2017. november 8., szerda

5. fejezet

Szeptember 16., hétfő

A sulihoz érve az osztály kosaras részét, azaz Leont, Mattet, Ralphot és Maxot a lépcsőn ülve találjuk. Köszönünk egymásnak, majd mi épp indulnánk tovább, amikor Ralph váratlanul megállít minket.
- Jöttök délután a kosárra? – kérdezi kíváncsian.
Mielőtt válaszolnék, Leonra nézek, aki erre rám kacsint, majd Anre siklik a tekintetem (most, hogy barátnők vagyunk, Annek hívom), aki tétován bólint egyet.
- Igen. – válaszolom végül mindkettőnk nevében, közben pedig magamon érzem Matt pillantását.
- Az jó. Legalább látjátok, ahogy lealázzuk a b-seket. – mondja vigyorogva Ralph.
Kérdő tekintetemet látva Leon elmosolyodik.
- Hat hely kiadó és a másik osztályból alapból hatan jelentkeztek. – egészíti ki Ralph szavait.
- Értem. Majd szorítok.
- Köszi.
- Nem megyünk már be? – kérdezi Matt morogva.
- Na, mi van, Matty fiú? Bal lábbal keltél fel? – kérdezi Ralph a szokásos vigyorával az arcán, majd oldalba löki Mattet.
- Nem valószínű. – közli úgy, hogy közben végig engem néz.
Megszólal a jelzőcsengetés, így mindannyian elindulunk befelé. Mivel egyesével tudunk csak bemenni az ajtón, valahogy hátrakeveredek Matthez.
- Szóval mégiscsak elfogadtad az ajánlatomat. – állapítja meg egy széles mosoly társaságában.
- Ezt azért így nem mondanám. – felhúzott szemöldökkel néz rám, mire felsóhajtok – Leon miatt megyek el.
Továbbindulnék, de Matt megfogja a karomat, így pedig megállásra késztet.
- Ezt hogy érted? – kérdezi komoran, közben pedig a tekintetét végig Leonon nyugtatja, aki már körülbelül a lépcsősor felénél jár.
- Úgy, hogy ő is elhívott.
- Részletkérdés. – mondja vállvonogatva.
- Lehet. De neki mondtam igent és nem neked. – egy elégedett mosolyt villantok felé, mire elengedi a karomat, én pedig gyorsan bemegyek a termünkbe.
Nem tudom, hogy Mattnek miért olyan fontos ez az egész… vagyis, dehogyisnem tudom. Ha ránézek, folyton az jut az eszembe, amit An mondott még szombaton, miszerint felkeltettem Matt érdeklődését, amit én egyáltalán nem akartam.
Az első óránk fizika lesz, az osztályfőnökkel. Szerencsére nem vészes, a tanárnő egész jól magyaráz. Most már legalább értem, hogy Olli miért szereti a fizikát.
Óra után a szendvicseink társaságában lemegyünk az udvarra. Annel leülünk egy padhoz. Alig, hogy nekiállunk enni, idejön hozzánk Mel.
- Hallom, ti is jöttök a kosárra.
- Igen, csak azt nem tudom, hogy mihez kezdek két órán keresztül. – mondja nagyot sóhajtva An.
- Két óra?
- Hát igen. Tudod, az utolsó óra fél kettőig tart, a kosár meg fél négykor kezdődik.
Basszus! Erről totál megfeledkeztem. Mondjuk, hazamehetnék addig, de őszintén szólva nincs sok kedvem annyit buszozni.
- Mi lenne, ha addig elmennénk valamerre? – vetem fel kíváncsian – Vagy akár itt is maradhatunk.
- Menjünk a sétálóutcába! Ott van egy csomó üzlet, meg be is tudunk ülni valahová. – indítványozza Mel.
- Oké. 
- Nekem is. – mondom mosolyogva.
A szünet után biológia lesz Frau Müllerrel, aki kapásból feleltetéssel kezdi az órát. Először Ralphot hívja ki felelni, akinek viszont ez nagyon nincs ínyére.
- Készültél?
- Tudja, tanárnő, az úgy volt…
- Készültél vagy sem? – kérdezi szigorúan Frau Müller.
- A kosár fontosabb.
- Lehet. De ha így folytatod, akkor biológiából fogsz megbukni és nem kosárlabdából. – mondja, majd int, hogy Ralph leülhet és beleír a naplóba – Albrecht?
Jan feláll, kimegy a táblához és lazán lefelel a pénteki anyagból, majd új anyagot veszünk.
Óra végén Frau Müller elhagyja a termünket, mire Ralph hangosan a földhöz vágja a könyvét.
- Tökre szenya ez a nő! Nem igaz, hogy nem érti…
- Így jártál, Ralphi. – mondja behízelgő hangon Matt, majd kölyökkutya-képpel néz Ralphra – Csak nem rossz jegyet adott valakinek a csúnya Nina néni?
- Elmehetsz ám, ahova gondolom. – morog dühösen Ralph.
Gyakorlatilag az egész szünet Ralph dühöngésével telik, majd jön egy nyelvtan és egy matek.
Az ebédszünetben megint az ablakhoz ülünk Annel. Olli ismét a mi asztalunkhoz ül le.
- Tényleg egész jó a fizika. – mondom neki mosolyogva.
- Egész jó?! – színpadiasan a szívéhez kap – Csak egész jó?! 
- Jól van na. – elnevetem magam – Akkor jó. 
- Szuper.
- Rendben. Legyen szuper. Mondjuk sokkal jobb, mint a régi sulimban. – teszem hozzá elgondolkozva.
- Frau dr. Stein a legjobb fej tanár az egész suliban, úgyhogy nagy mázlink van vele.
- Mész kosárra? – kérdezi An Ollit.
- Nem. Őszintén szólva, nem különösebben érdekel.
- Akkor mi érdekel? – pillantok kérdőn Ollira.
- A foci. Na, az király. 
- Kedvenc csapat?
- Hát, tulajdonképpen…


Etikán megismerkedek egy újabb tanárnővel, Christina Beckerrel. Na, nekem ő lett az abszolút kedvencem. Természetesen az ofőt is bírom, de Christina… valahogy közvetlenebb velünk. Alapból úgy kezdi az órát, hogy tegeződjünk, majd, miután felfedezi, hogy új vagyok, kifaggat egy-két dologról, utána pedig folytatódik az óra.
- Rendben, akkor… talán játszunk valamit. Először is felírom mindenkinek a nevét egy cetlire. – jelenti be mosolyogva, majd gyorsan felfirkantja a nevünket a papírszeletkékre és beteszi őket egy zsákba – Most kihúzok három nevet. Ők lesznek a csoportok vezetői. – a zsákba nyúl és kivesz belőle három félbehajtott papírt – Lara, Jan és Matthias. – olvassa fel sorban a neveket, majd ránk néz – Most pedig gyertek ide és sorban húzzatok ti is, hogy megtudjuk, ki melyik csoportba kerül.
A csoportvezetők felállnak és Christinához mennek húzni. A húzás végén kialakulnak a csoportok: Larához An, Olli és Max kerül, Janhoz Katharina, Mel és Lia csatlakozik, míg Matthez Ralph, Leon és… és én.
Christina felszólítására mindenki úgy helyezkedik el a teremben, hogy a csoporttagok egy helyre kerüljenek, így én Max helyére megyek, mert így kell a legkevesebbet változtatnunk.
- A feladat a következő… mindenki mondjon egy dolgot, amit magával vinne egy lakatlan szigetre, végül pedig ezek közül válasszatok ki hármat és azokat írjátok fel egy papírra! Érthető?
Bólogatunk, majd nekilátunk a feladatnak. Nálunk Matt pornóújságot, Ralph egy rekesz sört, Leon egy doboz gyufát mond, én pedig egy svájci bicskát választok.
- Gyufa minek? – kérdezi homlokráncolva Ralph.
- Talán tűzet gyújtani? – kérdez vissza Leon.
- De…
- A gyufa fontos. – vágok közbe Ralph mondatába – És, ami azt illeti, a bicska is… De sör… az minek kéne?
- Ha egy lakatlan szigeten ragadnál, szerintem neked is jól jönne egy kis sör.
- Lehet, de haszontalan.
- És a pornóújság? – néz rám Ralph méltatlankodva – Az minek?
- Jó kérdés. – szól közbe Leon.
- Végül is… nem rossz ötlet.
Három döbbent szempárral találom magam szembe, amitől úgy érzem, hogy meg kell védenem magamat.
- Most miért? Ha esetleg esne az eső, nem lenne száraz növény a tűzgyújtáshoz… de az újságot begyújthatnánk. – mondom, majd a végére elmosolyodom és Mattre pillantok.
- Az kéne még. – dünnyögi maga elé – Felejtsd el! Az újság máshoz kell.
- Minek újság, ha ott lesz az új csaj? – kérdezi Ralph vigyorogva.
- Úgy tudom, a feladatban az volt, hogy mi az, amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre… A lakatlan szigeten egyedül lennél. – jegyzem meg epésen.
- Jól van na! Nyugi, új csaj. – a vigyorgása mosollyá szelídül – De a sörömet nem tarthatnánk meg?
- Én leszavazom.
- Én is. – mondja Matt, mire Ralph morcosan néz rá – Bocs, öreg, de inkább a pornó, mint a söröd.
- Kösz. - vág egy gyors grimaszt – Na és te, Leo?
- Lexszel vagyok, úgyhogy a sörnek mennie kell.
Matt felkapja a fejét és kíváncsian méreget hol engem, hol Leont. Nem tudom, hogy miért… talán azért, mert Leon másképp szólít? Igazából mindegy is. Nem vagyunk kötelesek beszámolni Mattnek… na, nem mintha lenne miről.
- Készen vagytok? – kérdezi Christina, mire mindegyik csoport igenlő választ ad – Rendben, akkor nézzük…


A töri hamar eltelt dr. Olaf Schäfferrel, úgyhogy mindenki viszonylag vidáman pakolja össze a cuccait. Ez talán annak is köszönhető, hogy délután kosár lesz, ami nem csak a mi osztályunkban örvend nagy sikernek, hanem az egész suliban.
Elköszönünk a többiektől, majd Annel és Mellel felkerekedünk és elmegyünk a sétálóutcába.


A kis túránk után, három körül érünk vissza a sulihoz. Lerakjuk a cuccainkat a termünkben, majd egyenesen a tesiterembe megyünk. 
Rajtunk kívül már van itt néhány néző, de még eléggé kihalt a hely. Beszélgetünk egy kicsit, majd megjelennek a fiúk, de csak hárman jönnek ide hozzánk: Leon, Matt és Ralph. Max a terem másik végéhez megy, ahol Lara már várja. 
-  Ügyik legyetek! – mondja mosolyogva Mel.
Ralph vigyorogva végignéz magán, majd a többieken.
- Mi mindig azok vagyunk.
- És szörnyen szerények. – jegyzem meg közömbösen.
- Azok hát. – helyesel Ralph bólogatva.
Leon leül mellém.
- Azért vannak kivételek. – mondja olyan halkan, hogy csak én halljam.
- Igaz. 
Egyikünk sem mond semmit, csak csendben nézünk egymás szemébe. Nem tudom, hogy miért, de úgy érzem, hogy elveszek a barna pillantásban. 
A kis pillanatunkat az edző, Mark Lehmann szakítja félbe, amikor is belefúj a sípjába.
- Most mennem kell. – szólal meg Leon.
Bólintok. 
- Mutasd meg nekik. – mondom mosolyogva.
Leon feláll.
- Köszi… Pisti. – ártatlanul cseng a hangja, de a szemében látom, hogy mosolyog.
- Ezért még számolunk. – figyelmeztetem évődve.
- Tudom.
Elkezdődik a válogató, ami gyakorlatilag több kisebb meccsből áll. Igazából eléggé egyszerű a dolog: aki jó, bejut, aki nem, az nem.
- Szerintetek bejutnak? – kérdezem a lányokat.
- Simán. Tavaly is elsőként kerültek be, pedig kilencedikeseket nem szoktak beválogatni. – válaszol Mel, de közben nem veszi le a tekintetét a pályáról.
Kis idő múlva bebizonyosodik, hogy Melnek igaza volt, ugyanis mind a négyen bekerültek. Az edző felolvassa a keret tagjainak neveit, majd a válogató véget ér. A fiúk vigyorogva jönnek hozzánk.
- Na? – kérdezi Ralph elégedetten.
Mel legyint egyet.
- Nem volt ezen semmi meglepő. Tudni lehetett, hogy bekerültök.
- Még jó, hogy Müller nem rontotta el a kedved. – mondom Ralphnak, mire Ralph elhúzza a száját.
- Ne is mondd! Rühellem azt a nőt! Tényleg… egyáltalán hány éves? Tuti, hogy még ötven év múlva is itt fog tanítani. – elgondolkodik – Vagy lehet, hogy őt teszik be a szertárba a csontváz helyére?
Mindannyian jót derülünk Ralphon, majd a srácok elmennek átöltözni, mi pedig elindulunk kifelé a tesiteremből.
Illetve… csak indulnék, mert Matt, akárcsak reggel, most is visszatart.
- Vélemény?
Felhúzott szemöldökkel nézek rá.
- Ezt hogy érted?
Elengedi a karomat és zsebre vágja a kezeit.
- Hát… valamilyen béna beszólás?
- Tudtommal azokban te vagy a jó. – mondom egy ártatlan mosoly mellett.
- Nagyon jól elvagy Leoval. – állapítja meg homlokráncolva.
- Mindenkivel jól elvagyok. – helyesbítek gyorsan, mielőtt még valamit elkezdene kombinálni.
- Csak velem nem.
- És ezen te csodálkozol?
Lemondóan felsóhajt. Most talán… megbántódott? Nem állt szándékomban a lelkébe tiporni, de… arról volt szó, hogy kerülöm. De talán lehet, hogy túlságosan is rideg vagyok vele. Jaj… csak ne lenne az az átkozott jó szívem!
- Amúgy… nem is vagy olyan béna. – jegyzem meg egy tétova mosoly mellett arra utalva, hogy Matt is azok között volt, akik a legtöbb kosarat dobták.
- Bókolsz? – kérdezi egy kedves (!) félmosoly mellett.
- Az a pasik dolga.
- Észben tartom.
- Alex, jössz már? – kérdezi Mel a terem ajtajából, mire összerezzenek és elfordítom a tekintetemet Mattről.
- Persze. Egy perc. – válaszolok neki, majd visszafordulok Matthez – Mennem kell.
- Észrevettem. 
Bólintok, de mielőtt elindulhatnék a lányokhoz, utánam szól, így ismét ránézek.
- Amúgy… nem pornót vinnék magammal a szigetre.
- Hanem? – kérdezem kíváncsian.
- Téged. – közli velem egyszerűen.
Meglepetten pislogok rá.
- Miért?
- Találd ki! – elvigyorodik, majd int és a srácok után megy, az öltözőbe.
Megrázom a fejemet. Matt kész rejtély számomra. Az egyik pillanatban undok velem, aztán kedves lesz, majd idegesít, végül pedig egész baráti hangnemben cseverészik velem.
Annak ellenére, hogy megfogadtam, kerülni fogom, biztos vagyok abban, hogy kiderítem, milyen is az igazi Matt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése