Sean
Iszonyúan dühös vagyok. Nem is emlékszem arra, hogy mikor haragudtam utoljára ennyire egy nőre. Valószínűleg akkoriban, amikor Holly a fejemhez vágott egy tányér kagylót valamelyik étteremben… mondjuk akkor inkább őnagysága volt jobban kiakadva, én jót szórakoztam rajta.
De most…
Meg tudnám fojtani ezt a nőt. De komolyan. Hiába mondtam neki, hogy ez egy nagy marhaság, nem hallgatott rám. Most meg verekednem kellett miatta.
Mondjuk mindig is irritált Luke Anderson, szóval Jaz csak szívességet tett nekem, de akkor is… mi van, ha nem akartam volna még ma újra látni? Mi lett volna akkor vele? Segített volna neki valaki vagy hagyják, hogy az a görény kedvére taperolja őt?
- Tegyél le most azonnal! – sikítja a vállamon Jaz.
- Szó sem lehet róla. – szorosabban ölelem magamhoz – És ne ficánkolj.
- Engedj el, kérlek. Így nem mehetek el.
Csak akkor fogadok szót neki, amikor kiérünk a friss levegőre.
- Jaz. – mondom halálos nyugalommal, noha tényleg csak egy hajszálnyira vagyok attól, hogy valamit apró darabokra törjek – Ne akard nekem beadni, hogy élvezted ezt az estét, mert akkor esküszöm, hogy rögtön behajítalak az egyik konténerbe. És ha bele is írod a cikkedbe, az se fog érdekelni.
- Nem élveztem, de vissza kell mennem.
- Így biztos nem mehetsz vissza. – pillantok a felsőjére, ami még mindig nyirkosan tapad a lányhoz.
Nem csak Andersonnak van jó szeme, hanem nekem is… és ki tudja, hogy még hány idióta nézte meg magának Jazt.
- De kell a kabátom. – mondja dacosan.
Ahogy elnézem a kis méregzsákot nem tudom eldönteni, hogy jól leosszam-e vagy cipeljem fel a hotelszobámba és ne is eresszem el addig, amíg magamévá nem teszem. De komolyan. Totál felhúzott a kis műsorával és nem csak rossz értelemben. Persze sosem támadnám le… de képzelegni azt szabad.
- A sarkon hagytam a kocsim. Hazaviszlek.
- Nem, Sean. Utálom, hogy férfiak próbálják megmondani nekem, hogy mit csináljak!
- Ez nem a megfelelő alkalom arra, hogy vitatkozzunk.
- De kell a kabátom. – ismétli megint, majd megérinti a felkarom – Gyorsan visszasurranok. Egy perc az egész. Fel sem tűnik senkinek.
- Ugye csak viccelsz?! Ebben az ázott ruhában?
- Nem viccelek…
- Jól van. – vágok a szavába, mert már megőrjít – Visszamegyek a cuccodért, te pedig itt megvársz. És komolyan beszélek, Jaz: ha meglátlak odabent, neked annyi.
Látom rajta, hogy megszeppen, de pillanatnyilag nem érdekel. Ha nem veszi észre, hogy féltem, akkor az az ő baja.
Egy utolsó pillantást vetek rá, majd gyorsan visszamegyek a cuccokért. Szerencsére nincs itt Anderson, legalábbis én nem látom, úgyhogy nemsokára ismét a bolond lány mellett vagyok.
- Köszönöm. – mondja halkan, amint elveszi tőlem a holmiját.
Biccentek, majd elindulunk a kocsim felé.
Az utat csendben tesszük meg Jaz lakásáig. Vagyis én így tervezem, de folyton kérdez valamit.
- Szerinted elrontottam valamit?
- Nem.
- Talán más ruhát kellett volna választanom? Tisztában vagyok vele, fogalmam sincs, hogyan kell valakit elcsábítani. Szerinted azt sugalltam Luke-nak, hogy bármire kapható vagyok?
- Hát persze, hogy azt. – vágom rá dühösen – Mégis mi a francot vártál?
- Igazságtalan vagy. Nem én tehetek arról, hogy Luke így viselkedett. És te is láttál ebben a ruhában, mégsem találtál vadítónak, sőt. Kinevettél.
Hogyan magyarázhatnám meg neki, hogy én nem felejtettem el azt a csókot?
- Én más vagyok. – felelem végül ridegen.
- Hát persze. Nem újdonság. Annyi szép nőt láttál már, hogy engem aligha találnál csábítónak.
Ha tudná, hogy mennyire nincs igaza! De olyan makacs egy nőszemély! Hiába mondanék neki akármit is… csak a saját feje után megy.
- A lényeg az az, Jaz, hogy hibát követtél el.
- Igen, tudom. Ezért kell újra próbálkoznom.
Hirtelen lefékezek. Hitetlenkedve pillantok a lányra.
- Mi a fenéről beszélsz?
- Te mondtad, hogy elhibáztam. Nyilván rossz alanyt választottam.
Pont most kanyarodok be Jaz lakása elé. Gyorsan kipattan a kocsimból.
- Hé, várj! Ezt meg kell beszélnünk!
- Rendben, de akkor gyere fel hozzám. Képtelen vagyok még egy percet eltölteni ebben a borzasztó ruhában.
Kelletlenül becsapom a kocsiajtót és utána megyek. Semmi kedvem az egész hülyeséghez, mert nyilvánvaló, hogy ez az ötlet is hülyeség, de jobb, ha én is tudok arról, hogy mire készül.
És talán eltereli a gondolataimat arról, hogy milyen lehet, amikor megszabadul a nyirkos ruháitól…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése