Már kora reggel talpon vagyok. Hiába próbáltam meg visszaaludni, nem sikerült, ezért úgy döntök, hogy egy kicsit kimozdulok a házból és feltérképezem a környéket. Ha mostantól itt fogok élni, nem árt tudnom, hogy mi merre van…
Gyorsan magamra kapok egy sima farmert, egy V kivágású pólót meg egy kapucnis pulcsit.
Halkan lemegyek a lépcsőn – nem akarok felébreszteni Timet –, cipőt húzok, majd a táskámat meg a kulcsomat – tegnap este kaptam Timtől - magamhoz véve elhagyom a házat.
Kint már látni a felkelő Nap első sugarait. Kimegyek az utcából és találomra elindulok az egyik szűk utca felé. Ez a hely valóban gyönyörű és roppant csendes attól függetlenül, hogy azért vannak páran az utcán.
Jobbra kanyarodva észreveszek egy velem egykorú lányt. Görcsbe rándul a gyomrom és a kapucnit feldobom a fejemre, hogy ne lehessen látni az arcom. Amikor a lány mellém ér, futólag rám pillant, majd továbbmegy. Kissé megdöbbenek ezen, mert nem ehhez vagyok szokva, de aztán leesik, hogy most nem Németországban vagyok. Hát persze! Hiszen Tim is mondta, hogy itt nem fognak zavarni azért, mert ismert vagyok. Még jó.
Jókedvűen megyek tovább. Csak akkor állok meg, amikor meglátok az út másik oldalán egy újságos bódét. Rövid habozás után odamegyek és veszek egy német újságot.
Egyszerűen nem bírom ki, muszáj belenéznem, hogy írnak-e benne rólam. Félreértés ne essék, nem vagyok sem egoista, sem önimádó, pusztán azért érdekel, mert… mert tudni akarom, hogy mi a véleményük. Tudom, hogy ez nem jó és nem kellene kínoznom magam a különféle vádaskodó cikkek olvasgatásával, de én már csak ilyen vagyok. Próbálok úgy tenni, mint akit hidegen hagynak a rágalmazások, de belül… belül azon gyötrődöm, hogy igazuk van-e.
Elindulok visszafelé az utcánkba, közben pedig belelapozok a lapba. A bulvárhírekhez érve elhúzom a számat. Igazából már meg sem lep az, hogy megint én vagyok a téma… Mit megint! Inkább még mindig…
Az utcába visszaérve lelassítom a lépteimet és az újságba mélyedve folytatom az utamat hazafelé.
Annyira lefoglal a cikk, hogy valaki elsodor és hirtelen a földön találom magam.
- A francba! Nem tudnál előre nézni?
Egy mély, dühös, ugyanakkor roppant kellemes hanggal találom szembe magam.
- Bocs. – motyogom a szememet forgatva.
Felfelé hunyorgok, hogy meglássam a fickó arcát, aki nekem jött, de nem látom, mert a Nap pont a szemembe süt.
Végül a kezét nyújtja felém, de nem fogadom el. Miért is tenném? Ő lökött fel és ő dühös? Na, ne már!
Inkább egymagam kelek fel a földről. Kissé leporolom a ruhámat, az újságot összehajtom – majd otthon elolvasom – és csak azután nézek a dühös hang tulajdonosára.
Elkerekedett szemeket meresztek az előttem álló morcos pasira, aki nem más, mint Kimi Räikkönen.
Feltolja a napszemüvegét a homlokára, majd érdeklődve végignéz rajtam, gondolom azért, mert eddig még nem látott errefelé. Zavartan állok egyik lábamról a másikra, amíg rajtam legelteti a tekintetét.
Keresztbe fonom a karjaimat a mellkasom előtt és arra várok, hogy végre megint a szemembe nézzen.
Elismerem, hogy nem nyújtok túl jó látványt így, kialvatlanul, smink és minden egyéb nélkül, de azért a gúnyos vigyorát igazán mellőzhette volna.
Kihúzom magam és dacosan felemelem a fejemet.
- Legközelebb talán nyisd ki a szemed, mielőtt kimerészkedsz az utcára. - vetem oda neki flegmán, majd folytatom az utamat Timhez.
Nem egészen így képzeltem el az első találkozást Kimi Räikkönennel, de hát mit tehettem volna? Bunkó volt, nekem pedig nem szokásom hagyni, hogy csak úgy leszóljanak.
Még mindig forr bennem a düh, amikor hazaérek. Mérgesen levágom az újságot meg a táskámat a konyhapultra és leülök az egyik székre.
Megrázom a fejemet és inkább az újságra figyelek. Valójában már azt sem tudom, hogy min húztam fel magam ennyire: a Kimivel való nem épp kellemes találkozáson vagy azon, hogy a képem megint ott virít egy lapban.
A cikkhez lapozok, amit eddig még nem volt időm végigolvasni.
Remek! Tehát már az újságok is megírták azt, hogy a rendőrségen voltunk. Még, hogy drogok… hah. Soha nem nyúlnék drogokhoz… Akik ismernek, azok pontosan tudják. De hát mit is vártam az ostoba firkászoktól? Egyedül csak azt sajnálom, hogy Tim is belekeveredett… De csak tőle kérhettem segítséget…
- Már ébren vagy?
A bátyám hangjára megfordulok.
- Igen. Sajnos.
- Mi az? – közelebb jön hozzám, így meglátja az előttem lévő újságot – Benne vagy?
- Igen. – elhúzom a számat, majd egy kicsit arrébb csúszok, hogy rálásson a lapra.
Tim a vállam fölött olvassa el az újságot. Amíg olvas, az arcát tanulmányozom. Hát, ő sem tűnik túl boldognak. Mondjuk, nem csodálom…
- Nem akarsz tenni semmit?
Tagadólag megrázom a fejemet.
- Nem. Elegem van belőlük.
- Akkor miért vetted meg?
Vállat vonok.
- Kíváncsi voltam.
- Ne csináld ezt, H! Így csak tönkreteszed magad.
- Igazad van. – motyogom félhangosan.
- Mit szólnál egy kiadós reggelihez?
Őszintén szólva, nem érzem úgy, hogy akár egy falatot is le tudnék nyelni, de Tim olyan aranyos néz rám, hogy nem tudok neki nem-et mondani. Hiába, nagyon jól tudja, hogy a kölyökkutya-képével le tud venni a lábamról.
- Benne vagyok.
Együtt készítjük elő a reggelit, majd viszonylag vidám hangulatban megreggelizünk. Tim mindig is nagyon jó társaságnak számít, szinte két perc után elfelejtettem azt a hülye cikket.
Este, egy hatalmas filmmaraton után fáradtan megyek fel a szobámba. Gyorsan lezuhanyozok, majd ágyba bújok.
Jó volt ez a mai nap. Rég töltöttem el ennyi időt Timmel együtt. Szerencsére ma nem kellett dolgoznia, úgyhogy egész nap itthon voltunk.
Egyedül a Kimivel való váratlan és cseppet sem kellemes találkozásom árnyékolja be kissé ezt a napot, de egyébként teljesen rendben volt minden.
Hirtelen megrezzen a mobilom. Érte nyúlok. Leon neve villog a kijelzőn. Legszívesebben felvenném, hogy halljam a hangját, ám mégsem teszem. Nem hiszem, hogy jót tenne a szívemnek, amelyben Leonnak még mindig helye van, bár, ahogy folyton lepörgetem magamban az utóbbi időben történteket, egyre kevesebb.
Nagyot sóhajtva kinyomom a hívását, visszarakom a telefonomat az éjjeliszekrényre, majd elhelyezkedek az ágyon.
Szeretnék minél előbb elaludni, hogy ne kattogjon egyfolytában az agyam, de a várva várt álom csak késő éjjel ér utol…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése