Mivel ma még vár Kimire egy verseny, gyorsan lezuhanyozunk, majd felöltözünk és már megyünk is át a home-ba, hogy Kimi némiképp felkészülhessen a futam előtt.
A finn bemutat egy-két embernek, majd egy gyors csók után magamra hagy a monitoroknál, amíg ő teszi a dolgát.
A hatodik helyről fog indulni, de remélem, hogy előrébb fog majd végezni. Igazán megérdemelné már, hogy jó helyen zárjon egy versenyt.
A futam végén Kimi a hetedikként ér célba. A történéseket figyelve kissé elhúzom a számat, mert természetesen egy jobb helynek jobban örültem volna, de ez is nagyon jó eredmény ahhoz képest, hogy milyen most az autójuk állapota. Különben is az a lényeg, hogy pontszerző helyen zárt, noha tudom, hogy ez Kimit egyáltalán nem vigasztalja…
Amíg a verseny utáni szokásos ceremónia zajlik, megmutatják nekem Kimi szobáját, mert úgy beszéltük meg, hogy itt fogom várni és ő is ide fog jönni, amint letudott minden kötelezettséget.
Először leülök a jobb oldalon álló kanapéra, majd felállok és kissé bosszúsan lesimítom a szoknyámat. Hiba volt ezt felvennem, mert egy kicsit rövid és nem azért jöttem, hogy mutogassam magam, de a ragyogó Napsütés és a meleg levegő miatt döntöttem mégis a rövidebb ruhadarab mellett.
Körülbelül eddig jutok a morfondírozásban, amikor is nyílik az ajtó.
Azonnal megpördülök és a finnt látva rögtön elmosolyodok.
Arra várok, hogy Kimi bejöjjön, de ő csak áll az ajtóban és engem néz.
Először az arcomat tanulmányozza, majd lenéz egészen a lábamig és onnan vissza, a szemembe, közben pedig hihetetlenül szexisen elmosolyodik.
Hátrálok egy lépést és a falnak dőlök. Még jó, hogy itt a fal, másképp lehet, hogy úgy kellene összekanalazni engem a földről, mert ettől a nézéstől totál készen vagyok… és ezt Kimi is nagyon jól tudja.
De ezt a játékot ketten játsszák… Az alsó ajkamba harapok, miközben végig a finn szemébe nézek, majd kacéran elmosolyodom és kissé meglebegtetem a felsőmet, mintha melegem lenne.
Kimi tekintete szinte rám tapad. Élvezettel nézem, ahogy a finn egyre inkább kezdi elveszíteni a híres önuralmát.
A kanapéhoz megyek, leülök rá, akárcsak az imént, de ezúttal keresztbe rakom a jobb lábamat a másikon. A mozdulatom következményeként „véletlenül” felcsúszik a mini szoknyám és ezáltal láttatni engedi a combomat.
Megint a finnre nézek és felhúzom az egyik szemöldökömet.
- Nincs kedved csatlakozni? – kérdezem ártatlan hangon.
Kimi felmordul, majd nagy léptekkel hozzám jön és levágja magát mellém. Azonnal a karjaiba zár és a szája az enyémre tapad.
Amikor a nyelve az enyémhez ér, egy mélyről jövő sóhaj szakad fel a mellkasomból és a finn ölébe mászok, de közben egy pillanatra sem engedem el.
Alig, hogy elhelyezkedek, megérzem, hogy Kimi kíván engem. Megmozdulok és a csípőmmel leírok néhány kört. Többet nem is tudnék, mert Kimi megfogja a derekamat és megállít.
A kezemet leveszem a tarkójáról és a nadrágja felé nyúlok.
Mielőtt azonban továbbmennék, a finn szemébe nézek, ami most teljesen kéknek hat. Sóvárgást és sürgetést vélek kiolvasni a tekintetéből, amitől teljesen felpörgök. Azért az nem semmi, hogy miattam van ilyen állapotban…
Lejjebb húzom a köztünk lévő ruhadarabját, majd Kimi egy gyors mozdulattal felrántja a szoknyámat és félrehúzva a bugyimat azonnal belém csúszik. Jólesően felnyögök, majd, mivel most én vagyok felül, elkezdek mozogni rajta. Először lassan, végtelenül kínozva őt is és saját magamat is, majd amikor a finn erélyesen és már-már durván megcsókol, fokozom a tempót.
A csúcshoz közelítve a finn fordít a pozíciónkon és eldől velünk a kanapén úgy, hogy most én kerülök alulra. Megtámaszkodik a fejem mellett az alkarján, majd ütemesen elkezd mozogni.
Néhány döfés után az ajkamba harapok, nehogy hangosan felkiáltsak, amikor darabokra hullok körülötte, mert nem szeretném, ha bárki meghallaná azt, hogy mit is művelünk idebent, majd nem sokra rá Kimi is követ ebbe a gyönyörű és megsemmisítő pillanatba…
- Hogy nézek ki? – kérdezem tőle aggódva, miközben az ujjaimmal néhányszor végigszántok a hajamon.
- Csodásan, mint mindig.
- Komolyan kérdeztem! – morgom bosszúsan.
Hogy lehet az, hogy itt nincs egy darab tükör sem?
- Én pedig komolyan mondtam. – feleli lazán, majd magához von – Miért aggódsz ezen ennyire?
- Ha kimegyünk innen… szóval… nem akarom, hogy esetleg kombináljanak… hogy azt higgyék, hogy mi… szóval, hogy mi mit is csinálhattunk itt… - hebegem égővörös arccal.
- Na és ha kombinálnak? Túl sokat aggódsz!
Halványan elmosolyodom.
- Szóval akkor nincs „most szexeltem egy eszelőset” fejem? – kérdezem reménykedve.
- Ezt egy szóval sem mondtam. – röhög a képembe, majd megcsókol.
Alig ér az ajka az enyémhez, rajtam máris ismerős érzések lesznek úrrá. Hihetetlen, hogy egyetlen nézésével vagy érintésével képes ezt kihozni belőlem…
Zihálva válunk el egymástól, majd miután kissé normalizálódik a légzésünk, kézen fogva elhagyjuk a szobát.
Alig, hogy kiérünk a friss levegőre, máris vaku villan a szemembe.
Remek! Már csak a fotósok hiányoztak… Nem tudtak volna még adni nekünk néhány percet?
Kimi fürkészően rám sandít, mire alig észrevehetően bólintok egyet és ezzel egy időben a kezét is kissé megszorítom. Még mindig kitartok amellett, hogy miatta érdemes itt lennem és ez most tényleg nem a médiáról szól, hanem rólunk, kettőnkről.
A finn is viszonozza a kézszorításomat, majd óvatos mosolyra húzza a száját és elindulunk a kocsija felé.
Természetesen a riporterek észreveszik, hogy Kimivel fogjuk egymás kezét, ezért követnek minket és különféle kérdésekkel bombáznak minket, de mi egyikre sem reagálunk. Mondjuk, nem is lenne túl sok értelme, mert úgyis kiforgatnák a szavainkat. Ezt már nagyon jól tudom, mert én magam is tapasztaltam ezt.
Beszállunk a kocsiba, majd Kimi azonnal felém fordul.
- Jól vagy?
- Persze. – vágom rá habozás nélkül, majd rámosolygok.
A finn elégedetten bólint egyet, majd a jobb kezét a combomra simítja.
- Most, hogy ezt is letudtuk… tűnjünk el innen!
Mosolyogva bólogatok, majd kényelmesen hátradőlök az ülésben.
- Szerintem a holnapi újságokban már benne is leszünk. – jegyzem meg egy kissé gyenge pillanatomban, amikor visszaérünk a hotelbe.
- És? Ez olyan nagy baj?
- Nem. Abban viszont biztos vagyok, hogy a banda menedzsere keresni fog engem. – mondom nagyot sóhajtva.
- Minden oké? – kérdezi kissé komor ábrázattal.
- Igen. – mivel Kimi az ágyon ül, kibújok a szandálomból, odamegyek hozzá és féloldalasan az ölébe ülök – Csak tudod… ez azt is jelenti, hogy vissza kell majd mennem Berlinbe, hogy lerendezzem végre ezt a dolgot.
Az állam alá nyúl és felemeli a fejemet, így kényszerítve engem arra, hogy ránézzek.
- Nyugi! Megoldjuk.
A szívem azonnal nagyot dobban.
- Megoldjuk? – kérdezek vissza mosolyogva.
- Igen. – féloldalasan elvigyorodik – Te meg én.
A tarkójára csúsztatom a kezemet és megcsókolom.
- És a firkászokat is lerendezzük. – teszi hozzá, majd most ő ad nekem egy csókot.
- Hogyan?
- Majd kiadunk egy nyilatkozatot. – mondja vállvonogatva, majd a keze a derekamra vándorol – De most nem foglalkozhatnánk mással?
- Például? – kérdezem tőle ártatlan hangon.
- Például felidézhetnénk azt, amit a szobámban csináltunk…
- Jól hangzik. – válaszolom vigyorogva, majd szinte letámadom a finnt, amitől ő velem együtt hátradől.
A heves csókcsatánk után a finn benyúl a felsőm alá.
- Uhh, Di! – morogja a fülembe, majd kisvártatva ismét alul találom magam, de nem bánom.
Szeretek így is, úgy is elveszni a Kimi által keltett érzésekben…
