Életjel

Sziasztok!

Nem tudom, hogy olvassa-e ezt egyáltalán valaki vagy a blogot, de úgy gondoltam, hogy ideje rendesen is hírt adnom magamról, nemcsak a chat-en keresztül.

Szóval... nagyon sajnálom, amiért így eltűntem mostanában, de sok minden történt... új munkahelyem lett, mellette estin suliba járok és még az új munka miatt is kell tanulnom, jövő hónapban fogok vizsgázni belőle kemény 2 hónap felkészülés után... hát kíváncsi leszek rá. Plusz sajnos a családomban is történtek dolgok, ezért sem tudtam annyira az írásra koncentrálni.

Tudom, hogy ez nem mentség, de ez az igazság. Írni sajnos a fentiek miatt nincs időm, sőt, ami készen van egy word dokumentumban, azokat sincs időm/erőm feltenni.

De igyekezni fogok, mert ahogy látom, azért még akadnak feliratkozók és talán van még olyan, akit érdekelnek a történetek. Igaz, hogy volt már, amikor kértem visszajelzést, hogy egyáltalán hogyan tetszik nektek egy-egy adott történet, de ezekre csak hellyel-közzel kaptam némi reakciót. Sokat lendítene talán ez is rajtam, hogy igenis valahogy megoldjam és feltegyem az újabb részeket... mert ha esetleg újra tudok rendszeresebben írni (nem ígérek semmit, de tényleg próbálkozok) és akkor is ugyanígy marad kb. a helyzet, akkor valószínűleg végleg bezárom a blogot. 

Ne értsétek félre, nem fenyegetőzni akarok vagy ilyesmi, csak jól jönne néha némi reakció. Kritikát is szívesen fogadok, tényleg bármit, mert érdekel, hogy mi a véleményetek némelyik történetről, mozzanatról, szereplőről, fordulatról... 

Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a kis bejegyzést és remélem, hogy hamarosan újabb részt tudok feltenni valamelyik megkezdett történetből. Újak is vannak már, leírva is, de egyelőre a régieket szeretném befejezni... vagy legalább valamelyiket, hogy ne legyen annyi félbehagyott sztori.

Még egyszer köszönöm!

                                                               Sok puszi és ölelés

                                                                                                                   Lexie