2014. december 18., csütörtök

2. rész

Ahhoz képest, hogy már kora reggel óta fent vagyok, mégiscsak késve érkezem meg az Amandával megbeszélt találkozómra. 
Tényleg siettem, de… de aztán láttam egy műsort, ami teljesen lekötötte a figyelmemet. Egy háborús övezetben lévő országról szólt, annak lakóiról, magáról a helyzetről és az életkörülményekről.
Azért érdekelt annyira, mert régen én magam is voltam olyan helyen, ahol háború volt. Akkoriban haditudósításokat írtam, de azok után, hogy… hogy bekövetkezett az a dolog… nyugodtabb vizekre eveztem és most mindenféle témában írok mindenféle újságnak.
Körülnézek a kávézóban, de nem látok senkit, akit hasonlítana egy kétségbeesett anyához, ezért leülök az ablak mellé egy üres asztalhoz. 
Amikor a pincérnő megjelenik az asztalomnál, rendelek tőle egy cappuccinót, amit nemsokára meg is kapok. Megkeverem, majd belekortyolok.
- Maga Nikki?
Felpillantok. Egy idősebb, de meglehetősen csinos nő áll előttem. Így, első ránézésre egyáltalán nem látszik rajta, hogy kétségbe lenne esve.
- Igen. – válaszolok neki, majd lerakom a csészémet – Maga pedig Amanda.
A nő bólint. 
- Sajnálom, hogy késtem.
- Semmi gond. Én is késtem.
A velem szemben lévő székre mutatok, mire leveszi a kabátját és leül.
- Nagyon csinos. – állapítja meg mosolyogva – Igaz, hogy nem Josh esete, de ez most nem is fontos. – int a pincérnőnek és rendel magának egy kávét – Tehát… Josh a legidősebb fiam. Ne értsen félre, nagyon kedves ember, csak… valahogy más.
Annak idején én is ismertem egy Josht, de… de az már régen volt.
- Más? – kérdezem végül homlokráncolva.
- Nem tűri a korlátokat. A többi fiam már a húszas évei közepén mind megnősült, de Josh… ő nem.
- Hány éves?
- Hamarosan 32 lesz. 
Az én régi Josh nevű ismerősöm is körülbelül ennyi idős most. Még jó, hogy nem róla van most szó…
A pincérnő idejön hozzánk és leteszi Amanda elé a kávéját. Miután a pincérnő magunkra hagy minket, Amanda megköszörüli a torkát.
- Tudja, ha ez az egész továbbra is így fog folytatódni, 40 vagy akár 50 éves lesz, mire a gyerekei kamaszodni fognak és higgye el, ez nem könnyű időszak. Ráadásul lesz legalább 75, mire megszületik az első unokája… és ez így nem jó. – beleiszik a kávéjába – Az a baj, hogy Josh képtelen megérteni a célzást.
- Miféle célzást? – kérdezem kissé értetlenül.
- Az utóbbi néhány évben folyamatosan mutattam be neki lányokat és néha ő is elhozta a barátnőit, de eddig még egyikük mellett sem horgonyzott le túl sokáig. Tudom, hogy a szíve mélyén szívesen megnősülne, de valahogy soha nem szánja rá magát. Sajátos egyéniség.
Sajátos egyéniség? Feltehetően csak arról van szó, hogy Josh nem szereti a komoly és hosszú távú kapcsolatokat. Nem is értem, hogy Amanda miért akarja ennyire, hogy megnősüljön. 
- Végre találtam egy neki való lányt. Veronicának hívják és az egyik barátnőm lánya. Orvosnak tanul és ez nagyon fontos. – Amanda közelebb hajol hozzám – Tudja, Joshnak fontosabb az ész, mint a szépség.
Tehát Josht hidegen hagyják a szép nők. Ezek szerint vagy a másik csapatban játszik vagy olyan csúnya, hogy alapból tudja, esélye sincs náluk.
- Mivel foglalkozik a fia?
- Fényképeket készít.
- Miről?
- Leginkább emberekről. Szereti megörökíteni az emberi élet fordulópontjait. Nagyon jó és sikeres a munkájában. – Amanda lemondóan sóhajt egyet – Kár, hogy ugyanez nem mondható el a magánéletről…
Azt hiszem, hogy most már kezd összeállni a kép. Amanda elmondása szerint Josh egy kapcsolatteremtésre képtelen, csúnya (vagy meleg – ezt még nem döntöttem el), makacs, nőtlen esküvői fényképész.
Beleiszik a kávéjába, majd rám emeli a pillantását.
- Úgy érzem, hogy Veronica az igazi, éppen ezért nem is említettem meg őt Joshnak. – elmosolyodik – Majd maga is megismeri pénteken, mert Veronica is eljön hozzánk a családi vacsorára.
Azon töprengek, hogy egy ilyen vacsorát mennyire lehet családinak nevezni, ha idegenek is lesznek ott… Ahogy elnézem Amandát, gyanítom, hogy ő boldog-boldogtalannak jót akar és kinézem belőle azt is, hogy akár az egész utcát meghívja magukhoz, ha ezzel jobb kedvre derítheti őket.
- A péntek este akkor jó magának?
- Igen, persze.
Bólint egyet.
- Tudja, nem szeretném, ha esetleg a vőlegénye miatt lemondaná…
- Ne aggódjon! Nem fogom lemondani. – elmosolyodom – Megígérem.
- Köszönöm. És a családja?
- A szüleim már nem élnek, a bátyám pedig külföldön van.
Amanda elengedi a csészéjét és megérinti a kézfejemet.
- Ó, sajnálom, drágám.
Hirtelen gombócot érzek a torkomban. Vannak dolgok, amikről nem szeretek beszélni, mert túlságosan is fájdalmasak nekem. Ezekhez a dolgokhoz tartozik a családom is – többek között.
Elhúzom a kezemet és mosolyt erőltetek az arcomra.
- És mi a terv?
- Csak magáról fogok beszélni a fiamnak. Veronicát egyáltalán nem fogom megemlíteni, így a fiam majd azt fogja hinni, hogy magával akarom összehozni őt és így inkább Veronicával fog majd foglalkozni.
- Tehát akkor csak ennyi lesz a dolgom?
- Nem egészen. Ha Josh esetleg beszédbe elegyedik magával, megtenné, hogy… buzgó és készséges lesz vele szemben? A fiam semmit sem utál jobban, mint ha hízelegnek neki.
Ezek szerint ez a makacs fényképész még nagyképű is? Komolyan, most már kezdem sajnálni szegény Veronicát…
- Talán megpróbálhatnám megadni Joshnak a számomat. – jegyzem meg elgondolkozva.
- Nagyszerű ötlet. És… lehetne még arról szó, hogy taxival jöjjön? Majd megkérem a fiamat, hogy vigye haza magát, ő pedig erre biztosan kifogásokat keres majd. Természetesen fizetem a taxiját. 
- Rendben. Majd azt mondom, hogy baj volt a fékkel.
Amanda elégedetten elmosolyodik.
- Magából remek összeesküvő válna, Nikki. 
Elmosolyodom a hirtelen jött bóktól.
- Köszönöm.
- Mit szólna ahhoz, ha az egyezségünk örömére meghívnám egy italra? – elneveti magát – Azt hiszem, most valami erősebbre van szükségem. 
Mosolyogva beleegyezem. Igaz, hogy még délelőtt van, de… egy kis ital csak nem árt meg.
És ilyen egyezség tényleg nem születik minden nap.

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Most, hogy kiderült számomra, hogy mit is szeretne Amanda, még inkább érdekel, hogy mi történik majd azon a vacsorán. Az elejtett szavaidból ítélve, bár nem vagyok benne biztos, hogy ez a Josh, az a Josh lesz akit a lány ismer. :D Siess a kövivel.
    Puszi: Dolores <3

    VálaszTörlés
  2. Kedves Dolores!

    Nem szeretném lelőni a poént, de valóban, tettem utalásokat, úgyhogy így azért lehet következtetni egy-két dologra. :)
    A következő rész is hamarosan felkerül, bár annyit elárulhatok, hogy az még nem a vacsoráról fog szólni. :)

    Puszi: Lexie ♥

    VálaszTörlés