Jaz
Az étteremben ülve az étlapot tanulmányozom. Akármennyire is éhes vagyok, nem igazán köt le. A gondolatok csak úgy csaponganak a fejemben. Amikor a szülővárosomból, ami egy kis vidéki város, ideköltöztem, álmomban sem gondoltam volna, hogy egy nap majd Sean Sandersszel járom Chicago utcáit, miközben csábító holmikat próbálgatok. Őszintén szólva nehezen tudom eldönteni, hogy büszke legyek-e erre a tényre vagy inkább szégyenkezzek amiatt, hogy elvállaltam ezt az egész munkát.
- Szerinted milyen itt a csirkesaláta? – kérdezem Seant, de valójában egészen más jut eszembe.
Láttam rajta, hogy amikor az a sok szűk ruha volt rajtam, bejöttem neki. De hogyan lehet ez? Én egyáltalán nem olyan vagyok, mint akikkel egy ilyen férfi össze szokott jönni.
Megrázom a fejem. Talán csak beképzeltem ezt az egészet… hiszen kinek jönnék be? Egyik pasimmal se volt túl tartós a dolog… hogyan is tetszhetnék én Seannak?
Egy pincér jelenik meg az asztalunknál. Végül a saláta mellett döntök, míg Sean valami mártásos húst kér körettel. Miután leadjuk a rendelést, előkapom a noteszomat és feljegyzek benne egy két dolgot.
- Most meg mit írsz? – förmed rám ingerülten Sean.
- Már mondtam, hogy le szoktam írni a megfigyeléseimet.
Egy pillanatig még farkasszemet nézek Seannal, majd elkezdek írni: A kihívó ruhák hatására a kiszemelt férfi, továbbiakban KF (húha, milyen frappánsan tudok rövidíteni – jegyzem meg magamban ironikusan), érdeklődése láthatólag élénkült. Miután visszavettem a saját ruháimat, KF újra ugyanúgy viselkedik, mint azelőtt. Ezenkívül KF egyre idegesebbnek tűnik a társaságomban, de ezt egyelőre nem tudom mire vélni.
Az utolsó mondatot végül kihúzom, de azért jól esett leírnom. Röviden átgondolom a történteket, majd odakaparok még egy mondatot: Ruhapróba előtt ne tetessünk fel műkörmöket! (Legalábbis ne túl nagyot)
- Szerencse, hogy megszabadultam a karmoktól. – jegyzem meg tétován a kezeimet bámulva.
Az étterem előtt ugyanis még elugrottunk leszedetni ezeket a borzalmakat. Most sokkal jobban érzem magam – és legalább meg tudok fogni dolgokat normálisan is.
- Vissza fogod tetetni őket? – érdeklődik Sean.
- Nem tudom. Nem hiszem. – motyogom habozva, majd a férfire emelem a pillantásom – Neked tetszett?
- Hát… inkább csak rejtélyes. Például sosem értettem, hogyan gombolják be a nők így a ruhájukat. – válaszolja nevetve.
- Sejtettem. Tehát ezt nem tartod vonzónak, vagyis ez a tanács nem vált be. – jegyzem meg félhangosan majd ezt is gyorsan lefirkantom a füzetembe – Egyébként kitaláltam a következő teendőt.
- Igazán? És mi lenne az?
- Valamilyen módon ellenőriznem kellene, hogy az új külsőm milyen hatást vált ki a férfiakból. Ehhez olyasvalakire lenne szükségem, akit már ismerek.
- Tényleg? – Sean felvonja a szemöldökét.
- Igen. Ahhoz, hogy hiteles legyen ez a próba, olyan férfi kell, aki a régi külsőmmel is látott. Máskülönben honnan tudhatnám, hogy mekkora a különbség és melyik újítás válik be?
Sean töprengve hátradől.
- Amikor azt mondod, hogy látott, akkor pontosan mire is gondolsz?
Akaratlanul is elpirulok. Azt hiszem, hogy a fotós beletrafált a lényegbe. Hiszen ki máson tudnám a legjobban letesztelni az újdonságokat, mint egy régi exemen? Tökéletes terv. Szerintem.
- Kire gondolsz? – faggat Sean tovább.
- Luke Andersonra. – mondom ki kissé tétován.
- Ő egy tuskó. – vágja rá kapásból Sean.
- Honnan veszed? – pislogok rá kíváncsian.
Megvonja a vállát.
- Újságíró és olvastam már egy-két írását. Szart se érnek.
Valamiért megelégedéssel tölt el az, hogy Seannak nem szimpatikus Luke. Na jó, nekem régen az volt… de az régen volt. Amíg össze nem szűrte a levelet az akkori legjobb barátnőmmel.
- Tehát akkor ma este elmegyek a H&H-ba.
- Az meg mi?
Egy pillanatig értetlenül bámulok Seanra, de aztán leesik: ő nem idevalósi.
- Egy szórakozóhely. Egész elviselhető.
- Nézd, Jaz… – kezdi Sean, majd előredől a székén – Nem hiszem, hogy erre szükség van..
- Dehogyisnem. – szakítom félbe azonnal.
Természetesen nem akarok semmit sem már Luke-tól, hiszen képtelen lennék megbízni benne… de ha sikerül a tervem és felfigyel rám, talán rájön arra, hogy mit is veszített… legalábbis a naiv énem ebben bízik.
Gyorsan belefirkantom a jegyzetfüzetembe: Nagy bevetés ma este a H&H-ban. A kiszemelt áldozat az exem, Luke Anderson.
- A bőr rövidnadrágot és a rövid bőrhatású felsőt fogom felvenni. Ezen biztos megakad majd a szeme.
- A szeme? – kérdezi rideg hangon a fotós – Biztos lehetsz benne, hogy ez nem csak a szemére fog hatni.
- Annál jobb.
- Jaz, ez az egész ötlet…
- Rendben. Felveszek hozzá egy kiskabátot, de ez a legtöbb. Kell, hogy valamit lásson is.
- Jaz…
- Sean. – vágok a szavába rögtön – Még sosem voltam hódító vadmacska. Ideje kipróbálnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése