Október 14., hétfő
- Azonnal vedd le! – mondja dühösen Ralph Mattnek.
Aha. Tehát még mindig arról az ominózus képről van szó...
- Kizárt, hogy levegyem. Tök cukik vagytok együtt. – megrebegteti a szempilláit és visszafogottan mosolyog, majd, amikor mindenki elneveti magát, ő is hangosan felnevet.
- Ne már! Olyan…
- Édi? – szól bele a kialakuló szívatásba Leon.
- Gáz. – oltja le a lelkesedést gyorsan Ralph.
Matt vigyorogva vállat von.
- Ez van, öreg.
- De hát…
- Mi lett tegnap este a vége? – kérdezem tőle a tegnap esti komment-áradatra utalva.
- Kábé az, amit most látsz. – a fejével a fiúk felé bök – De Ralph idegei kezdik felmondani a szolgálatot. – jelenti be vigyorogva.
- Gonoszak vagytok. – állapítom meg mosolyogva.
- Csak egy egészen kicsit. – mondja egy hasonló mosoly mellett.
Hitetlenül megrázom a fejemet.
- Ja, persze.
Csengetés előtt néhány perccel felmegyünk a termünkbe.
A fizika órát is feleléssel kezdjük. Jan és Olli is egyest kap, úgyhogy mindenki elégedett és továbbmegyünk az anyaggal.
A szünetben tovább folytatódik Ralph szívatása.
- Ugye hoztál Nina néninek valami ajándékot? – kérdezi Matt vigyorogva.
- Szerintem az is elég lenne, ha tanulna az órájára. – jegyzi meg Leon, majd összeröhögnek Matt-tel.
Azt hiszem, hogy egyet kell értenem azzal a kijelentéssel, miszerint a fiúk később érnek... Vagy, ahogy így elnézem őket, lehet, hogy soha.
Biológián is felelünk. Leon hármasra felel, míg Ralph hatosra, mert nem tud semmit sem az anyagból.
Matt vigasztalóan vállon veregeti Ralphot.
- Azt hittem, hogy jó jegyet kapsz tőle, amiért együtt vagytok.
- Nem adhat neki jó jegyet, mert akkor kiderülne, hogy kavarnak. – javítja ki Matt mondatát Max.
Ralph szemrehányón néz Larára.
- Nem úgy volt, hogy beolvasol neki a tegnapi miatt?
Lara bólint egyet.
- De. És ez meg is történt.
- Na de…
- A hülyeségetekhez semmi közöm. – mondja felemelt kézzel.
A nyelvtan és a matek eseménytelenül telik. Amikor a szünetben mindenki elindul lefelé, megállítom Mattet.
- Beszéltél Ollival?
Azért csak most kérdezem meg ezt tőle, mert eddig végig Ralph vérét szívták és nem igazán volt módom arra, hogy kettesben beszélhessek vele.
- Még nem.
- És mikor fogsz?
- De sürgős valakinek. – állapítja meg felhúzott szemöldökkel.
- Nem az. – kétkedő tekintetét látva felsóhajtok – Na jó, az.
- Kaja után megkérdezem. Oké?
Beleegyezően bólintok, majd a többiek után megyünk.
Etikán kivételesen tanulunk, mert Christina szerint ideje jövő héten ideje megírnunk az októberi dolgozatot, hogy legyen elég jegyünk félévkor.
A napot Schäfferrel, azaz törivel és persze feleléssel zárjuk. Először Ant hívja ki a táblához, majd Melt. Míg An hármast, addig Mel kettest kap, majd az óra hátralevő részében belekezdünk a következő anyagba.
Óra után összepakolok és a lányokkal elmegyünk sétálni meg nézelődni addig, amíg nem lesz a kosáredzés. Ma Lara is csatlakozik hozzánk, úgyhogy négyesben indulunk neki a városnak.
Negyed négykor már újra a suliban, egészen pontosan a tesi teremben vagyunk. Mint mindig, most is kényelembe helyezzük magunkat és így várjuk, hogy felbukkanjanak a srácok és kezdetét vegye az edzés.
Az edzés végén a lányokkal megyek haza, plusz velünk tart Matt és Leon is, mert ugyebár ők is arrafelé laknak, mint mi, de mivel társaságban vagyunk, ráadásul An is itt van, nem tudom kifaggatni Mattet. Na mindegy. Majd holnap. Talán. Ha addigra lecseng ez az egész Ralphos-Mülleres történet, ugyanis ma a fiúk a szünetekben ezzel voltak elfoglalva, ezért sem tudtam beszélni Matt-tel.
Este épp egy jó filmet keresek, amit megnézhetnék, amikor jelez a mobilom, hogy sms-em jött.
Meglepetten látom, hogy Matt írt. Gyorsan (és mivel Mattről van szó, extra gyorsan dobogó szívvel) megnézem az üzenetét. Azt írja, hogy beszélt Ollival és holnap elmondja, hogy mi volt.
Visszaírok neki egy „oké”-t, mire ő is válaszol. Megkérdezi, hogy nincs-e kedvem felmenni Fb.-ra. Egy pillanatig csodálkozva pislogok a kijelzőre, majd egy gyors válasz után az ölembe veszem a laptopomat.
Ki tudja, miért, de most valahogy már nincs kedvem filmet nézni…
Október 15., kedd
Földrajzon térképismeretből felelünk. A felelők sorát Lara nyitja meg. Őt követi Max, majd Lia. Mindhárman simán túlélik a felelést és egyest kapnak. A sort Ralph zárja, akinek igencsak meggyűlik a baja a térképpel, mert nem igazán tudja, hogy melyik város merre is található. Végül kap egy kegyelem-ötöst, ami igazából nem túl jó jegy, de ő mégis határtalanul örül neki.
- Azt hittem, hogy csak a nők nem értenek a térképekhez. – jegyzi meg Leon töprengve, amikor Schäffer kimegy a termünkből, majd összevigyorog Matt-tel.
- Hé! Én egyest kaptam! – kéri ki magának Max.
- Igaz. Bocs.
- Amúgy… hogy lehet, hogy ötöst kaptál a semmire? – kérdezi Matt – Csak nem… Schäffer az újabb „áldozatod”? – találgat vigyorogva.
Ralph szörnyülködve néz végig az osztályunkon.
- Ugye nem fényképeztetek le, amíg a táblánál voltam?
Leon ártatlanul pislog Ralphra.
- Én? Ugyan…
- Én sem. – mondja Matt teljesen nyugodtan.
Ralph a fejét fogva néz Maxra.
- Maximilian?
- Igen, Ralph? – Ralph kérdő tekintetét látva elvigyorodik – Még szép, hogy lekaptalak.
Na, témánál vagyunk. Kíváncsian Mel felé fordulok.
- Szerinted ez addig fog tartani, amíg Ralphot le nem fényképezik az összes tanárral?
- Úgy tűnik.
Dupla irodalmon szoktuk írni a témazárókat, de ma nem írunk, mert a tanárnő otthon felejtette az elkészített dolgozatkérdéseinket, ezért felelünk. Mindenki. Névsor szerint.
Jan egyest, Lara egyest, Olli kettest, An hármast, Mel kettest, Rina négyest, én egyest, Max hármast, Lia kettest, Leon kettest, Ralph ötöst, Matt pedig négyest kap a témazáró-feleletére.
- Eddig nem is tudtam, hogy lehet felelni témazáróból. – jegyzem meg eltűnődve, miközben lefelé megyünk, az infó terembe.
Mel bólint néhányat, mintha a hallottakat emésztené, majd belém karol.
- Üdv az Einstein Gimiben!
Infón szabad foglalkozás van, mert Lehmann-nak valami halaszthatatlan dolga akad, de mi egyáltalán nem bánjuk, sőt. Szinte egy emberként fellépünk a netre és máris mindenki nekiáll böngészni. Automatikusan belépek Facebookra, de nem azt nézem, hanem Mattet. Ideje megtudnom, hogy mit is beszélt Ollival.
- Szóval? – kérdezem tőle halkan.
Ő is belép Facebookra, majd felém fordul.
- Az egyik b-s csaj tetszik neki.
A válasz hallatán elhúzom a számat. Hát, nem pont erre számítottam. Futó pillantást vetek Anre. Hogy mondjam el neki? Egyáltalán… érdemes elmondanom neki? Nehéz kérdés.
- Értem. Azért… köszi. – kényszeredetten elmosolyodom.
- És most hogyan tovább?
- Őszintén? Fogalmam sincs. – csalódottan pillantok Matt-re – Lehet, hogy bele sem kellett volna avatkoznom. – vallom be neki nagyot sóhajtva.
- Lehet. De nézd a jó oldalát! – tanácsolja halvány mosollyal a szája szélén.
- Az is van neki? – kérdezek vissza kétkedve.
- Persze. Így legalább a barátnőd nem fut olyan szekér után, ami úgyse venné fel.
Grimaszolok és összeszűkülő szemekkel meredek Mattre.
- Köszi. Most aztán megvigasztaltál.
- Nem hiszem, hogy vigasztalásra szorulsz. – jelenti ki felhúzott szemöldökkel, majd váratlanul elvigyorodik – De ha mégis… szólj nyugodtan és jövök. – mondja, majd rám kacsint.
A pocsék hírtől és hangulatomtól függetlenül elmosolyodom, majd komolyra veszem a figurát és megrázom a fejemet.
- Itt most nem rólam van szó, hanem Anről. – eltöprengek egy pillanatra – Szóval szerinted semmi esély arra, hogy Olli felfigyeljen Anre? – kérdezem tőle a lényeget nagyjából összefoglalva.
- Nem hiszem. – megvonja a vállát – Mondjuk Beck elég fura fazon, a barátnődről meg ne is beszéljünk… – figyelmeztetően nézek rá, mire sóhajtva folytatja – Még össze is illenének, de Becknél most képben van ez a b-s csaj.
- Értem.
Töprengve visszafordulok a monitoromhoz. Mihez kezdjek most? Akárhogy is döntök, sehogy sem fogok jól kijönni belőle…
Angolon pont An és Olli felel. Ahogy egymás mellett állnak a táblánál (szituációt kell előadniuk), alaposan megfigyelem őket. Tulajdonképpen… tök jól néznek ki egymás mellett. És ezzel megint visszatértem a problémámhoz: mit csináljak?
Rajzon csendéletet készítünk, majd kicsengetéskor megyünk is le a tesi öltözőbe.
A bemelegítő köröket Mellel futom. Azt hittem, hogy a futás majd kikapcsol, de most ez nem történik meg, sőt. Magamhoz képest elég pocsékul teljesítek.
A futás után bemegyünk és talajgyakorlatokat végzünk egészen az óra végéig.
Hamar átöltözök, majd kimegyek a levegőre addig, amíg a lányok is elkészülnek.
- Még mindig a barátnődön rágódsz? – szólal meg mellettem Matt.
Tétován bólintok, mire Matt kérdőn felhúzza a szemöldökét.
- Mit lehet ezen ennyit gondolkozni?
- Hogy elmondjam-e vagy sem. – mivel továbbra is értetlenül néz rám, folytatom – Ha elmondom, tuti, hogy megutál azért, mert belekotnyeleskedtem, ha pedig nem mondom el és később kiderül az, hogy tudtam róla, akkor meg azért fog utálni. – felsóhajtok – Érted már?
- Nagyjából.
- Mit nem lehet ezen érteni? – kérdezem tőle homlokráncolva.
- Azt, hogy miért görcsölsz ezen ennyit. Barátnők vagytok, úgyhogy mondd el neki.
- És ha megutál?
- Nem nagy veszteség. – dühösen oldalba vágom, mire felemelt kézzel hátrál tőlem egy lépést – Jól van na. Nyugi. – ismét mellém lép – Annáról van szó, úgyhogy nem fog megutálni. Hidd el.
- De mi van akkor, ha…?
- Akkor fogd rám. – vágja rá lazán.
- Hát… jó. Talán igazad van.
- Talán? Nekem mindig. – jelenti ki vigyorogva.
- Ego. – jegyzem meg rosszallóan, de mosolyogva.
Vigyorogva megvonja a vállát.
- Nem lehet mindenki tökéletes.
Az ég felé emelem a tekintetemet, majd vissza Mattre.
- Nem is értem, miért állok szóba veled. – viccelődök vele értetlenséget szimulálva.
- Azért, mert megnyerő vagyok.
- Oh, értem.
- Bizony. És vétek lenne kihagynod egy ilyen lehetőséget. – mondja, majd vigyorogva magára mutat.
- Hát persze. – a háttérben látom, hogy a többiek is elkészültek az átöltözéssel – Na, gyere, Ego! A busz nem vár meg minket.
Miután leszállunk a buszról, elhívom magunkhoz Annát, aki örömmel beleegyezik. Amikor elköszönünk a többiektől, Matt jelentőségteljesen rám néz, mire biccentek egy aprót. Itt az ideje, hogy beavassam Ant, függetlenül attól, hogy mennyire lesz rám mérges.
- Értem. – mondja An, miután elmesélem neki azt, amit Matt megtudott nekem.
- Sajnálom.
- Mit? – kérdezi csodálkozva.
- Ezt az egészet. Tudom, hogy semmi közöm hozzá és…
- Ugyan. Semmi gond. – halványan elmosolyodik – Végül is barátnők vagyunk és így legalább megkíméltél attól, hogy esetleg beégessem magam Ollinál.
Tétován bólintok.
- Szóval akkor… nem haragszol?
- Nem.
Megkönnyebbülten elmosolyodok, majd megöleljük egymást.
Jó, hogy An ilyen rövid idő alatt ennyire jó barátnőm lett. Talán éppen ezért döntök úgy, hogy mindenképpen segíteni fogok neki valahogy.
Most már csak arra kell várnom hogy az a bizonyos b-s csaj kikerüljön a képből… Remélem, hogy ez minél előbb megtörténik.