Ray mosolyogva végignéz rajtam.
- Gyönyörű vagy, drágám. - állapítja meg elégedetten és megcsókol.
Amint készen vagyok, veszek egy mély levegőt, majd magamhoz veszem a kabátomat és elindulunk.
Ahogy egyre közelebb érünk a Macallan család otthonához, én egyre inkább úgy érzem, hogy elsírom magam vagy sikoltozni kezdek.
Igazából fogalmam sincs arról, hogy mi bajom van, azon kívül, hogy semmi kedvem a saját eljegyzésemen az udvarias bájcsevegéshez egy csomó olyan emberrel, akiket még csak nem is ismerek és… és nem mellesleg Joshua Payne egy szemét alak, amiért ennyire felhúztam magam miatta.
Amikor végre eljön a nagy pillanat, elfogadom Ray felém nyújtott kezét és remegő térdekkel mellé állok.
Ray apja megköszörüli a torkát, majd bejelenti a vendégeknek az eljegyzést, mire a vendégek körénk gyűlnek, Ray pedig egy ezer wattos vigyor mellett az ujjamra húzza a gyűrűt.
A gyémánt gyönyörűen csillog az ujjamon, amit mindenki nagy érdeklődéssel figyel, különösen akkor, amikor Ray megemlíti, hogy ő tervezte a gyűrűmet.
Őszintén szólva, azt hittem, hogy jobban fogom érezni magam, ha végre rajta lesz a gyűrű az ujjamon… de nem így történt. Szerintem a gyűrűm sokkal jobban érdekel mindenkit, mint én magam. Természetesen megértem, hogy a Macallan család befolyásos és ezért befolyásos a baráti köre is, én pedig csak egy egyszerű lány vagyok, de… könyörgöm! A mai estének elméletileg Rayről és rólam kellene szólnia… ehhez képest a központi szerep Rayé és a jegygyűrűé… Na köszi. Minden lány csak erre vágyik.
Vagy csak én vagyok nagyigényű?
Azt hiszem, azt legalább jól tettem, hogy levettem a nyakamból a Joshtól kapott nyakláncot és visszatettem a dobozába, mielőtt Ray megérkezett volna hozzám. Biztos, hogy most mázsás súlyként húzna lefelé az ékszer, noha most sem vagyok túlzottan megkönnyebbült.
Egyre inkább várok, de hogy mire, azt én magam sem tudom.
A bennem dúló vihar senkinek sem tűnik fel, mindenki negédesen mosolyog ránk, én pedig már-már automatikusan, egy udvarias mosoly mellett fogadom a gratulációkat.
Hivatalosan is eljegyeztek, de csak zavart és nyugtalanságot érzek.
A Josh-sal való vitám és az eljegyzésem miatt az utóbbi időben megint kerültem a Payne családot. A meghívásokat a munkámra hivatkozva lemondtam, de ma újra találkozok velük.
Reggel Amanda felhívott, hogy értesítsen Hannah megszületéséről, így megígértem neki, hogy bemegyek a kórházba. A meghívásokat lemondhattam, de azt már nem tehetem meg, hogy ne menjek be a kórházba meglátogatni őket.
A kisbabának göndör haja és olyan csokoládébarna szeme van, mint Joshnak és a testvéreinek. Érdeklődve tekintget körbe, mintha csak kíváncsi lenne az új környezetére.
Csendben figyelem, ahogy Caroline és a csecsemő boldogan nézik egymást.
Csak akkor szorul el a torkom, amikor Josh belép a kórterembe.
Szótlanul Joshra meredek és megpróbálok mosolyogni, de nem sikerül, mert eszembe jut a legutolsó találkozásunk.
Érzem, hogy van valami, amiről tudnom kellene. Valami, amit meg kellene értenem, de képtelen vagyok megragadni a ködös gondolatfoszlányokat.
Josh felém biccent. A szeme komor, de ezt és a köztünk vibráló feszültséget szerencsére nem veszi észre sem Simon, sem pedig Caroline. Minden figyelmüket leköti most az apró kis csoda: egy új élet.
Hannahra figyelek, de a szemem sarkából látom, hogy Josh a gyűrűsujjamra pillant és felvonja a szemöldökét, amikor látja, hogy csupasz.
Legszívesebben közölném vele, hogy csak miatta és a családja miatt vettem le, de természetesen nem mondhatok semmit. Várnom kell az ünnepek végéig.
- Meg akarod fogni? – kérdezi Caroline tőlem.
Bólintok és felállok, hogy közelebb menjek hozzájuk. Amikor lehajolok a babához, egy pillanatra Joshra nézek.
Az arca olyan, mint a kő. Még soha nem láttam ilyen keménynek vagy ilyen hidegnek és rádöbbenek arra, hogy jól döntöttem.
Ha lett is volna a szívem mélyén valami kételyem Josh-sal kapcsolatban, akkor azt sürgősen el is felejthetném, mert most megkaptam rá a választ.
Gyorsan félrefordítom róla a tekintetemet és inkább Hannahra koncentrálok.
Mosolyogva átveszem a kisbabát Caroline-tól, de nem tudok csak és kizárólag rá figyelni, mert végig magamon érzem Josh kutató tekintetét…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése