November 5., kedd
Reggel An, amint meglátja Ollit, felmegy a termünkbe. Sajnálkozva utánanézünk Mellel, de nem tartunk vele, mert most már itt az ideje annak, hogy Mel végre beavasson.
- Nem akarsz végre mondani valamit? – húzom kissé félre a többiektől.
- De, persze. – idegesen a hajába túr – Igazából több ötletem is van, de nem tudom, hogy melyik válna be leginkább.
- Mondd el őket és majd választunk. – javaslom neki felvont szemöldökkel.
- Oké. A kicsinyes vagy a durva bosszúm érdekel?
- Attól függ, hogy mennyire durva a durva.
- Leveleket küldözgetünk neki, névtelenül zaklatjuk, esetleg be is törhetünk hozzájuk…
- Stop! – emelem fel a kezem meghökkenve – Akkor inkább mond a kicsinyes bosszúdat.
- Levegőnek nézzük, letiltjuk face-en, beszólogatunk neki…
- Jó. Legyen ez.
- Tényleg? – pillant rám kétkedve.
Határozottan bólintok.
- Hát, inkább ezek, mint az, hogy betörjünk hozzájuk…
Mel szégyenlősen elvigyorodik.
- Csak egy ötlet volt.
A vállára teszem a kezemet.
- Nincs is ezzel semmi gond addig, amíg csak ötlet marad.
Vigyorogva bólogat néhányat.
- Bocs. Azt hiszem egy kicsit elkapott a gépszíj…
- Egy kicsit? – pillantok rá úgy, mintha nem lenne százas.
Közelebb hajol hozzám.
- Mindig is ki akartam próbálni ezt a bosszúállós dolgot.
- Kezdek félni tőled. – jegyzem meg homlokráncolva.
Mel elneveti magát.
- Nem kell. Ne izgulj!
Megrázom a fejemet, majd csatlakozunk a lépcsőnél ülő fiúkhoz.
Földrajzra a tanár behoz néhány kőzetmintát, amit körbead, hogy közelebbről is megnézhessük. Ez persze szép és jó terv, de a fiúk kicsit átértelmezik, mert ahelyett, hogy továbbadnák, inkább továbbdobják egymásnak a kőzeteket.
Ennek persze az lesz a vége, hogy Ralph megdobja Maxot (állítása szerint csak véletlenül), de Max ezt nem hagyja annyiban és visszadob neki egy másikat, ami persze nem Ralphot, hanem Leont találja el, így kisvártatva egy csata kellős közepén találjuk magunkat.
Schäffer azonnal visszaszedi a kőzeteket, ráadásul röpdolgozatot írat, mert szerinte nem érdemeljük meg azt, hogy „játszunk” (?) az óráján.
Szünetben Mellel pont úgy intézzük, hogy akkor menjünk ki a teremből, amikor Olli, így Mel „véletlenül” nekimegy Ollinak, majd jól le is szidja, amiért nem képes odafigyelni arra, hogy más is ki akar jutni a teremből. Olli ezt egy kérdő nézéssel reagálja le, majd vállat von és végigmegy a folyosón – gyanítom, a barátnőjéhez tart.
Dupla irodalmon új anyagot veszünk. Nekem semmi bajom sincs ezzel, de a többiek – különösen a fiúk – elkezdenek szörnyen szenvedni a sok verselemzéstől és ezért inkább nekiállnak valami mást csinálni.
Berger egy ideig tolerálja a hangzavart, de amikor Ralphék elkezdenek hangosan röhögni egy videón, dühösen az asztalra csap és kihívja a renitenseket felelni.
A felelésen hamar túl vagyunk, mert Ralph, Max, Matt és Leon is hatost kap, mivel nem tudnak semmit sem az anyagból.
Infón megint szabad foglalkozás van (éljen Lehmann), ezért szokás szerint felmegyek Facebookra. Alig, hogy belépek, Mel már rám is ír.
Meglepetten olvasom el az üzenetét, majd rögtön utána ránézek a monitorok felett. Mel határozottan bólogat, ezért visszafordulok a gépemhez és sóhajtva válaszolok neki.
Nem kell sokat várnom Mel újabb üzeneteire.
- Inkább gyerekes, nem? – szólal meg közvetlenül a fülem mellett Matt a „kicsinyes” szóra reagálva, aki ezek szerint szintén elolvasta Mel üzenetét.
Felé fordítom a fejemet és szólásra nyitom a számat, hogy letoljam, amiért beleolvasott a beszélgetésembe, de a torkomon akad a szó, amikor szembe találom magam a kékes-szürkés szempárral. Persze máskor is megcsodáltam már Matt meghatározhatatlan színű szemeit, de most extra közel van hozzám és ezért még inkább képtelen vagyok megszólalni.
- A kupaktanács akcióban? – kérdezi vigyorogva.
- Mondhatjuk így is. – felelem mosolyogva.
- A barátnőd tud róla?
- Nem. És szeretném, ha ez így is maradna. – nézek rá célozgatva.
Vigyorogva bólint egyet.
- Oké. Lakat a számon.
Alig, hogy ezt kimondja, automatikusan lepillantok a szájára. Az agyam teljesen kiürül és képtelen vagyok bármi értelmesre gondolni.
Matt vigyora féloldalas mosollyá szelídül.
- Mi az?
Megrázom a fejemet. Ideje visszatérnem a valóságba ahelyett, hogy nekiállnék mindenféléről kombinálni.
- Semmi. – mondom zavartan, majd gyorsan bepötyögöm a válaszomat Melnek.
Ezután nagyot sóhajtva letiltom Ollit és írok még egy gyors helyzetjelentést a cinkostársamnak.
Nem tudom, hogy egyáltalán érdemes-e fellépnünk Olli ellen, de Mel elszántnak tűnik és a mai nap elkezdtük az Olli elleni hadjáratunkat, amiből már nem hátrálhatok ki.
Hogyan is tehetném? Nem hagyhatom cserben a barátnőimet.
Angolon Leon kettesre felel, majd haladunk tovább az anyaggal.
Tulajdonképpen a rajz órának zökkenőmentesnek kellene lennie, de mégsem lesz az. Egymást kell lerajzolnunk, ezért Christina arra kér minket, hogy kettesével alkossunk párokat úgy, hogy az első kettő, illetve a hátsó kettő padban ülők lesznek párban.
Ezzel mondjuk nem lenne semmi gond, ha Mel nem pont Ollit kapná párjául.
- Másik párt szeretnék. – jelenti be határozottan.
Christina megpróbálja meggyőzni Melt, hogy maradjon minden így, ahogyan most van, de mivel a barátnőm hajthatatlan, nagyot sóhajtva megkér engem, hogy cseréljek vele helyet.
Összenézünk Mellel, mire Mel alig láthatóan megrázza a fejét.
- Én… – megköszörülöm a torkom – Nem szeretnék elülni.
- Anna? – pillant a tanárnő kérdőn az előttem ülő barátnőmre, aki erre beleegyezik abba, hogy Mel helyére üljön.
- Szerinted nem voltunk túl feltűnőek? – kérdezem halkan Melt, amikor leül elém és hátrafordul hozzám.
- Á, dehogy.
- Tényleg?
- Persze, hogy feltűnőek voltunk. – mondja idegesen, de azért halkan, hogy más ne hallja – De ez nem gond. Legalább Olli levágja, hogy mi a helyzet.
Az említett felé fordulok, aki épp Annek magyaráz valamit, mire An elmosolyodik.
- Talán nem is volt ez olyan rossz ötlet. – jegyzem meg tétován – Most Ollinak legalább feltűnik az, hogy An jó fej.
Mel egyetértően bólint.
- De ha mégsem… Nos, akkor még van néhány ötlet a tarsolyomban.
Most rajtam a sor, hogy bólintsak, noha egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy tudni akarom, mi jár Mel fejében…
November 6., szerda
Jókedvűen beszélgetünk a többiekkel egészen addig, amíg Olli meg nem jelenik a suli előtt – An társaságában.
Mellel együtt leesett állal figyeljük azt, ahogy együtt (!) jönnek suliba.
- Nem azt mondta, hogy későbbi busszal jön, mert elaludt? – hajolok oda Melhez kíváncsian.
- De. Szerinted mi folyik itt?
- Fogalmam sincs.
An tegnap kerülte Ollit, most meg vele jött suliba? Mi történt tegnap délután óta? Mert abban szinte száz százalékig biztos vagyok, hogy valami történt, különben most An nem társalogna Ollival. Komolyan kész rejtély ez az egész.
Matek után azonnal letámadjuk Ant.
- Mi van közted és Olli között? – kérdezem tőle kíváncsian.
- Semmi. – vágja rá gyorsan.
Mel összeszűkülő szemekkel vizslatja az egyre jobban elpiruló Ant.
- Gyerünk! Ki vele!
An megadóan felsóhajt.
- Tegnap rajzon elkezdtünk beszélgetni, aztán délután, amikor gépnél voltam rám írt és estig dumáltunk.
- És? – kérdezi izgatottan Mel.
- Nincs „és”. Beszélgettünk. Ennyi.
- De együtt jöttetek suliba. – jegyzi meg Mel homlokráncolva.
An bólint egyet.
- Nem tudtam aludni, ezért előbb jöttem. A buszon aztán összefutottam Ollival…
- Jár még a b-s csajjal? – hajolok hozzá közelebb.
- Igen. – feleli zavartan – Miért?
Mellel egymásra pillantunk. Barátnőmön szinte látni, hogy ezerrel kattog az agya. Szerintem kábé ugyanúgy, ahogyan az enyém.
Válaszolni viszont már nem tudunk neki, mert Berger bejön a termünkbe és megírjuk a szünet előtt beígért nyelvtan dolgozatot.
Szünetben kimegyünk Mellel a folyosóra.
- Szerinted… – kezdek bele a kérdésembe, de nem tudom folytatni, mert Olli váratlanul felbukkan mellettünk, ezért inkább elhallgatok.
- Beszélhetnénk? – kérdezi Olli tőlem.
Meglepetten pislogok rá.
- Miről?
Felvont szemöldökkel néz rám.
- Talán arról, hogy mi bajotok van velem. – címzi a mondatát mindkettőnknek, majd megint felém fordul – És az is érdekelne, hogy miért tiltottál le Facebookon.
Mi van? Mi az, hogy miért tiltottam le? Melnél is le van tiltva…
A barátnőmre sandítok, aki behúzott nyakkal áll mellettem. Remek! Ezek szerint most akkor csak én csináltam magamból hülyét?
- Magadtól is tudnék kéne, hogy mi a problémánk. – válaszol helyettem Mel, mert szerintem észrevette rajtam, hogy elakadtam a gondolatmenetemben.
Csak nálam van letiltva? Ezt most nem igazán értem…
- Oké. – felsóhajt – Majd szóljatok, ha felnőttetek. – javasolja gúnyosan, majd faképnél hagy minket.
Azonnal Mel felé fordulok.
- Szóval mi is a helyzet a Facebookkal?
- Hát én…
- Hallgatlak. – jegyzem meg szárazon és keresztbe fonom a karjaimat a mellkasom előtt.
- Feloldottam a tiltást.
- Na ne mond. – reagálom le a szememet forgatva – És miért is?
- Tudni akartam, hogy mi a neve a barátnőjének.
Klassz! Ennyit a nagy közös „merényletünkről”. Hogy is mondta Matt? Gyerekes? Hm… Azt hiszem, hogy kezdek egyet érteni vele…
- Legalább megtudtad?
- Nem. – lemondóan legyint egyet, majd elvigyorodik – De ez azt jelenti, hogy nem komoly.
- Miért is?
- Nem írták ki, hogy kapcsolatban lennének…
- És? Attól még járnak, hogy nem írják ki. – magyarázom neki úgy, mintha egy ötévessel beszélnék – Nem ez a lényeg, hanem az, hogy most egyedül nálam van letiltva.
Mel megint legyint egyet.
- Este majd megint letiltom, nyugi.
- Vagy hagynunk kéne az egészet.
- Ki akarsz lépni a szövetségünkből?
- Miért? Van neve a szövetségünknek? – nevetek fel kissé hisztérikusan.
Azt hiszem, hogy ez az egész kezd kicsúszni a kezeim közül…
- Persze. Mi vagyunk az Olli-ellenes szövegség tagjai és az akciónk fedőneve…
- Nehogy azt mondd, hogy még az is van neki. – pislogok hitetlenül Melre.
- Pedig van neki. – Mel elvigyorodik – Az akciónk neve röviden „LMOAKAB”.
- És ez mit is takar? – puhatolózok tőle óvatosan, noha egy kicsit tartok attól, hogy mit talált ki már megint a barátnőm.
- Leckéztessük Meg Ollit, Amiért Kitolt A Barátnőnkkel. – válaszolja vigyorogva, én pedig a fejemet fogva bemegyek a terembe.
Törin Schäffer Jant felelteti, aki – milyen meglepő – egyest kap, majd leadja a következő anyagrészt.
Fizikán is felelünk. Rina négyesre, míg Mel kettesre felel, majd folytatjuk a múlt órán megkezdett anyagot.
Spanyolon eddig még nem feleltetett a tanár, de ma ő is elkezdi. Na és ki lesz az első felelője? Naná, hogy én. Mondjuk az angol mellett a spanyol nyelvvel sincs semmi problémám, úgyhogy egyesre lefelelek. Az egyetlen különbség a két nyelv között csak annyi, hogy angolt sokkal régebb óta tanulok, mint spanyolt, de a második nyelv is egész jól megy. Még jó, hogy anyu annak idején annyira erőltette a nyelvtanulást…
Spanyol után infó jön. Először úgy gondolom, hogy Matt kérdezősködni fog, de nem teszi. Helyette inkább a feladatra koncentrál. Mondjuk, nekem se ártana végre elkezdeni a feladatsort. Épp erőt veszek magamon ahhoz, hogy nekiálljak, de An megakadályoz benne.
- Mi ez az egész veletek meg Ollival? – kérdezi halkan.
- Semmi.
- Azt hittem, barátnők vagyunk. – jegyzi meg homlokráncolva.
Felsóhajtok. Más esetben leráznám valami hülye kifogással, de azzal indokol, hogy barátnők vagyunk… ezt pedig nem vehetem semmibe.
Szerintem ő is pontosan tudja, hogy megtalálta az egyik gyenge pontomat, ami történetesen a barátságunk, amiért bármire képes lennék… de a másik oldalon ott van Mel. Most akkor áruljam el az akciónkat?
- Mi csak… megleckéztetjük. – válaszolom Mel szavaival élve.
- Miért?
Ahhoz képest, hogy milyen rövid a kérdése, pokolian nehéz.
Ezen már én is gondolkoztam. Tulajdonképpen miért is csináljuk?
- Téged kellett volna választania a b-s csaj helyett.
- És ezért piszkáljátok? – kérdez rá a tevékenységünkre.
- Mondhatjuk így is. – válaszolom neki tétován.
- Ugye tudod, hogy ezt most nem igazán értem? – pillant rám értetlenül.
- Mel szerint így majd rájön arra, hogy te jobb fej vagy…
- Ez hülyeség. – vágja rá habozás nélkül, de aztán elmosolyodik – De azért aranyosak vagytok. – egy pillanatra eltöpreng – Mondjuk, annyi haszna volt az akciótoknak, hogy így most legalább Olli beszélget velem. – mondja viruló fejjel.
An szerelmes tekintetét látva elvigyorodom.
- Akkor jó. Nem hiszem, hogy Mel túlélné, ha vereséget szenvednénk. – jegyzem meg eltűnődve, mire An vigyorogva bólint.
Akárhogy is alakul a későbbiekben An és Olli kapcsolata, az tuti, hogy nem fogok többször beleavatkozni.
Szerintem bőven elég nekik ez a kis kezdő lökés a részünkről…