- A két türkiz túl közel van egymáshoz. – jegyzi meg Ray az ékszerésznek – Nem igazán így képzeltem el.
Ezután Ray élénk beszélgetésbe bonyolódik az ékszerésszel, amiben elmagyarázza, hogy milyennek is kell lennie a gyűrűnek.
Felsóhajtok. Ezek szerint ma nem fogom megkapni a gyűrűmet, pedig… pedig már örülnék annak, ha viselhetném.
- Ray!
- Igen?
- Szerintem gyönyörű. Nem vihetnénk el így?
Ray elmosolyodik, magához von és ad egy puszit a hajamba.
- Mindenképpen át kell alakítani, mert így nem jó, de ettől még ne ess pánikba! Jövő héten már az ujjadon lesz.
Kelletlenül bólintok, majd miután Ray még egyszer leegyeztet mindent az ékszerésszel, elhagyjuk az üzletet.
- Nem gond, ha most nem viszlek haza? Még van egy csomó elintéznivalóm és…
- Nem, dehogy. Semmi gond. – az ajkamba harapok – Azért majd felhívsz?
- Persze. – válaszolja mosolyogva, majd megcsókol.
Miután elválok Raytől, bemegyek az egyik írószeres boltba, mert már nem igazán akad olyan toll a lakásomban, ami működőképes.
Épp a sorok között sétálok, amikor valaki a nevemet mondja. Felpillantok és meglátom Ellaine-t.
Köszönünk egymásnak, majd Ellaine meghív kávézni, amire igen-t mondok, úgyhogy gyorsan veszek néhány tollat, majd átmegyünk az utca túloldalán lévő kis kávézóba.
Mindenféléről beszélgetünk, aztán Ellaine szóba hozza Veronicát.
- Nem valószínű, hogy a többi családi vacsorán ott lesz.
Csodálkozva nézek rá.
- Miért?
- Josh most veled van. – közli velem egyszerűen, nekem pedig leesik az állam.
- De… - az agyam lázasan pörög – Nem úgy volt, hogy Veronica és Josh…?
- Josh nem érdeklődik Veronica iránt.
Akkor mi értelme volt ennek az egész összeesküvésnek, ha a feleség-jelölt Veronica kikerült a képből? Amanda a családi vacsorán egy szóval sem említette azt, hogy nincs többé összeesküvés.
És ha nincs, akkor az azt jelenti… azt jelenti, hogy itt véget is ért ez az egész.
Nincs több péntek esti családi vacsora, nincs több meghitt beszélgetés, nincs többé Josh…
De ez még megváltozhat. Veronica – vagy akár Josh – még meggondolhatja magát. Talán…
Remélem.
- Ami késik, nem múlik.
Ellaine beleiszik a kávéjába, majd rám pillant.
- Veronica nem az a nő, aki képes meghódítani Josht.
- Josh nem tudja, hogy mit csinál. – jegyzem meg bosszankodva.
Miért nem tudja felszedni ő Veronicát? Akkor én ismét visszatérhetnék a régi életemhez és minden tök szuper lenne megint.
- És te tudod, hogy mit csinálsz?
- Ezt hogy érted?
- Amanda azt mondja, hogy Ray a vőlegényed.
- Ez így is van.
- Valószínűleg én vagyok nehéz felfogású… Akkor mit akarsz Joshtól? Amanda szerint nem vagy tisztában saját magaddal.
Úgy érzem, hogy mindjárt megnyílik a lábam alatt a föld. Miféle zavaros ügybe keveredtem? Josh családjának fele azt hiszi, hogy Josh-sal járok, míg a többiek pontosan tudják, hogy már vőlegényem van. Bele sem merek gondolni abba, hogy miket gondolhatnak rólam…
- Persze semmi közöm hozzá. – teszi hozzá gyorsan Ellaine.
Lehajtom a fejemet és megpróbálom összeszedni magam.
- Nem lett volna szabad hagynom, hogy Amanda belerángasson ebbe. Tiszta őrület! Bárcsak ne lennék mindig ennyire kíváncsi… - ijedten Ellaine-re nézek – Mi lesz, ha Ray rájön? Sosem hinné el az igazat.
- És Josh?
- Josh tudja. Az ő kedvéért csinálom ezt az egészet. Próbáltam segíteni Amandának, hogy megnősítse Josht, de Joshnak is segítek, hogy az anyja hagyja békén. – könyörgő pillantással nézek a velem szemben ülő Ellaine-re – Kérlek, ne áruld el Amandának!
- Mit?
- Arról volt szó, hogy én leszek a csali, de jelenleg sokkal inkább célpontnak érzem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése