigazolok azoknak, akik bejelöltek, így most már az osztályból mindenki az ismerősöm. 
Tulajdonképpen… egész jó az osztályunk. Igaz, hogy néhány emberrel kábé két szót sem váltottam még (lásd Rina, Lia, Jan), de összességében teljesen jó tapasztalataim vannak.
Mivel most nincs semmi sürgős dolgom, a tenyerembe támasztom az államat és úgy görgetem lefelé az oldalt. 
- Látom, nagyon leköt. – jegyzi meg mellettem halkan Matt.
- Nem mindegy, hogy mi köt le és mi nem? – kérdezem tőle ugyanolyan halkan, de teljesen unottan.
- Ajajj… mitől vagy ilyen harapós?
- Nem vagyok harapós.
- Á, dehogy. – a hangja gúnytól csöpög.
Felemelem a fejemet és Matt felé fordítom. A kékes-szürkés szempár kíváncsian méreget.
- Miért nem tudsz egy kicsit levegőnek nézni? – kérdezem végül felhúzott szemöldökkel.
- Téged senki nem néz levegőnek.
Ha nem lennék rá totál pipa azért, mert a szünetben Ant oltotta – hozzáteszem, nem először –, akkor talán… talán még jól is esnének a szavai. De csak talán, mert ez nincs így.
- Akkor talán te lehetnél az első. – mondom kissé ingerülten, majd visszafordulok a monitor felé.
- Úgy könnyebb lenne, ha elmondanád, hogy mi bajod. – jegyzi meg komolyan.
Anre sandítok, aki most épp zenét hallgat. Csak ezért válaszolok Mattnek, mert így legalább An nem hallja azt, amit mondani fogok. Félreértés ne essék, nem akarok titkolózni An előtt, csak… csak most talán végre kapok valami értelmes magyarázatot arra vonatkozóan, hogy Matt miért szekálja folyton Ant.
- Miért vagy ilyen Annel? – fordulok ismét Matthez.
- Milyen? Kedves? – kérdezi mosolyogva.
- Bunkó. – helyesbítek összeszűkülő szemekkel.
- Nem vagyok vele bunkó. – kéri ki magának még mindig komoran.
- Á, dehogy. – ugyanúgy mondom ezt a mondatot, mint ahogyan ő mondta korábban.
- Ezt most nem értem… miért kellene vele máshogy viselkednem? Nem a csajom.
- Már nem. – csúszik ki a számon hirtelen.
Matt tekintetében az érdeklődés csalhatatlan jele villan.
- Tehát tudsz róla.
- Miről nem? – kérdezek vissza kissé hencegve.
- Mondjuk arról, hogy sok minden kamu, amit rólam mondanak.
- Például? Valójában nem jártál a fél sulival, szörnyen hűséges és jó fej vagy mindenkivel?
- Azt mondtam, hogy „sok minden kamu”, nem azt, hogy minden. – morogja kelletlenül.
- Nézd! Velem nem kell kedvesnek lenned, de… nem lehetnél legalább Annel kevésbé bunkó?
- Miért kellene azt tennem, amire kérsz? – kérdez vissza fölényesen. 
- Tudod mit? Felejtsd el! – vágom a fejéhez dühösen, noha igencsak nehezemre esik halkan beszélni, hogy ne hallják meg a többiek.
A monitort nézem, de a szemem sarkából látom, hogy Matt közelebb hajol hozzám.
- Ha fel tudsz nekem ajánlani valamit cserébe… akkor beszélhetünk a kérésedről.
- Szóval zsarolni akarsz? – kérdezem közömbösen, de a szívem a torkomban dobog.
- Ez üzlet, szivi. Semmi több.
A csengő hangja megment a válaszadástól. Gyorsan összekapom a cuccaimat és szinte futva hagyom el a termet.


Az ebédszünetben kedélyesen társalgok Annel, Mellel és Ollival. A beszélgetés feledteti velem Mattet és az egész ostoba szóváltásunkat.
A következő óra angol lesz, amitől Mel ismét be van zsongva.
- Richter is helyes pasi. – mondja álmodozva.
- Alex nagybátyja is helyes pasi. – kotnyeleskedik közbe An.
Mellel együtt meglepődve nézek a barátnőmre.
- Miért vagy ezen úgy meglepődve? Ezt már mondtam neked szombaton is.
Kényszeredetten bólintok. Az tény, hogy Jo jóképű, de azért fura belegondolni abba, hogy a barátnőm odavan a nagybátyámért…
- Tényleg? – Melnek rögtön felcsillan a szeme – Hogy néz ki? Hány éves? Mik a hobbijai?
Felemelem a kezemet és hitetlenül elmosolyodom.
- Lassabban! Oké? 
- Ne térj el a tárgytól! Infókat akarok! 
- Jól van. – beletörődötten felsóhajtok – Mit akartok tudni róla?
- Kezdjük talán ott, hogy…


Angol után rajz jön Christinával, majd, mivel tesi lesz, átmegyünk az öltözőbe, mivel az egy külön épületben van. Gyorsan átöltözünk, majd bemegyünk a terembe.
Lehmann felolvassa a névsort, majd, miután megállapítja, hogy senki sem hiányzik, azonnal elkezdjük az órát. 
Mivel jó idő van, az udvaron csináljuk a bemelegítést, azaz a tizenöt kör futást. 
Mellel összevigyorgunk, An pedig értetlenül néz ránk.
- Hogy lehet szeretni a futást?
- Kikapcsol. – válaszolom vállvonogatva.
- Felspannol. – mondja Mel, miközben gyors copfba köti barna haját.
- Engem nem. Csak totál lehangol.
Lehmann szól, hogy álljunk meg a pálya szélén, így követjük az utasításait. Anre nézek, aki bólint egyet.
- Menjetek csak nyugodtan! Én majd bevánszorgok a célba.
- Biztos? – pillantok rá kétkedve.
- Tuti.
Amikor a tanár a sípjába fúj, összenézünk Mellel, majd nekiiramodunk. Egymás mellett haladunk, meglehetősen jó tempóban. Az egyik felem mondjuk szívesen lemaradna, hogy támogassa Ant, de mit tegyek, ha egyszer szeretek futni?
Igaz, hogy a futás kikapcsol, de azért észreveszem a srácok elismerő tekintetét, amikor lehagyjuk őket. Sőt, magát a tanárt is meglepjük, amikor jóval idő előtt végzünk az előírt körökkel.
Lehmann elégedetten bólint egyet.
- Ezek szerint van még egy jó futónk. – állapítja meg a szemembe nézve, majd visszafordul a többiekhez.
Mellel leülünk a pálya mellé a fűbe. Vagyis én ülök, Mel pedig elfekszik. 
- Ez jól esett. – jegyzem meg alig lihegve.
- Ja, nekem is. – hirtelen felül – Nem is tudtam, hogy Lehmann-nak ilyen jó a segge! – súgja nekem oda vigyorogva, majd a fejével a tanár előbb említett testrésze felé int.
- Te bolond vagy! – mondom neki vigyorogva, majd oldalba lököm.
- Nem is. Na jó, talán egy kicsit.


Suli után hazamegyek, tanulok holnapra, majd fél ötkor kimegyek a házunk elé, ugyanis így beszéltük meg Mellel. Ő a szomszéd faluban lakik, azaz gyakorlatilag az utca végén lévő híd túloldalán, úgyhogy nem kell sokat gyalogolnia ahhoz, hogy átjöjjön hozzánk.
Mellel köszöntjük egymást, majd elindulunk futni.

Este az ágyban fekszek és zenét hallgatok, közben pedig felkapom a mobilomat az éjjeli szekrényről és belépek a netre, hátha történt valami érdekes azóta, hogy nem voltam fent.
Mel kiírta a délutáni futásunkat, amit lájkolok, majd váratlanul üzenetet kapok – Leontól.
Meglepetten olvasom el a kérdését.
Ma nem sokat beszéltünk a suliban… mondjuk, nem is hiszem, hogy egyáltalán lett volna lehetőségünk beszélgetni, mert Matt folyton ott volt körülöttem. Komolyan, nem is értem Mattet… ha már itt tartunk, akkor magamat se, hogy miért hagyom magam felhúzni, különösen ilyen hülyeségek miatt…
Rövid tétovázás után válaszolok Leonnak.
Homlokráncolva olvasom a következő üzenetét. Úgy látszik, hogy ez a „Pisti”-dolog most már örökre rajtam marad…
Mosolyogva pötyögöm be neki a válaszomat, amire szinte azonnal meg is kapom a következő üzenetét.
A beszélgetésünk végén még mindig mosolyogva teszem le a mobilomat. Nem hittem volna, hogy Leon fel tud vidítani csupán néhány sorral… ráadásul ilyen sorokkal! 
Nem is értem, hogy minek foglalkozok Matt-tel, amikor itt van Leon, aki sokkal rendesebb, mint ő…

2017. november 8., szerda

5. fejezet

Szeptember 16., hétfő

A sulihoz érve az osztály kosaras részét, azaz Leont, Mattet, Ralphot és Maxot a lépcsőn ülve találjuk. Köszönünk egymásnak, majd mi épp indulnánk tovább, amikor Ralph váratlanul megállít minket.
- Jöttök délután a kosárra? – kérdezi kíváncsian.
Mielőtt válaszolnék, Leonra nézek, aki erre rám kacsint, majd Anre siklik a tekintetem (most, hogy barátnők vagyunk, Annek hívom), aki tétován bólint egyet.
- Igen. – válaszolom végül mindkettőnk nevében, közben pedig magamon érzem Matt pillantását.
- Az jó. Legalább látjátok, ahogy lealázzuk a b-seket. – mondja vigyorogva Ralph.
Kérdő tekintetemet látva Leon elmosolyodik.
- Hat hely kiadó és a másik osztályból alapból hatan jelentkeztek. – egészíti ki Ralph szavait.
- Értem. Majd szorítok.
- Köszi.
- Nem megyünk már be? – kérdezi Matt morogva.
- Na, mi van, Matty fiú? Bal lábbal keltél fel? – kérdezi Ralph a szokásos vigyorával az arcán, majd oldalba löki Mattet.
- Nem valószínű. – közli úgy, hogy közben végig engem néz.
Megszólal a jelzőcsengetés, így mindannyian elindulunk befelé. Mivel egyesével tudunk csak bemenni az ajtón, valahogy hátrakeveredek Matthez.
- Szóval mégiscsak elfogadtad az ajánlatomat. – állapítja meg egy széles mosoly társaságában.
- Ezt azért így nem mondanám. – felhúzott szemöldökkel néz rám, mire felsóhajtok – Leon miatt megyek el.
Továbbindulnék, de Matt megfogja a karomat, így pedig megállásra késztet.
- Ezt hogy érted? – kérdezi komoran, közben pedig a tekintetét végig Leonon nyugtatja, aki már körülbelül a lépcsősor felénél jár.
- Úgy, hogy ő is elhívott.
- Részletkérdés. – mondja vállvonogatva.
- Lehet. De neki mondtam igent és nem neked. – egy elégedett mosolyt villantok felé, mire elengedi a karomat, én pedig gyorsan bemegyek a termünkbe.
Nem tudom, hogy Mattnek miért olyan fontos ez az egész… vagyis, dehogyisnem tudom. Ha ránézek, folyton az jut az eszembe, amit An mondott még szombaton, miszerint felkeltettem Matt érdeklődését, amit én egyáltalán nem akartam.
Az első óránk fizika lesz, az osztályfőnökkel. Szerencsére nem vészes, a tanárnő egész jól magyaráz. Most már legalább értem, hogy Olli miért szereti a fizikát.
Óra után a szendvicseink társaságában lemegyünk az udvarra. Annel leülünk egy padhoz. Alig, hogy nekiállunk enni, idejön hozzánk Mel.
- Hallom, ti is jöttök a kosárra.
- Igen, csak azt nem tudom, hogy mihez kezdek két órán keresztül. – mondja nagyot sóhajtva An.
- Két óra?
- Hát igen. Tudod, az utolsó óra fél kettőig tart, a kosár meg fél négykor kezdődik.
Basszus! Erről totál megfeledkeztem. Mondjuk, hazamehetnék addig, de őszintén szólva nincs sok kedvem annyit buszozni.
- Mi lenne, ha addig elmennénk valamerre? – vetem fel kíváncsian – Vagy akár itt is maradhatunk.
- Menjünk a sétálóutcába! Ott van egy csomó üzlet, meg be is tudunk ülni valahová. – indítványozza Mel.
- Oké. 
- Nekem is. – mondom mosolyogva.
A szünet után biológia lesz Frau Müllerrel, aki kapásból feleltetéssel kezdi az órát. Először Ralphot hívja ki felelni, akinek viszont ez nagyon nincs ínyére.
- Készültél?
- Tudja, tanárnő, az úgy volt…
- Készültél vagy sem? – kérdezi szigorúan Frau Müller.
- A kosár fontosabb.
- Lehet. De ha így folytatod, akkor biológiából fogsz megbukni és nem kosárlabdából. – mondja, majd int, hogy Ralph leülhet és beleír a naplóba – Albrecht?
Jan feláll, kimegy a táblához és lazán lefelel a pénteki anyagból, majd új anyagot veszünk.
Óra végén Frau Müller elhagyja a termünket, mire Ralph hangosan a földhöz vágja a könyvét.
- Tökre szenya ez a nő! Nem igaz, hogy nem érti…
- Így jártál, Ralphi. – mondja behízelgő hangon Matt, majd kölyökkutya-képpel néz Ralphra – Csak nem rossz jegyet adott valakinek a csúnya Nina néni?
- Elmehetsz ám, ahova gondolom. – morog dühösen Ralph.
Gyakorlatilag az egész szünet Ralph dühöngésével telik, majd jön egy nyelvtan és egy matek.
Az ebédszünetben megint az ablakhoz ülünk Annel. Olli ismét a mi asztalunkhoz ül le.
- Tényleg egész jó a fizika. – mondom neki mosolyogva.
- Egész jó?! – színpadiasan a szívéhez kap – Csak egész jó?! 
- Jól van na. – elnevetem magam – Akkor jó. 
- Szuper.
- Rendben. Legyen szuper. Mondjuk sokkal jobb, mint a régi sulimban. – teszem hozzá elgondolkozva.
- Frau dr. Stein a legjobb fej tanár az egész suliban, úgyhogy nagy mázlink van vele.
- Mész kosárra? – kérdezi An Ollit.
- Nem. Őszintén szólva, nem különösebben érdekel.
- Akkor mi érdekel? – pillantok kérdőn Ollira.
- A foci. Na, az király. 
- Kedvenc csapat?
- Hát, tulajdonképpen…


Etikán megismerkedek egy újabb tanárnővel, Christina Beckerrel. Na, nekem ő lett az abszolút kedvencem. Természetesen az ofőt is bírom, de Christina… valahogy közvetlenebb velünk. Alapból úgy kezdi az órát, hogy tegeződjünk, majd, miután felfedezi, hogy új vagyok, kifaggat egy-két dologról, utána pedig folytatódik az óra.
- Rendben, akkor… talán játszunk valamit. Először is felírom mindenkinek a nevét egy cetlire. – jelenti be mosolyogva, majd gyorsan felfirkantja a nevünket a papírszeletkékre és beteszi őket egy zsákba – Most kihúzok három nevet. Ők lesznek a csoportok vezetői. – a zsákba nyúl és kivesz belőle három félbehajtott papírt – Lara, Jan és Matthias. – olvassa fel sorban a neveket, majd ránk néz – Most pedig gyertek ide és sorban húzzatok ti is, hogy megtudjuk, ki melyik csoportba kerül.
A csoportvezetők felállnak és Christinához mennek húzni. A húzás végén kialakulnak a csoportok: Larához An, Olli és Max kerül, Janhoz Katharina, Mel és Lia csatlakozik, míg Matthez Ralph, Leon és… és én.
Christina felszólítására mindenki úgy helyezkedik el a teremben, hogy a csoporttagok egy helyre kerüljenek, így én Max helyére megyek, mert így kell a legkevesebbet változtatnunk.
- A feladat a következő… mindenki mondjon egy dolgot, amit magával vinne egy lakatlan szigetre, végül pedig ezek közül válasszatok ki hármat és azokat írjátok fel egy papírra! Érthető?
Bólogatunk, majd nekilátunk a feladatnak. Nálunk Matt pornóújságot, Ralph egy rekesz sört, Leon egy doboz gyufát mond, én pedig egy svájci bicskát választok.
- Gyufa minek? – kérdezi homlokráncolva Ralph.
- Talán tűzet gyújtani? – kérdez vissza Leon.
- De…
- A gyufa fontos. – vágok közbe Ralph mondatába – És, ami azt illeti, a bicska is… De sör… az minek kéne?
- Ha egy lakatlan szigeten ragadnál, szerintem neked is jól jönne egy kis sör.
- Lehet, de haszontalan.
- És a pornóújság? – néz rám Ralph méltatlankodva – Az minek?
- Jó kérdés. – szól közbe Leon.
- Végül is… nem rossz ötlet.
Három döbbent szempárral találom magam szembe, amitől úgy érzem, hogy meg kell védenem magamat.
- Most miért? Ha esetleg esne az eső, nem lenne száraz növény a tűzgyújtáshoz… de az újságot begyújthatnánk. – mondom, majd a végére elmosolyodom és Mattre pillantok.
- Az kéne még. – dünnyögi maga elé – Felejtsd el! Az újság máshoz kell.
- Minek újság, ha ott lesz az új csaj? – kérdezi Ralph vigyorogva.
- Úgy tudom, a feladatban az volt, hogy mi az, amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre… A lakatlan szigeten egyedül lennél. – jegyzem meg epésen.
- Jól van na! Nyugi, új csaj. – a vigyorgása mosollyá szelídül – De a sörömet nem tarthatnánk meg?
- Én leszavazom.
- Én is. – mondja Matt, mire Ralph morcosan néz rá – Bocs, öreg, de inkább a pornó, mint a söröd.
- Kösz. - vág egy gyors grimaszt – Na és te, Leo?
- Lexszel vagyok, úgyhogy a sörnek mennie kell.
Matt felkapja a fejét és kíváncsian méreget hol engem, hol Leont. Nem tudom, hogy miért… talán azért, mert Leon másképp szólít? Igazából mindegy is. Nem vagyunk kötelesek beszámolni Mattnek… na, nem mintha lenne miről.
- Készen vagytok? – kérdezi Christina, mire mindegyik csoport igenlő választ ad – Rendben, akkor nézzük…


A töri hamar eltelt dr. Olaf Schäfferrel, úgyhogy mindenki viszonylag vidáman pakolja össze a cuccait. Ez talán annak is köszönhető, hogy délután kosár lesz, ami nem csak a mi osztályunkban örvend nagy sikernek, hanem az egész suliban.
Elköszönünk a többiektől, majd Annel és Mellel felkerekedünk és elmegyünk a sétálóutcába.


A kis túránk után, három körül érünk vissza a sulihoz. Lerakjuk a cuccainkat a termünkben, majd egyenesen a tesiterembe megyünk. 
Rajtunk kívül már van itt néhány néző, de még eléggé kihalt a hely. Beszélgetünk egy kicsit, majd megjelennek a fiúk, de csak hárman jönnek ide hozzánk: Leon, Matt és Ralph. Max a terem másik végéhez megy, ahol Lara már várja. 
-  Ügyik legyetek! – mondja mosolyogva Mel.
Ralph vigyorogva végignéz magán, majd a többieken.
- Mi mindig azok vagyunk.
- És szörnyen szerények. – jegyzem meg közömbösen.
- Azok hát. – helyesel Ralph bólogatva.
Leon leül mellém.
- Azért vannak kivételek. – mondja olyan halkan, hogy csak én halljam.
- Igaz. 
Egyikünk sem mond semmit, csak csendben nézünk egymás szemébe. Nem tudom, hogy miért, de úgy érzem, hogy elveszek a barna pillantásban. 
A kis pillanatunkat az edző, Mark Lehmann szakítja félbe, amikor is belefúj a sípjába.
- Most mennem kell. – szólal meg Leon.
Bólintok. 
- Mutasd meg nekik. – mondom mosolyogva.
Leon feláll.
- Köszi… Pisti. – ártatlanul cseng a hangja, de a szemében látom, hogy mosolyog.
- Ezért még számolunk. – figyelmeztetem évődve.
- Tudom.
Elkezdődik a válogató, ami gyakorlatilag több kisebb meccsből áll. Igazából eléggé egyszerű a dolog: aki jó, bejut, aki nem, az nem.
- Szerintetek bejutnak? – kérdezem a lányokat.
- Simán. Tavaly is elsőként kerültek be, pedig kilencedikeseket nem szoktak beválogatni. – válaszol Mel, de közben nem veszi le a tekintetét a pályáról.
Kis idő múlva bebizonyosodik, hogy Melnek igaza volt, ugyanis mind a négyen bekerültek. Az edző felolvassa a keret tagjainak neveit, majd a válogató véget ér. A fiúk vigyorogva jönnek hozzánk.
- Na? – kérdezi Ralph elégedetten.
Mel legyint egyet.
- Nem volt ezen semmi meglepő. Tudni lehetett, hogy bekerültök.
- Még jó, hogy Müller nem rontotta el a kedved. – mondom Ralphnak, mire Ralph elhúzza a száját.
- Ne is mondd! Rühellem azt a nőt! Tényleg… egyáltalán hány éves? Tuti, hogy még ötven év múlva is itt fog tanítani. – elgondolkodik – Vagy lehet, hogy őt teszik be a szertárba a csontváz helyére?
Mindannyian jót derülünk Ralphon, majd a srácok elmennek átöltözni, mi pedig elindulunk kifelé a tesiteremből.
Illetve… csak indulnék, mert Matt, akárcsak reggel, most is visszatart.
- Vélemény?
Felhúzott szemöldökkel nézek rá.
- Ezt hogy érted?
Elengedi a karomat és zsebre vágja a kezeit.
- Hát… valamilyen béna beszólás?
- Tudtommal azokban te vagy a jó. – mondom egy ártatlan mosoly mellett.
- Nagyon jól elvagy Leoval. – állapítja meg homlokráncolva.
- Mindenkivel jól elvagyok. – helyesbítek gyorsan, mielőtt még valamit elkezdene kombinálni.
- Csak velem nem.
- És ezen te csodálkozol?
Lemondóan felsóhajt. Most talán… megbántódott? Nem állt szándékomban a lelkébe tiporni, de… arról volt szó, hogy kerülöm. De talán lehet, hogy túlságosan is rideg vagyok vele. Jaj… csak ne lenne az az átkozott jó szívem!
- Amúgy… nem is vagy olyan béna. – jegyzem meg egy tétova mosoly mellett arra utalva, hogy Matt is azok között volt, akik a legtöbb kosarat dobták.
- Bókolsz? – kérdezi egy kedves (!) félmosoly mellett.
- Az a pasik dolga.
- Észben tartom.
- Alex, jössz már? – kérdezi Mel a terem ajtajából, mire összerezzenek és elfordítom a tekintetemet Mattről.
- Persze. Egy perc. – válaszolok neki, majd visszafordulok Matthez – Mennem kell.
- Észrevettem. 
Bólintok, de mielőtt elindulhatnék a lányokhoz, utánam szól, így ismét ránézek.
- Amúgy… nem pornót vinnék magammal a szigetre.
- Hanem? – kérdezem kíváncsian.
- Téged. – közli velem egyszerűen.
Meglepetten pislogok rá.
- Miért?
- Találd ki! – elvigyorodik, majd int és a srácok után megy, az öltözőbe.
Megrázom a fejemet. Matt kész rejtély számomra. Az egyik pillanatban undok velem, aztán kedves lesz, majd idegesít, végül pedig egész baráti hangnemben cseverészik velem.
Annak ellenére, hogy megfogadtam, kerülni fogom, biztos vagyok abban, hogy kiderítem, milyen is az igazi Matt.