2017. június 12., hétfő

46. fejezet - Szerda

- A mai lesz az első szentestém itt. – jegyzem meg Rachnek, miközben azt figyelem, ahogy bevonja a tortát a maradék krémmel.
- Ezúttal más lesz. – mondja rám sem pillantva.
- Igen, az biztos. – sóhajtok nagyot.
Sok minden történt, ez tény – és nem csak tavalyhoz képest. Azóta, hogy Anyu nincs, minden másabb… és amióta a nyáron idejöttem, azóta is megint minden megváltozott… hiszen az elején nem ismertem itt senkit, majd megismertem Felixet, Karint és a bandát… legjobb barátnőm lett, barátom, új munkám… és aztán ez is megváltozott. Furcsa, hogy mennyit változhatnak a dolgok egyetlen pillanat alatt.
- Itthon leszel este? – kérdezi Rach még mindig a tortát díszítve.
- Igen, persze. Csak holnap délután lépek le egy kicsit. – tájékoztatom a nagynénémet arról, amit Dave-vel megbeszéltünk.
A mai este a családé, de holnap átmegyek hozzájuk az ajándékozás miatt. Még mindig fura, hogy együtt vagyunk Dave-vel, bár azért mégsem mondanám rendes járásnak. Persze csókolózunk meg ilyesmi, de több nem nagyon volt, egyelőre még építjük a kapcsolatunkat és sajnos közbe jönnek egyéb dolgok is. Szörnyen aggódik a húga miatt és amikor nem kell kezelésre mennie, Dave igyekszik minél több időt tölteni vele – és ezzel nincs is gond. Én is lekötöm magam: Lisával és a családommal vagyok, illetve titokban azért Karinnal is. Jó megint újra beszélni vele, még akkor is, ha csak bujkálva tehetjük meg. Egyedül Dave húgáról nem tud, mert Dave megkért, hogy ne mondjam el, nehogy kavarjanak valamit a többiek – de ettől függetlenül minden szuper Karinnal. És Dave-vel is.
- Szerinted? – fordul felém Rach először azóta, hogy nekiállt a torta összerakásának.
- Nagyon guszta. – jegyzem meg a remekművet csodálva.
- Akkor jó. Ez Bernd kedvence. – mondja mosolyogva.
Én is elmosolyodom. Annyira jó látni azt, hogy még ennyi idő után is mennyire szeretik egymást! Remélem, ha majd ennyi idős leszek, mint ők, nekem is megadatik majd valami hasonló… vagy akár előbb is.
A csengő hangja hirtelen élesen megszólal. Rach visszafordul a tortája felé, mert valahogy még mindig talál rajta valami csinosítgatni valót, ezért én megyek az ajtóhoz.
- Máris karácsony délután van? – kérdezem elmosolyodva, amint meglátom Dave-et a házunk előtt.
- Nekem igen. – mondja, majd futólag megcsókol.
- Nem akarsz bejönni? – kérdezem, mert amint szétválunk, meglátom a szomszéd kertben Felixet.
Tudom, hogy egy ideje már vége van, de még mindig fáj a látványa. Nem azért, mert még szeretném, mert már nem szeretem – csak arról van szó, hogy megbántott. Nagyon is.
- Á, nem. Csak van egy hírem, amit személyesen akartam elmondani. Utána megyek is. – mondja izgatott hangon.
- Mi történt? – pillantok rá kérdőn, de a szemem sarkából látom, hogy Felix leül a kertjében és a telefonját kezdi el nyomogatni, miközben néha felénk sandít.
- Januártól újra focizok. – osztja meg velem vigyorogva a hírt.
- Gratulálok! – mosolyodok el, mert tudom, hogy ez mennyire fontos neki – És hol? – kérdezek rá, mert sejtem, hogy alig pár óra leforgása alatt nem változott meg annyira a többiekkel a viszonya, hogy ismét visszavegyék a csapatba.
- Na igen… – azonnal komolyabbá válik az arca – Az a helyzet, hogy megkerestek, mert kellett egy jó focista nekik és Johann…
- Hogy mi?! – meredek rá döbbenten – Te komolyan vele fogsz… vele leszel egy… egy csapatban? – dadogom meglepetten.
- Igen, tudom, de… hiányzik a foci. 
Olyan nagy szemekkel pislog rám, hogyha akarnék, se tudnék rá haragudni.
- Tudom. Szóval akkor mostantól a volt csapatod ellen játszol. – állapítom meg félhangosan.
- Ők eddig is ellenem voltak. – vágja rá nyersen.
Megérintem a karját.
- Ha ezt akarod, akkor legyen. Én nem akarok beleszólni ebbe.
- De támogatsz?
- Persze.
- Akkor jó. – megkönnyebbülten elmosolyodik, majd megcsókol – Most viszont mennem kell, de még hívlak este! 
Bólintok, majd addig nézek a távolodó alakja után, amíg el nem kanyarodik. Fura, hogy most a régi csapata – a régi barátai – ellen játszik majd, de ha nem bánnak vele úgy, ahogy, akkor ez talán elkerülhető lett volna. Ahogy minél inkább elmérgesedik a viszony a srácok között, én annál jobban érzem azt, hogy nő köztük a szakadék és félek, hogy talán sohasem lehet majd visszacsinálni a dolgokat.
- De nagy a boldogság. – hallom meg Felix hangját a kerítés mellől.
Ráemelem a pillantásom. A telefonját a zsebébe süllyesztette és már nem is ül. Jelenleg épp átugrik a kerítésen, mint régen. 
Nem felelek, csak lemegyek a kis lépcsőn a kertbe, mert semmi kedvem kiabálni neki… bár, azt sem értem, hogy miért szólt hozzám. Lehet, hogy ünnepi hangulatba került ő is?
- Minden oké? – kérdi a kerítéshez dőlve, immár a mi kertünkben.
- Igen, persze. Nálad? – viszonzom a kérdését, de csak udvariasságból.
- Minden király. – feleli lazán.
Lesütöm a pillantásom, mert még képtelen vagyok rá huzamosabb ideig bámulni. Túlságosan mélyre döfte a szívemben azt a tőrt és idő, mire az begyógyul… 
- Lassan megyek, Lena mindjárt itt lesz. – mondja tovább zavartalanul.
- Örülök, ha boldog vagy. – válaszolom kissé nyersebben, mint szeretném.
Hiába, Lena puszta említése is kiakaszt, mert tudom, hogy milyen és biztosan a többiek is tudják, hogy milyen, de nem is értem, ez hogyan tetszhet nekik. Mindegy, nem az én dolgom. Már nem.
- Cseppet sem vagyok az. – ellöki magát a kerítéstől és egyenesen elém lép – Összeszűrted a levet az egyik barátommal és a csapatomnak is gyakorlatilag annyi! – vágja hozzám dühösen.
- Annyira nem lehetsz elkeseredve, ha Lenával kavarsz. – jegyzem meg epésen, mert idegesít, hogy olyan dolgokkal vádol, amiket el sem követtem – Bár, te úgyis csak dugni akarsz, úgyhogy hajrá! Zsák meg a foltja. – nézek végig rajta megvetően, majd sarkon fordulok, de elkapja a karomat – Eressz! – sziszegem dühösen.
- Veled sosem csak szex volt és ezt te is tudod.
- Mielőtt szakítottunk, nem ezt mondtad!
- Azt csak úgy mondtam, Sam! – elenged és idegesen a hajába túr – Nem igaz, hogy nem jöttél rá…
- Te… meggyanúsítottál engem! 
Könnybe lábadó szemekkel nézek rá. Túlságosan fontos volt nekem, ezért olyan nehéz ez most… de nem hagyhatom, hogy megríkasson! Az már a múlté.
- Sam, én…
- Sosem feküdtem le Dave-vel! Soha! Érted?
Az arca rögtön látható változáson megy keresztül. A dühöt felváltja a meglepettség, az öröm… és valami egészen más is.
- Soha?
- ÉN nem vagyok Lena. Mondtam már. – mondom felsóhajtva.
- Soha. – motyogja ismét maga elé, majd hirtelen rám néz – Miért nem mondtad?!
- Szerinted nem mondtam épp elégszer? De te hajthatatlan voltál!
- Baszki, Sam! – megfogja a karomat és magához húz – Ha ezt tudom… ha elmondtad volna… Ha nem rohansz éppen hozzá… – a homlokát az enyémnek dönti – Hogy jutottunk idáig? – kérdi lehunyt szemmel.
Mélyen beszívom a levegőt és ezáltal az illatát is. Milyen régen voltam hozzá ilyen közel! Amikor még nem volt a sok kavarás, csak ő meg én… amikor még azt hittem, hogy az Igazi… de az Igazi nem bánt meg úgy, ahogyan ő tette.
Tudom, hogy az ő élete sem volt könnyű, hogy sorban elárulták azok, akik fontosak voltak neki… de ezt nem vetítheti ki mindenkire! Ez így nem élet.
- Nem tudtál bennem megbízni. – sóhajtom halkan, majd amikor kinyitja a szemét és rám néz, elhúzódok tőle – Én pedig már nem tudnék benned megbízni. – keserű mosolyra húzódik a szám – De remélem, hogy egy nap képes leszel rá.
- Sam. – suttogja elgyötört tekintettel.
- Vigyázz magadra! – felelem hasonló hanggal, majd beszaladok a házba.


Este sokáig fent vagyok, mert a Felix-szel való találkozásom után képtelen vagyok nyugodtan elaludni. Sóhajtozva és néha türelmetlenül kapcsolgatom a TV-t valami értelmes műsor után kutatva, de nem járok sok sikerrel. Szenteste lévén szinte csak karácsonyi témájú filmeket adnak, de most valahogy nem vagyok ünneplős kedvemben. 
Nem sokkal éjfél után megrezzen a mobilom. Meglepetten szemlélem a kijelzőt, mert Felixtől jött üzenetem. 

Boldog Karácsonyt! Te is vigyázz magadra. F.

Ismét könnyek lepik el a szemem. Foglalt és én is… akkor meg minek írogat? 
A parafatáblámra sandítok, ami még mindig üresen lóg a falon. A képek hiányától valahogy megvilágosodok: még mindig odafigyel rám! De akkor miért hagyta, hogy vége legyen?! Ráadásul éppen úgy!
Megtörlöm a szemem és pötyögök neki egy extra rövid választ.

Köszi, neked is!

Lerakom a készüléket az éjjeliszekrényemre, mert tudom, hogy több üzenet már nem fog jönni, mert nem az a nagy sms-ezős fajta. A lényeg, hogy írt, hogy rám gondolt… és hogy én is gondolok rá.
A fenébe! Miért pont most akar összezavarni?

2017. június 1., csütörtök

Kérdezz-felelek

Sziasztok!

Kérdés-felelek kihívást kaptam Dolores Fariatól, amit köszönök szépen! Nagyon örülök annak, hogy eszedbe jutottam és persze szívesen válaszolok a kérdéseidre. :) 


DOLORES KÉRDÉSEI:
1. Mi a leghálásabb téma, amit eddig írtál?
Őszintén szólva, nem tudom. Sokféle téma van és mindegyiknek megvan a maga szépsége, ezért én is próbálok mindig másféle történetet összehozni, hogy rávilágíthassak azokra a dolgokra, amik éppen foglalkoztatnak.
2. Mennyire tolerálja a környezeted, hogy írsz?
Nem sokan tudják, hogy írok, de aki igen, annak bejön. :)
3. Ha választhatnál, melyik karaktered bőrébe bújnál szívesen?
Hú, hát ez nehéz kérdés. :D Talán kicsit mindegyikébe, hogy megtapasztalhassam, milyen is lenne tényleg belecsöppenni egy olyan helyzetbe, amikor valaki megtalálja az Igazit vagy amikor az élete fenekestül felfordul - persze jó értelemben. :)
4. Füzet vagy word?
Igazából mindkettő. Wordbe írom a történeteimet, de ha napközben eszembe jut valami, akkor azt egy füzetbe szoktam leírni, hogy később felhasználhassam.
5. Előre kitalálod a történet összes pontját vagy menet közben alakítod?
Ez nagyon változó. Többnyire az alapkoncepció megvan és nagyjából az is, hogy mi lesz a vége, de előfordul, hogy hirtelen meggondolom magam és teljesen másfelé viszem a történetet.
6. Szoktál "nyomot" hagyni magad után egy-egy blogon?
Pipálni mindig szoktam, megjegyzést csak ritkán írok. Tudom, szörnyű vagyok. :D De próbálok változni.
7. Mi volt az első mondat, amit leírtál a blogodon? :D
Azt, hogy "Kedves Olvasó!" :D Nagyon frappáns voltam... :D
8. Kutya vagy cica?
Még mindig kutyás vagyok. :D
9. Ki a kedvenc bloggered? Kinek a történeteit olvasod legszívesebben?
Régen sose válaszoltam az ilyen kérdésekre, mindig csak azt mondtam, hogy "nincs" meg hogy "szeretek sok írót és blogot"... de most válaszolok: te vagy. :D Régen rühelltem Ronaldót meg az egész spanyol focit úgy, ahogy volt, de te valamiért megkedveltetted velem őket. :D És ez nagy szó, főleg úgy, hogy rólam van szó. :D
10. Kivel írnál szívesen közös blogot?
Talán nem meglepő az előző kérdésre adott válaszom után, de veled szívesen írnék egyet. :) Tetszik, ahogy írsz, ahogy megformálod a karaktereidet és az ilyen kérdezz-felelekes dolgoknál is bírom, ahogy válaszolsz. :D Ki tudja, talán egyszer még összejön ez a dolog... 


KÉRDÉSEIM:
1. Mi alapján döntöd el, hogy elolvasol-e egy adott blogot?
2. Mit tennél, ha azt mondanák, nem írhatsz egy hónapig?
3. Ha valaki felkeresne azzal, hogy kiadná könyvben az egyik történetedet, melyiket választanád és miért pont azt?
4. Van olyan, akivel a blogírás és olvasás kapcsán lettél jóban?
5. Mi az, amit semmi pénzért nem tennél meg?
6. Ha mondanod kellene magadról egy jó és egy rossz tulajdonságot, miket mondanál?
7. Mitől függ, hogy milyen történetet raksz ki a blogodra?
8. Volt már olyan dolog az életedben, amit megbántál? Ha igen, mi volt az?
9. Mi a kedvenc filmed és miért?
10. Azt mondják, kérhetsz egy dolgot. Mi lenne az?


KIHÍVOTTAIM:

Remélem, válaszoltok a kérdéseimre! :) Előre is köszönöm és sok puszi: Lexie