November 2., szombat
Este, egy Matt-tel töltött igen aktív nap után (a városban voltunk), felnézek Facebookra.
Többen is megjelöltek a halloween bulin készült képeiken (Ralph, An, Mel, Lara), amiket még én küldtem át nekik a buli utáni éjjel. Kis büszkeség tölt el, ahogyan az általam készített fotókat nézegetem. Ha nem lenne a zene az életemben, tuti, hogy fotósnak készülnék, de így… ez csak hobbi marad. Egy nagyon jó kis hobbi.
Ezután a falat nézem meg, ami természetesen most is tele van kommentekkel. Az elsőt, amire rátalálok, el is olvasom.
Vigyorogva megrázom a fejemet. A sok hozzászólás alapján egyáltalán nem unatkoznak – mondjuk, így én sem és szerintem azok sem, akik esetleg még olvassák a megjegyzéseiket.
November 4., hétfő
Amikor odaérünk a sulihoz, köszönünk a többieknek. A tekintetem egy kicsit tovább elidőzik Matten, akivel a hétvégémet töltöttem, ugyanis szombat után vasárnap is találkoztunk, de különben minden más ugyanolyan, mint általában.
Természetesen ma is Müller az egyik téma, akivel a második óránkat töltjük majd együtt. Alig várom már, komolyan.
- Remélem, ma nem fog feleltetni. – jegyzi meg Ralph homlokráncolva.
- Szerintem meg fog. – mondok ellent Ralphnak – Nem ismerem annyi ideje, mint ti, de azért az már nekem is lejött, hogy mindig feleltet függetlenül attól, hogy szünet van-e vagy nincs.
- Kérek egy biosz füzetet. – kiált fel Ralph.
- Minek? – fordul felé kíváncsian Matt.
- Talán azért, hogy tanuljak belőle? – a fejével felém bök – Ha új csaj azt mondja, hogy felelünk, akkor felelünk.
- Igaza van Alexnek. Müller mindig feleltet, úgyhogy ezt már tudhatnád magadtól is. – szólal meg mellettem Mel.
- Szünet után vagyunk. Kinek jut eszébe ilyenkor tanulni? Maximum Jannak. – mondja, majd összeröhög a fiúkkal.
- Az lehet, de nem hiszem, hogy Jan fog felelni. – oltom le a hirtelen jött lelkesedését.
- Miért?
- Jan kitűnő. Szerintem azokat fogja feleltetni, akiknek rossz jegye van.
- Érdekes logika. – jegyzi meg hümmögve, majd körbenéz – Ezek után főleg kérek egy biosz füzetet.
Ralph kétségbeesett fejét látva mind felröhögünk, majd miután végre kap egy füzetet (An segíti ki), bemegyünk az épületbe.
Fizikával kezdünk, de szerencsére az ofő jó fej és tekintettel van arra, hogy most jöttünk vissza szünetről, ezért nem felelünk, sőt, csak az óra első felében tanulunk, a másodikban azt csinálunk, amit akarunk.
An hátrafordul és Mel is közelebb húzódik hozzám, így mi beszélgetéssel töltjük az időt.
- Hú, képzeljétek, új szomszédunk lett. – újságolja csillogó szemmel Mel – Mindjárt megmutatom nektek. – előveszi a mobilját és belép Facebookra.
- Szóval már össze is ismerkedtél vele? – pillantok rá csodálkozva.
- Persze. – elénk tolja a mobilját – Jó pasi, nem?
- Nem rossz. – állapítja meg An, akihez én is csatlakozok, csak hogy mondjak valamit, de igazából nem az esetem a srác.
- Ha már a pasiknál és a Facebooknál tartunk… – Anre sandítok – Felköszöntöd Ollit?
Ma van ugyanis Olli szülinapja, amit tegnap este tudtam meg a közösségi oldalról. Mondjuk, honnan máshonnan tudhatnám? Nem régóta ismerem, úgyhogy ezért szerintem elfogadható az, hogy nem tudtam róla.
- Persze. – mondja elpirulva.
Összemosolygunk Mellel, majd Mel ismét a mobiljába merül és sorra mutogatja nekünk a pasi ismerőseit…
Egészen addig figyelek Melre, amíg hátulról meg nem böknek.
- Igen? – kérdezem hátrafordulva.
- Kész a matek házid? – érdeklődik vigyorogva Leon.
- Készen van, apu. – válaszolok neki grimaszolva – Esetleg meg is mutassam?
- Szeretnéd?
- Gondolom, addig úgysem szabadulok tőled. – kiveszem a táskámból a matek füzetemet és Leonnak adom – Tessék.
- Mit csináltok? – hajol ide hozzánk Matt.
- Leon ellenőrzi a matek házimat. – világosítom fel nagyot sóhajtva – Szerintem nem is a házim érdekli, csak azért kérte el, hogy beleköthessen. – jegyzem meg vigyorogva.
- Lehet. Leo szereti fontosnak érezni magát. – mondja kacsintva Matt.
- Mi lenne, ha nem beszélnétek ki? – felemeli a fejét és egyenesen rám néz – Attól, mert nem rátok nézek, még hallom, amiről beszéltek.
- Tényleg? – meglepettséget tettetve pislogok rá – Azt hittem, hogy csak a nők képesek egyszerre több dologra odafigyelni.
Matt felröhög, Leon pedig válasz gyanánt hozzám vágja a füzetemet.
- Ezt megkaptad, öreg. – Matt vigyorogva megütögeti Leon vállát.
- Ja. Tudod, hogy mikor segítek legközelebb... – duzzog látványosan Leon.
- Ne is figyelj rá, Alex! – Matt legyint egyet, majd elvigyorodik – Majd én segítek matekból.
- Azt már nem! – tiltakozik azonnal Leon.
- Tök jó, hogy ti döntitek el, hogy miben kell nekem segíteni. – jegyzem meg szörnyen ironikusan.
- A nők köztudottan döntésképtelenek fontos dolgokban. – világosít fel széles vigyorral az arcán Matt.
- Ez nem igaz! Hol hallottad ezt? – szól bele a beszélgetésünkbe Lara.
- Max mondta. – mondja ártatlanul pislogva, ezzel pedig azt éri el, hogy Lara most Maxot kezdi el szapulni, amiért ilyeneket mer állítani.
Összenézek Matt-tel, majd, amikor vigyorogva rám kacsint, elmosolyodom. Szörnyűek néha ezek a fiúk… de mi lenne velünk nélkülük?
Szünetben Olli kimegy a teremből, a lányokkal pedig utána megyünk, hogy An felköszönthesse személyesen. Azért megyünk vele mi is, mert, ahogy ő mondta, „kell neki a támogatás”, mi pedig habozás nélkül vele tartunk.
Olli a lépcsőnél váratlanul megáll. Először nem tudjuk, hogy mit akar ott, de hamar kiderül.
Döbbenten figyeljük, ahogy egy barna hajú lány hozzálép, mond neki valamit, mire Olli vigyorogva bólint egyet és… megcsókolja a lányt.
Azonnal Anre nézek, aki látványosan lesápadt mellettem. Bátorítóan megszorítom a kezét, mire szomorúan rám néz.
An automatikusan megfordul és elindul vissza, a termünk felé. Először azt hiszem, hogy be akar menni, de végül jobbra fordul, a mosdók irányába.
Belépünk és szó nélkül megöleljük egymást. Úgy látszik, hogy a mosdó lett a csoportos ölelkezéseink helyszíne.
Biológián Max hármasra felel, majd továbbmegyünk, ami kész csoda, tekintve, hogy Müller órájáról van szó, de egy órára szerintem bőven elég egy felelő is. Amúgy is, ahogy elnézem az ellenőrzőmet, biológiából és kémiából lesz a legtöbb jegyünk. Meg persze matekból, bár a matek esetében a jegyek száma a dolgozatokból jön össze és nem felelésből.
Nyelvtanon Berger íratni akar, amiért átvertük a szünet előtt, de a fiúk kikönyörgik nála, hogy a következő órán írjunk inkább, ezért most vesszük azt az anyagot, amit a szünet előtt kellett volna.
Matekon gyakorlunk a hamarosan következő témazáróra.
Etikán kikapjuk a borzasztóan nehéz dolgozatunkat, ami mindenkinek egyes, illetve kettes lett. Ebből is látszik, hogy nem túl bonyolult egy tantárgy ez az etika, plusz Christina is tök rendes.
- Játszunk? – emeli fel a kezét Ralph, miután megnéztük a kijavított dolgozatainkat.
- Persze. De jövő órán megint tanulnunk kell, mert december sem ártana írnotok egy dolgozatot.
Mindenki bőszen bólogat, majd Christina elmagyarázza, hogy mit is fogunk játszani…
Törin szintén felelünk. Úgy tűnik, hogy a mai napot Ralph nem ússza meg felelés nélkül, mert őt hívja ki Schäffer elsőként a táblához. Végül egy kínkeserves negyed óra után egy halvány ötössel leül. Ralph után Jan következik, aki egyest kap, ahogyan azt tőle már megszokhattuk, majd Schäffer az utolsó negyed órában belekezd az újabb anyagba.
Óra után Mellel megállunk An padjánál, aki szomorúan pakol be a táskájába.
- Eljössz velünk a városba? – kérdezi barátságosan Mel.
- Most inkább nem.
- És a kosárra? – veszem át a szót Meltől.
- Nincs kedvem.
- Akkor… átjössz hozzánk? – kérdezem tétován.
An tagadólag megrázza a fejét.
- Ma nem. Talán majd holnap.
- Mit csináljunk, hogy jobban érezd magad? – vigasztalóan végigsimítok a karján.
Erőtlenül felnevet.
- Semmit. Csak akkor érezném jól magam, ha…
Nem fejezi be a mondatát, de mindketten tudjuk, hogy mire gondolt. Arra, hogy akkor lenne újra a régi, ha Olli szakítana azzal a csajjal… vagy akár fordítva.
Mellel azonnal összenézünk és szerintem mindkettőnk fejében ugyanaz a terv született meg…
An elköszön tőlünk, mi pedig a teremben maradunk. Felülünk a saját padjainkra, egymással szembe.
- Vélemény? – kérdezem halkan, hogy hátul a fiúk ne hallják, hogy miről beszélünk.
- Kicsináljuk Ollit. Egyértelmű. – mondja kissé eszelős tekintettel.
- Biztos vagy abban, hogy jó ötlet beleavatkoznunk?
- Igen.
Matt idejön hozzám.
- Hát ti?
- Kupaktanács. – válaszolja Mel.
- Bővebben? – kérdezi és rám pillant.
- Olli összejött a b-s csajjal. – világosítom fel nagyot sóhajtva.
- És?
- És most azon töprengünk, hogy hogyan robbantsuk szét őket. – magyarázza Mel buzgón.
Matt furán néz először Melre, majd rám.
- Soha nem fogom megérteni a nőket. – jelenti be, majd magunkra hagy minket.
- Van már valami terved? – pillantok kérdőn Melre.
Drága barátnőm elkezd bőszen bólogatni.
- Persze. Még szép.
Erőltetetten felnevetek.
- Na és be is avatsz?
- Egyelőre nem. Előbb még át kell gondolnom, hogy melyik verzió a legjobb.
- Oh, oké. – a fejemet csóválva felröhögök – De azért majd tájékoztass! Mindenképpen benne akarok lenni.
- Még szép! LB-k vagyunk, úgyhogy összetartunk. – mondja mosolyogva, mire leugrom a padomról és megölelem.
Kivételes alkalom, de az egész kosáredzés alatt Mel alig szólt egy-két szót. Láthatóan nagyon töpreng azon, hogy mihez kezdjünk. Az edzés végén a fiúk elindulnak az öltözőbe, így mi felkelünk Mellel, hogy hazamenjünk, de Matt megállít, így Mel előre megy.
- Na, mi a helyzet?
- Fogalmam sincs. Mel azon gondolkozik, hogy mit csináljunk.
- Szerintem semmit. Úgyse lesznek együtt sokáig.
- Honnan veszed?
- Az a b-s csaj nagyon népszerű, Beck meg nem. – megvonja a vállát.
- Ez még nem jelenti azt, hogy nem fognak sokáig együtt járni.
- De. Pont azt jelenti. Ismerem a csajt és nem az a típus, aki hosszabb időre leragad egy pasinál.
- Tényleg? És mit is jelent az egészen pontosan, hogy „ismered”? – kérdezem gúnyosan.
- Hármat találhatsz. – válaszolja vigyorogva, ami nekem egyáltalán nem tetszik, mert tudom a kérdésemre a választ.
Igazából már akkor tudtam, amikor feltettem, de… nem is tudom. Talán abban reménykedtem, hogy megcáfol?
- Ja, igen. Persze. El is felejtettem, hogy kiterjedt ismerősi körrel rendelkezel a suliban. – jegyzem meg ironikusan.
Felhúzott szemöldökkel pillant rám.
- Féltékeny vagy? – kérdezi végül vigyorogva.
- Dehogy. – válaszolom gyorsan – Miért lennék az? – értetlenkedek és közben érzem, hogy elpirulok.
Éljen! Már csak ez hiányzott. Matt most nem is néz hülyének…
Oldalra dönti a fejét, miközben engem vizslat.
- Nem tudom. Mondd meg te!
- Ööö… – nem mondok semmi konkrétat, de így is érzem, hogy még inkább piros leszek.
- Azt azért ne felejtsd el, hogy megváltoztam. – mondja komolyan.
Most rajtam a sor, hogy bólintsak. Tudom, hogy változott, de azt nem tudom, hogy ezt miért mondja mindig nekem, hiszen semmi közöm ahhoz, hogy éppen kivel van… Mondjuk, amióta ebbe a suliba járok, még nem volt barátnője (én legalábbis nem tudok róla), de persze nem köteles nekem mindig mindenről beszámolni. Miért is tenné? Hülyeség is lenne, ahogyan az is, hogy én kérjem számon.
- Elgondolkoztál. – jegyzi meg zsebre vágott kezekkel.
Bólintok, mire érdeklődően villan a tekintete.
- Na és min?
- Nem min, hanem kin. – javítom ki habozva, de végül kibököm – Rajtad.
- Igen? – édesen elmosolyodik – Az jó.
- Nekem vagy neked?
- Mindkettőnknek. De leginkább nekem.
- Miért is?
- Találd ki! – javasolja vigyorogva, majd hátat fordít nekem és elindul az öltöző felé.
- Utálom, amikor ezt mondod. – kiáltom utána dühösen, mire egy pillanatra visszafordul és vigyorogva rám kacsint.
Jól jönne most egy szótár, amivel jobban ki tudnék igazodni a pasikon. Mel otthon van a témában, talán majd őt megkérdezem, hogy létezik-e egyáltalán ilyen…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése