2017. szeptember 13., szerda

26. fejezet

34 órával korábban

Sóhajtva és kissé fáradtan csukom be az ajtót, amit a pilóta belép a lakásomba. Az utóbbi időben nem töltöttünk annyi időt együtt, mint szerettük volna és ez kikészített. Hirtelen nem csak testileg, a próba miatt érzem magam fáradtnak és kimerültnek, hanem lelkileg is.
Az ajtóból figyelem, ahogy Kimi leül a fotelba. Ő is fáradtan látszik és legfőképp ingerlékenynek, de… de valahogy nem érdekel. Vele ellentétben én nem kerestem magamnak pótlékot. Tulajdonképpen… valamiért meglehetősen közömbösen szemlélem a velem szemben lévő, még mindig roppant helyes pasit.
- Nem ülsz le? – szólal meg rekedtes hangján.
Bólintok, majd helyet foglalok vele szemben a kanapén. Az egyik párnát az ölembe húzom, majd várakozásteljesen pillantok rá.
- Hallgatlak!
- Az a cikk egy szarkavarás csak. Nem csináltam semmit! Csak dumáltunk. 
- Aha. – mondom felhúzott szemöldökkel, mert ennél azért némiképp többre vártam.
- Szerinted megcsalnálak?
- Szerintem most nem engem kéne faggatnod, hanem megmagyarázni azt, amit a cikkben láttam. – támadok neki dühösen, mert érzem, hogy kezdem elveszíteni a türelmemet.
- Szóval te azt hiszed, hogy én…?
- Nem mindegy, hogy mit hiszek? Láthatóan nem tudsz normális válaszokat adni.
A finn nagyot sóhajtva a hajába túr, majd előrébb csúszik a fotelban.
- A csaj az egyik fejes ismerőse. Megkértek, hogy vezessem körbe…
- És te azonnal ugrottál, noha utálod, ha idegenvezetőnek néznek. – vágok a szavába gúnyosan.
- Csak dumáltunk. – ismétli magát újra.
Nem felelek, csak csalódottan megrázom a fejemet. Nagyon sántít a sztorija, főleg, hogy láttam azokat a hülye képeket. Azokon pedig igen meghittnek tűntek… és csak beszélgettek?! Komolyan?
- Mondj már valamit, Di!
- A következő futamodon is ott lesz? – kérdezem továbbra is a Jégkirálynőt játszva.
- Nem tudom. Talán. Nem kérdeztem. – felpattan és elkezd mászkálni a szobában – Nem nagyon érdekel, hogy mit csinál. – hirtelen megáll és elém lép, majd leguggol, mielőtt megszólalna – Inkább az érdekel, hogy te mit fogsz csinálni. – a hüvelyujját végighúzza a szám alsó vonalán – Hiányzol. Nem akarok vitázni egy faszságon. – kissé előrehajol és amikor látja, hogy nem húzódok el, lágyan megcsókol – Nagyon… hiányzol… Akarlak… – motyogja csókjai között.
Én pedig, aki az imént még játszotta a megközelíthetetlent, úgy olvadok a karjaiba, ahogyan eddig még talán soha.


- Mit tervezel holnapra? – kérdi a finn, immár az ágyamban.
- Nem tudom még. Szabadnapot kaptunk. – kíváncsi tekintetét látva folytatom – Szerdán indulunk a turnéra és előtte…
- Hogy mi?! – szól közbe élesen.
- Hát tudod… a visszatérő turnénk… 
- Azt hittem, lemondtad. – jegyzi meg szárazon.
Most rajtam a sor, hogy csodálkozzak.
- Mi?! De hát miért mondanám le? Mondtam, hogy ez…
- Azt hittem, tegnap este mindent megbeszéltünk. – mondja sértődötten, majd tőle szokatlan módon kipattan az ágyból és sietve felkapja magára a ruháit.
- Semmit sem beszéltünk meg tegnap, Kimi. – vágok vissza azonnal, miközben a példáját követve elkezdek öltözködni - Valami ostoba magyarázatot adtál arra, hogy miért voltál azzal a nővel annyira meghitt helyzetben, de ez még nem jelenti azt, hogy lemondom a turnét!
- Az nem… – hirtelen megáll – Azt hiszed, hazudok neked?
- Nem számít, hogy mit hiszek, Kimi. – keserűen megrázom a fejemet – Miért hitted azt, hogy lemondtam a turnét?
- Mert majdnem egy hónapig tart? – kérdez vissza azonnal – Így is alig látlak, de ha még turnézgatni mész, ki tudja, merre…
- Régen is turnéztunk és tudtad, hogy énekesnő vagyok, aki egy banda tagja.
- Igen, de amikor találkoztunk, épp ott akartad őket hagyni! Ha tudom, hogy…
- Igen? – kérdezem higgadtan, noha sejtem, hogy mit akar mondani.
- Most elmegyek, de szeretném, ha átgondolnád ezt a dolgot a bandáddal, mert…
- Mert?
- Mert mire megjössz, én nem leszek itt. – fejezi be a megkezdett mondatát higgadtan.
Hirtelen köpni-nyelni nem tudok. Mi van?! 
- Te most ultimátumot adsz nekem?
- Inkább ésszerű döntésnek hívnám.
- Oh igen, valóban. Nagyon ésszerű az, hogy miután alig tértem vissza, ismét eltűnök, csak mert a nagy Räikkönen azt kéri! – idegesen pillantok arra az emberre, akit nemrég még teljes szívemből szerettem, de aki most nagyon jó úton halad afelé, hogy elérje ennek az ellenkezőjét – Ha nem is jöttem volna vissza ehhez a bandához, egyedül tuti folytattam volna! És ezt neked is elmondtam már. – próbálkozok óvatosan, hátha menthető itt még valami.
- Akkor miért nem folytattad külön?
- Sok munkám van ebben a csapatban. Te miért tértél vissza az F-1-hez?
- Kurvára nem ugyanaz a kettő, Di!
- Igen, nyilván. Csak az a fair meg fasza dolog, amit te mondasz!  
- Tehát ez az utolsó szavad? Elmész?
- Te folyton úton vagy! Van, amikor hetekig haza se keveredsz, mégse kérem tőled, hogy hagyd ott!
- Elmész? – kérdi ismét.
Keserűen nézek Kimire. Mintha csak a falnak beszélnék, annyira nem reagál rám.
- Tudod, először talán hajlottam volna arra, hogy lemondjam, de olyan beképzelt tuskó lettél, hogy kizárt! Semmi pénzért nem hagynám ki. Osztogasd máshol az ultimátumaidat! – bólint, majd elindul az ajtó felé, de a szavamra megtorpan – Ha újra az én régi Kimim leszel, beszélünk.
Szó nélkül vágja be maga mögött ajtót.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése