Jaz
- Nem gondolod, hogy a fehérneműs képeket mégiscsak inkább egy női fotóssal kéne csinálnom? – kérdezem kissé aggódva Seant.
- Tudod jól, hogy engem szerződtettek az összes kép elkészítésére. – válaszolja Sean kissé ingerülten – És nekem épp annyira szükségem van erre a munkára, mint neked. Szerintem hallottál már róla… és most nem a jó dolgokra gondolok. Sok főszerkesztő szemében azóta nemkívánatos botrányhős lettem.
- Igen, hallottam róla. – felelem száraz hangon.
A fotós bólint egyet.
- Nem válogathatok a munkák között. Éppen ezért klappolnia kell mindennek. Tehát… készen állsz a következő feladatra?
- Nem csinálhatnánk meg inkább holnap? Most mindketten idegesen vagyunk…
- Nem, Jaz. Georgia szigorú időbeosztást adott, ráadásul kibéreltem egy fotólabort is, mert holnapra várja tőlem az első képeket. Látni akarja, hogyan haladunk. És ha nem teljesítjük, amit vállaltunk…
- Oké, értem. – vágom rá bosszúsan.
- Figyelj, Jaz. – a hajába túr, majd felsóhajt – Próbáljunk meg felnőttek módjára viselkedni! Ha mindenki teszi a dolgát, hamar megleszünk vele.
- Rendben.
Tulajdonképpen, ha nem Sean előtt kéne mutatkoznom a lenge fehérneműkben, egész tetszene is a feladat… mert hát kinek ne tetszene egy csábos és finom darab?
Határozottan elindulok, de megtorpanok, amint meglátok egy harisnyakötőt. Ez nekem túl… vad. Vagy inkább ledér. Vagy mindkettő.
Akárcsak az első találkozásunkkor, Sean nekem jön. A lendülettől majdnem elsodor, de gyorsan elkapja a derekam, így nem történik bajom.
- Minden rendben?
- Igen. – pislogok rá, mert Sean még mindig a karjaiban tart – Most már akár el is engedhetsz.
- Bocs, de nem gondoltam, hogy megállsz az ajtóban megbámulni egy harisnyakötőt.
- Hát… csak azért, mert még sosem láttam ilyesmit közelről.
- Oh, valóban? – húzódik kaján vigyorra Sean szája, majd közel hajol hozzám – Én már igen.
- Azt mindjárt gondoltam. – válaszolom gúnyosan.
Bosszúsan megrázom a fejem. A fotós folyton cukkol. Az idegeimre megy… de valahogy mégsem. Azt hiszem, hogy kezd megtetszeni, pedig megfogadtam, hogy ilyesmi nem fog velem megtörténni.
Ahogy haladok a sorok között, megállok egy darab előtt, ami csupán néhány szalagból és kis anyagból áll. Hitetlenkedve bámulom a bugyinak nevezett valamit, amikor kattanást hallok.
Odapillantok. Sean épp most kapott le a fényképezőgépével.
- Te meg mit művelsz?
- Látnod kellett volna magad! Ilyen grimaszt se látni mindennap. – vigyorog rám Sean – Mondtam már, hogy sosem hagyom ki, ha jó képet készíthetek.
Vállat vonok, de belül forrok a dühtől, amiért Sean titokban fényképezget. Most inkább idegesít csak.
- Te jó ég! – nézek egy leopárdmintás melltartóra – Ki vesz fel ilyet? – teszem fel a kérdést, mire újra kattan a gép.
- Tökéletes. – bólint elégedetten Sean.
- Na és ez? – mutatok egy másikra – Azt se tudom, hogy melyik az eleje.
- Miért nem próbálod fel, hogy megtudd? – néz rám kihívóan a fotós, de most nem vagyok vevő erre.
- Inkább egy egyszerűt. – Sean kétkedő pillantását látva magyarázkodni kezdek – Utána majd lehet másikat is… de szerintem jó lenne egy sima alappal kezdeni…
- Oké.
Felkapok egy sima, egyszerű darabot, majd bevonulok az egyik fülkébe.
A karmok nélkül hamar át tudok öltözni, majd szólok a fotósnak, hogy készen vagyok és kilépek a fülkéből.
Miközben Sean engem fotóz és utasításokat ad, amiket én betartok, őt figyelem – de semmit sem látok rajta. Semmilyen érzelmet. Pedig azt hittem… nos, mit is hittem? Hogy majd elolvad a látványomtól?
- Ne grimaszolj! – szól rám Sean.
- Bocsánat. – motyogom lehangolva.
- Kész. Megpróbálod ezeket is? – mutatja felém a lehetetlen darabokat.
Bólintok, majd a holmikkal visszamegyek a fülkébe.
Az egyikkel semmi gond, simán lefotóz benne, de a másikkal meggyűlik a bajom.
- Ez valami borzalmas. – nyögöm ki kétségbeesetten – Pedig a fogason egész jól nézett ki.
Sean, amint meglát, elneveti magát.
- A felsőrészt fordítva vetted fel. – mondja még mindig nevetve, majd gyorsan lefotóz – Remek kép lett. Egyedi, mint te. – leteszi a gépet maga mellé a pultra – De mielőtt egy másikat próbálnál, segítek kiszabadulni a pántokból.
- Egyedül is boldogulok. – vágom rá rögtön.
- Ugyan, még a végén megfojtod magad, amilyen béna vagy. Ne légy önfejű! – okít, miközben megragadja a ruha pántját.
Elnevetem magam a lehetetlen szituáción, de Sean nem nevet velem. Hirtelen átkarol, magához húz és megcsókol.
Meglepődök a dolgon, de annyira azért nem, hogy ne csókoljak vissza. A csók pedig… nos, csodálatos, ahogyan azt Seanról képzeltem. Mert akármennyire is megfogadtam, hogy nem kezdek vele, a testemnek azért mégsem parancsolhatok…
- Jaz… olyan különleges vagy. – suttogja Sean a számba, majd újra megcsókol.
Én azonban elhúzódom.
- Különleges? Minden lánynak ezt mondod? – kérdezem gyanakodva.
- Hogyhogy mindenkinek?
- A modelleknek, akiket fotózol. És akik mind szerelmesek lesznek beléd. Ők is különlegesek voltak? Vagy csak rólam gondolod így? – hadarom idegesen, miközben összevonom a karjaimat a mellkasom előtt, hogy némiképp takarjam magam.
- Ezt a hülyeséget tuti, hogy Georgia mondta neked. Te pedig úgy látom, hogy el is hitted. Nem igaz, hogy minden modell belém szeret.
- Akkor minden második?
- Nem. Vagyis… na jó, talán. De erről nem én tehetek. Sosem bátorítom őket… és megcsókolni sem szoktam őket.
- Tehát én most akkor szerencsésnek érezhetem magam? És mégis miért tetted?
- Én igyekeztem ellenállni a kísértésnek, de férfiből vagyok, az Istenért!
Meghökkenve pillogok Seanra. Tehát… tetszem neki? De mégis hogy?
- Úgy éreztem, hogy te is kívánsz engem és nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget. – magyarázza Sean.
- Tudom, hogy ez neked csak játék. – vetem oda bosszúsan – Szereted elcsábítani a nőket. Remek. Én azonban nem állok be a sorba.
- Nem erről van szó, Jaz. – végigsiklik a tekintete rajtam – Egyszerűen megőrjítesz. Ennyi. – megérinti a karomat – Te más vagy, mint a többi nő, akikkel eddig találkoztam és nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy csak szórakozok veled. – leengedi a karját – Szerinted most mit csináljunk?
- Semmit. Csábos fehérneműben vagyok és a körülményeknek köszönhetően elvesztettük a fejünket. Ennyi történt. Amint kitesszük a lábunkat innen, úgyis elfelejtjük az egészet.
- Ha így gondolod.
- Azt hiszem, hogy tartanunk kellene pár nap szünetet. Te hívd elő a képeidet, én pedig felkészülök arra, hogy ma este meghódítsam Luke-ot és utána leírjam a tapasztalataimat.
- Még mindig nem verted ki a fejedből azt a hülyeséget?
- Akkor két nap múlva egyeztetünk, hogy ki mire jutott. – mondom határozottan, majd faképnél hagyom a fotóst.
Itt az ideje, hogy kiverjem a fejemből ezt a csókot és az estére koncentráljak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése