13. fejezet - A nagy bevetés

Jaz

Este fél hétkor kiszállok a kádból, tisztán és illatosan, lélekben pedig felkészülve a nagy bevetésre. Amennyire gyorsan csak tudok, elkészülök: felveszem az egyik csábos fekete fehérneműt, rá a kiválasztott ruhát, a hajamat az egyik fodrász utasítása szerint elkészítem, de persze semmi flanc, majd egy egyszerűbb, de lehetőleg csábító smink felrakása után kész is vagyok.

A tükörbe nézve megpróbálom felfedezni a vonásaimban valahol a régi Jasmine Vreelandet. Én persze még látom, de remélem, hogy ez a maskara elég lesz arra, hogy némiképp lenyűgözzem Luke-ot. Nem szeretnék kudarcot vallani, főleg azért nem, mert nem akarom Sean magyarázását hallgatni, mely szerint ez az egész alapból egy nagy hülyeség.

Megrázom a fejem. A mai estére el szeretném felejteni Sean Sanderst, aki ma amúgy is a fotóival van elfoglalva. Nagyszerű. Minden kész arra, hogy bedobjam magam.

Ahogy leérek az utcára, meglehetősen hamar kapok taxit, sőt. Egyszerre kettő is megáll. Gyorsan beszállok, majd bemondom az utca nevét, ahol a szórakozóhely áll.

Egy kicsivel arrébb tetetem ki magam. Nagy nehezen kikászálódok a taxiból, majd elindulok a H&H felé. Útközben legalább hárman utánam fütyülnek. Őszintén szólva, nem igazán tudom, hogy hogyan is kellene viselkednem, mert ilyen eddig nem túl gyakran történt velem.

Ezért úgy teszek, mintha meg sem hallottam volna őket.

Belépve az az első, hogy körbenézek, hátha látok ismerőst – Luke-ot például.

- Engem keresel? – szólal meg egy hang a hátam mögül. 

Megfordulok, mire megpillantom Seant. Hát ő meg mi a francot keres itt?

- Tulajdonképpen nem. Rajtad nem tesztelhetem a ruha hatékonyságát.

Sean közelebb hajol hozzám.

- Miért nem? Szerinted rám nem vagy hatással?

- Menj el, Sean. – kérem halkan, de alig hallom a hangom.

Nem tudom eldönteni, hogy a zene vagy a szívdobogásom a hangosabb.

- Egyébként remekül mutatsz. Anderson szerencsés fickó.

- Csak ezt ő nem tudja. – dünnyögöm félhangosan.

- Jaz?

Megrázom a fejem. Nem süllyedhetek most a múlt szomorú bugyraiba, mert akkor ma este sosem tudom felhívni magamra Luke figyelmét. 

Ismét körbenézek. A pultnál meglátom Luke-ot. Itt az idő.

- Most megyek. Te pedig lépj le. – vágom oda Seannak, majd választ sem várva otthagyom.

- Még mindig ez a törzshelyed? – kérdezem, miközben Luke mellé lépek.

- Ki a…? – érdeklődik Luke, majd amint rám pillant, egy röpke másodpercre elhallgat – Jaz?

- Szia, Luke. – mosolygok rá, de belül zokogok. 

Még mindig ugyanolyan helyes, mint volt.

- Rég nem láttalak erre. – végignéz rajtam, alaposan megállva egy-egy testrészemnél – Meghívhatlak egy italra?

- Sok a dolgom. – közlöm vele egyszerűen, majd leülök mellé az egyik bárszékre.

Amint elhelyezkedek, leveszem a kabátomat, mert idebent szörnyen meleg van.

Luke rendel mindkettőnknek, majd ismét rám pillant.

- Megváltoztál. – ismét végigmér, különösen a mellemet, ami így, a kabát nélkül, még inkább szabadon van – Jól nézel ki.

- Te sem panaszkodhatsz. – mondom mosolyogva.

Vajon Sean itt van még? Látja, hogy szembetűnően hatással vagyok Luke-ra? Vagy megfogadta a tanácsomat és lelépett?

Alig észrevehetően megrázom a fejemet. Miért is foglalkozok most Sean Sandersszel? Hiszen itt van előttem Luke, akivel közös a múltam egy része… és aki még hatással van rám.

Megkapjuk az italainkat, koccintunk, majd egyszerre felhajtjuk.

- Táncolunk? – kérdezi Luke, mire bólintok egyet.

Most egy ütemesebb zene szól, de Luke magához húz, mintha lassúzni akarna.

- Tényleg megváltoztál. – végigsimít az oldalamon – És jó értelemben.

- Sok mindenben változtam.

Lepillant a felsőtestemre és megnyalja a száját.

- El tudom képzelni. – a nyakamhoz hajol és finoman megharapja.

- Luke… – nyögöm ki, majd kissé elhúzódok – Hogy van Jennifer? Még nem is meséltél róla.

- Elhiszed, hogy most pont leszarom? – kérdezi, majd hogy bizonyítsa az állítását, hozzám nyomja magát, így megérzem a vágyát.

Régen örömtáncot jártam volna, most viszont valahogy nem ez történik. Tulajdonképpen nem is tudom, mit hittem. Csak a káposzta jó felmelegítve… és azóta, hogy Sean megcsókolt, főleg nem érdekel Luke. Vele sosem éreztem azt, amit Seannal… és most sem érzem azt.

- Hagyd ezt, Luke! – kérem, mialatt próbálok elhúzódni tőle.

- Ugyan, Jasmine! Tudom, hogy te is akarod. 

- Nagyon tévedsz. – felelem ellentmondást nem tűrő hangon – Még mindig nem ismersz.

- Azt tudom, hogy milyen veled Jaz… és ahogy elnézlek, még jobb lehetsz most. Ki kéne próbáljuk…

Rémülten veszem tudomásul, hogy Luke meg akar csókolni. Te jó ég!

Próbálok elhúzódni, de szinte vasmarokkal tart. Most mi a fenét csináljak?

- Jaz! Már mindenhol kerestelek. – szólal meg mellettünk váratlanul Sean, a mentőangyalom.

Luke erre elenged és kíváncsian méregeti a fotóst.

- Mit akarsz, öreg?

- Beszélni Jasmine-nel, öreg. – mondja nyájasan az exemnek.

- Ja, persze. Majd beszélsz vele, ha kiszórakoztuk magunkat. – vigyorodik el Luke.

Tudom, hogy csak a pia beszél belőle, de… vagyis inkább remélem, hogy csak a pia, mert Luke régen sosem volt ilyen züllödt…

Sean mellé lépek, de Luke visszaránt, mire a mellettünk lévő fiatal srác poharának a tartalma egyenesen a ruhámra ömlik. A ragacsos lötty hatására a ruhám mint egy második bőr, úgy tapad rám. Luke még kiéhezettebb tekintettel néz rám.

- Ez az, Jasmine. Majd én lenyalom rólad. – vigyorodik el.

A vigyora nem tart sokáig, mert Sean egészen egyszerűen egy jól irányzott balegyenessel leteríti őt. Luke valamit motyog a földön, de azt már nem tudom meg, hogy mit, mert Sean lazán a vállára kap és a kijárat felé cipel.