Látom, hogy megkeményednek az arcvonásai, de nem igazán tud ezzel meghatni. Ő akart beszélgetni, szóval… most itt van rá a lehetőség.
- Nem csaltalak meg. – közli szárazon.
- Oh, tényleg? – gúnyosan elmosolyodom – Biztos én láttam rosszul a történteket és csak beképzeltem magamnak, hogy egy szőke plázacica le akarta dugni a nyelvét a torkodon. – mondom neki dühösen.
Még mindig a szemem előtt látom, ahogy smárol azzal a nőcskével… Legszívesebben elsírnám magam, de nem akarom megadni azt az örömöt Kiminek, hogy sírni lásson.
- A nő mászott rám.
- Ne nézz már teljesen hülyének, Kimi. Én…
- Megértem, hogy félreérthető volt a szitu, de nem miattam alakult ki az a helyzet. – felsóhajt és megdörzsöli a homlokát – Kimentem levegőzni, aztán meg az a csaj utánam jött. A korlátnak nyomott és lesmárolt, de utána ellöktem.
- Szóval beismered. – állapítom meg csalódottan.
- Azt, hogy lesmárolt, igen. De nem csaltalak meg!
Szívesen hinném azt, hogy nem történt semmi több. Miután megláttam őket, elrohantam, de… de akkor is. Hagyta magát! Mondjuk, ha átgondolom a dolgokat, előfordulhat, hogy nem tudott volna szabadulni, tekintve, hogy az a nőcske szinte kilökte az erkélyről, úgy tapadt rá, de… Nem fogom hagyni magam. Most már csak azért se.
- Á, dehogy. Akkor te ezt minek neveznéd?
- Na és te? Elég könnyen túlléptél rajtam. – jegyzi meg csípősen.
Elkerekedett szemekkel meredek rá. Mi van?
- Te mégis mi a fenéről beszélsz?
- Rólad meg arról a Thomasról.
Thomas Seb egyik legjobb barátja és mivel Seb az unokatestvérem, ezért ismerem én is és az valóban igaz, hogy jóban vagyok vele, de nem úgy… Soha nem volt semmi köztünk, csak barátság.
- Mi van velem meg Thomas-szal? – kérdezek vissza továbbra is értetlenül.
- Ugyan, ne tégy úgy, mintha nem tudnád. – a kék szempár jegesen villan egyet – Láttam éjjel a kocsiját a házad előtt. – mondja vádlón – És feltételezem, nem malmoztatok.
Elképedve nézek Kimire.
- Te… eljöttél hozzám?
Melegség járja át a szívemet. Azt hittem, hogy nem voltam neki elég fontos, mert nem keresett meg, miután szakítottam vele… de ezek szerint mégis.
- Nem ez a lényeg. – motyogja zavartan.
- De igen.
- Akkor miért volt nálad?
Elmosolyodom. Csak nem féltékeny? Pedig semmi oka sincs rá…
- Kiderült, hogy Thomas apukája beteg és meg kell műteni, Thomas pedig kissé kiborult a műtét miatt.
- Te pedig megvigasztaltad. – állapítja meg epésen, de figyelmen kívül hagyom a megjegyzését.
- Először Sebhez ment, de ő nem volt otthon, ezért átjött hozzám, de csak beszélgettünk. – magyarázom úgy, hogy a „csak” szót erősen megnyomom.
- Persze, mert ő csak beszélgetni akar veled.
Miért ilyen csökönyös? Tulajdonképpen kettőnk közül nekem van okom hisztizni, nem neki… Végül is én nem csókolóztam senkivel.
- Pedig csak beszélgettünk. – felelem ingerülten, majd kissé kedvesebben folytatom – Neked is jól esett, amikor veled voltam azután, hogy apukád…
Ha a nézéssel ölni lehetne, szerintem már nem élnék. Tudom, hogy azzal, hogy az apukáját felemlegettem, fájó pontra tapintottam, de valahogy meg kell értetnem vele azt, hogy Thomas tényleg csak a barátom.
- Miért nem hiszel nekem? – kérdezem végül egy nagy sóhaj kíséretében.
- Te sem hiszel nekem. – jegyzi meg közömbösen.
- Thomas és köztem soha nem volt semmi… és nem is tudtalak volna megcsalni, mert…
- Mert? – vág kíváncsian a szavamba.
- Mert szerettelek! – fakadok ki elkeseredetten, majd hátat fordítok neki.
Lehunyom a szememet és mélyeket lélegzek, hogy megnyugodjak. Kimondtam azt, amit soha nem hallott még tőlem, amíg együtt voltunk és amit én sem hallottam tőle egyszer sem. Érdekes, nem? Fél évig együtt voltunk, de soha nem mondtuk el egymásnak az érzéseinket.
Jóleső borzongás fut végig rajtam, amikor megérzem a karomon a finn kezét. Kinyitom a szemem, amikor maga felé fordít.
- És most? – kérdezi végtelen gyengédséggel a hangjában.
- Még most is. – suttogom halkan.
Kimi arca felderül és lusta mosoly kúszik az arcára.
- Az jó, mert én is szeretlek téged.
Még jó, hogy a karjai a derekamon pihennek, máskülönben biztos, hogy most összeestem volna. Mindig is azt akartam, hogy egyszer ezt mondja nekem, de persze úgy is boldog voltam vele, hogy nem mondta ki nyíltan az érzéseit, mert éreztette velem, hogy fontos vagyok neki... de így azért jobb, hogy most már én is hallottam tőle ezt, noha fogalmam sincs arról, hogy most hányadán is állunk egymással.
- Mindketten makacsok vagyunk és túlságosan is büszkék… ezért nem beszéltük meg előbb, igaz? – teszem fel neki azt a kérdést, ami lényegében összefoglalja azt, hogy miért is történt az, ami.
- Attól tartok, igen. De mostantól minden másképp lesz, feltéve, ha te akarod ezt a… kapcsolatot. – mondja mosolyogva.
Bólintok, mire szexin elvigyorodik és megcsókol. Nagyot sóhajtok, amikor a nyelve az enyémet érinti.
- Akarlak. – mondja rekedten, majd a szája továbbsiklik a nyakamra és ezzel egy időben az ölét az enyémhez nyomja.
A pólója alá csúsztatom a kezemet, hogy érezzem izmos mellkasát, majd a kezem továbbvándorol a sliccéhez. Elégedetten felmorran, amikor kigombolom a nadrágját és lehúzom a sliccét. Egy mozdulattal megszabadul a farmerétől és a boxerétől, majd felhúzza a szoknyámat és alám nyúl, így könnyűszerrel az ölébe kap és a lift falának nyom, de közben a szája nem szakad el az enyémtől. Amikor pedig igen, az ajka a nyakamra tapad. Beletúrok a hajába és lehunyt szemmel élvezem a kényeztetést.
Az egyetlen ruhadarab, ami még az utunkban áll, a bugyim, de azt Kimi egy laza mozdulattal és egy perverz vigyorral gyakorlatilag letépi rólam, majd utána rögtön eggyé válik velem.
Halkan felnyögök, amikor megérzem őt magamban. Végre! Két hónap azért mégiscsak két hónap…
A finnbe kapaszkodok, a fejemet pedig a lift falának döntöm, közben pedig próbálok úrrá lenni a szapora légvételemen.
- Uhh, Lara… - morogja rekedt hangon a fülembe, majd fokozza a tempót.
Előre döntöm a fejemet és a nyakát apró csókokkal halmozom el, majd óvatosan beleharapok a bőrébe úgy, hogy a fogaim szinte csak karcolják a bőrét, amitől Kimi kissé megremeg, majd egy-két gyors lökést követően szinte egyszerre robbanunk…
Egy kicsit még bennem marad, mosolyogva megcsókol és csak utána szakad el tőlem.
Amíg felhúzza a nadrágját, kicsit rendbe szedem magam.
- Ez a tiéd. – nyújtja felém sunyi vigyorral az arcán a bugyimat.
- Tönkretetted. – jegyzem meg lebiggyedt szájjal, de a szemem azért mosolyog.
Kimi rekedtesen felröhög.
- Bocs. Majd kapsz helyette újat. – zsebre vágja az immár használhatatlanná vált alsómat és a karjaiba zár – De gondolom nem bánod annyira, hogy olyan hirtelen szabadítottalak meg tőle.
- Nem. – válaszolom mosolyogva és a nyakára kulcsolom a kezeimet – Szeretem, hogy ilyen vagy.
Bólint egyet és megcsókol. A gyomromba ismét beköltözik egy fura érzés. Csak nem…?
- Kimi?
- Asszem, megérkeztünk. – mondja vigyorogva.
A szavait az is bizonyítja, hogy amikor elengedjük egymást, kinyílik a lift ajtaja. Körülnézek. Valóban… az ötödiken vagyunk.
Kéz a kézben szállunk ki a liftből, majd egyenesen a finn szobájába megyünk.
- Szerinted mennyi ideig voltunk bent? – pillantok rá kérdőn.
Hozzám lép és magához húz.
- Nem tudom. – a karórájára pillant – Kábé két órát. – a szemembe néz a szokásos szexi nézésével - Most, hogy mondod… megismételhetnénk a liftben történteket.
- Veszekedni akarsz? – vigyorgok rá pimaszul.
- Na, ezért kapsz. – morran fel játékosan, majd lecsap a számra és vad csókot ad – Kihagytunk két hónapot, szóval… van mit bepótolnunk.
Helyeslően bólogatok, mire a finn lazán felkap és az ágyhoz visz.
Amikor Kimi szemébe nézek, nem a Jégembert, hanem egy jókedvű, gyengéd, vicces, szexi és nem mellesleg szerelmes férfit látok… emiatt pedig úgy érzem, hogy nem is lehetne kerekebb a világom.
Soha nem gondoltam volna, hogy ez a nap ilyen eseménydús lesz… Azt meg főleg nem, hogy mi mindenre jó egy kis áramszünet, de egyáltalán nem bánom a történteket.
Erre leginkább Kimi édes csókjai a bizonyítékok… és a vele töltött idő, amiből remélem, hogy még jó sok megadatik nekünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése