Jaz
Fáradtan leveszem a csodaszép ruhát és egyszerű otthoni ruhába bújok át. Így mindjárt jobb.
Átmegyek a nappaliba a noteszemmel, letelepszek egy viszonylag kényelmes pózba és elkezdem megírni a cikkemet. Hiszen mi mást tehetnék?
Ahogy átgondolom a történteket, végre megfogalmazódik bennem az, amit el akarok mesélni az olvasóknak.
Kezdve attól a pillanattól kezdve, hogy várakozásteljesen elindultam Georgia irodájába. Aznap elég szerencsétlen voltam. És persze összeakadtam Seannal.
Azután a szépségszalon meg a ruhapróbák, aztán az első próba, ami egy megaláztatással zárult a H&H-ban, majd a második, ahol végre beváltak a trükkök. Egy sikeres csábítás elegáns dámaként a Newton galériában.
Szerintem tetszeni fog az olvasóknak és Georgiának. Újszerű lesz, humoros, de őszinte és izgalmas. Mi mást várhatnának a kedvenc lapjuktól egy női magazin olvasói?
Már csak egy dolog van hátra… a végső következtetés. Egy ideig csendben töprengek, majd gyors mozdulatokkal lefirkantom az alábbiakat: Hiába változtattam meg a külsőm, belül ugyanaz a lány maradtam. A legtöbb szépségtanács nagyon is hasznosnak bizonyult, de nem szabad elfelejteni, ezek csak arra szolgálnak, hogy magabiztosabbak és vonzóbbak legyünk. Az igazi énünket nem fedheti el vagy változtathatja meg a külső.
Igen, ez az. Egyszerűen tökéletes befejezés.
De ez tényleg a befejezés?
Hiányzik Sean. Vajon én is neki?
Nem valószínű. A világ leggyönyörűbb nőivel dolgozott együtt, miért érdekelném pont én?
De mi van, ha… ha nem is kell hozzájuk hasonlítanom magam? Elvégre Sean mégiscsak vonzódik hozzám valamilyen szinten.
A csókra gondolok, a gyerekes ugratásokra, a rejtélyes pillantásokra. Ez biztosan csak játék volt a fotós részéről.
És ha mégsem? Ha tényleg vonzódik hozzám? Lehet, hogy ő is bizonytalan, ezért nem lépett? Talán… talán nekem kellene megtennem az első lépést. El kell csábítanom Seant, hogy megtudjam, ő miként gondolkodik kettőnkről.
Hát persze! Az az ostoba lista! Miért is ne használhatnám fel Georgia listáját?
Gyorsan felpattanok és elveszem az asztalról a viharvert listát. Sietve átfutom.
Megvan.
Ha valami szokatlanra vágyik és elég merész hozzá, suttogjon kihívó szavakat a telefonba.
Nem is rossz ötlet. Erre még csak képes vagyok én is. És ezt még kezdők is kipróbálhatják.
Vajon elég bátor vagyok hozzá?
Megrázom a fejem. Tiszta őrültség, de miért is ne?
Kezembe veszem a telefont és bepötyögöm Sean hotelszobájának a számát. Még jó, hogy korábban felírta nekem a lista aljára, ha bármi lenne.
Mi van, ha nem veszi fel? Vagy ha egy női hang szól bele? Akkor mit csinálok?
- Halló? – szól bele Sean álmos hangon.
- Sean, één vagyok az. – suttogom elnyújtva a szavakat.
- Jaz. Olyan furcsa a hangod. Valami baj van?
- Neeem, nincs semmi baaaj.
- Akkor miért hívtál ilyen későn? Csak nem történt valami azzal a pasassal, aki hazakísért? Minden rendben?
Elképzelem, ahogy Sean aggódva felül az ágyon, miközben a fehér takaró a csupasz dereka köré simul. Behunyom a szemem. Muszáj koncentrálnom.
- Jaz, nekem elmondhatod, mi történt. Ugye a pasas miatt hívsz?
Miért emlegeti folyton Colint? Nekem nem ő kell.
- Colin már rég elment. Semmi sem történt köztünk. A lakásom nem tetszett neki, véletlenül fejbe vágtam, Tigris pedig megharapta. Alig várta, hogy hazamehessen. – hadarom egy szuszra.
Sean felnevet a vonal másik végén. Én is elmosolyodom, de ismét komolyságot erőltetek magamra, hiszen nem akármilyen céllal hívtam fel a fotóst.
- Ééén inkááább róóólad szeretnééék beszééélni. Hooogy érzed magaaad, Sean?
A részletes utasítás szerint fontos, hogy sokszor ismételgessem a nevét. Fontos, hogy némileg rekedt, alig hallható és elnyújtott hangon beszéljek. Nem könnyű feladat.
- Alig hallak. – mondja Sean a telefonba – Beszélj egy kicsit hangosabban!
- Neeem tudok.
- Jaz, mi ez az egész? Nagyon nehéz napom volt és fáradt vagyok, úgyhogy, ha semmi mást nem akarsz mondani…
- Már aludtááál? Olyan későőő van. Neee haragudj, hogy felééébresztettelek! Azééért telefonáááltam, mert hallanai akaaartam a hangod. Egéész este csak ráád gondoltam.
Becsukom a szemem. Hihetetlenül ostobának érzem magam. Úgy tűnik, hogy Seannak fogalma sincs arról, hogy mit szeretnék.
- Jaz, még mindig nem hallak jól. Olyan szörnyű a hangod, mintha fulladoznál. Biztos nincs semmi bajod? Talán beteg vagy?
- Neeem, remeküüül vagyok.
- Nem ártana, ha megmérnéd a lázad. Jobb, ha elővigyázatos az ember. – egy pillanatra elhallgat – A láz megmagyarázná, hogy miért beszélsz össze-vissza. Most megyek, de hívj fel, ha tényleg lázas vagy! Ha nem hívsz, reggel benézek, hogy rendben vagy-e. Jó éjt!
- Jó éjt! – suttogom normális hangon, de ezt már nem hallja senki, mert Sean rám rakta a telefont.
Megalázottnak érzem magam. Megpróbáltam csábító lenni, erre Sean azt hiszi, hogy beteg vagyok. Remek!
Csalódottan felkelek és elindulok zuhanyozni. Talán a víz lemossa rólam a szégyenkezés minden darabkáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése