November 20., szerda
Szünet! Most, hogy mindenkivel jó a kapcsolatom, végre nyugodtan kiélvezhetem a szünetet – illetve csak kiélvezném, ha nem jelezték volna többen is, hogy látni akarnak és ezért menjek át Ralphékhoz, mert az osztályunk nagy része ott tölti a mai napot.
Ezért mély és szörnyen fájdalmas búcsút veszek Jotól, majd Mellel és Annel bebuszozok a városba.
- Már azt hittük, nem jöttök. – jegyzi meg Ralph, amikor kinyitja az ajtót, majd bemegy és itt hagy minket a nyitott ajtónál.
Összenézünk a lányokkal, majd egy vállrándítást követően bemegyünk, ahol aztán szét is szóródunk.
An Ollihoz megy, Mel Larához csatlakozik, hogy megbeszéljék, mikor mennek legközelebb shoppingolni, én pedig levágom magam Matt mellé a kanapéra, aki a laptopjába mélyedve nagyon néz valamit.
- Zavarok? – érdeklődök tőle kíváncsian és közben megállapítom magamban, hogy ma is irtó helyes.
- Nem, dehogy. – feleli felnézve a laptopjából, majd megint visszanéz a gépre.
- Mit csinálsz?
- Képeket keresek Ralphnak.
- A tanárokról?
Matt felröhög és megint rám pillant.
- Nem. Mallorcáról.
- Nem tudja, hogy a neten van fent egy csomó?
- Én ritkán töltök fel képeket és neki az én képeim kellenek.
- Miért?
Egy pillanatig csak néz, nem mond semmit, majd végül a fejéhez kap.
- Ja, persze. Te még nem tudod. Gyakran vagyok Mallorcán, mert az apám félig spanyol és a rokonság nagy része ott él. Ralphnak pedig első kézből kellenek fényképek, hogy lássa, hova megyünk szombaton.
Azonnal érdeklődőbben tekintek Mattre. Na, nem érdekből, hanem azért, mert most megint megtudtam róla egy dolgot, amiről eddig még csak sejtelmem sem volt.
- Én is megnézhetem őket?
Kissé oldalra dönti a fejét.
- Mit adsz érte?
Hitetlenül elmosolyodom, majd megrázom a fejemet.
- Inkább örülj annak, hogy most itt vagyok melletted és olyan dolog érdekel, ami veled kapcsolatos.
- Ez igaz. – feleli töprengve, majd a szokásos vigyora után a szája szélén egy lágy mosoly jelenik meg, amikor közelebb hajol hozzám – Na és mi is érdekel egészen pontosan?
- A képeid. – vágom rá habozás nélkül, mielőtt még ő vagy akár én elkezdenék valami másról kombinálni…
- Az alsógatyás képeim? – kérdezi vigyorogva, mire oldalba vágom – Most másoltam át őket Ralph gépére. – világosít fel arról, hogy tulajdonképpen most mit is csinált, majd egy kicsit közelebb húzza a laptopot, hogy jobban rálássak a gépre.
Szép sorban megmutogatja a képeket és ha kérdezem, akkor lazán válaszol vagy hozzáfűz egy-két magyarázatot, én pedig szinte szájtátva hallgatom minden egyes mondatát.
Most, hogy szembesültem azzal, hogy milyen helyre is megyünk, még inkább várom ezt az utazást. Biztos vagyok abban, hogy jó lesz.
De miért is ne lenne jó? Ott lesz az egész osztály, a barátnőim… csak jól sülhet el ez az út.
November 22., péntek
Mivel holnap már utazunk, mindenki be van sózva és megállás nélkül tervezgetik, hogy ki mit fog majd csinálni. Különösen Ralph szaporázza nagyon a programszervezést, mert neki pont akkor lesz a szülinapja, amikor mi Mallorcán leszünk.
Ahogy elnézem Mattet és Leont, ahogy némán összenéznek, szinte biztos vagyok abban, hogy ők már előre tudják, hogy mit fognak csinálni…
Nyelvtanon továbbmegyünk, kémián viszont szokás szerint felelünk. Igaz, hogy Müller megemlíti azt, hogy az utazásunk miatt ma csak azok felelnek, akik bukásra állnak nála, de ez egyeseknek nem nagy kegyesség, mert azért mégiscsak felelünk. Matt hármasra, Ralph pedig négyesre felel, így pedig javítanak némileg az átlagukon.
Utánuk Müller Maxot hívja ki a táblához, akinek nincs igazán ínyére a dolog.
- De tanárnő, nekem csak ötösöm van. – jegyzi meg idegesen.
- És?
- Azt tetszett mondani, hogy csak azok felelnek, akik bukásra állnak. – mondja Max behúzott nyakkal.
- Készültél mára? – kérdezi szigorúan Müller.
- Nem.
Müller bólint, majd beír egy hatost Maxnak.
- Most már bukásra állsz. – jegyzi meg Müller, majd ismétlünk, mert már nem akar belekezdeni új anyagba.
Szünetben persze ezerrel megy a hülyülés meg a röhögés szegény Maxon és Mülleren, sőt, Ralph még ki is posztolja Facebookra Müller aranyköpését.
Angolon is ismétlünk, majd jön a biológia, amiből most csak Ralphnak kell felelnie. Négyest kap, úgyhogy kimondhatjuk, hogy a mai nap lényegesen javult az osztályunk átlaga Müllernél.
Matekon kikapjuk a dolgozatainkat. Hármast kaptam rá, úgyhogy úgy tűnik, hogy nem jó ötlet az, ha Leonnal és Matt-tel együtt matekozok.
- Megvétózzuk! – mondja Matt óra végén, amikor megnézi a dogámat.
Lemondóan legyintek egyet.
- Á, hagyd. Ha egyedül készültem volna rá, tuti, hogy rosszabb jegyet kaptam volna rá. – hátrafordulok, hogy Leon is hallja a kérdésemet – Na és a tiétek?
- Hát… ööö…
Mindketten gyanúsan sunnyognak, ezért elveszem Leon padjáról a dolgozatát.
- Egyes? – Leon bólint egyet – Gratula. – a másik matek tanárom felé fordulok – És a tiéd?
Felém fordítja a lapot, amin ott virít egy hatalmas egyes. Összehúzott szemekkel méregetem a fiúkat.
- Meggondoltam magam. Igenis megvétózzuk! – jelentem be, mire mindketten elröhögik magukat.
Osztályfőnökin a tanárnő az utazásunkról beszél. Holnap kora hajnalban (négykor) itt találkozunk majd a suli előtt és innen busszal megyünk majd fel Berlinbe, ahonnan a gépünk indul Mallorcára.
- Tanárnő! Muszáj ilyen korán jönni? – kérdezi a kezét lóbálva Ralph.
- Igen, Ralph, mivel tizenegy óra előtt indul a gépünk és nem az utolsó pillanatban kellene odaérkeznünk. – válaszolja, majd tovább folytatja a magyarázást.
Frau dr. Stein azt is megemlíti, hogy fél kettő körül érünk majd Mallorcára és mivel holnap, azaz szombaton megyünk, lesz durván másfél napunk arra, hogy ismerkedjünk a környezettel.
Amíg a tanárnő lelkesen ecseteli azt, hogy mi mindent fogunk majd megnézni, hallom, hogy hátul a fiúk már arról szervezkednek, hogy milyen bulit fognak csinálni.
Hát igen. Nyilvánvalóan a fiúk másképp képzelik el ezt a másfél napot… és gondolom, az egész hetet is.
A hétköznapokon ugyanis a délelőttjeink ismét a suliról fognak majd szólni, de a délutánok ismét szabadok lesznek. Éljen!
Ha valaki egy hetet eltölthet Mallorcán csak úgy, akkor azt az egy hetet feltehetően töménytelen mennyiségű pihenéssel, strandolással és bulizással képzeli el, nem pedig azzal, hogy ezek helyett a könyvek fölött üljön.
Legalábbis, gondolom nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel.
Ma kivételesen nem Ralphhoz, hanem a No Limitsbe megyünk, de előtte hazaugrunk Mellel, hogy letegyük a táskáinkat, mert a srácok úgy tervezik, hogy estig ott maradunk.
An sajnos megint nem jön, de mivel Ollival találkozik (kettesben) megbocsátottuk neki azt, hogy lemondta a közös bandázást.
A No Limitshez közeledve észrevesszük Leont és Ralphot. Intünk nekik, de ők nagyon elmélyülten beszélgetnek egymással… illetve Matt beszél és Leon hallgatja.
Nem tudom, hogy miért, de nekem valahogy fura ez az egész… olyan, mintha valami nagyon komoly dologról beszélnének.
Szörnyen fúrja az oldalamat a kíváncsiság, ennek ellenére nem kérdezek rá, sőt, még csak nem is hallgatom ki őket, mert Mellel diszkréten megállunk tőlük pár lépésnyire és halkan köhintek egyet, amire már mindketten felkapják a fejüket.
Matt végignéz rajtam és elvigyorodik, majd köszönünk egymásnak és négyesben megyünk be az épületbe.
Mielőtt leülnénk, a fiúk összetolnak több asztalt, így mindenki kényelmesen elfér.
A jobb oldalamon Mel, míg a bal oldalamon Matt ül, mellette pedig Leon. Szép sorban mindenki keres magának egy helyet, így Leon mellé Lia, Lara, Max, Rina és Ralph kerül.
- Alig várom már, hogy menjünk. – mondja Ralph, miután leadjuk a rendeléseinket.
- Ezzel nem csak te vagy így. – oltja le gyorsan Ralph lelkesedését Max.
- Na és mi a tervetek a bulimmal kapcsolatban? – faggatja Ralph elsősorban Mattet és Leont.
- Bulid? Milyen bulid? – kérdezi ártatlanul pislogva Leon.
- Hát a szülinapi bulim.
- Hány éves is vagy, Ralphi? – szólal meg mellettem Matt, mire mindenki elneveti magát.
- Ha-ha. Most komolyan. Mi a terv?
- Cuki pónik és rózsaszín lufik. – vágja rá Matt, akinek a beszólását követően ismét felröhögünk.
- Bebaszna! – morogja Ralph meghökkenve, majd kérdőn körbepillant a társaságunkon – Remélem, azért valaki más is segít nekik a szervezésben, mert a végén tényleg valami hülye lányos pizsi partit kapok.
- Mi a bajod a pizsi partikkal? – érdeklődik Mel egy visszafojtott vigyor mellett.
- Szerinted?
- Pedig a pizsi parti is egész jó. – veszem át a szót Meltől.
- Például?
- Például kifesthetjük egymást. – megrebegtetem a szempillámat, mire a srácok felröhögnek – Vagy akár nézhetünk magazinokat is…
- És kibeszélhetjük a pasikat. – fejezi be a megkezdett mondatomat Mel.
Ralph arca teljesen elfehéredik, miközben szörnyülködve pislog hol rám, hol pedig Melre.
- Az ki van zárva! Még az ellenségeimnek se kívánnék egy pizsi partit, nemhogy részt is vegyek egyen. Brrr. – látványosan megrázkódik – Különben is, én pasi vagyok, úgyhogy a lányos bájcsevegésetek nálam nem pálya.
- Tényleg? Pasi vagy? Ezt most nem mondod? – kérdezi Max ironikusan.
- Képzeld, de. Az vagyok. – húzza ki magát büszkén Ralph.
- Erről talán Rinát kéne megkérdeznünk. – húzogatja a szemöldökét vigyorogva Matt.
Rina mosolyogva megrázza a fejét a fiúk hülyülését hallva, de nem akar válaszolni, mire a fiúk még inkább elkezdik húzni Ralphot.
Azt nem tudom, hogy Rinának egyáltalán a szándékában állt-e válaszolnia, minden esetre nem teszi meg, mert megérkeznek az innivalóink.
Amikor a pincér ismét magunkra hagy minket, Ralph megköszörüli a torkát.
- Asszem’ ez lesz az a hét, amit soha nem fogunk elfelejteni. – állapítja meg vigyorogva.
Kissé megemeli a poharát, mire követjük a példáját, majd nagyot húzunk az italainkból.
Teljesen egyetértek Ralph-fal. Tuti, hogy erről az egy hétről még sokáig fogunk beszélgetni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése