tag:blogger.com,1999:blog-87446120273700086212024-02-07T17:30:40.113+01:00My world, my life, my feelings, my storiesLexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.comBlogger191125tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-56334334573296857832024-01-08T16:10:00.001+01:002024-01-08T16:10:15.639+01:0023. fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>November 20., szerda</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szünet! Most, hogy mindenkivel jó a kapcsolatom, végre nyugodtan kiélvezhetem a szünetet – illetve csak kiélvezném, ha nem jelezték volna többen is, hogy látni akarnak és ezért menjek át Ralphékhoz, mert az osztályunk nagy része ott tölti a mai napot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezért mély és szörnyen fájdalmas búcsút veszek Jotól, majd Mellel és Annel bebuszozok a városba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Már azt hittük, nem jöttök. – jegyzi meg Ralph, amikor kinyitja az ajtót, majd bemegy és itt hagy minket a nyitott ajtónál.</div>
<div style="text-align: justify;">
Összenézünk a lányokkal, majd egy vállrándítást követően bemegyünk, ahol aztán szét is szóródunk. </div>
<div style="text-align: justify;">
An Ollihoz megy, Mel Larához csatlakozik, hogy megbeszéljék, mikor mennek legközelebb shoppingolni, én pedig levágom magam Matt mellé a kanapéra, aki a laptopjába mélyedve nagyon néz valamit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Zavarok? – érdeklődök tőle kíváncsian és közben megállapítom magamban, hogy ma is irtó helyes.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, dehogy. – feleli felnézve a laptopjából, majd megint visszanéz a gépre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit csinálsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Képeket keresek Ralphnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A tanárokról? </div>
<div style="text-align: justify;">
Matt felröhög és megint rám pillant.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Mallorcáról.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudja, hogy a neten van fent egy csomó?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én ritkán töltök fel képeket és neki az én képeim kellenek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pillanatig csak néz, nem mond semmit, majd végül a fejéhez kap.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, persze. Te még nem tudod. Gyakran vagyok Mallorcán, mert az apám félig spanyol és a rokonság nagy része ott él. Ralphnak pedig első kézből kellenek fényképek, hogy lássa, hova megyünk szombaton.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azonnal érdeklődőbben tekintek Mattre. Na, nem érdekből, hanem azért, mert most megint megtudtam róla egy dolgot, amiről eddig még csak sejtelmem sem volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is megnézhetem őket?</div>
<div style="text-align: justify;">
Kissé oldalra dönti a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit adsz érte?</div>
<div style="text-align: justify;">
Hitetlenül elmosolyodom, majd megrázom a fejemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Inkább örülj annak, hogy most itt vagyok melletted és olyan dolog érdekel, ami veled kapcsolatos.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez igaz. – feleli töprengve, majd a szokásos vigyora után a szája szélén egy lágy mosoly jelenik meg, amikor közelebb hajol hozzám – Na és mi is érdekel egészen pontosan?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A képeid. – vágom rá habozás nélkül, mielőtt még ő vagy akár én elkezdenék valami másról kombinálni…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az alsógatyás képeim? – kérdezi vigyorogva, mire oldalba vágom – Most másoltam át őket Ralph gépére. – világosít fel arról, hogy tulajdonképpen most mit is csinált, majd egy kicsit közelebb húzza a laptopot, hogy jobban rálássak a gépre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szép sorban megmutogatja a képeket és ha kérdezem, akkor lazán válaszol vagy hozzáfűz egy-két magyarázatot, én pedig szinte szájtátva hallgatom minden egyes mondatát. </div>
<div style="text-align: justify;">
Most, hogy szembesültem azzal, hogy milyen helyre is megyünk, még inkább várom ezt az utazást. Biztos vagyok abban, hogy jó lesz. </div>
<div style="text-align: justify;">
De miért is ne lenne jó? Ott lesz az egész osztály, a barátnőim… csak jól sülhet el ez az út.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>November 22., péntek</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel holnap már utazunk, mindenki be van sózva és megállás nélkül tervezgetik, hogy ki mit fog majd csinálni. Különösen Ralph szaporázza nagyon a programszervezést, mert neki pont akkor lesz a szülinapja, amikor mi Mallorcán leszünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy elnézem Mattet és Leont, ahogy némán összenéznek, szinte biztos vagyok abban, hogy ők már előre tudják, hogy mit fognak csinálni…</div>
<div style="text-align: justify;">
Nyelvtanon továbbmegyünk, kémián viszont szokás szerint felelünk. Igaz, hogy Müller megemlíti azt, hogy az utazásunk miatt ma csak azok felelnek, akik bukásra állnak nála, de ez egyeseknek nem nagy kegyesség, mert azért mégiscsak felelünk. Matt hármasra, Ralph pedig négyesre felel, így pedig javítanak némileg az átlagukon. </div>
<div style="text-align: justify;">
Utánuk Müller Maxot hívja ki a táblához, akinek nincs igazán ínyére a dolog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De tanárnő, nekem csak ötösöm van. – jegyzi meg idegesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt tetszett mondani, hogy csak azok felelnek, akik bukásra állnak. – mondja Max behúzott nyakkal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Készültél mára? – kérdezi szigorúan Müller.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Müller bólint, majd beír egy hatost Maxnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most már bukásra állsz. – jegyzi meg Müller, majd ismétlünk, mert már nem akar belekezdeni új anyagba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szünetben persze ezerrel megy a hülyülés meg a röhögés szegény Maxon és Mülleren, sőt, Ralph még ki is posztolja Facebookra Müller aranyköpését.</div>
<div style="text-align: justify;">
Angolon is ismétlünk, majd jön a biológia, amiből most csak Ralphnak kell felelnie. Négyest kap, úgyhogy kimondhatjuk, hogy a mai nap lényegesen javult az osztályunk átlaga Müllernél.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matekon kikapjuk a dolgozatainkat. Hármast kaptam rá, úgyhogy úgy tűnik, hogy nem jó ötlet az, ha Leonnal és Matt-tel együtt matekozok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megvétózzuk! – mondja Matt óra végén, amikor megnézi a dogámat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lemondóan legyintek egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Á, hagyd. Ha egyedül készültem volna rá, tuti, hogy rosszabb jegyet kaptam volna rá. – hátrafordulok, hogy Leon is hallja a kérdésemet – Na és a tiétek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát… ööö…</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindketten gyanúsan sunnyognak, ezért elveszem Leon padjáról a dolgozatát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyes? – Leon bólint egyet – Gratula. – a másik matek tanárom felé fordulok – És a tiéd?</div>
<div style="text-align: justify;">
Felém fordítja a lapot, amin ott virít egy hatalmas egyes. Összehúzott szemekkel méregetem a fiúkat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meggondoltam magam. Igenis megvétózzuk! – jelentem be, mire mindketten elröhögik magukat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Osztályfőnökin a tanárnő az utazásunkról beszél. Holnap kora hajnalban (négykor) itt találkozunk majd a suli előtt és innen busszal megyünk majd fel Berlinbe, ahonnan a gépünk indul Mallorcára. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tanárnő! Muszáj ilyen korán jönni? – kérdezi a kezét lóbálva Ralph.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, Ralph, mivel tizenegy óra előtt indul a gépünk és nem az utolsó pillanatban kellene odaérkeznünk. – válaszolja, majd tovább folytatja a magyarázást.</div>
<div style="text-align: justify;">
Frau dr. Stein azt is megemlíti, hogy fél kettő körül érünk majd Mallorcára és mivel holnap, azaz szombaton megyünk, lesz durván másfél napunk arra, hogy ismerkedjünk a környezettel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amíg a tanárnő lelkesen ecseteli azt, hogy mi mindent fogunk majd megnézni, hallom, hogy hátul a fiúk már arról szervezkednek, hogy milyen bulit fognak csinálni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hát igen. Nyilvánvalóan a fiúk másképp képzelik el ezt a másfél napot… és gondolom, az egész hetet is.</div>
<div style="text-align: justify;">
A hétköznapokon ugyanis a délelőttjeink ismét a suliról fognak majd szólni, de a délutánok ismét szabadok lesznek. Éljen! </div>
<div style="text-align: justify;">
Ha valaki egy hetet eltölthet Mallorcán csak úgy, akkor azt az egy hetet feltehetően töménytelen mennyiségű pihenéssel, strandolással és bulizással képzeli el, nem pedig azzal, hogy ezek helyett a könyvek fölött üljön.</div>
<div style="text-align: justify;">
Legalábbis, gondolom nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ma kivételesen nem Ralphhoz, hanem a <i>No Limits</i>be megyünk, de előtte hazaugrunk Mellel, hogy letegyük a táskáinkat, mert a srácok úgy tervezik, hogy estig ott maradunk. </div>
<div style="text-align: justify;">
An sajnos megint nem jön, de mivel Ollival találkozik (kettesben) megbocsátottuk neki azt, hogy lemondta a közös bandázást.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_DzrOulZSpib7-BplonvwfjfAMXxPJT8nGXbZsZIISm2MCpSvF4zrPGSIeuNNj_m2-qcwTX9O6Y44dBshiCf8QHUBCG-sX8GXYIgs7RpoEaYZyAdjXkui4WBffhCAXaHkaQOdvwe51kU/s1600/23.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_DzrOulZSpib7-BplonvwfjfAMXxPJT8nGXbZsZIISm2MCpSvF4zrPGSIeuNNj_m2-qcwTX9O6Y44dBshiCf8QHUBCG-sX8GXYIgs7RpoEaYZyAdjXkui4WBffhCAXaHkaQOdvwe51kU/s320/23.+fejezet.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A <i>No Limits</i>hez közeledve észrevesszük Leont és Ralphot. Intünk nekik, de ők nagyon elmélyülten beszélgetnek egymással… illetve Matt beszél és Leon hallgatja. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, hogy miért, de nekem valahogy fura ez az egész… olyan, mintha valami nagyon komoly dologról beszélnének.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szörnyen fúrja az oldalamat a kíváncsiság, ennek ellenére nem kérdezek rá, sőt, még csak nem is hallgatom ki őket, mert Mellel diszkréten megállunk tőlük pár lépésnyire és halkan köhintek egyet, amire már mindketten felkapják a fejüket. </div>
<div style="text-align: justify;">
Matt végignéz rajtam és elvigyorodik, majd köszönünk egymásnak és négyesben megyünk be az épületbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mielőtt leülnénk, a fiúk összetolnak több asztalt, így mindenki kényelmesen elfér. </div>
<div style="text-align: justify;">
A jobb oldalamon Mel, míg a bal oldalamon Matt ül, mellette pedig Leon. Szép sorban mindenki keres magának egy helyet, így Leon mellé Lia, Lara, Max, Rina és Ralph kerül. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Alig várom már, hogy menjünk. – mondja Ralph, miután leadjuk a rendeléseinket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezzel nem csak te vagy így. – oltja le gyorsan Ralph lelkesedését Max.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na és mi a tervetek a bulimmal kapcsolatban? – faggatja Ralph elsősorban Mattet és Leont.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bulid? Milyen bulid? – kérdezi ártatlanul pislogva Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát a szülinapi bulim.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hány éves is vagy, Ralphi? – szólal meg mellettem Matt, mire mindenki elneveti magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha-ha. Most komolyan. Mi a terv?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Cuki pónik és rózsaszín lufik. – vágja rá Matt, akinek a beszólását követően ismét felröhögünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bebaszna! – morogja Ralph meghökkenve, majd kérdőn körbepillant a társaságunkon – Remélem, azért valaki más is segít nekik a szervezésben, mert a végén tényleg valami hülye lányos pizsi partit kapok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a bajod a pizsi partikkal? – érdeklődik Mel egy visszafojtott vigyor mellett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pedig a pizsi parti is egész jó. – veszem át a szót Meltől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Például?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Például kifesthetjük egymást. – megrebegtetem a szempillámat, mire a srácok felröhögnek – Vagy akár nézhetünk magazinokat is…</div>
<div style="text-align: justify;">
- És kibeszélhetjük a pasikat. – fejezi be a megkezdett mondatomat Mel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ralph arca teljesen elfehéredik, miközben szörnyülködve pislog hol rám, hol pedig Melre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az ki van zárva! Még az ellenségeimnek se kívánnék egy pizsi partit, nemhogy részt is vegyek egyen. Brrr. – látványosan megrázkódik – Különben is, én pasi vagyok, úgyhogy a lányos bájcsevegésetek nálam nem pálya.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg? Pasi vagy? Ezt most nem mondod? – kérdezi Max ironikusan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Képzeld, de. Az vagyok. – húzza ki magát büszkén Ralph.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Erről talán Rinát kéne megkérdeznünk. – húzogatja a szemöldökét vigyorogva Matt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Rina mosolyogva megrázza a fejét a fiúk hülyülését hallva, de nem akar válaszolni, mire a fiúk még inkább elkezdik húzni Ralphot. </div>
<div style="text-align: justify;">
Azt nem tudom, hogy Rinának egyáltalán a szándékában állt-e válaszolnia, minden esetre nem teszi meg, mert megérkeznek az innivalóink.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor a pincér ismét magunkra hagy minket, Ralph megköszörüli a torkát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Asszem’ ez lesz az a hét, amit soha nem fogunk elfelejteni. – állapítja meg vigyorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kissé megemeli a poharát, mire követjük a példáját, majd nagyot húzunk az italainkból.</div>
<div style="text-align: justify;">
Teljesen egyetértek Ralph-fal. Tuti, hogy erről az egy hétről még sokáig fogunk beszélgetni…</div>
Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-32052329011641070272021-03-31T10:10:00.000+02:002021-03-31T10:10:39.480+02:0022. fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>November 13., szerda</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jókedvűen beszélgetünk a lépcsőnél. Csak akkor szakítom el a tekintetemet a srácokról, amikor megjelenik a kapuban An és Olli.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy hét telt el azóta, hogy beavattam Ant abba, hogy tulajdonképpen mit is művelünk Mellel, de ez alatt az egy hét alatt sok minden változott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kezdetnek elmondtam Melnek, hogy An is tud az akciónkról, de nem vette ezt zokon tőlem. Hiába, igazi LB.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tulajdonképpen csak akkor akadt ki, amikor megtudta, hogy a kevés bevetést megélt akciónkat (LMOAKAB) le kell fújnunk, mert Olli már keresi An társaságát. </div>
<div style="text-align: justify;">
Igaz, hogy eredetileg azt akarta megtudni, hogy miért fújunk rá, de aztán szép lassan elkezdtek másról is beszélgetni… </div>
<div style="text-align: justify;">
Természetesen Ollival is megbeszéltük a dolgokat és Facebookon is felengedtem a letiltását. Nagyjából elmagyaráztuk neki, hogy miért is csináltuk azt, amit, de azt persze nem kötöttük az orrára, hogy An bele van zúgva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ettől függetlenül még megvan a barátnője, de a suliban általában csak Annel látom beszélgetni, a b-s csajjal (akivel elméletileg együtt jár) nem igazán. </div>
<div style="text-align: justify;">
De mindegy is. A lényeg az úgyis az, hogy haladnak és elindultak egy úton… Remélem, hogy a sztorijuk vége Happy End lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matekon Schneider bejelenti, hogy pénteken dolgozatot írunk. Persze ez senkinek nem tetszik és rögtön elkezdődik a heves tiltakozás, de Schneider hamar csendre inti az osztályunkat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak a témazáró esetében kell jóval előbb szólnom, a dolgozat esetében nem, ezért fejezzétek be az üvöltést. Pénteken dolgozatot fogtok írni és kész. – mondja ellentmondást nem tűrő hangon, majd a tábla felé fordul és már el is kezdi rá felírni a mai órai első feladatot…</div>
<div style="text-align: justify;">
Óra végén hátulról megböknek, ezért megfordulok. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarsz kérdezni valamit? – kérdezi vigyorogva Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tudom, hogy mire célozgat, ennek ellenére értetlennek tettetem magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. – az arcára fagy a vigyor, mire folytatom – De igen. Egy valamit akartam kérdezni…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki vele! – vigyorogva előrehajol.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted Berger kijavította a dogáinkat? – pislogok rá ártatlanul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most szívatsz, Pisti? – kérdezi összehúzott szemekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak egy kicsit. – szélesen elvigyorodom, mire felröhög – Amúgy… tényleg akartam valamit kérdezni…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mivel kapcsolatban? – kérdezi hátradőlve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, tudod… pénteken írunk matekból és ez a téma is eléggé bonyolult, szóval… </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? – a vigyorgásából rögtön lerí, hogy élvezi a kialakult helyzetet, jelen esetben azt, hogy szívességet kérek tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lehet, hogy árt neki az, ha sokat van együtt Matt-tel? A végén még ő is üzletelgetni akar…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ráérsz valamikor segíteni? – könyörögve nézek rá és a jobb hatás elérése érdekében még a szempilláimat is megrezegtetem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerencsémre Leon szíve megesik rajtam, mert igaz, hogy röhögve, de legalább beleegyezik abba, hogy holnap délután átjöjjön, mint a múltkor.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem jöttök le? – kérdezi Matt, amikor zsebre tett kezekkel megáll Leon padja mellett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De. – felelek neki, majd elindulunk kifelé a teremből.</div>
<div style="text-align: justify;">
A folyosón Leonra pillantok. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Amúgy… köszönöm. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs mit. </div>
<div style="text-align: justify;">
Matt fürkésző pillantásokkal méreget minket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miről van szó?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Leon holnap átjön a matek miatt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy rövid pillanat erejéig meghatározhatatlanul néz a szemembe, majd bólint egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. Én is megyek. – jelenti be (?) határozottan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Meglepetten pislogok rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Matekozni?</div>
<div style="text-align: justify;">
Megvonja a vállát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért ne? – kérdez vissza, majd kinyitja az udvarra vezető ajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
Leülök a padunkra, majd összehúzott szemekkel vizslatom a mellém telepedő Mattet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudtommal jó jegyeid vannak matekból. – állapítom meg félhangosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked is. – vág vissza habozás nélkül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az lehet, de csak azért, mert Leon segíteni szokott a dolgozatok előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólint egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor most főleg jó jegyed lesz, mert ketten is segítünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Még mindig értetlenül meredek Mattre. Nem arról van szó, hogy nem akarom, hogy ott legyen, mert hozzánk bármikor jöhet, de azt azért tényleg nem értem, hogy miért akar jönni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mondjuk, ahogy így elnézem, amint Leont méregeti, lenne néhány tippem, de nem akarom magam hiú ábrándokba ringatni, ezért ezeket inkább megtartom magamnak…</div>
<div style="text-align: justify;">
Nyelvtanon Berger kiosztja a dolgozatainkat. Egyes lett, akárcsak az osztály nagy részének. Ez persze egy cseppet sem meglepő, tekintve, hogy a fél osztály puskázott… Én mondjuk nem, de nem egyedül az én dogám miatt lett ilyen jó az osztályátlag.</div>
<div style="text-align: justify;">
Törin Schäffer engem hív ki a táblához. Mivel ezt a tananyagot, amit most vettünk, nem igazán szeretem, ezért nem is annyira tanultam meg, de így is összeszedek egy hármast. </div>
<div style="text-align: justify;">
Természetesen Matt ezt nem hagyhatja szó nélkül, így amikor kicsengetnek, azonnal mellettem terem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Töriből is kell segítség? – kérdezi vigyorogva, mire egészen egyszerűen oldalba lököm.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fizikán az ofő Ralphot felelteti és a hosszúra nyúló felelés után (Ralph nem igazán tudja az anyagot, csak nagy, összetett mondatokban válaszolgat, amiknek lényegében nincs sok tartalmi értéke) végül kap egy ötöst.</div>
<div style="text-align: justify;">
Spanyol órán Jan felel egyesre, majd párban szituációkat dolgozunk ki. Most is ugyanúgy leszünk párban, mint etika órán, de most Melnek nincs semmi kifogása Olli ellen, úgyhogy nem kell senkinek sem elülnie.</div>
<div style="text-align: justify;">
Infón egy gyors feladatmegoldás után máris mindenki őrülten netezik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg át akarsz jönni holnap? – sandítok kíváncsian Mattre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. – az asztalra könyököl és a felsőtestével felém fordul – Miért? Baj?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, dehogy. – hadarom gyorsan, majd ismét a monitoromra figyelek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tényleg nem baj, hogy jön… De, hogy mi lesz nálunk holnap délután… </div>
<div style="text-align: justify;">
Még csak belegondolni sem merek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>November 14., csütörtök</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A mai napunk a felelésről szól.</div>
<div style="text-align: justify;">
Angolon Matt egyesre, míg Lia kettesre felel, majd szituációkat kezdünk el kidolgozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kémián Rina négyest, Mel pedig hármast kap a felelése után, ezután pedig órai feladatként le kell írnunk, hogy mi az eredménye az egyik olyan kísérletnek, amit még csak meg sem csináltunk. Amikor ezt Ralph szóvá teszi, Müller beír neki egy hatost, amiért „meg meri zavarni az órai munkát”. Persze senki sem tudott semmit írni, még a kitűnő Jan sem, de ez sem hatja meg Müllert, aki kijelenteti, hogy „szándékosan bojkottáljuk az óráját” (!), amiért büntetésből a következő órán dolgozatot írunk az összes kísérletből. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ezek után persze nem csoda, hogy mindenki Müllert szidja, még az általában csendes Jan is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Irodalmon Lia kettesre, Olli pedig hármasra felel. Ez a két felelet kitölti az egész tanórát, ezért nem kezdünk bele új anyagba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tesin Lehmann talajgyakorlatból osztályoz minket. Ezzel mondjuk nincs bajom, mert szeretem a tesit, úgyhogy elég könnyedén szerzek egy egyest.</div>
<div style="text-align: justify;">
Éneken egy zeneszerző életéből felelünk. Az első, akit Christina kihív a táblához, Ralph. Nem tud semmit, amit mond, azt is mi súgjuk le neki, de Christina jó fej és egy négyessel a helyére küldi. A második felelő Lara, aki már lényegesen többet tud. Alig jut el az önéletrajz feléig, Christina máris leülteti egy egyessel. </div>
<div style="text-align: justify;">
Földrajzon megint térképismeretből felelünk. Matt, én és Leon egyest, Mel és Olli pedig kettest kap.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az utolsó órán, törin sem kímél minket Schäffer, mert – milyen meglepő – megint felelünk. Ezúttal az osztály párját, azaz Larát és Maxot hívja ki a tanár a táblához. Lara kettest, míg Max hármast kap.</div>
<div style="text-align: justify;">
Órák után elköszönök a lányoktól, mert ők a városba mennek nézelődni, aztán meg jönnek vissza a drámaszakkörre, én pedig hazamegyek Matt-tel és Leonnal. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel mindketten voltak már nálam korábban, meglehetősen otthonosan mozognak a házban. </div>
<div style="text-align: justify;">
Amíg a srácok kiszolgálják magukat a hűtőből (azért azt nem hagyhatom, hogy szomjan haljanak), felszaladok a szobámba és lehozom a matek cuccomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor ismét a nappaliban vagyok, leülök a kanapéra. Leon a balomra, míg Matt a jobbomra ül.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha néhány nappal ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy Leonnal és Matt-tel fogok együtt tanulni, tuti, hogy kiröhögöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vagy csak nekem furcsa annyira ez a helyzet?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez annyira unalmas. – szólal meg Matt kemény tíz perc matekozás után.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te akartál jönni. – jegyzem meg felvont szemöldökkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mást is csinálhatnánk. – hajol közelebb vigyorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondjuk átnézhetjük a statisztikát is. – javasolja Leon, majd Matt grimaszolása láttán felröhög.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem így értettem. – duzzog látványosan, majd hátradől és előveszi a mobilját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha ennyire unod, nem kötelező itt lenned. </div>
<div style="text-align: justify;">
Azt mondjuk azért sajnálnám, ha elmenne… de ha egyszer ennyire unja, akkor hadd menjen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem azért vagyok itt, mert kötelező, hanem mert itt akarok lenni. – válaszolja édesen, majd elrakja a mobilját és közelebb hajol hozzám, hogy jobban lássa a feladatot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azért egy kicsit fura így tanulni, mert gyakorlatilag mindketten hozzám vannak préselődve, hogy belelássanak a könyvembe, mert annyi esze egyiküknek sem volt, hogy esetleg magával hozza a könyvét vagy a füzetét, ha már egyszer matekozni akartunk… vagy csak túl lusták voltak betenni a táskájukba? Nem tudom. </div>
<div style="text-align: justify;">
Csak azt, hogy ez így azért elég érdekes lesz…</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- És így az eredmény öt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mínusz öt. – helyesbít Matt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Simán öt a megoldás. – kezd el vele vitatkozni Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tuti, hogy nem. A zárójelek miatt mínusz lesz. – Matt mögöttem megütögeti Leon vállát – De azért szép próbálkozás volt. – jegyzi meg vigasztalóan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem inkább te nézted be. – mondja rosszallón Leon – Talán nézd meg még egyszer, mielőtt beledumálsz. – grimaszol gúnyosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezek szerint csak a nagy Leo képes megcsinálni egy egyenletet? Na, ne röhögtess már, öreg. – támad vissza dühösen Matt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi lenne, ha megcsinálnánk még egyszer? – vetem fel óvatosan, közben pedig felváltva nézek hol Leonra, hol pedig Mattre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minek? Én jól csináltam. – feleli nem túl kedvesen Matt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahogyan az én eredményem is jó. – Leon ellenségesen méregeti Mattet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ismerd már be, hogy elcseszted!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kizárt. Nehogy azt hidd már, hogy te olyan különleges vagy! – vág vissza mérgesen Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hiába próbálok közbeszólni, egyiküket sem hatja meg különösebben a próbálkozásom. A vitájuk odáig fajul, hogy felhánytorgatják a kosárlabdát is, ahol egymást hibáztatják a vereségük miatt (kikaptak a Strauß csapatától), aztán meg szóba kerülnek a lányok, amit viszont már egyáltalán nincs kedvem végighallgatni. Mondjuk, kinek lenne? Szerintem senki sem akarja megtudni azt, hogy ki kivel járt, mialatt a másiknak is tetszett az illető… De ez gondolom amolyan fiús dolog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Befejeznétek? – emelem meg a hangom, mire mindketten elhallgatnak – Köszönöm. Most pedig mehettek. Sziasztok! – vetem oda nekik dühösen, majd összepakolom a matek cuccomat és felmegyek a szobámba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ledobom az íróasztalomra a matekot, majd magamhoz veszem a gitáromat és elkezdek játszani rajta – valamit. Mindegy, hogy mit játszok, az már bőven elég, ha játszhatok rajta, mert ez legalább megnyugtat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak akkor hagyom abba, amikor kopogás hallatszik az ajtómon.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fiúk bejönnek a szobámba és tétován megállnak az ajtóban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kíváncsian nézem őket, de nem mondok semmit. Nem fogom megkönnyíteni a dolgukat. Tulajdonképpen… már eleve hülyeség volt azt hinni, hogy minden oké lesz így is, hogy mindketten itt lesznek. De azt hittem, hogy mivel nagyon jó barátok, sima ügy lesz – és ennek ellenére mégsem lett az. Miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még nem néztük át az összes feladatot. – jegyzi meg kissé habozva Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én mondjuk baromira untam. – mondja Matt, de amikor felhúzott szemöldökkel meredek rá, felsóhajt – De tényleg folytathatnánk… Nem akarom, hogy a hülyeségünk miatt szar jegyet kapj a dogára. – feleli bűnbánatosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindketten nagy szemekkel pislognak rám és közben olyan édes kölyökkutya-képet vágnak, hogy még egy jéghegy is megolvadna tőlük, ezért természetesen én sem haragszom már rájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elmosolyodom és bólintok egyet, mire az ő szájuk is széles vigyorra húzódik. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Amúgy… mindketten elcsesztük. – jegyzi meg Matt, amikor lefelé tartunk a lépcsőn, a nappali felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hét lett az eredmény. – avat be Leon világfájdalmas arccal a feladat tényleges megoldását illetően.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-oKcrCcbqujA/Wdz_fkyNKVI/AAAAAAAACFk/o7vYYuSKufE48MYwHFzjTvwSm5eEZsHkQCLcBGAs/s1600/22.%2Bfejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="399" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-oKcrCcbqujA/Wdz_fkyNKVI/AAAAAAAACFk/o7vYYuSKufE48MYwHFzjTvwSm5eEZsHkQCLcBGAs/s320/22.%2Bfejezet.jpg" width="212" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Önkéntelenül felnevetek, mire mindketten bosszúsan néznek rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bocs. – mivel közöttük ülök (megint), vigasztalóan megveregetem mindkettejük vállát – De még így is jobb matekosok vagytok nálam. – dobom be az adu ászt, ami engem alacsonyít le, viszont ők ettől legalább jobban érzik magukat, mert Leon is és Matt is elvigyorodik – Tehát hét. – állapítom meg még egyszer.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. – helyesel Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És biztos, hogy ez a rendes eredmény? – kérdezem komoly képet vágva, de a grimaszukat látva elnevetem magam, mire mindketten oldalba vágnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Na köszi. Én nem szívathatom őket, csak ők engem?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Milyen volt a matekozás? – szól bele a telefonba Mel köszönés nélkül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kakasviadal és végtelen nevetés. És a drámaszakkör?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fele olyan érdekes, mint amilyen a te délutánod volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerencsére túlélted.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahogyan te is. – vágja rá azonnal – Na és melyik kakas nyert?</div>
<div style="text-align: justify;">
Eltöprengek a délutáni történéseken. Igazából egész jó kis matek korrepetálás volt – a vitát leszámítva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem kiegyezhetünk egy döntetlenben. </div>
<div style="text-align: justify;">
- És kinek szurkoltál?</div>
<div style="text-align: justify;">
Természetesen megvan a titkos favoritom, de hát titkos, ezért nem mondom el Melnek… ahogyan ezt An sem tudja, bár gyanítom, hogy azért sejti.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Annak, hogy ne öljék meg egymást. – válaszolom diplomatikusan, mire Mel felnevet.</div>
Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-2705173587970858472021-02-18T20:55:00.000+01:002021-02-18T20:55:20.212+01:0021. fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>November 5., kedd</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel An, amint meglátja Ollit, felmegy a termünkbe. Sajnálkozva utánanézünk Mellel, de nem tartunk vele, mert most már itt az ideje annak, hogy Mel végre beavasson.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarsz végre mondani valamit? – húzom kissé félre a többiektől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De, persze. – idegesen a hajába túr – Igazából több ötletem is van, de nem tudom, hogy melyik válna be leginkább.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondd el őket és majd választunk. – javaslom neki felvont szemöldökkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. A kicsinyes vagy a durva bosszúm érdekel?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Attól függ, hogy mennyire durva a durva. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Leveleket küldözgetünk neki, névtelenül zaklatjuk, esetleg be is törhetünk hozzájuk…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Stop! – emelem fel a kezem meghökkenve – Akkor inkább mond a kicsinyes bosszúdat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Levegőnek nézzük, letiltjuk face-en, beszólogatunk neki…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó. Legyen ez.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg? – pillant rám kétkedve.</div>
<div style="text-align: justify;">
Határozottan bólintok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, inkább ezek, mint az, hogy betörjünk hozzájuk…</div>
<div style="text-align: justify;">
Mel szégyenlősen elvigyorodik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak egy ötlet volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
A vállára teszem a kezemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs is ezzel semmi gond addig, amíg csak ötlet marad.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vigyorogva bólogat néhányat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bocs. Azt hiszem egy kicsit elkapott a gépszíj…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy kicsit? – pillantok rá úgy, mintha nem lenne százas.</div>
<div style="text-align: justify;">
Közelebb hajol hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindig is ki akartam próbálni ezt a bosszúállós dolgot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kezdek félni tőled. – jegyzem meg homlokráncolva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mel elneveti magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell. Ne izgulj!</div>
<div style="text-align: justify;">
Megrázom a fejemet, majd csatlakozunk a lépcsőnél ülő fiúkhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Földrajzra a tanár behoz néhány kőzetmintát, amit körbead, hogy közelebbről is megnézhessük. Ez persze szép és jó terv, de a fiúk kicsit átértelmezik, mert ahelyett, hogy továbbadnák, inkább továbbdobják egymásnak a kőzeteket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ennek persze az lesz a vége, hogy Ralph megdobja Maxot (állítása szerint csak véletlenül), de Max ezt nem hagyja annyiban és visszadob neki egy másikat, ami persze nem Ralphot, hanem Leont találja el, így kisvártatva egy csata kellős közepén találjuk magunkat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Schäffer azonnal visszaszedi a kőzeteket, ráadásul röpdolgozatot írat, mert szerinte nem érdemeljük meg azt, hogy „játszunk” (?) az óráján. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szünetben Mellel pont úgy intézzük, hogy akkor menjünk ki a teremből, amikor Olli, így Mel „véletlenül” nekimegy Ollinak, majd jól le is szidja, amiért nem képes odafigyelni arra, hogy más is ki akar jutni a teremből. Olli ezt egy kérdő nézéssel reagálja le, majd vállat von és végigmegy a folyosón – gyanítom, a barátnőjéhez tart.</div>
<div style="text-align: justify;">
Dupla irodalmon új anyagot veszünk. Nekem semmi bajom sincs ezzel, de a többiek – különösen a fiúk – elkezdenek szörnyen szenvedni a sok verselemzéstől és ezért inkább nekiállnak valami mást csinálni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Berger egy ideig tolerálja a hangzavart, de amikor Ralphék elkezdenek hangosan röhögni egy videón, dühösen az asztalra csap és kihívja a renitenseket felelni. </div>
<div style="text-align: justify;">
A felelésen hamar túl vagyunk, mert Ralph, Max, Matt és Leon is hatost kap, mivel nem tudnak semmit sem az anyagból.</div>
<div style="text-align: justify;">
Infón megint szabad foglalkozás van (éljen Lehmann), ezért szokás szerint felmegyek Facebookra. Alig, hogy belépek, Mel már rám is ír.</div>
<div style="text-align: justify;">
Meglepetten olvasom el az üzenetét, majd rögtön utána ránézek a monitorok felett. Mel határozottan bólogat, ezért visszafordulok a gépemhez és sóhajtva válaszolok neki. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem kell sokat várnom Mel újabb üzeneteire. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGAWtD9MIPXalP6rOi7d49Yt7NM-C_OrNVb2WdQnMI_njwidr_8KyaStZnJit2KvuqSIlqaxPpKrdRsk79fXu7otXQq-GLQFISVKiWfwT7oYCFk8dQZ36wkchfSeVARDNrPk6maYHW-ek/s1600/21.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="261" data-original-width="490" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGAWtD9MIPXalP6rOi7d49Yt7NM-C_OrNVb2WdQnMI_njwidr_8KyaStZnJit2KvuqSIlqaxPpKrdRsk79fXu7otXQq-GLQFISVKiWfwT7oYCFk8dQZ36wkchfSeVARDNrPk6maYHW-ek/s1600/21.+fejezet.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
- Inkább gyerekes, nem? – szólal meg közvetlenül a fülem mellett Matt a „kicsinyes” szóra reagálva, aki ezek szerint szintén elolvasta Mel üzenetét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felé fordítom a fejemet és szólásra nyitom a számat, hogy letoljam, amiért beleolvasott a beszélgetésembe, de a torkomon akad a szó, amikor szembe találom magam a kékes-szürkés szempárral. Persze máskor is megcsodáltam már Matt meghatározhatatlan színű szemeit, de most extra közel van hozzám és ezért még inkább képtelen vagyok megszólalni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A kupaktanács akcióban? – kérdezi vigyorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondhatjuk így is. – felelem mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A barátnőd tud róla?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. És szeretném, ha ez így is maradna. – nézek rá célozgatva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vigyorogva bólint egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. Lakat a számon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Alig, hogy ezt kimondja, automatikusan lepillantok a szájára. Az agyam teljesen kiürül és képtelen vagyok bármi értelmesre gondolni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matt vigyora féloldalas mosollyá szelídül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az? </div>
<div style="text-align: justify;">
Megrázom a fejemet. Ideje visszatérnem a valóságba ahelyett, hogy nekiállnék mindenféléről kombinálni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi. – mondom zavartan, majd gyorsan bepötyögöm a válaszomat Melnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezután nagyot sóhajtva letiltom Ollit és írok még egy gyors helyzetjelentést a cinkostársamnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, hogy egyáltalán érdemes-e fellépnünk Olli ellen, de Mel elszántnak tűnik és a mai nap elkezdtük az Olli elleni hadjáratunkat, amiből már nem hátrálhatok ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hogyan is tehetném? Nem hagyhatom cserben a barátnőimet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Angolon Leon kettesre felel, majd haladunk tovább az anyaggal.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tulajdonképpen a rajz órának zökkenőmentesnek kellene lennie, de mégsem lesz az. Egymást kell lerajzolnunk, ezért Christina arra kér minket, hogy kettesével alkossunk párokat úgy, hogy az első kettő, illetve a hátsó kettő padban ülők lesznek párban. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ezzel mondjuk nem lenne semmi gond, ha Mel nem pont Ollit kapná párjául.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Másik párt szeretnék. – jelenti be határozottan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Christina megpróbálja meggyőzni Melt, hogy maradjon minden így, ahogyan most van, de mivel a barátnőm hajthatatlan, nagyot sóhajtva megkér engem, hogy cseréljek vele helyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Összenézünk Mellel, mire Mel alig láthatóan megrázza a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én… – megköszörülöm a torkom – Nem szeretnék elülni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Anna? – pillant a tanárnő kérdőn az előttem ülő barátnőmre, aki erre beleegyezik abba, hogy Mel helyére üljön.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted nem voltunk túl feltűnőek? – kérdezem halkan Melt, amikor leül elém és hátrafordul hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Á, dehogy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, hogy feltűnőek voltunk. – mondja idegesen, de azért halkan, hogy más ne hallja – De ez nem gond. Legalább Olli levágja, hogy mi a helyzet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az említett felé fordulok, aki épp Annek magyaráz valamit, mire An elmosolyodik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán nem is volt ez olyan rossz ötlet. – jegyzem meg tétován – Most Ollinak legalább feltűnik az, hogy An jó fej.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mel egyetértően bólint.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De ha mégsem… Nos, akkor még van néhány ötlet a tarsolyomban. </div>
<div style="text-align: justify;">
Most rajtam a sor, hogy bólintsak, noha egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy tudni akarom, mi jár Mel fejében… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>November 6., szerda</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jókedvűen beszélgetünk a többiekkel egészen addig, amíg Olli meg nem jelenik a suli előtt – An társaságában.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mellel együtt leesett állal figyeljük azt, ahogy együtt (!) jönnek suliba. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem azt mondta, hogy későbbi busszal jön, mert elaludt? – hajolok oda Melhez kíváncsian.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De. Szerinted mi folyik itt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fogalmam sincs. </div>
<div style="text-align: justify;">
An tegnap kerülte Ollit, most meg vele jött suliba? Mi történt tegnap délután óta? Mert abban szinte száz százalékig biztos vagyok, hogy valami történt, különben most An nem társalogna Ollival. Komolyan kész rejtély ez az egész.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matek után azonnal letámadjuk Ant.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van közted és Olli között? – kérdezem tőle kíváncsian.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi. – vágja rá gyorsan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mel összeszűkülő szemekkel vizslatja az egyre jobban elpiruló Ant.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyerünk! Ki vele! </div>
<div style="text-align: justify;">
An megadóan felsóhajt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tegnap rajzon elkezdtünk beszélgetni, aztán délután, amikor gépnél voltam rám írt és estig dumáltunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És? – kérdezi izgatottan Mel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs „és”. Beszélgettünk. Ennyi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De együtt jöttetek suliba. – jegyzi meg Mel homlokráncolva.</div>
<div style="text-align: justify;">
An bólint egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudtam aludni, ezért előbb jöttem. A buszon aztán összefutottam Ollival…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jár még a b-s csajjal? – hajolok hozzá közelebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. – feleli zavartan – Miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
Mellel egymásra pillantunk. Barátnőmön szinte látni, hogy ezerrel kattog az agya. Szerintem kábé ugyanúgy, ahogyan az enyém. </div>
<div style="text-align: justify;">
Válaszolni viszont már nem tudunk neki, mert Berger bejön a termünkbe és megírjuk a szünet előtt beígért nyelvtan dolgozatot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szünetben kimegyünk Mellel a folyosóra. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted… – kezdek bele a kérdésembe, de nem tudom folytatni, mert Olli váratlanul felbukkan mellettünk, ezért inkább elhallgatok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Beszélhetnénk? – kérdezi Olli tőlem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Meglepetten pislogok rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miről?</div>
<div style="text-align: justify;">
Felvont szemöldökkel néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán arról, hogy mi bajotok van velem. – címzi a mondatát mindkettőnknek, majd megint felém fordul – És az is érdekelne, hogy miért tiltottál le Facebookon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mi van? Mi az, hogy miért tiltottam le? Melnél is le van tiltva…</div>
<div style="text-align: justify;">
A barátnőmre sandítok, aki behúzott nyakkal áll mellettem. Remek! Ezek szerint most akkor csak én csináltam magamból hülyét?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Magadtól is tudnék kéne, hogy mi a problémánk. – válaszol helyettem Mel, mert szerintem észrevette rajtam, hogy elakadtam a gondolatmenetemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak nálam van letiltva? Ezt most nem igazán értem…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. – felsóhajt – Majd szóljatok, ha felnőttetek. – javasolja gúnyosan, majd faképnél hagy minket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azonnal Mel felé fordulok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval mi is a helyzet a Facebookkal?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát én… </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallgatlak. – jegyzem meg szárazon és keresztbe fonom a karjaimat a mellkasom előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Feloldottam a tiltást.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na ne mond. – reagálom le a szememet forgatva – És miért is?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudni akartam, hogy mi a neve a barátnőjének.</div>
<div style="text-align: justify;">
Klassz! Ennyit a nagy közös „merényletünkről”. Hogy is mondta Matt? Gyerekes? Hm… Azt hiszem, hogy kezdek egyet érteni vele…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Legalább megtudtad?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. – lemondóan legyint egyet, majd elvigyorodik – De ez azt jelenti, hogy nem komoly. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért is?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem írták ki, hogy kapcsolatban lennének…</div>
<div style="text-align: justify;">
- És? Attól még járnak, hogy nem írják ki. – magyarázom neki úgy, mintha egy ötévessel beszélnék – Nem ez a lényeg, hanem az, hogy most egyedül nálam van letiltva. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mel megint legyint egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Este majd megint letiltom, nyugi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vagy hagynunk kéne az egészet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki akarsz lépni a szövetségünkből?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért? Van neve a szövetségünknek? – nevetek fel kissé hisztérikusan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azt hiszem, hogy ez az egész kezd kicsúszni a kezeim közül…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. Mi vagyunk az Olli-ellenes szövegség tagjai és az akciónk fedőneve…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nehogy azt mondd, hogy még az is van neki. – pislogok hitetlenül Melre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pedig van neki. – Mel elvigyorodik – Az akciónk neve röviden „LMOAKAB”.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ez mit is takar? – puhatolózok tőle óvatosan, noha egy kicsit tartok attól, hogy mit talált ki már megint a barátnőm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Leckéztessük Meg Ollit, Amiért Kitolt A Barátnőnkkel. – válaszolja vigyorogva, én pedig a fejemet fogva bemegyek a terembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Törin Schäffer Jant felelteti, aki – milyen meglepő – egyest kap, majd leadja a következő anyagrészt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fizikán is felelünk. Rina négyesre, míg Mel kettesre felel, majd folytatjuk a múlt órán megkezdett anyagot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Spanyolon eddig még nem feleltetett a tanár, de ma ő is elkezdi. Na és ki lesz az első felelője? Naná, hogy én. Mondjuk az angol mellett a spanyol nyelvvel sincs semmi problémám, úgyhogy egyesre lefelelek. Az egyetlen különbség a két nyelv között csak annyi, hogy angolt sokkal régebb óta tanulok, mint spanyolt, de a második nyelv is egész jól megy. Még jó, hogy anyu annak idején annyira erőltette a nyelvtanulást…</div>
<div style="text-align: justify;">
Spanyol után infó jön. Először úgy gondolom, hogy Matt kérdezősködni fog, de nem teszi. Helyette inkább a feladatra koncentrál. Mondjuk, nekem se ártana végre elkezdeni a feladatsort. Épp erőt veszek magamon ahhoz, hogy nekiálljak, de An megakadályoz benne.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi ez az egész veletek meg Ollival? – kérdezi halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hittem, barátnők vagyunk. – jegyzi meg homlokráncolva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felsóhajtok. Más esetben leráznám valami hülye kifogással, de azzal indokol, hogy barátnők vagyunk… ezt pedig nem vehetem semmibe. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem ő is pontosan tudja, hogy megtalálta az egyik gyenge pontomat, ami történetesen a barátságunk, amiért bármire képes lennék… de a másik oldalon ott van Mel. Most akkor áruljam el az akciónkat?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi csak… megleckéztetjük. – válaszolom Mel szavaival élve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
Ahhoz képest, hogy milyen rövid a kérdése, pokolian nehéz. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ezen már én is gondolkoztam. Tulajdonképpen miért is csináljuk? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Téged kellett volna választania a b-s csaj helyett. </div>
<div style="text-align: justify;">
- És ezért piszkáljátok? – kérdez rá a tevékenységünkre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondhatjuk így is. – válaszolom neki tétován.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye tudod, hogy ezt most nem igazán értem? – pillant rám értetlenül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mel szerint így majd rájön arra, hogy te jobb fej vagy…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez hülyeség. – vágja rá habozás nélkül, de aztán elmosolyodik – De azért aranyosak vagytok. – egy pillanatra eltöpreng – Mondjuk, annyi haszna volt az akciótoknak, hogy így most legalább Olli beszélget velem. – mondja viruló fejjel.</div>
<div style="text-align: justify;">
An szerelmes tekintetét látva elvigyorodom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor jó. Nem hiszem, hogy Mel túlélné, ha vereséget szenvednénk. – jegyzem meg eltűnődve, mire An vigyorogva bólint.</div>
<div style="text-align: justify;">
Akárhogy is alakul a későbbiekben An és Olli kapcsolata, az tuti, hogy nem fogok többször beleavatkozni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem bőven elég nekik ez a kis kezdő lökés a részünkről…</div>
Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-74518714945410086042020-05-17T13:37:00.002+02:002020-06-05T21:14:56.884+02:0049. fejezet - Csütörtök<div style="text-align: justify;">
Az órámra pillantva megállapítom, hogy alig pár órát aludtam. Ezt a tényt mondjuk érzem is magamon, mert meglehetősen fáradt vagyok, bár azt nem tudom, hogy ez inkább testi vagy lelki fáradtságnak tudható e be.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elfordítva a fejemet a még mindig alvó Dave-re sandítok. Békésen alszik, ki tudja, mennyi idő óta most először. Kicsit azért abban bízok, hogy ez az én érdemem is, de az biztos, hogy egy kielégítő alvásra már jó ideje szüksége volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csendben kislisszanok mellőle és gyorsan rendbe szedem magam, majd kimegyek a kis udvarra. Egyrészt azért, mert nem akarok odabent zajongani, nehogy Dave felébredjen, másrészt pedig érdekel a ház és környéke.</div>
<div style="text-align: justify;">
Itt, Németországban nagyon sok helyet még nem láttam. Nem is hiszem, hogy nagyon el tudnék jutni magamtól A-ból a B pontba. Na jó, nyilvánvalóan amit ismerek, az már könnyű még nekem is, de összességében nem járok el ki tudja, hány helyre. Ebben a faluban sem jártam még soha, pedig tényleg nincs messze tőlünk. Itt mondjuk elég sok olyan kis falunak nevezett hely van, ami gyakran csak egy-egy utcát jelent, de itt mégis lefaluzzák. Érdekes, de valahogy mégis ettől van olyan különleges kis varázsa az egésznek. Amerikában bezzeg… na az aztán tényleg teljesen más világ.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lehuppanok a kis padra a virágágyás mellett. Á, igen, Amerika. Attól függetlenül, hogy mennyi minden történt, sosem bántam meg, hogy idejöttem. Igazából… már nem is emlékszem rá, hogy milyen volt ott élni. Gondolom, ez azért is van így, mert az agyam és a szívem egy része nem akar emlékezni arra a sok rosszra, ami ott történt velem… bár, ami a rosszasságokat illeti, itt is volt és lesz is még benne bőven részem, de hát ilyen az Élet, nem? Folyton valami hülye akadály meg kihívás kerül elénk és csak mi tudjuk azt, hogy miként is fogunk megbirkózni vele. Apropó, birkózás… egyelőre nem tudom, hogy mi lesz Dave-vel. Jó, persze, sajnos az orvosi papírjait elnézve, meg azok alapján, amiket az anyukája mondott, pontosan tudom… de azért az ember mindig reménykedik, hátha… hátha most ő lesz a kivétel, hátha az orvosok tévednek, hátha Dave állapota jelentősen megjavul… de ezek csak remények. Nagyon szép, de nagyon elszomorító remények is, hiszen ezek a remények sosem fognak teljesülni. Szerintem ezt Dave is tudja, máskülönben nem lépett volna le csak úgy, ahogy. Számára mindig a családja volt az első és most őket is maga mögött akarja hagyni idő előtt. Pedig ha tudná, hogy a család, a barátok mennyi támogatást is tudnának nyújtani neki! </div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-_OEz0QH0oRY/XsEh_NxSo6I/AAAAAAAACT0/S2LCBR-shRA11xQ2bsuhZuqkBirMxwD7QCLcBGAsYHQ/s1600/49.%2Bfejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="614" data-original-width="1000" height="196" src="https://1.bp.blogspot.com/-_OEz0QH0oRY/XsEh_NxSo6I/AAAAAAAACT0/S2LCBR-shRA11xQ2bsuhZuqkBirMxwD7QCLcBGAsYHQ/s320/49.%2Bfejezet.jpg" width="320" /></a></div>
- Min töprengsz úgy?</div>
<div style="text-align: justify;">
Dave hangjának hatására megfordulok. Ott áll a teraszon az egyik tartóoszlopnak támaszkodva – és mosolyog. Igen, mosolyog. Végre! Olyan, mintha kicserélték volna. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Rajtad. – kinyújtom felé a kezemet, mire idejön hozzám és leül mellém – És azon, hogy miért nem említetted soha ezt a házat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szándékosan nem árulom el neki, hogy min járt az agyam, mert nem akarom a pillanatnyi jó kedvét azonnal lelohasztani... Csak, élvezzük ki ezt, ameddig tart, mert ha abból indulok ki, hogy anyuval milyen is volt ezt az egészet átélni, akkor bizony Dave is egy érzelmi hullámvasúton ül most és sajnos a pillanatnyi jókedve sem fog örökké kitartani.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A nagyszüleim halála óta nem voltam itt. Egyszerűen nem tudtam idejönni. – megvonja a vállát – De ez a hely jó lesz nekem is meghalni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tessék. A hullámvasút egy hülye kis csavar miatt ki is siklott és egyenesen elindult lefelé a mélybe… na, de majd hátha megtalálom azt a titkos kis kart, ami mégis vissza tudja állítani a kis kocsikat a pályára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tetszik nekem. Jó ötlet rendbe tenni. – nézek szét eltűnődve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Legalább lefoglalom magam, amíg…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Legalább csinálsz valami hasznosat is. – vágok a szavába évődve, mert nem akarok hallani egy újabb megakarokhalni hülyeséget.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy gondolod? – a tekintetét ő is végigjártatja a kicsiny udvaron – A focit le kellett mondjam… de ez még menni fog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom. – kissé megszorítom a kezét – Mert én is segíteni fogok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De ott a családod…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahogyan neked is. – kontrázok azonnal – Mégis itt vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A családom megérti.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne izgulj, az enyém is. – tanakodó tekintetét látva folytatom – Nyugi, nem vagyok annyira béna. A kerítés lefestésében például tudok segíteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm. – újabb halvány mosoly kíséretében mondja ki az aprócska szót.</div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy látszik, a vasút mégiscsak visszatért a helyes, felfelé ívelő pályájára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor látunk neki?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Először talán együnk valamit. – mondja, majd feláll és kézen fogva bevezet engem is a házba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Éhes. Ez is jó jel. </div>
<div style="text-align: justify;">
Talán mégis javulni fog az állapota?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Délután odakint serénykedünk: Dave a kidőlt léceket szögeli vissza a kerítéshez, én pedig éppen gazolok, amikor jelez a mobilom, hogy üzenetet kaptam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<b>Minden ok? F.</b></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
A szívem azonnal meglódul, mert tudom, hogy kitől jött az sms. Igazából, ha nem írja oda az F betűt, akkor is simán rájövök, hogy ki az, hiszen más úgysem érdeklődne. Na, nem mintha nem érdekelné Racht vagy Karint, hogy mi a helyzet, csak ők tudják, hogy úgyis jelentkezek, ha valami gáz van. A többiek jelenleg nem állnak velem szóba és Dave családja sem az az sms-ezős típus – így marad a szomszédom és exem, Felix.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megtörlöm a kezemet és gyorsan pötyögök egy választ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<b>Igen és köszi mindent!</b></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Pár perc elteltével újabb jelzés – újabb sms.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<b>Nekem lenne mit megköszönni. </b></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Homlokráncolva elküldök egy kérdőjelet, hogy mégis hogyan érti ezt, mire kisvártatva meg is érkezik a válasz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<b>Amiért ott voltál nekem.</b></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Válaszírás helyett gyorsan a zsebembe süllyesztem a telefonomat, mielőtt még Dave megláthatná, bár erre azért elég kicsi az esély, tekintve, hogy ő még mindig a kerítést tökéletesíti.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hevesebben dobogó szívvel folytatom a gyomlálást, de már korántsem olyan lelkesedéssel és odafigyeléssel, mint eddig. Mit akar Felix? És miért pont most ír nekem ilyeneket? Hiszen tudja, hogy most itt vagyok… vagy talán éppen ezért? Régen sem volt a szavak embere, talán könnyebb neki leírni az érzéseit, gondolatait. Ettől függetlenül nem értem. Talán bánkódik utánam? Hiszen ő mondta azt, amit… és különben is: most itt van nekem Dave.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megvagyok. – jelenti ki büszkén az immár kész kerítés mellett állva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor mehetek festeni? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Először le kell alapozni. – leporolja a térdét és feláll – Idehozom a cuccokat a fészerből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Várj, segítek! – jelentem ki, majd csatlakozok hozzá a kerítés befejezésének utolsó pár fázisához.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sem kedvem, sem pedig energiám nincs most Felix lelkét ápolni, most Dave az elsődleges, így amikor Dave odabent szedi össze az eszközöket, gyorsan kitörlöm Felix sms-eit. </div>
<div style="text-align: justify;">
Semmi szükségünk nincs most plusz feszkóra, éppen elég az, ami most van.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Este ismét a nappaliban lévő szürkés árnyalatú kanapén kötünk ki. A háttérben lágy zongoraakkordok szólnak, csak amolyan legyen valami zaj körülöttünk alapon. Dave karja a vállamat öleli meglehetősen lazának tűnő testtartásban, de tudom, hogy valójában nem az. Egész délután éreztem, hogy fejben valahogy nem volt velem és a kerti munkák sem kötötték le annyira, mint amennyire kellett volna. Igaz, hogy elég sok mindennel elkészültünk, de Dave így sem volt elégedett a munkával, pontosabban a munkatempónkkal, mert ő egy nap alatt kész akart lenni mindennel… de az udvar tényleg rossz állapotban van. És amúgy is: hova sietni? Nem következik be olyan hamar az, amitől ő tart… és azt mondják, a jó munkához idő kell – már ha hagynak neki időt persze. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Merre jársz most? – kérdezem a karjának dőlve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy érted? Hisz itt vagyok melletted.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem így, fizikailag értem. – megérintem a fejét – Itt merre jársz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Á, nem érdekes. – lágy puszit nyom a fejem tetejére – Tudod… csak örülök annak, hogy megismerhettelek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ennek én is. – értek vele egyet mosolyogva – Szóval kettőnkön gondolkodsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazából mindenfélén. – felsóhajt – Hogy mennyi mindent éltem már meg és mi minden várt volna még rám…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dave…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne, Sam. Én ezt már elfogadtam, hogy így fog történni minden. </div>
<div style="text-align: justify;">
- De az állapotod…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már nem lesz jobb, sőt. – leint, amikor látja, hogy meg akarok szólalni – Fogadd el, Sam: elmegyek. Azt nem tudom, hogy mikor, de… de nemsokára. – nagyot sóhajt – Eléggé fáradtnak érzem már magam mindenhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor pihenj! – kérem halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyet megígérsz nekem? – pillant rám féloldalasan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Micsodát?</div>
<div style="text-align: justify;">
Elenged, kissé eltol magától, de csak azért, hogy így velem szembe kerüljön és rendesen, szemtől szembe nézhessen rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ígérd meg, hogy megpróbálod ezt az egészet feldolgozni és továbblépni. Pontosabban…</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem hagyom, hogy befejezze, mert azonnal közbevágok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? Azt akarod, hogy felejtselek el?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én egyáltalán nem ezt mondtam, Sam…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fontos vagy nekem. – suttogom halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahogyan te is nekem. – végigsimít az arcom bal oldalán – Éppen ezért szeretném, ha jól lennél utánam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De Dave…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted miért nem akartam, hogy megtalálj? Miért tűntem el a családom elől is? – vág a szavamba ismét – Egyszer már végignézted ezt… és nem akartalak újra kitenni ennek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem felelek semmit, csak jó szorosan magamhoz ölelem. Úgy vélem, jelen pillanatban nem kell többet beszélnünk erről, inkább csak támogatni szeretném, ameddig és ahogyan ő szeretné.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kérdés csak az, hogy mennyi időnk van még?</div>
Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-65029808442217256842020-05-10T00:30:00.000+02:002020-05-10T00:02:40.838+02:0020. fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>November 2., szombat</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Este, egy Matt-tel töltött igen aktív nap után (a városban voltunk), felnézek Facebookra. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Többen is megjelöltek a halloween bulin készült képeiken (Ralph, An, Mel, Lara), amiket még én küldtem át nekik a buli utáni éjjel. Kis büszkeség tölt el, ahogyan az általam készített fotókat nézegetem. Ha nem lenne a zene az életemben, tuti, hogy fotósnak készülnék, de így… ez csak hobbi marad. Egy nagyon jó kis hobbi. </div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Ezután a falat nézem meg, ami természetesen most is tele van kommentekkel. Az elsőt, amire rátalálok, el is olvasom.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnuQkCZMtdX1lPOTuFCaeJEZy55drG_kY3lUt7-9d_MY4Rih-nGf_k1GfJTDglvHSum25WbYZYIWlkxqh4l4KNSKiKkDm6l5jDLYvWXmTvS0_cWGzgHo_JRYtV_lnz1Fa93-L_IfV3N2Y/s1600/20.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="833" data-original-width="490" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnuQkCZMtdX1lPOTuFCaeJEZy55drG_kY3lUt7-9d_MY4Rih-nGf_k1GfJTDglvHSum25WbYZYIWlkxqh4l4KNSKiKkDm6l5jDLYvWXmTvS0_cWGzgHo_JRYtV_lnz1Fa93-L_IfV3N2Y/s1600/20.+fejezet.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Vigyorogva megrázom a fejemet. A sok hozzászólás alapján egyáltalán nem unatkoznak – mondjuk, így én sem és szerintem azok sem, akik esetleg még olvassák a megjegyzéseiket. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>November 4., hétfő</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor odaérünk a sulihoz, köszönünk a többieknek. A tekintetem egy kicsit tovább elidőzik Matten, akivel a hétvégémet töltöttem, ugyanis szombat után vasárnap is találkoztunk, de különben minden más ugyanolyan, mint általában.</div>
<div style="text-align: justify;">
Természetesen ma is Müller az egyik téma, akivel a második óránkat töltjük majd együtt. Alig várom már, komolyan. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Remélem, ma nem fog feleltetni. – jegyzi meg Ralph homlokráncolva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem meg fog. – mondok ellent Ralphnak – Nem ismerem annyi ideje, mint ti, de azért az már nekem is lejött, hogy mindig feleltet függetlenül attól, hogy szünet van-e vagy nincs.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérek egy biosz füzetet. – kiált fel Ralph.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minek? – fordul felé kíváncsian Matt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán azért, hogy tanuljak belőle? – a fejével felém bök – Ha új csaj azt mondja, hogy felelünk, akkor felelünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igaza van Alexnek. Müller mindig feleltet, úgyhogy ezt már tudhatnád magadtól is. – szólal meg mellettem Mel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szünet után vagyunk. Kinek jut eszébe ilyenkor tanulni? Maximum Jannak. – mondja, majd összeröhög a fiúkkal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az lehet, de nem hiszem, hogy Jan fog felelni. – oltom le a hirtelen jött lelkesedését.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jan kitűnő. Szerintem azokat fogja feleltetni, akiknek rossz jegye van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Érdekes logika. – jegyzi meg hümmögve, majd körbenéz – Ezek után főleg kérek egy biosz füzetet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ralph kétségbeesett fejét látva mind felröhögünk, majd miután végre kap egy füzetet (An segíti ki), bemegyünk az épületbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fizikával kezdünk, de szerencsére az ofő jó fej és tekintettel van arra, hogy most jöttünk vissza szünetről, ezért nem felelünk, sőt, csak az óra első felében tanulunk, a másodikban azt csinálunk, amit akarunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
An hátrafordul és Mel is közelebb húzódik hozzám, így mi beszélgetéssel töltjük az időt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hú, képzeljétek, új szomszédunk lett. – újságolja csillogó szemmel Mel – Mindjárt megmutatom nektek. – előveszi a mobilját és belép Facebookra. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval már össze is ismerkedtél vele? – pillantok rá csodálkozva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. – elénk tolja a mobilját – Jó pasi, nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem rossz. – állapítja meg An, akihez én is csatlakozok, csak hogy mondjak valamit, de igazából nem az esetem a srác.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha már a pasiknál és a Facebooknál tartunk… – Anre sandítok – Felköszöntöd Ollit?</div>
<div style="text-align: justify;">
Ma van ugyanis Olli szülinapja, amit tegnap este tudtam meg a közösségi oldalról. Mondjuk, honnan máshonnan tudhatnám? Nem régóta ismerem, úgyhogy ezért szerintem elfogadható az, hogy nem tudtam róla.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. – mondja elpirulva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Összemosolygunk Mellel, majd Mel ismét a mobiljába merül és sorra mutogatja nekünk a pasi ismerőseit…</div>
<div style="text-align: justify;">
Egészen addig figyelek Melre, amíg hátulról meg nem böknek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? – kérdezem hátrafordulva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kész a matek házid? – érdeklődik vigyorogva Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Készen van, apu. – válaszolok neki grimaszolva – Esetleg meg is mutassam?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretnéd?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondolom, addig úgysem szabadulok tőled. – kiveszem a táskámból a matek füzetemet és Leonnak adom – Tessék.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit csináltok? – hajol ide hozzánk Matt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Leon ellenőrzi a matek házimat. – világosítom fel nagyot sóhajtva – Szerintem nem is a házim érdekli, csak azért kérte el, hogy beleköthessen. – jegyzem meg vigyorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehet. Leo szereti fontosnak érezni magát. – mondja kacsintva Matt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi lenne, ha nem beszélnétek ki? – felemeli a fejét és egyenesen rám néz – Attól, mert nem rátok nézek, még hallom, amiről beszéltek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg? – meglepettséget tettetve pislogok rá – Azt hittem, hogy csak a nők képesek egyszerre több dologra odafigyelni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matt felröhög, Leon pedig válasz gyanánt hozzám vágja a füzetemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt megkaptad, öreg. – Matt vigyorogva megütögeti Leon vállát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja. Tudod, hogy mikor segítek legközelebb... – duzzog látványosan Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne is figyelj rá, Alex! – Matt legyint egyet, majd elvigyorodik – Majd én segítek matekból.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt már nem! – tiltakozik azonnal Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tök jó, hogy ti döntitek el, hogy miben kell nekem segíteni. – jegyzem meg szörnyen ironikusan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A nők köztudottan döntésképtelenek fontos dolgokban. – világosít fel széles vigyorral az arcán Matt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez nem igaz! Hol hallottad ezt? – szól bele a beszélgetésünkbe Lara.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Max mondta. – mondja ártatlanul pislogva, ezzel pedig azt éri el, hogy Lara most Maxot kezdi el szapulni, amiért ilyeneket mer állítani.</div>
<div style="text-align: justify;">
Összenézek Matt-tel, majd, amikor vigyorogva rám kacsint, elmosolyodom. Szörnyűek néha ezek a fiúk… de mi lenne velünk nélkülük?</div>
<div style="text-align: justify;">
Szünetben Olli kimegy a teremből, a lányokkal pedig utána megyünk, hogy An felköszönthesse személyesen. Azért megyünk vele mi is, mert, ahogy ő mondta, „kell neki a támogatás”, mi pedig habozás nélkül vele tartunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Olli a lépcsőnél váratlanul megáll. Először nem tudjuk, hogy mit akar ott, de hamar kiderül. </div>
<div style="text-align: justify;">
Döbbenten figyeljük, ahogy egy barna hajú lány hozzálép, mond neki valamit, mire Olli vigyorogva bólint egyet és… megcsókolja a lányt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azonnal Anre nézek, aki látványosan lesápadt mellettem. Bátorítóan megszorítom a kezét, mire szomorúan rám néz. </div>
<div style="text-align: justify;">
An automatikusan megfordul és elindul vissza, a termünk felé. Először azt hiszem, hogy be akar menni, de végül jobbra fordul, a mosdók irányába. </div>
<div style="text-align: justify;">
Belépünk és szó nélkül megöleljük egymást. Úgy látszik, hogy a mosdó lett a csoportos ölelkezéseink helyszíne.</div>
<div style="text-align: justify;">
Biológián Max hármasra felel, majd továbbmegyünk, ami kész csoda, tekintve, hogy Müller órájáról van szó, de egy órára szerintem bőven elég egy felelő is. Amúgy is, ahogy elnézem az ellenőrzőmet, biológiából és kémiából lesz a legtöbb jegyünk. Meg persze matekból, bár a matek esetében a jegyek száma a dolgozatokból jön össze és nem felelésből.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nyelvtanon Berger íratni akar, amiért átvertük a szünet előtt, de a fiúk kikönyörgik nála, hogy a következő órán írjunk inkább, ezért most vesszük azt az anyagot, amit a szünet előtt kellett volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matekon gyakorlunk a hamarosan következő témazáróra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Etikán kikapjuk a borzasztóan nehéz dolgozatunkat, ami mindenkinek egyes, illetve kettes lett. Ebből is látszik, hogy nem túl bonyolult egy tantárgy ez az etika, plusz Christina is tök rendes.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Játszunk? – emeli fel a kezét Ralph, miután megnéztük a kijavított dolgozatainkat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. De jövő órán megint tanulnunk kell, mert december sem ártana írnotok egy dolgozatot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenki bőszen bólogat, majd Christina elmagyarázza, hogy mit is fogunk játszani…</div>
<div style="text-align: justify;">
Törin szintén felelünk. Úgy tűnik, hogy a mai napot Ralph nem ússza meg felelés nélkül, mert őt hívja ki Schäffer elsőként a táblához. Végül egy kínkeserves negyed óra után egy halvány ötössel leül. Ralph után Jan következik, aki egyest kap, ahogyan azt tőle már megszokhattuk, majd Schäffer az utolsó negyed órában belekezd az újabb anyagba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Óra után Mellel megállunk An padjánál, aki szomorúan pakol be a táskájába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Eljössz velünk a városba? – kérdezi barátságosan Mel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most inkább nem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- És a kosárra? – veszem át a szót Meltől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs kedvem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor… átjössz hozzánk? – kérdezem tétován.</div>
<div style="text-align: justify;">
An tagadólag megrázza a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ma nem. Talán majd holnap.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit csináljunk, hogy jobban érezd magad? – vigasztalóan végigsimítok a karján.</div>
<div style="text-align: justify;">
Erőtlenül felnevet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmit. Csak akkor érezném jól magam, ha…</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem fejezi be a mondatát, de mindketten tudjuk, hogy mire gondolt. Arra, hogy akkor lenne újra a régi, ha Olli szakítana azzal a csajjal… vagy akár fordítva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mellel azonnal összenézünk és szerintem mindkettőnk fejében ugyanaz a terv született meg… </div>
<div style="text-align: justify;">
An elköszön tőlünk, mi pedig a teremben maradunk. Felülünk a saját padjainkra, egymással szembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vélemény? – kérdezem halkan, hogy hátul a fiúk ne hallják, hogy miről beszélünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kicsináljuk Ollit. Egyértelmű. – mondja kissé eszelős tekintettel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos vagy abban, hogy jó ötlet beleavatkoznunk?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. </div>
<div style="text-align: justify;">
Matt idejön hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát ti?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kupaktanács. – válaszolja Mel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bővebben? – kérdezi és rám pillant.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Olli összejött a b-s csajjal. – világosítom fel nagyot sóhajtva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És?</div>
<div style="text-align: justify;">
- És most azon töprengünk, hogy hogyan robbantsuk szét őket. – magyarázza Mel buzgón.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matt furán néz először Melre, majd rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Soha nem fogom megérteni a nőket. – jelenti be, majd magunkra hagy minket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van már valami terved? – pillantok kérdőn Melre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Drága barátnőm elkezd bőszen bólogatni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. Még szép. </div>
<div style="text-align: justify;">
Erőltetetten felnevetek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na és be is avatsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyelőre nem. Előbb még át kell gondolnom, hogy melyik verzió a legjobb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh, oké. – a fejemet csóválva felröhögök – De azért majd tájékoztass! Mindenképpen benne akarok lenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még szép! LB-k vagyunk, úgyhogy összetartunk. – mondja mosolyogva, mire leugrom a padomról és megölelem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kivételes alkalom, de az egész kosáredzés alatt Mel alig szólt egy-két szót. Láthatóan nagyon töpreng azon, hogy mihez kezdjünk. Az edzés végén a fiúk elindulnak az öltözőbe, így mi felkelünk Mellel, hogy hazamenjünk, de Matt megállít, így Mel előre megy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, mi a helyzet?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fogalmam sincs. Mel azon gondolkozik, hogy mit csináljunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem semmit. Úgyse lesznek együtt sokáig.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan veszed?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az a b-s csaj nagyon népszerű, Beck meg nem. – megvonja a vállát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez még nem jelenti azt, hogy nem fognak sokáig együtt járni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De. Pont azt jelenti. Ismerem a csajt és nem az a típus, aki hosszabb időre leragad egy pasinál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg? És mit is jelent az egészen pontosan, hogy „ismered”? – kérdezem gúnyosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hármat találhatsz. – válaszolja vigyorogva, ami nekem egyáltalán nem tetszik, mert tudom a kérdésemre a választ. </div>
<div style="text-align: justify;">
Igazából már akkor tudtam, amikor feltettem, de… nem is tudom. Talán abban reménykedtem, hogy megcáfol? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, igen. Persze. El is felejtettem, hogy kiterjedt ismerősi körrel rendelkezel a suliban. – jegyzem meg ironikusan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felhúzott szemöldökkel pillant rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Féltékeny vagy? – kérdezi végül vigyorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogy. – válaszolom gyorsan – Miért lennék az? – értetlenkedek és közben érzem, hogy elpirulok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Éljen! Már csak ez hiányzott. Matt most nem is néz hülyének…</div>
<div style="text-align: justify;">
Oldalra dönti a fejét, miközben engem vizslat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom. Mondd meg te!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ööö… – nem mondok semmi konkrétat, de így is érzem, hogy még inkább piros leszek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt azért ne felejtsd el, hogy megváltoztam. – mondja komolyan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most rajtam a sor, hogy bólintsak. Tudom, hogy változott, de azt nem tudom, hogy ezt miért mondja mindig nekem, hiszen semmi közöm ahhoz, hogy éppen kivel van… Mondjuk, amióta ebbe a suliba járok, még nem volt barátnője (én legalábbis nem tudok róla), de persze nem köteles nekem mindig mindenről beszámolni. Miért is tenné? Hülyeség is lenne, ahogyan az is, hogy én kérjem számon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elgondolkoztál. – jegyzi meg zsebre vágott kezekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok, mire érdeklődően villan a tekintete.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na és min?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem min, hanem kin. – javítom ki habozva, de végül kibököm – Rajtad.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? – édesen elmosolyodik – Az jó.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem vagy neked?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindkettőnknek. De leginkább nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért is?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Találd ki! – javasolja vigyorogva, majd hátat fordít nekem és elindul az öltöző felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Utálom, amikor ezt mondod. – kiáltom utána dühösen, mire egy pillanatra visszafordul és vigyorogva rám kacsint.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jól jönne most egy szótár, amivel jobban ki tudnék igazodni a pasikon. Mel otthon van a témában, talán majd őt megkérdezem, hogy létezik-e egyáltalán ilyen… </div>
Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-72563683119628114312020-05-09T01:37:00.000+02:002020-05-09T01:37:08.000+02:0048. fejezet - Szerda<div style="text-align: justify;">
- Dave! Én vagyok az, Sam. Sam Burkley. Az amerikai barátnőd. – tagolom idegesen a szavakat – Jó lenne, ha felvennéd és végre tudnánk egymással beszélni. – folytatom a számat rágcsálva – Kérlek! Én… hiányzol. – nyögöm ki szomorúan, majd lerakom a telefont.</div>
<div style="text-align: justify;">
Így megy ez már egy hete. Naponta legalább tízszer felhívom, de mindig csak az átkozott hangpostája kapcsol. Természetesen a személyes megjelenésem sem vezetett eddig eredményre, hiába kerültem el naponta többször is a házuk felé. Dave anyukája mindig ugyanazt tudja csak mondani, nevezetesen azt, hogy Dave nincs otthon és már egy hete haza sem ment azóta, hogy…</div>
<div style="text-align: justify;">
… hogy kiderült a DOLOG.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Eredménytelen próbálkozásaimat megelégelve úgy döntök, hogy azt teszem, amit nagyon nem szeretnék, de egyszerűen nincs más választásom. Felkeresem Felixet. Ő talán tudja, hogy merre lehet Dave, hiszen… hiszen régen jóban voltak, csak tud valami támpontot adni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Alig öt perccel később, lényegesen feszült idegállapotban toporgok a szomszédom ajtaja előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem kell sokat várnom, mert Felix hamar ajtót nyit nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sam. – mondja ki a nevemet meglepetten.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia! Én… Aggódom. – vallom be neki töredelmesen – Egyszerűen nem tudom elérni Dave-et…</div>
<div style="text-align: justify;">
Keresztbe fonja a karjait a mellkasa előtt és nekidől az ajtófélfának.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És…?</div>
<div style="text-align: justify;">
- És te talán tudod, hogy hol lehet most.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mostanában nem beszéltem vele, de gondolom, ennyit azért tudsz. – mondja gúnyosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szokásos arrogáns stílusától rögtön felmegy bennem a pumpa.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted én ezt nem tudom?! Úgy csinálsz, mintha nem szenvedné meg mindenki a baromságodat!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az ÉN baromságomat? Te léptél le vele!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem léptem le vele! Te raktál ki! – fújtatom dühösen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te szaladtál azonnal hozzá! Máskor…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Máskor nem kevertél össze Lenával. Apropó! Hogy van a cafka barátnőd? – kérdezem undorodva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ellöki magát az ajtófélfától, leereszti a kezét és tesz felém egy lépést.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem a barátnőm. TE voltál az, amíg el nem basztad az egészet! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Sértegettél! – mondom megbántva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ismét közeledik hozzám, mire hátrálnék, de elkapja a karom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit akarsz, Sam? Mert ha visszakapni, akkor kurva szarul csinálod.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen köpni-nyelni nem tudok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy… mi? Még hogy visszakapni?! Nem én csesztem el a dolgainkat! Én… szeretni akartalak, de te nem hagytad. – fakadok ki idegesen, miközben kirántom magam a szorításából – Te lennél az utolsó, akitől jelenleg bármit is szeretnék, de csak te tudsz segíteni. – a szememet könnyek lepik el – Aggódok Dave miatt! A jelenlegi helyzetben szüksége lesz valakire, de nem tudok ott lenni, ha nem találom. – a kézfejemmel eltüntetem a könnycsíkokat az arcomról – Segíts nekem megtalálni! Kérlek! Ha valaha szerettél egy kicsit is, akkor segíts!</div>
<div style="text-align: justify;">
Felix válasz helyett magához ránt és szorosan megölel, én pedig újra elsírom magam. Egyszerűen sok nekem ez az egész helyzet! A tehetetlenség, a düh, amit Dave eltűnésével kapcsolatban érzek, a bizonytalanság, hogy most mi lesz, hogy lesz, a magány… ezek mind-mind hozzájárulnak a feszült idegállapotomhoz és a folytonos bőgéshez. </div>
<div style="text-align: justify;">
Felix eközben csendben simogatja a hátam. Ez az apró dolog az első hosszú idők óta, ami valamilyen kedvező hatást fejt ki rám és a lelkemre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy helyet tudok. Odaviszlek. – suttogja a hajamba, miközben még szorosabban von magához – Csak ne sírj.</div>
<div style="text-align: justify;">
Félig-meddig bólogatok, már amennyire a kevéske hely megengedi, mert most eléggé Felix mellkasához vagyok préselődve és egy szoros ölelésben elég csekély a mozgástér.</div>
<div style="text-align: justify;">
A focista nagy sokára elenged, majd magához veszi a kulcsait, bezárkózik és a kocsijába invitál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hová megyünk?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak pár faluval arrébb. – mondja, majd beindítja a motort – Ott van a nagyszülei régi háza. Nem mondta?</div>
<div style="text-align: justify;">
Tagadólag megrázom a fejem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Pár pillanatig még kutatóan figyel engem, majd mindenféle kommentár nélkül elindulunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyjából negyed órával később egy egyszerű, fehér kis ház előtt állunk meg. Izgatottan nézek körbe, de Dave-nek semmi nyoma – talán bent van a házban. Remélem, jól van és nincs semmi baja. Nem is tudom mit tennék, ha… </div>
<div style="text-align: justify;">
- Megjöttünk. – mondja ki mellettem Felix rekedtes hangon a nyilvánvalót.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én… köszönöm. – motyogom bizonytalanul, miközben remegő kézzel kikapcsolom a biztonsági övet – Tényleg. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Sam! – ejti ki a nevem halkan, majd megfogja a kezemet, ami már épp az ajtón matat, hogy kiszabaduljak a kocsiból – Ha kell valami, akkor…</div>
<div style="text-align: justify;">
Szó nélkül bólintok, majd kihúzom a kezemet Felixéből és kiszállok a kocsiból.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagy sóhajok kíséretében elindulok az épület felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-OHqwve-kYJg/XrXs8zU95PI/AAAAAAAACR4/Exw-2rTqPjInNBzmVOo2gkC9d1OL77BIQCLcBGAsYHQ/s1600/48.%2Bfejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="296" data-original-width="200" src="https://1.bp.blogspot.com/-OHqwve-kYJg/XrXs8zU95PI/AAAAAAAACR4/Exw-2rTqPjInNBzmVOo2gkC9d1OL77BIQCLcBGAsYHQ/s1600/48.%2Bfejezet.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Tétován felemelem a karom és bekopogok. Kicsit várok, de mivel nem történik semmi, újra megismétlem. Várakozás közben az ajtó mellett lévő ablaknál leskelődök, de semmi mozgást nem tapasztalok odabent. Talán nincs is itt? És ha Felix átvert és csak úgy idehozott egy elhagyatott házhoz pusztán bosszúból? Bár ezt azért erősen kétlem, az együtt töltött idő alatt nem ilyennek ismertem meg őt… de aztán ki tudja, hogy ez a Lena mennyit rontott rajta? Hiszen korábban is az a csaj keserítette meg az életét, sőt, igazából mindenki életét. </div>
<div style="text-align: justify;">
Körülbelül eddig jutok a hülye kombinálásomban, amikor is egyszer csak kinyílik az ajtó – és ott áll előttem Dave…</div>
<div style="text-align: justify;">
Vagyis egy Dave nevű fiú, mert az előttem álló egy cseppet sem hasonlít arra a Dave-re, akit megismertem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Sam! – szólal meg kissé erőtlen, de távolságtartó hangon – Mit keresel itt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is örülök, hogy látlak. – mondom kissé csalódottan, mert őszintén, nem számítottam arra, hogy ilyen hűvös fogadtatásban lesz részem.</div>
<div style="text-align: justify;">
De mire is számítottam? Hiszen egyszer sem írt, nem hívott vissza, nem is keresett… talán már rég elfelejtett és nem kíváncsi rám… egy részem legbelül viszont még bízik abban, hogy csak a történtek miatt tűnt el, mert… mert fél. Mert bizonytalan. Mert nem akarja, hogy újra átéljem ezt… de az az én döntésem, hogy miben veszek részt és miben nem – és ebben részt akarok venni. Muszáj.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kerestelek. – jegyzem meg a cipőmet bámulva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem értem rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi dolgod van itt? – mutatok körbe az elhanyagoltnak tűnő kis udvaron.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendbe akarom tenni, mielőtt…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezért nem hívtál vissza?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit akarsz, Sam?</div>
<div style="text-align: justify;">
A félénkségem és a bizonytalanságom egy pillanat alatt eltűnik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy mit akarok? Téged! Nem tudok rólad semmit elég régóta és aggódtam! Én…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Engem nem kaphatsz meg. – közli egyszerűen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De hát együtt vagyunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hittem veszed a lapot. – mondja fagyos hangon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Látom, tanulsz Felixtől. – utalok a jeges hangvételére és a fogadtatásra, amiben részesített.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgyis az olyanokra buksz, nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy döntök, nem veszem magamra a dolgot. Hiszen most csak aggódik és azért ilyen ellenséges, mert amúgy meg egyáltalán nem jellemző ez rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy vagy?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted? – végigmutat magán – Nem látszik?</div>
<div style="text-align: justify;">
Követem a szememmel a mozdulatait. Tény, hogy most sokkal vékonyabbnak tűnik, mint eddig, noha még mindig elég sportos az alakja. Az arcán látni leginkább, hogy baja van: a szeme alatt karikák vannak, eléggé beesett az arca és nagyon sápadt is. Ezeket leszámítva viszont még mindig olyan, mint az én Dave-em. Bízom abban, hogy a jégpáncél alatt, ami egyik pillanatról a másikra húzódott köré, még ott van az, akit egykor úgy a szívembe zártam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Menj el, Sam! – szólal meg nagyot sóhajtva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De hát miért tenném? – közelebb lépek hozzá és finoman megérintem a karját – Látni akartalak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék, láttál! – mondja egy lépést hátrálva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. – dacosan felszegem a fejem – És ez épp elég ahhoz, hogy úgy döntsek, maradok! – tájékoztatom őt a pillanatnyi döntésemről, majd kissé arrébb lököm és bemegyek a házba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez nem vall rám, sehová se megyek hívatlanul, de úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben megszeghetem ezt az egy illemet, amit még anno anyu sulykolt belém nagyon. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jobb lenne, ha hazamennél. – jegyzi meg, de azért csak becsukja a bejárati ajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked vagy nekem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked, természetesen. – ettől függetlenül mindenféle megjegyzés nélkül elveszi tőlem a táskámat – Hogy találtál meg?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Felix segített.</div>
<div style="text-align: justify;">
Meglepődve pillant rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg? Bár, ha jobban belegondolok… csak ő tudja, hogy itt anno a nagyszüleim éltek. – kutatóan szemlél – Komolyan hajlandó volt elhozni ide?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez miért lep meg annyira? – nézek rá homlokráncolva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert még szeret téged. – keresztbe fonja a karjait a mellkasa előtt – És elhozott téged ide, hozzám, egy másik hapsihoz, akivel azt hiszi, hogy folyton a Kama Sutra-ban olvasottakat gyakorlod. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan veszed, hogy szeret? – kérdezem megilletődve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan már, Sam! Ne legyél annyira naiv. – megvonja a vállát – Viszont itt lesz neked, ha én már nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne mondd ezt, kérlek!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért, nem így lesz? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Dave…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Menj haza, Sam! – leheli fáradtan, miközben hátat fordít nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ahelyett, hogy eleget tennék a kérésének, szó nélkül hozzálépek és hátulról megölelem. Amikor eszméli, hogy mi történt, el akar lökni magától, de szorosan tartom, így a kezét az enyémre csúsztatja. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az arcomat a hátának fektetem és mélyen beszívom az illatát. Végre itt van és láthatom! </div>
<div style="text-align: justify;">
Tény, hogy ez kedves dolog volt Felixtől, de kötve hiszem, hogy még szeretne, különben nem látnám szinte minden nap a házánál Lenát… és elég hangos az a nő, azt meg kell hagyni, így szinte percre pontosan tudom, hogy mikor jön-megy a szomszédban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Dave szapora levegővétele zökkent ki a Felix-szel kapcsolatos gondolatmenetemből, majd egyszer csak megérzem, hogy ütemesen rázkódik a válla – sír. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jaj, Dave! – suttogom a hátába, mire megfordul és szorosan a karjaiba zár.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Órákkal később estefelé jár már az idő. Épp végeztem a zuhanyozással és elfoglalom a helyem Dave mellett az ágyban. Kényelmesnek mondhatóan elhelyezkedek és épp szeretnék hozzábújni, de kissé eltol magától.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt… inkább ne.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a baj?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak… – az éjjeliszekrényen álló kis lámpához nyúl és lekapcsolja a világítást – Csak most már nem olyan vagyok, mint eddig. Vékony lettem. – fújtat dühösen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pedig jól áll.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazából mindegy. A sírban amúgy is teljesen azon aggódnom, hogy nézek ki, nem? – kérdi erőltetett nevetés közepette.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dave, ne csináld! – áthajolok rajta és felkattintom a lámpát, mert látni akarom az arcát – Ne legyél buta! A húgod is meggyógyul és te is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, inkább te ne legyél buta! Fogd már fel, Sam! Igen, a húgom úgy néz ki, meggyógyul, de én nem! Nemrég derült ki nálam is ugyanez a szarság, de máris sokkal szarabb állapotban vagyok, mint amilyenben Tan valaha is volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Visszahúzódok az ágyon a saját térfelemre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne beszélj így velem!</div>
<div style="text-align: justify;">
- De ha egyszer csak így vagy hajlandó felfogni a dolgokat? Akkor mi mást tehetnék? – támad nekem most már hangosan kiabálva, mire a szememet vékony könnyfátyol lepi el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted én nem értem, hogy mi a helyzet? Képzeld, pontosan tudom! De nekem önző módon szükségem volt rád! – kipattanok az ágyból és immár az ajtóból nézek vissza Dave-re – Anyun se tudtam segíteni, de ő örült annak, hogy ott voltam vele végig! Naiv módon azt hittem, hogy talán te… talán te is örülnél a támogatásomnak. – kirohanok a szobából és becsapom magam mögött az ajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
A folyosóra kiérve a nappali felé veszem az irányt. A kanapén van egy jó meleg pléd, azzal betakarózok, mert a házban igencsak lehűlt a levegő, miközben az Élet igazságtalanságai miatt csendben itatom az egereket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, hogy órákkal vagy percekkel később, de megjelenik Dave a nappali bejáratánál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj! – kér halkan, majd leül mellém – De érts meg engem is! Egyszer már végig kellett nézned, hogy anyukád elmegy… – eltűri a hajamat a fülem mögé – Szerinted én vagyok olyan rossz ember, hogy elvárjam tőled ugyanezt még egyszer?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hittem, velem könnyebb lesz neked… – pislogok rá szomorúan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, hogy az. Veled minden könnyebb, tudod jól. Csak…</div>
<div style="text-align: justify;">
Letörlöm a könnyeimet az arcomról.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Eltűntél. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert úgy gondoltam, hogy ezt megoldom egyedül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell mindig mindent egyedül megoldani.</div>
<div style="text-align: justify;">
Dave magához von és ő is betakarózik a meleg, puha takaróval.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most kaphattalak meg és máris elveszítelek. – motyogja inkább magának, mint nekem, de így is tökéletesen meghallottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Amíg kell, a tiéd vagyok. – érintem meg finoman az arcát.</div>
<div style="text-align: justify;">
A sötét ellenére is érzem, hogy végre-valahára elmosolyodik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, mert szükségem is lesz rád.</div>
Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-33063278744812569532020-05-04T18:24:00.000+02:002020-05-04T18:24:46.773+02:0032. fejezet<div style="text-align: justify;">
- Egész… kedves voltál az interjú során. – jegyzem meg a kávésbögrékkel visszatérő Leonra pillantva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Néha megesik. – válaszol, majd felém nyújtja az egyik poharat – És szerettem volna, hogy jól sikerüljön az interjú.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kezemben a kávémmal félig felkönyökölök az ágyban. Szépen elrendezem magam körül a takarót, ezzel helyet csinálva a frontembernek, aki szó nélkül el is helyezkedik az ágy szélén.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sosem érdekeltek a riportok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sok minden nem érdekelt régen, ami most már igen. – előrehajol és lágyan megcsókol – Fontos volt ez nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért? – pillantok rá kutatóan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elveszi tőlem a kávém maradékát és az ő bögréjével együtt leteszi az éjjeliszekrényre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert ez volt az első nyilvános interjúnk, mióta újra velem vagy. – újabb édes csókot kapok – Tudod, mennyire vágytam erre?! – sóhajtja a homlokát az enyémnek támasztva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy ne törjem meg a kialakult intim pillanatot, válasz helyett inkább magamhoz ölelem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Te nem akarsz még kimászni az ágyból? – hallom meg Leon hangját a fürdőszobaajtóból.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De olyan jó. – felelem duzzogást tettetve – És rég volt olyan napom, hogy ráérek felkelni és lustálkodni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem meg nem olyan rég épp elég időd volt ilyenekre. – megjelenik a fürdőt és a hálót összekötő ajtóban – Nem úgy értettem. – mondja homlokráncolva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen eszembe jutnak a svájci napjaim, Timmel, Kimivel… nem volt olyan rég és mégis annyira távolinak tűnik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi gond. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd, én… valamit el kell mondanom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Érdeklődve ülök ki az ágy szélére.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minden rendben?</div>
<div style="text-align: justify;">
- H, én… nem minden úgy van, ahogyan azt te gondolod. Nagyon nem. Tudom, hogy elcsesztem, de…</div>
<div style="text-align: justify;">
Azonnal rájövök, hogy a múltról akar beszélni. Valószínűleg arról a drogos-lebukós estéről… és az akkor történtekről.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már elfogadtam a bocsánatkérésed. – jegyzem meg, mert őszintén, semmi kedvem akár csak gondolatban is újra átélni azt az estét.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-ntuH8BbWWaU/XrBA6ksvqfI/AAAAAAAACRs/_jHkezMfNW0vXP5xwtsS24uWg_uoHeHhQCLcBGAsYHQ/s1600/32.%2Bfejezet.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="140" data-original-width="245" height="181" src="https://1.bp.blogspot.com/-ntuH8BbWWaU/XrBA6ksvqfI/AAAAAAAACRs/_jHkezMfNW0vXP5xwtsS24uWg_uoHeHhQCLcBGAsYHQ/s320/32.%2Bfejezet.gif" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, de nem erről van szó. – visszalép a fürdőbe, majd ismét visszatér hozzám – Vagyis mégis, de nem úgy… – sietősen felkap magára egy tiszta alsógatyát – Szemét dolog volt tőlem, hogy anno belekevertelek az én szarságomba. – hirtelen nagyon fáradtnak tűnik – De nem véletlenül tettem. – emeli rám a tekintetét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felállok és elé lépek, mert már képtelen vagyok egy helyben üldögélni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy érted ezt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkoriban nagyon elbasztam az életem egy részét. – mély levegőt vesz – És mire észbe kaphattam volna, már ott voltak a zsaruk. Nem akartam börtönbe menni, vissza akartam mindent csinálni és nem akartam semmiről sem lemondani, de…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bemártottál. – suttogom szomorúan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem véletlenül. – ismétli újra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak olyan embert nevezhettem meg, akinek számítok annyira, hogy később meg tud nekem bocsátani. H, én régen is és most is csak benned bízok. – egy pillanatra lehunyja a szemét – Tudom, hogy baromság volt, amit tettem, de akkor úgy tűnt, megoldjuk ezt is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Te jó ég!</div>
<div style="text-align: justify;">
Erre aztán igazán nem számítottam. Megbocsátottam neki, de továbbra is életem legrosszabb éjszakája az az éjszaka. Haragudnom kellene, de igaza van. Bárki más nyilván szóba se állt volna vele, sőt, már azon az estén felnyomta volna őt a rendőröknek és ezzel tönkre is ment volna az élete.</div>
<div style="text-align: justify;">
De ő engem választott. Már akkor, a suliban. Évek óta óv engem, vigyáz rám és én vakon bíztam benne… ezért tette azt, amit. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen máris más megvilágításban látom a történteket. Hiszen igaza van! Mindenki más elfordult volna tőle… bár, ha úgy vesszük, én is magára hagytam, hiszen elmenekültem Svájcba.</div>
<div style="text-align: justify;">
De akkoriban ezt én nem tudtam. Ha akkor elmondja…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt miért nem mondtad el nekem akkor? – osztom meg vele az egyik gondolatot, ami megfogalmazódott bennem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Rám emeli érzelmekkel teli tekintetét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Változtatott volna bármin is?</div>
<div style="text-align: justify;">
Tényleg, változott volna valami? Nem hiszem. Talán kellett ez a pofon Leonnak, hogy újra magára találjon, hisz most ismét alkot, zenét szerez és a drogokkal való kapcsolatának is annyi. Sőt, talán mindegyikünknek kellett ez a pofon, hisz most mind sokkal jobban értékeljük a bandát, a közös munkát és persze egymást.</div>
<div style="text-align: justify;">
Végigsimítok elgyötört arcán, majd megcsókolom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezek szerint… így is meg tudsz bocsátani?</div>
<div style="text-align: justify;">
Újabb csókot lehelek a puha ajkaira, mielőtt válaszolnék.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon úgy tűnik, hogy a mi életünknek közös az útja. – halvány mosoly húzódik a számra – Sorsszerűség, tudod. – említem meg azt, amit az interjúban is mondott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jó szorosan magához von.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretlek, Heidi. – súgja a hajamba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A suli óta H-nak hívsz. – emelem fel a fejem meglepetten a mellkasáról.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert már akkor is ki akartalak sajátítani magamnak. – válaszolja szokásos vigyorával.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jaj, te! – pislogok rá mosolyogva – De hát megkaptál.</div>
<div style="text-align: justify;">
A vigyora lágy pillantássá változik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert egy rohadt nagy mázlista vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, az vagy. – helyeselek azonnal, mire egy őrült csók a jutalmam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te, H… mintha mondtam volna valami olyasmi marhaságot, hogy szeretlek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Bolondozását hallgatva tudom, hogy talán most már egyenesbe jön minden.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is szeretlek, te lökött. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor... – velem a karjában ellép a komódhoz és hallom, hogy matat a hátam mögött, miközben továbbra is engem ölel – Nincs kedved kicsit hosszabb távra is összekötni velem az életed? – pillant rám pimaszul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te most…?</div>
<div style="text-align: justify;">
A jobb kezét elveszi a derekamról és megmutatja a benne lapuló apró, de annál szebb köves gyűrűt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Heidi Schmidt, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?</div>
Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-59323677979295934412020-05-03T20:20:00.000+02:002020-05-03T20:20:00.761+02:0031. fejezet - Hírek<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><b>MTV Video Music Awards győztese: Kontakt!</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az idei évben, akárcsak az előzőekben is az MTV ismét meghirdette kis házi versenyét a hazai énekesek, énekesnők és együttesek körében. A sok tehetség közül ezúttal toronymagasan a <b>Kontakt </b>került ki győztesen. A győztes dal pedig így a Nur das zählt lett.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az együttesnek nem ez az első, ilyen jellegű elismerése, ugyanis a 2012-es évben már bezsebelték ezt a díjat az Ewig zusammen című slágerükkel. </span></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">www.bravo.de/2014/09/mtv_video_music_awards_gyoztes_kontakt</span></div>
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Sztárom a párom</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Emberek, társak találnak egymásra és vannak, akiknek sajnos különválnak útjaik… Mondhatjuk, hogy ez az élet egyik rendje. Viszont… mi van azokkal, akik először összejönnek, majd szétmennek, de újra felmelegítik azt a bizonyos töltött káposztát?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ez történt az egykori álompárral is: Heidi Schmidt (25) és Leon Fischer (27) újra együtt! Ennek apropóján pedig sikerült elkapnom öt kérdés erejéig a Kontakt két tagját, hogy megtudjuk: hogy is van ez most? Veled vagy nélküled?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-1muyfFDLzOs/Xq8FcablHEI/AAAAAAAACRY/TgWgtK8R8HkGCLX9nHnhL_RurApEZbgfgCLcBGAsYHQ/s1600/31.%2Bfejezet%2B-%2BH.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="434" data-original-width="640" height="217" src="https://1.bp.blogspot.com/-1muyfFDLzOs/Xq8FcablHEI/AAAAAAAACRY/TgWgtK8R8HkGCLX9nHnhL_RurApEZbgfgCLcBGAsYHQ/s320/31.%2Bfejezet%2B-%2BH.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Gala: Nem hittem volna, hogy valaha újra tudok kettőtökkel egyszerre, ráadásul éppen ilyen körülmények között beszélgetni. Elég sok idő telt el, mióta utoljára adtátok nekünk az utolsó közös interjútokat és akkor is egy párt alkottatok, noha akkoriban ezt még nem erősítettétek meg a nyilvánosság előtt. Az a bizonyos interjú során sejtettétek, hogy ilyen utat jár majd be a kapcsolatotok?</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Heidi: Őszintén szólva nem. Nyilván akkoriban úgy gondoltam, hogy együtt leszünk évekkel később is. Sokat tanultunk magunkról, egymásról, ami segített minket ezen az úton.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Leon: Elég hosszú volt ez az út. Lehetett volna egyszerűbb is, könnyebb is, de a lényeg, hogy eljutottunk a célig és most újra faggathatsz minket.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7rtc_45oPquqsbnI24WWxBwPoI0V_xU18vvuGX3tUMIgPx8ClzraNDUPiX24E0WKMtjuLLe16usXLMz-RbZa7nS4l-95J56sXoOfPfnnQbZN6jcM4N1ElNH-N7em0_NBtxsVyfcpTj0A/s1600/31.+fejezet+-+Leon.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="590" data-original-width="590" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7rtc_45oPquqsbnI24WWxBwPoI0V_xU18vvuGX3tUMIgPx8ClzraNDUPiX24E0WKMtjuLLe16usXLMz-RbZa7nS4l-95J56sXoOfPfnnQbZN6jcM4N1ElNH-N7em0_NBtxsVyfcpTj0A/s320/31.+fejezet+-+Leon.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Gala: Örömmel látom, hogy most minden rendben van veletek. A szünet, ami köztetek és ezáltal a zenekar életében is volt, miben változtatta meg a munkásságotokat?</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Heidi: Az alapokat tekintve maradt minden a régi, a hangzás, a stílus ugyanaz, viszont a dalok témája kissé talán megváltozott… több témát is érintünk, nem csak kimondottan az érzelmességre megyünk rá.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Leon: Úgy gondolom, ez a szünet a bandának mindenképpen kellett, leginkább a megújulás miatt. A rajongóink szerencsére továbbra is kitartanak mellettünk és talán a legfontosabb – mi pedig igyekszünk meghálálni a törődést az újításainkkal.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Gala: Régen nagyon védtétek a magánéleteteket. Most lehet tudni, hogy mióta is vagytok együtt újra?</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Heidi: A zenénk változott, mi viszont nem… éppen ezért nem szeretném ezt megosztani senkivel. Ez, ahogyan te is mondtad, magánügy. Régen is és most is jobban szeretném azt, ha a zenénk, a munkásságunk miatt foglalkoznának velünk, nem pedig azért, hogy ki kivel van együtt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Leon: Noha nincs titkolnivalónk és én igazából szétkürtölném, de mégse teszem. A nyilvánosság sokakat kikezd, nemcsak a kapcsolatokat. H pedig túl fontos nekem ahhoz, hogy ezt még egyszer kockára tegyem öt perc hírnévért.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Gala: Azért nem csak öt perc az a hírnév… de rendben. Akkor gondolom arra sincs esély, hogy megtudjuk, régen mennyi ideig voltatok együtt?</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Heidi: Olyan rég volt, hogy talán igaz sem volt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Leon: Na... Azért igaz volt. És nagyon jó. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>Gala: Végezetül jöjjön a rovat szokásos utolsó kérdése: szerintetek felmelegítve csak a töltött káposzta jó?</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Heidi: Szerintem mindennek oka van. Annak is, hogy anno egymásra találtunk és nemcsak a zene terén… és annak is, hogy most együtt vagyunk. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Leon: Akár hiszed, akár nem, hiszek a sorsszerűségben és hiszem, hogy okkal történnek velünk dolgok. Igaz, hogy igyekszem saját magam irányítani az életem, de a sorssal nem cseszekedhetünk: jön, aminek jönnie kell.</span></div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">www.gala.de/2014/09/sztarom_a_parom_kontakt</span></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b>Hamilton a szingapúri futam győztese</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">A brit Lewis Hamilton (29) rajt-cél győzelmet aratott az idén megrendezésre került szingapúri F-1-es futamon, így ő került a dobogó legfelső fokára. Győzelmével továbbra is ő vezeti a 2014-es világbajnokságot 241 ponttal.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">Második helyezett a német Sebastian Vettel (27), a harmadik pedig az ausztrál Daniel Ricciardo (25) lett. Pontszerző helyen végeztek még: Alonso, Massa, Vergne, Pérez, Räikkönen, Hülkenberg és Magnussen.</span></div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br /></span>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">www.kicker.de/2014/09/szingapur_hamilton_gyoztes</span></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>A hét pasija: Kimi Räikkönen!</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Ha hétfő, akkor Joy, ha pedig Joy, akkor a hét pasija rovat is megújul. Ezúttal a Fomula 1-es pilóta, Kimi Räikkönen került sorra. Íme az elmúlt időszak történései a finn életében:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Munka (5/1 pont): A 2014-es F-1-es idény sajnos eddig nem az ő idénye. Eddigi legjobb helyezése a Belga Nagydíjon elért 4. hely. Azért reméljük, hogy a még visszalévő futamokon tud maradandót alkotni a Jégember becenévre hallgató pilóta.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">Magánélet (5/4 pont): Karrierjénél jelenleg sokkal eseménydúsabb a magánélete. Ez év májusában robbant a hír, hogy Kimi együtt van a német Kontakt együttes énekesnőjével, Heidi Schmidttel. Románcuk azonban tiszavirág életűnek mondható, mert ezután alig 2 hónappal a pilóta már új hölgy társaságában mutatkozott a futamokon, aki nem más, mint Minttu Virtanen légiutas-kísérő. A hazai románc (Minttu is finn származású) egyelőre tartósabbnak tűnik, mint az egykori német-finn párosítás. Mi minden esetre drukkolunk Kiminek, hogy legalább a magánélete sínre kerüljön, ha már a karrierjében jelenleg nem történik fejlődés.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: Helvetica Neue, Arial, Helvetica, sans-serif;">www.joy.de/2014/09/het_pasija_kimi_raikkonen_25874008</span></div>
Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-48827349800289532952020-03-22T12:51:00.000+01:002020-03-22T12:51:17.156+01:0030. fejezet<div style="text-align: justify;">
Fáradtan huppanok le a vendégszobában található ágyra. Kicsit furcsa, hogy évek óta járok már ide, de eddig még sosem használtam ki a vendégszoba lehetőségeit, hiszen akkor még nyilván nem is kellett.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-7pthWQe_xl0/XndRIKZomFI/AAAAAAAACQg/OJb8AGsa-eAKV3c1KlU6RMb6lz-nd97IgCLcBGAsYHQ/s1600/30.%2Bfejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="580" data-original-width="479" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-7pthWQe_xl0/XndRIKZomFI/AAAAAAAACQg/OJb8AGsa-eAKV3c1KlU6RMb6lz-nd97IgCLcBGAsYHQ/s320/30.%2Bfejezet.jpg" width="264" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Önkéntelenül is hülye vigyorra húzódik a szám, ahogy felidézem magamban a ma esti koncertet, a történteket, egyszerűen mindent… </div>
<div style="text-align: justify;">
Halk kopogás hallatszik az ajtón, majd kisvártatva benyit Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minden oké?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. – felelem még mindig töprengve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Min gondolkodsz? – kérdi, miközben leül mellém az ágyra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak a ma estén. A koncerteken, az egész turnén…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval mindenen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. Jó kis visszatérős turné volt, nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- De. – mondja nem túl lelkesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a baj? Nem tűnsz nagyon vidámnak…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Á, semmi. Csak… eszembe jutott, hogyha nincs az a szarság, akkor most nem kellett volna egy visszatérős turnét csinálnunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem felelek, mert egyszerűen nem tudok mit. Rengetegszer átbeszéltük már ezt, az egész múltunkat és én próbálok túllépni rajta… de ő… valamiért mindig felemlegeti. Talán ennyire megbánta az akkor történteket?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rég voltam már itt, nálatok. – jegyzem meg témaváltásként, ahogy körbefuttatom a tekintetemet a szobában.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A vendégszobában én is. – válaszol poénkodva, majd kissé megkomolyodik – Tudod, hogy bármikor jöhetsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom. – mondom immár sokadszorra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- H, én… – végigsimít a kezével az arcomon, amitől kellemes borzongás lesz rajtam úrrá és az elnéző mosolyom is a semmibe vész – Annyi mindent szeretnék most mondani, de fogalmam sincs, hol kezdjem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell semmit sem mondanod. </div>
<div style="text-align: justify;">
- De, kell. Vagyis szeretnék. – kissé közelebb húzódik hozzám – Hiányzol. Eddig vártam és várok is még, ha kell, de akartam, hogy tudd ezt. – a hüvelyujjával végigsimít a szám alsó vonalán – Tudnod kellett, mert… – nem fejezi be a mondatát, mert a telefonom megszólalása félbeszakítja őt – Vedd fel nyugodtan! – mondja káromkodva, majd felpattan mellőlem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mielőtt azonban magamra hagyna, lehajol és egy gyors puszit nyom a hajamba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Később még folytatjuk. – jegyzi meg sokat sejtetően, majd kisvártatva már egyedül birtoklom a sokat emlegetett vendégszobát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kimi. – lehelem bele a hívó nevét a telefonba a zöld gomb lenyomása után.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia, Di. Ööö… beszélhetünk most? Ráérsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem igazán. – felelem hűvösen, hiszen nem felejtettem el a vitánkat, a cikkeket… – Mi olyan fontos?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én… nem akarlak zavarni, ha nem neked most nem jó. Talán… felhívlak máskor, ha úgy jó.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit akarsz, Kimi? – kérdem keményebb hangon, mert jelenleg nincs hangulatom az ostoba játékaihoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hallom, hogy a vonal túlsó végén lévő finn nagyot sóhajt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem, nem mondtam el neked mindent. – hirtelen könyörgővé válik a hangja – De értsd meg! Ő ott volt, te nem… és talán…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az ultimátumod világos volt, Kimi. – vágok a szavába azonnal, amint megemlíti azt a barna hajú nőt, mert nyilvánvaló, hogy őrá gondolt – És a cikkek is. – nagyot nyelek – Szerintem nekünk már nincs miről beszélgetnünk. Szép volt, jó volt, de ennyi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Di, én…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ég veled, Kimi! – suttogom egy legördülő könnycsepp kíséretében, majd lerakom a telefont.</div>
Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-47434451763605297362020-03-01T18:15:00.000+01:002020-03-01T18:15:04.734+01:0019. fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Október 29., kedd</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Délután Mel megint átjön hozzám, ezúttal viszont Ant is magával hozza, amit egyáltalán nem bánok, sőt. Így, hármasban azért mégiscsak jobb beszélgetni.</div>
<div style="text-align: justify;">
A beszélgetésünk során természetesen felmerül a halloween buli témája is. A lányok már visszajeleztek Ralphnak, hogy mennek, úgyhogy nagyon úgy néz ki, hogy már csak rajtam a sor.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért nem akarsz jönni? – kérdezi Mel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem mondtam, hogy nem akarok menni, csak…</div>
<div style="text-align: justify;">
- De igen-t sem mondtál. – vág a szavamba összeráncolt homlokkal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom. – felsóhajtok – De nem hiszem, hogy most jó társaság lennék egy bulin.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nélküled nem lenne az igazi. – mondja An szomorúan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még átgondolom, rendben? Többet most nem mondhatok…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez nekünk bőven elég. – mosolyog rám bátorítóan Mel, majd témát vált.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jo? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék? – néz fel kíváncsian az előtte heverő papírhalmokból.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ráérsz most egy kicsit?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. Miről van szó?</div>
<div style="text-align: justify;">
Bemegyek a szobába és leülök Joval szemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ralphnál lesz csütörtökön egy halloween buli.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És? – kérdezi homlokráncolva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meghívott rá, de még nem adtam neki választ.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért nem? – hátradől a székében.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is tudom. – megrántom a vállamat – Talán azért, mert hiszem, hogy jó ötlet lenne buliznom így, hogy anyu…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval azért nem akarsz menni, mert pénteken elseje van?</div>
<div style="text-align: justify;">
Tétován bólintok, mire Jo elmosolyodik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem emiatt nem kellene kihagynod ezt a bulit. – feláll, mellém lép, leguggol hozzám és megfogja a kezemet – Anyád sem akarná, hogy itthon szomorkodj.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azt hiszem, hogy igaza van Jonak. Anyu mindig is támogatta az ilyen összeröffenéseket, különösen akkor, ha jó barátaim hívtak meg és most erről van szó, hiszen a lányok is ott lesznek, plusz az osztályunk többi tagja is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jora emelem a tekintetemet és halványan elmosolyodom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. Elmegyek. – jelentem ki határozottan – Köszönöm. – hálálkodok Jonak, majd megölelem – Most megyek és írok Ralphnak meg persze a lányoknak is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jo elégedetten bólogat, majd visszatér a félbehagyott munkájához.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Október 31., csütörtök</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A lányok már kora délután átjönnek hozzánk, hogy legyen időnk rendesen elkészülni az esti bulira. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kezdő lépésként beöltözünk – zombinak. Mindannyian hasonló szerelésben fogunk majd virítani: szakadt farmer és szintén szakadt, de művérrel összefestett felső.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mel egyik – számomra eddig ismeretlen – képessége az, hogy kitűnően tud sminkelni. Erre a képességére pedig szükségünk is lesz, hiszen mindhárman élőhalottnak öltözünk be, ehhez pedig jócskán szükség van sminkelési tudásra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mel először engem fest ki. Kezdetnek kapok egy alapozást, amitől szürkéssé válik az arcom és teljesen sápadtnak nézek ki, majd erre jön a fekete smink a szemem köré és a számra kékes színű rúzs kerül, ami még tökéletesebbé teszi a halotti külsőmet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hű! Ez durva. – állapítom meg a tükör előtt állva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi. Pedig nem nagyon bonyolult.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem az. – megfordulok és Melre nézek, aki időközben elkezdte kifesteni Ant – Ha nem jön össze a színészkedés, még simán lehetsz sminkmester. – viccelődök vele, mire abbahagyja a sminkelést és oldalba vág.</div>
<div style="text-align: justify;">
An is hamar elkészül, így már csak maga Mel van soron. Persze felajánljuk neki, hogy segítünk, de nem kér a segítségünkből. Mondjuk, megértem. Nem hiszem, hogy képesek lennénk olyan jó munkát végezni, mint Mel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Miután mindennel elkészülünk, lemegyünk Johoz, aki igencsak meglepődik, amikor meglát minket. </div>
<div style="text-align: justify;">
A kezébe nyomom a fényképezőgépemet és megkérem, hogy csináljon rólunk néhány képet. Szó nélkül beleegyezik és ellő pár képet, sőt, ő maga is beáll közénk és így is csinál néhány fotót. Örök emlék marad, az már egyszer biztos.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fotózkodásunk után kocsiba szállunk, mert Ralph a városban lakik és nem akarunk a zombis jelmezünkben buszozni, aztán meg gyalogolni a városban. Szerencsére Jo ma előbb el tudott szabadulni, ezért ő maga visz el minket kocsival.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy utolsó pillantást vetünk magunkra, majd becsengetünk. Ralph, John Kramerként nyit nekünk ajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon királyul néztek ki. – jegyzi meg vigyorogva, majd beenged minket a házba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na és hol van Billy? – kérdezem a kis biciklis bábura utalva, mialatt a konyhába megyünk, hogy lepakoljuk a sütiket meg az innivalókat, amiket hoztunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Billy házon kívül tartózkodik. – válaszolja sajnálkozva, majd megint elvigyorodik – De Amanda itt van. Gyertek!</div>
<div style="text-align: justify;">
A nappali most másképp néz ki, mint utoljára, mert a kanapé a fotelekkel együtt a falhoz lett tolva, hogy nagyobb hely legyen táncolni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ettől függetlenül az osztályunk az ülőalkalmatosságoknál tanyázik, ezért feléjük vesszük az irányt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenkinek nagyon jó lett a jelmeze. Jan Norman Batesként Ghostface-szel, azaz Ollival beszélget valamiről. Az Addams Family is képviselteti magát Lara és Max személyében, akik Morticia és Gomez Addamset formálják meg ma este. Velük egy boszorkány, Lia beszélget. Rina Amandára, John Kramer segédjére jellemző ruhákban – és persze a malacfejes maszkban – feszít. Leon Drakula gróf bőrébe bújt, míg Matt Michael Myerst személyesíti meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
Váltunk néhány szót arról, hogy kinek hogy telt eddig a szünet, majd, amikor a meghívottak nagy része megérkezik, Ralph feláll és tapsol néhányat, hogy mindenki rá figyeljen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, hogy ilyen sokan eljöttetek a szokásos halloween bulimra. Érezzétek jól magatokat, bulizzatok sokat és - itt egy kis szünetet tart a nagyobb hatás kedvéért – kezdődhet a játék. – mondja vigyorogva, mire felnevetünk az ide illő beszólása miatt, majd hirtelen felhangosodik a zene és többen is felpattannak táncolni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kajás vagyok. – jelenti be Max váratlanul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod, hogy merre van a konyha. – reagálja le nem túl házigazdásan Ralph.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé! Norman! Kajás vagyok. – szól oda Jannak, mire mindenki, még maga Jan is elröhögi magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy tűnik most, hogy nincs Müller és olyan kép, amin Ralph valamelyik tanárral van, egymást kezdik el piszkálni – vagyis inkább az általuk megszemélyesített alakjukat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most, hogy mondod… én is tudnék enni valamit. – állapítja meg Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézz körbe! Tele van a szoba potenciális kajajelöltekkel. – mondja Matt vigyorogva, majd leveszi a maszkját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Veled is aztán ki vagyok segítve. Inkább menj gyilkolászgatni. – javasolja és közben úgy vigyorog, hogy a vámpírfogai teljesen kilátszódnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bakker! – kiált fel teljesen váratlanul Lara és bosszúsan Maxra néz – Otthon hagytam a gépemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy akarsz képeket csinálni fényképezőgép nélkül? – kérdezi grimaszolva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Addamséknél kiborult a bili. – jegyzi meg Ralph, mire a srácok felnevetnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az én gépem itt van, ha az jó. – mondom Larának, aki erre rögtön mellém lép.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kiveszem a táskámból a gépet, majd átnyújtom neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hú, köszi! Életmentő vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kár, hogy magamon nem tudtam segíteni. – jegyzem meg kissé szomorkásan magamra mutatva, hiszen én most egy élőhalottat játszok, mire mindenkiből kitör a nevetés.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hittem, hogy a zombik agyatlanok. – fordul felém töprengve Ralph.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak matekból. – vágja rá Leon, mire lazán nyakon csapom – Bocs, de ezt nem lehetett kihagyni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ég felé emelem a tekintetemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát persze. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Csináljunk csoportképet! – javasolja Lara, majd, mivel senki sem ellenkezik, rögtön készítünk néhány képet. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ezután persze sokan egyéni képeket is akarnak meg olyat, amelyiken barátokkal/barátnőkkel vannak, úgyhogy az egésznek az lesz a vége, hogy Lara a kezembe nyomja a gépemet és én fotózok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor mindenki kipózolta magát, megint leülünk és visszanézzük a képeket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon jók lettek. – állapítja meg Leon mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
A mostani képek után Ralph meg akarja nézni a többi képemet is, de csak azok vannak a memóriakártyán, amiket még nálunk csináltunk Joval. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez ki? – érdeklődik meglepetten.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szólásra nyitom a számat, de Mel megelőz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Alex tök helyes nagybátyja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mutasd! – Lara kiveszi Ralph kezéből a fényképezőgépemet – Tényleg cuki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lecserélnek, Max? – kérdezi a szemöldökét húzogatva Ralph.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogy. Morticia csak az enyém. – válaszolja vigyorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lara Maxra mosolyog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez igaz. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen felhangzik Mel egyik kedvenc száma, mire azonnal felpattan és persze magával húz engem és Ant is. Mivel mi is szeretjük ezt a számot, ugyanolyan jókedvvel táncolunk, mint Mel. </div>
<div style="text-align: justify;">
Váratlanul valaki megfogja a karomat, mire megtorpanok és oldalra fordítom a fejemet. Matt áll mellettem és vigyorogva néz rám, majd Melre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lekérhetem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, csak ne vidd messzire. – válaszolja Mel kacsintva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matt kérdőn pillant rám, mire mosolyogva bólintok egy aprót és kissé arrébb megyek vele. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Haragszol még rám a péntek miatt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. És te rám? </div>
<div style="text-align: justify;">
Tagadólag megrázza a fejét, mire bólintok egyet. Most, hogy ezt megbeszéltük, lényegesen jobb kedvvel táncolok tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, hogy miért, ki miatt, de a pörgős zenét felváltja egy lassú, ezért Matt a derekamra csúsztatja a kezét és magához húz. Azt hittem, hogy ilyen csak a romantikus filmekben létezik. Mondjuk egy romantikus filmben tuti, hogy nem lassúzna együtt Michael Myers egy zombival, ezért egy kicsit morbid látványt nyújthatunk együtt, de ettől függetlenül természetesen átölelem a nyakát és átadom magam a zenének.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, hogy itt vagy. – súgja a fülembe, majd kérdő tekintetemet látva folytatja – Nem tudtam, hogy eljössz-e a holnap miatt…</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akartam kihagyni a bulit és a többiek is győzködtek, hogy jöjjek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól tették. – mondja mosolyogva, majd elkomolyodik – Ami a holnapot illeti...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Holnap valószínűleg nem leszek ilyen jó hangulatban, úgyhogy most bulizzunk. – vágok a szavába, mert most nem akarok emlékezni vagy arra gondolni, hogy holnap tuti össze leszek zuhanva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matt bólint egyet, egy ideig kifürkészhetetlen arccal néz rám, majd szó nélkül még szorosabban húz magához. </div>
<div style="text-align: justify;">
Azt hiszem, nála ez jelenti azt, hogy támogat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>November 1., péntek</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hajnalban szörnyen álmosan és fáradtan ébredek, de amikor tudatosul bennem, hogy ma hová is megyünk, rögtön éber leszek. Sietősen kimászok az ágyból és nekiállok összekészülődni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Bő negyed óra múlva már a konyhában vagyok Joval. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Enned kéne, mielőtt elindulunk. – jegyzi meg a szemöldökét felhúzva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehet, de most képtelen vagyok enni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te tudod. De ha éhes leszel, szólj és veszünk valamit.</div>
<div style="text-align: justify;">
Türelmetlenül dobolok az ujjaimmal a pulton.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, de most ne beszélj, hanem egyél!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igenis! – szalutál nevetve, majd folytatja a reggelizést.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kifelé bámulok az ablakon és a mellettünk elsuhanó tájat figyelem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikorra érünk már oda?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nemrég indultunk el.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kelletlenül bólintok. Ez igaz, de én már szeretnék ott lenni. Nagyon is. </div>
<div style="text-align: justify;">
- És mennyi idő, mire Berlinbe érünk?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mivel már legalább fél órája úton vagyunk… – kezdi ironikusan, de amikor mérgesen ránézek, elkomolyodik – Még öt óra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok. Tehát még öt óra és újra a szülővárosomban leszek. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Remegő kézzel teszem le a sírra a virágokat. Jo féloldalasan magához ölel, én pedig nekidőlök. Mindketten csendben szemléljük a sírt. Egyikünk sem mond semmit, de nem is kell. </div>
<div style="text-align: justify;">
Természetesen még most is szomorú vagyok anyu miatt, de most erősebbnek érzem magam, mint a temetéskor. Talán az eltelt idő miatt, Jo miatt vagy amiatt, hogy lettek új barátaim… nem tudom. Nem is ez most a lényeg.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyjából egy órán át maradunk itt, majd, mivel eléggé hideg van, lassan elindulunk vissza, a kocsihoz. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Vacsoraidőben érünk haza. Sikerül legyűrnöm kábé három falat kaját, majd mennék is fel a szobámba, amikor csengetnek. Kérdőn összenézünk Joval, majd az ajtóhoz megyek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matt háttal áll nekem, de a nyitódó ajtó hangjára megfordul. </div>
<div style="text-align: justify;">
Behívom, majd miután ő is átesik a bemutatási procedúrán, felmegyünk a szobámba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy vagy? – kérdezi nagy sokára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megvagyok. – mondom vállvonogatva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos?</div>
<div style="text-align: justify;">
Fürkésző pillantásai elől elfordítom a fejemet és inkább másfelé nézek – pechemre pont anyu fényképe kerül a szemem elé, amitől rögtön könnybe lábad a szemem. Azt hiszem, hogy most jön ki rajtam az, amit tegnap és a mai nap megpróbáltam visszaszorítani.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-31f77bMPM4w/WdefNTk87SI/AAAAAAAACFA/7ChYUG6LiPo6yB0GsSOsANSZPircCdHWQCLcBGAs/s1600/19.%2Bfejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="881" height="261" src="https://3.bp.blogspot.com/-31f77bMPM4w/WdefNTk87SI/AAAAAAAACFA/7ChYUG6LiPo6yB0GsSOsANSZPircCdHWQCLcBGAs/s320/19.%2Bfejezet.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Feltehetően látszódnak rajtam a bennem végbemenő változások, mert Matt azonnal hozzám lép és magához ölel. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szomorúan felsóhajtok, mire Matt ad egy puszit a fejemre. Nem tudom, hogy miért, de nem is keresem az okát; válaszként – vagy sokkal inkább reakcióként – egészen egyszerűen csak szorosabban megölelem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Még vagy két órán keresztül nálunk marad, mielőtt hazamenne. </div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor lekísérem és az ajtóban elköszönök tőle, megbeszéljük, hogy holnap is átjön azért, hogy – az ő szavaival élve – „ne unatkozzak”. </div>
<div style="text-align: justify;">
Becsukom utána az ajtót és bólogatok néhányat a levegőbe, abban ugyanis biztos vagyok, hogy vele nem fogok unatkozni…</div>
<div style="text-align: justify;">
…legyen bármilyen jellegű is a kapcsolatunk.</div>
Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-72007776151527045052020-03-01T18:07:00.002+01:002020-03-01T18:07:38.084+01:00Kihívás<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-cWiMDXwozXY/Xlvd1pb9wRI/AAAAAAAACKE/mJ7Bq1MTH4sbfjHNGYxtE9KbEOFY-ByFACEwYBhgL/s1600/N%25C3%25A9vtelen.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="286" data-original-width="509" height="222" src="https://1.bp.blogspot.com/-cWiMDXwozXY/Xlvd1pb9wRI/AAAAAAAACKE/mJ7Bq1MTH4sbfjHNGYxtE9KbEOFY-ByFACEwYBhgL/s400/N%25C3%25A9vtelen.png" width="400" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="text-decoration-line: underline;"><br /></span></div>
<b></b><br />
<div style="text-align: justify;">
<b><b>Szabályok:</b></b></div>
<b>
</b><br />
<div style="text-align: justify;">
1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzés elejére!</div>
<div style="text-align: justify;">
2. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!</div>
<div style="text-align: justify;">
3. Válaszolj a kérdésekre!</div>
<div style="text-align: justify;">
4. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! ;)</div>
<div style="text-align: justify;">
5. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat!</div>
<div style="text-align: justify;">
6. Értesítsd őket a jelölésről!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Kérdések:</b></div>
<div style="text-align: justify;">
1. Hány évesen írtad az első történeted/versed? (Amit nem sulis háziként alkottál.)</div>
<div style="text-align: justify;">
2. Miről szólt?</div>
<div style="text-align: justify;">
3. Ki/Mi volt az oka, hogy elkezdtél írni? Honnan jött az ötlet?</div>
<div style="text-align: justify;">
4. Ki volt az első, akinek megmutattad valamelyik művedet?</div>
<div style="text-align: justify;">
5. Milyen zsánerben alkottál eleinte?</div>
<div style="text-align: justify;">
6. Hogyan írnád le a kezdeti munkamódszered, időbeosztásod?</div>
<div style="text-align: justify;">
7. Van-e valami érdekességed a kezdeti időkről, ami a legtöbb fejtörést okozta? Miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
+1 <a href="http://fayesstories.blogspot.com/2018/06/jeloles-write-tag.html" target="_blank">Aquinia Faye</a> kérdése: Honnan/Kitől merítetted annak a karakterednek a személyiségjegyeit (külső vagy belső), amelyhez a legközelebb érzed magad, amelyre a legbüszkébb vagy?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Válaszaim:</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>1. Hány évesen írtad az első történeted/versed? (Amit nem sulis háziként alkottál.)</u></div>
<div style="text-align: justify;">
Szégyen ide, szégyen oda, de nem emlékszem már rá. Azt tudom, hogy még általános iskolába jártam. Olvastam egy kalandos szerepjáték könyvet (Ian Livingstone: Halállabirintus), de nem tetszett, hogy mindig meghaltam benne. :D Ezért úgy döntöttem, hogy írok egy sokkal jobbat, ahol a cselekmény és maga az egész sokkal jobban elnyeri a tetszésemet... ettől függetlenül a mai napig ez az egyik kedvenc könyvem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<u>2. Miről szólt?</u></div>
<div style="text-align: justify;">
Valami csajos kis történet volt, igazából semmi extra, de az akkori gyerek-fejemmel nagyon elégedett voltam vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
<u>3. Ki/Mi volt az oka, hogy elkezdtél írni? Honnan jött az ötlet?</u></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem volt sok barátom, ezért sokat voltam egyedül, így unaloműzőként kezdtem el anno írogatni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<u>4. Ki volt az első, akinek megmutattad valamelyik művedet?</u></div>
<div>
Mivel sosem voltam/vagyok elégedett sem magammal, sem a műveimmel, ezért szándékosan sosem mutogattam meg őket senkinek. Azok közül, akik közel állnak hozzám, mindösszesen ketten tudnak arról, hogy írok, de ezt a blogot még ők sem látták soha.</div>
<div>
<u style="text-align: justify;">5. Milyen zsánerben alkottál eleinte?</u></div>
<div>
Eleinte a romantikusabb irány érdekelt, de manapság már sokkal inkább írok komorabb, szomorúbb hangvételű dolgokat. Ennek valószínűleg az az oka, hogy rájöttem, semmi sem fenékig tejfel és az élet elég szar is tud lenni, főleg az én esetemben.</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<u>6. Hogyan írnád le a kezdeti munkamódszered, időbeosztásod?</u></div>
<div style="text-align: justify;">
Régen is és most is akkor írtam/írok, ha időm engedi vagy ihletet kaptam. Aki esetleg régóta követi a blog eseményeit, láthatja, hogy eltűntem az elmúlt 1 évben. Ennek sajnos magánéleti okai voltak, de mivel elég sok időt és energiát fektettem már ebbe az oldalba és a történetekbe, ezért sajnálnám, ha csak úgy abbamaradna. Úgy gondolom, az a minimum, ha a megkezdett sztorikat befejezném, szerintem legalábbis ez lenne a fair az olvasókkal szemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<u>7. Van-e valami érdekességed a kezdeti időkről, ami a legtöbb fejtörést okozta? Miért?</u></div>
</div>
<div>
Saját magam. Régen úgy éreztem, hogy nem vagyok elég jó, hogy nem tudok elég jól és érdekesen írni, éppen ezért nehezen is tudtam zöld ágra vergődni egy-egy történettel kapcsolatban. Ezen úgy lendültem túl, hogy rendet kellett tennem a fejemben: azaz mindegy, mit és hogyan írok, csak írjak, mert ez boldoggá tesz. Lehet, hogy senkit sem fog érdekelni, de legalább alkottam valamit - még ha csak a saját örömömre is.</div>
<div>
<u><span style="text-align: justify;">+1 </span><a href="http://fayesstories.blogspot.com/2018/06/jeloles-write-tag.html" style="text-align: justify;" target="_blank">Aquinia Faye</a><span style="text-align: justify;"> kérdése: Honnan/Kitől merítetted annak a karakterednek a személyiségjegyeit (külső vagy belső), amelyhez a legközelebb érzed magad, amelyre a legbüszkébb vagy?</span></u></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem neveznék meg konkrét kedvencet, hiszen mindegyik történetemet én írtam és mindegyiknek megvan a maga kis varázsa - legalábbis nekem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Az én +1 kérdésem:</b> Volt már olyan, hogy abba akartad hagyni a blogod írását vagy esetleg már abba is hagytad? Ha igen, miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Kihívottjaim: </b><a href="http://fayesstories.blogspot.com/2018/06/jeloles-write-tag.html" target="_blank">Aquinia Faye</a>, <a href="http://laspuertasdeinfiernodemadrid.blogspot.com/" target="_blank">Dolores</a>, <a href="http://purgatorycecilybrooks.blogspot.com/" target="_blank">Cecily</a></div>
Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-89368954503737358302020-02-16T22:31:00.000+01:002020-03-01T17:00:48.022+01:00Vélemények<a href="https://happy-pets16.webnode.hu/cserek/" target="_blank">Happy-pets16</a><br />
"My world My life My feelings My stories<br />
2015.03.23 18:25<br />
Ez egy nagyon jó blog! Több történet is van rajta, ugyanaz a lány írja aki az Einstein Gimit. A stílusa, a történetek is nagyon jók! WEBOLDAL LINKJE: myworldmylifemyfeelingsmystories.blogspot.hu"<br />
<br />
<a href="https://happy-pets16.webnode.hu/cserek/" target="_blank">Happy-pets16</a><br />
"Einstein gimi<br />
2015.03.23 18:20<br />
Egy szóval tudnám jellemezni a blogot: imádom! Nagyon jó a történet, ahogy a lány ír, a stílusa! Csak ajánlani tudom! WEBOLDAL LINKJE: einsteingimi.blogspot.hu"<br />
<br />
<br />
<br />Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-58454905043249930682020-02-16T22:17:00.000+01:002020-02-16T22:17:05.620+01:0018. fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Október 26., szombat</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A csengetés hangjára elszakítom a tekintetemet a fényképről, amit a kezemben szorongatok. Leteszem az asztalra, majd felkelek, az ajtóhoz lépek és kinyitom azt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Leon áll az ajtóban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia! – mondom halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondoltam, megnézem, hogy vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok, majd szélesre tárom az ajtót és beengedem Leont. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérsz valamit inni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, köszi.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bemegyünk a nappaliba. Visszaülök a korábbi helyemre és Leon is csatlakozik hozzám. Kezébe veszi az asztalon hagyott fényképet és figyelmesen megnézni, majd rám emeli a tekintetét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ő anyukád?</div>
<div style="text-align: justify;">
Megint csak bólintok egyet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon szép.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. Az volt. – suttogom magam elé könnyáztatta tekintettel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Visszarakja a fényképet az asztalra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod… Ralph néha elég hülye tud lenni, de alapjában véve rendes gyerek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehet, de… – elfordítom a fejemet Leonról és lefelé pillantok – elhiszed, hogy ez most engem nem vigasztal?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-1_ALnEhdUnk/WdecmPhR9OI/AAAAAAAACE0/TqPOxfmDWN4Ou_dw_F6n1C8FYC_HfqSaACLcBGAs/s1600/18.%2Bfejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="225" src="https://4.bp.blogspot.com/-1_ALnEhdUnk/WdecmPhR9OI/AAAAAAAACE0/TqPOxfmDWN4Ou_dw_F6n1C8FYC_HfqSaACLcBGAs/s400/18.%2Bfejezet.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Leon nagyot sóhajt, majd szó nélkül magához ölel. Felhúzom a térdemet és jólesően hozzábújok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyik kezével végigsimít a hajamon. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretnék segíteni neked, de nem tudom, hogyan. – mondja meglehetősen lágy hangon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az elég, hogy most itt vagy. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, hogy mennyi ideig ülünk már itt szótlanul, de őszintén szólva, nem is nagyon érdekel. Persze még szomorú vagyok a pénteki vitáim miatt, de az, hogy Leon magához ölel, érzem a testéből kiáradó hőt és a szívverését is… ezek mind eléggé nyugtatóan hatnak rám. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, hogy átjöttél. – töröm meg halkan a kialakult csendet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bármikor. – válaszolja és annak ellenére, hogy most nem látom az arcát, száz százalékig biztos vagyok abban, hogy mosolyog.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Leon egészen délutánig nálam marad, de nem sokáig vagyok egyedül, mert megint csengetnek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ezúttal Ralph jött el hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia! – köszönök neki meglepetten.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia! Én… szóval…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Be akarsz jönni? – kérdezem tőle, mert láthatóan nagyobb zavarban van, mint én.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. Kösz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ralph bejön, majd az előszobában megtorpan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért jöttem, mert… sajnálom. Nem akartalak megbántani vagy ilyesmi...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom. Semmi gond.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg? – kérdezi kétkedve.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felsóhajtok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg. Azt hiszem, hogy egy kicsit túlreagáltam…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az én hibám. – mondja rosszkedvűen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudtad, hogy miért jöttem el Berlinből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez igaz. De akkor is. – jegyzi meg tétován, majd felsóhajt – Igazából nem veled volt bajom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok. Sejtettem, hogy Ralph a kialakult helyzet miatt volt ilyen hülye hangulatban, de ettől azért még nem kellett volna rám zúdítania a baját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most akkor… – egy pillanatra elgondolkozik – szent a béke, új csaj?</div>
<div style="text-align: justify;">
Elmosolyodom, amikor Ralph „új csaj”-nak hív. Mindenki rám fog aggatni egy becenevet vagy mi? Na, nem mintha zavarna. Inkább hívjanak úgy, ahogy akarnak (jó, azért nálam is van egy határ) ahelyett, hogy veszekednénk egymással.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Király. – állapítja meg immár vigyorogva – Most viszont megyek, ha nem gond. Nem akarom, hogy meggondold magad. – mondja kacsintva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mosolyogva megcsóválom a fejemet, majd elköszönünk egymástól és becsukom Ralph után az ajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Október 28., hétfő</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Épp egy film kellős közepén tartok, amikor megrezzen a mobilom. Leállítom a filmet és megnézem a kijelzőt – Mel küldött egy sms-t, amiben azt kérdezi, hogy nincs-e kedvem futni egyet vele. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel nincs semmi halaszthatatlan dolgom és amúgy is egyedül vagyok itthon (Jo dolgozik, neki nincs szünet), visszaírok neki egy beleegyező választ, majd sietősen felkelek és átöltözök valami kényelmesebb futós cuccba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Kész vagyok. – jelentem be a futásunk végén hulla fáradtan, majd ledőlök a fűbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is, ne aggódj.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sokra megyek vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez igaz. – egy röpke pillanatra töprengő fejet vág, majd elvigyorodik – Vedd úgy, hogy szolidaritásból én is agyonhajtottam magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh, köszi. </div>
<div style="text-align: justify;">
Néhány másodpercig csak a levegővételre koncentrálok, illetve arra, hogy az oxigén egyáltalán eljusson a tüdőmbe – már ha egyáltalán rendelkezek még ilyen szervvel. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mel is lefekszik mellém, majd kis idő múlva felkönyököl.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tulajdonképpen… a suliban sokkal inkább motiváltabb vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felé fordítom a fejemet és felhúzott szemöldökkel nézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Aha. Ott legalább minden egyes kör végén látom Lehmann formás hátsóját. – mondja vigyorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hitetlenül felnevetek .</div>
<div style="text-align: justify;">
- Értem. Én meg már azt hittem, hogy azért vagy olyan lelkes az órán, mert szereted.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A tesit vagy a tanárt? – kérdez vissza egy kacsintás kíséretében.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hitetlenül megrázom a fejemet, ezzel egy időben pedig kissé oldalba is lököm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lökött vagy. – állapítom meg mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megvonja a vállát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem újdonság.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagy nehezen felállok és a kezemet nyújtom Melnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnos velem kell beérned a visszaúton is. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem baj. Veled legalább ki tudom pletykálni a pasikat. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy-null nekem? – kérdezem, miközben Mel megfogja a kezemet és felsegítem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vigyorogva bólint egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, de még Lehmann is játékban van. Tudod, akinek ilyen jó a hátsó fele, azt elég nehéz nem figyelembe venni…</div>
<div style="text-align: justify;">
Megcsóválom a fejemet. Igaza volt Melnek pénteken. Ha ő és An nem lennének most mellettem, valóban lényegesen jobban unatkoznék.</div>
<div style="text-align: justify;">
Összenevetünk, majd elindulunk visszafelé.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A futásunk után Mel bejön hozzánk, hogy egy kicsit még beszélgessünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudnék enni egy kis jégkrémet. – jegyzi meg elgondolkozva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vanília? </div>
<div style="text-align: justify;">
Mosolyogva elkezd bólogatni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A kedvencem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem is. – válaszolom neki, majd átmegyünk a konyhába.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kiveszek a mélyhűtőből két kis dobozos jégkrémet és a pulthoz telepszünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Alig eszünk a jégkrémünkből, amikor hazaérkezik Jo. Először meglepetten látja, hogy vendégünk van, de aztán hamar összeszedi magát és köszön Melnek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Bemutatom őket egymásnak, mert Mel eddig mindig olyankor volt csak nálunk, amikor Jo nem volt itthon, így ők még nem találkoztak személyesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jégkrém? Ilyenkor? – kérdezi felhúzott szemöldökkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megkívántuk. – jelentem be neki vállvonogatva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De ősz van. És hideg van kint.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Futni voltunk és most pótoljuk az elveszített kalóriákat. – mondja Mel vigyorogva, mire mindannyian felnevetünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Tök helyes. – értetlen tekintetemet látva felsóhajt – A nagybátyád.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megvonom a vállamat. Mit is mondhatnék erre?</div>
<div style="text-align: justify;">
- An is ezt mondta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És igaza is van. – egy kicsit eltöpreng – Van barátnője? – kérdezi mohón.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé! Ő a nagybátyám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval információkat hallgatsz el előlem csak azért, mert ő a nagybátyád. Hát, jól van, ezt megjegyeztem. – mondja látványosan duzzogva, amitől muszáj vigyorognom, ami miatt ő maga is elvigyorodik – Ne már! Most kiestem a szerepemből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szép alakítás volt. Ezért jársz drámaszakkörre?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jaja. Tudod, hogy mi a szerepálmom?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na mi?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rómeó és Júlia.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És te melyiküket akarod eljátszani? – kérdezem tőle vigyorogva, mire bosszúsan vállon csap – Oké. Visszaszívtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor jó. – ábrándosan elmosolyodik – Én Júlia lennék.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na és Rómeó szerepére kit szánsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Természetesen Lehmannt. Ki mást?</div>
<div style="text-align: justify;">
Homlokráncolva, de továbbra is vigyorogva nézek a barátnőmre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De a történet vége nem végződik túl jól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehmannért érdemes lenne meghalni. – mondja komolyan, mire megint összenevetünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hát komolyan mondom, kész vagyok Meltől.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az órájára néz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hú! Lépnem kell.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg muszáj menned? – kérdezem tőle gyámoltalan arcot vágva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne nézz így rám!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát így! Akár egy kidobott kiskutya. A végén még örökbe fogadlak. – mondja kissé bosszúsan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felnevetek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor legalább nem mennél el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez igaz, de akkor a kertünkben kéne aludnod. – jegyzi meg vigyorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, köszi. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg mennem kell, de holnap átjövök. – mondja, majd búcsút int és elmegy.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Aranyos.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kicsoda? – pillantok fel a nagybátyámra kíváncsian.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát Melanie.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mel. – javítom ki mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked Mel, mert a barátnőd. Nekem Melanie, mert én még csak ma ismertem meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt ha lehet, ne hangoztasd előtte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért? – kérdezi összeráncolt homlokkal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért, mert helyesnek tart és a végén még bátorításnak venné. – közlöm vele vigyorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jo egy pillanatig meglepetten néz rám, de aztán elmosolyodik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezek szerint akkor még mindig vonzó és ellenállhatatlan vagyok. – állapítja meg hülyéskedve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát persze. Mondtam, hogy szerezz magadnak valakit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor kiről ábrándoznának a barátnőid? – kérdezi beképzelten vigyorogva, majd, miután hozzávágom a kezemben lévő kémiakönyvet (valamire legalább ezt is tudom használni, mert tanulni semmi kedvem sincs belőle), elkomolyodik – Jól van na. Nem mondtam semmit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na azért. – bólintok elégedetten.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Este már-már automatikusan belépek face-re. Az értesítések között van egy meghívó is, méghozzá Ralph halloween bulijára. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megnézem az eseményt és akkor látom, hogy az egész osztályunk meg lett hívva meg rajtunk kívül még néhány ember, akiket nem ismerek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Régen voltam bulizni és Jo tuti elengedne, úgyhogy akár mehetnék is, de… de nem igazán van bulis hangulatom, különösen úgy, hogy közeleg november elseje…</div>
<div style="text-align: justify;">
Végül úgy döntök, hogy egyelőre még nem jelzek vissza a meghívással kapcsolatban, mert mielőtt határozott választ adnék, még egyszer átgondolom, hogy mit is csináljak.</div>
Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-84635394650908256852020-02-15T15:50:00.000+01:002020-02-15T15:51:38.663+01:0017. fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Október 25., péntek</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ma nemcsak az osztályunkban, hanem az egész suliban jó a hangulat, ami nem is csoda, tekintve, hogy ma van a szünet előtti utolsó tanítási nap. Hat tanórával később megkezdődik a kilenc napos őszi szünetünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
Jó, ez mondjuk nem számít olyan soknak, de azért mégiscsak néhány suli-mentes nap. </div>
<div style="text-align: justify;">
A nyelvtan óra tulajdonképpen eseménytelenül zajlana, ha a fiúk nem találták volna ki azt, hogy így, a szünet előtt kissé megszívatják a tanárnőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ma a retorikáról fogunk tanulni. – jelenti be a tanárnő lelkesedve, majd a tábla felé fordul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tanárnő!</div>
<div style="text-align: justify;">
Berger visszafordul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék, Ralph?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem megyünk át a könyvtárba? – kérdezi ártatlanul pislogva Bergerre.</div>
<div style="text-align: justify;">
A tanárnő homlokráncolva néz Ralphra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért mennénk oda?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A múlt órán azt tetszett mondani, hogy ma, a szünet előtt a könyvtárban leszünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Berger egy pillanatra eltöpreng.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg ezt mondtam volna? – kíváncsian körbepillant az osztályunkon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenki kisangyalként bólogat, mire a tanárnő bólint egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. Akkor fogjátok a cuccaitokat és menjünk át a könyvtárba!</div>
<div style="text-align: justify;">
Visszafojtott vigyorgással összepakolunk és eleget teszünk a tanárnő kérésének.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tulajdonképpen ma nem is kéne a könyvtárban lennünk, de sejtem, hogy Ralph miért pont ide akart jönni: itt ugyanis vannak gépek és nyilvánvaló, hogy gépezni akar.</div>
<div style="text-align: justify;">
Berger ettől függetlenül rendületlenül mondja a magáét, de nem sokan figyelnek rá, talán csak mi, lányok. Meg persze Jan. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért nem gépezel? – kérdezi tőlem Matt, aki most mögöttem ül, mivel a könyvtárban két hosszú sorba vannak rendezve az asztalok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kissé hátradőlök, hogy Matt hallja a válaszomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És akkor ki fog helyettem jegyzetelni? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Minek jegyzetelni? Következő órán majd azt mondjuk neki, hogy a mai anyagot adja le újra, aztán kész. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted beveszi kétszer?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért ne? – lazán legyint egyet – Amúgy meg ezt a könyvtáros marhaságot tavaly már vettük.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem baj.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matt megint vállat von, majd visszafordul az asztalához, én pedig tovább folytatom a jegyzetelést.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kémián Jan és Olli felel. Jan egyest, Olli pedig hármast kap, majd a tanárnő tovább magyaráz a kémia „szépségeiről”.</div>
<div style="text-align: justify;">
Alig, hogy Müller kiteszi a lábát a teremből, Ralph felpattan és üdvrivalgásban tör ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ma nem feleltem! Ez az!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még lesz vele egy biológiánk. – jegyzi meg vigyorogva Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ralph morcos képet vág és visszaül a helyére.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, köszi. Muszáj volt elvenned a kedvem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én csak a tényeket közöltem veled. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az angol elég lazára sikeredik, mert a tanár nem akar minket zargatni így, a szünet előtt, amivel persze mindenki tökéletesen egyetért.</div>
<div style="text-align: justify;">
Angol után megint Müller jön be hozzánk, ezúttal a biológia miatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Müller nincs tekintettel arra, hogy ez az utolsó nap, mert megint felelünk. An és Rina is hármast kap. Csoda lesz, ha esetleg egy órán nem fog feleltetni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matekon is tanulunk, de legalább nem írunk. Ez azért elég jó dolog. Azt hiszem, hogy most Schneider nőtt egy kicsit a szememben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Utolsó órán az ofő homlokráncolva jön be hozzánk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Játszunk, tanárnő? – kérdezi Ralph.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Sok megbeszélnivalónk van. – a tanárnő leteszi a cuccait az asztalra – Talán kezdjük ott, hogy miért vertétek át Berger tanárnőt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt hogy tetszik érteni? – pislog Ralph ártatlanul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy, ahogyan kérdeztem. A tanárnő teljesen más anyagot adott le nektek, mint ami elő volt írva mára. </div>
<div style="text-align: justify;">
- De hát ez nem a mi bajunk. – szólal meg Matt is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az attól függ. A szünet utáni első órán ugyanis dolgozatot fogtok írni a mai anyagból.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A könyvtárhasználatból? – kérdezi meghökkenve Ralph.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Természetesen nem. Retorikából.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De azt nem is vettük.</div>
<div style="text-align: justify;">
Frau dr. Stein tanácstalanul széttárja a karjait.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor talán nem kellett volna megvezetni a tanárnőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenki hangosan kinyilvánítja a nemtetszését az ofő felé, de ő nem tud mit kezdeni a kialakult helyzettel. Amikor ezzel mindenki tisztában lesz, néhányan elkezdenek egymással vitatkozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te meg a hülye ötleteid… - morogja dühösen Lara.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé! Ne fogd rám! Mindenki benne volt!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez nem igaz! Te kezdted az egészet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehet, de akkor is benne voltál. – mondja teljesen nyugodtan Ralph.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ami igaz, az igaz. Végső soron mindenki támogatta Ralphot és az ötletét, amikor Berger rákérdezett. Az más kérdés, hogy az ilyen jellegű dolgok soha nem maradnak titokban…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én tuti, hogy nem fogok írni. – jelenti ki határozottan Matt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pedig muszáj lesz. – vágja rá csípősen Rina.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hozzád meg ki szólt? – kérdezi összeszűkülő szemekkel Matt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudd ám, hogy kivel beszélsz így!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért, kivel?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé! Hagyd békén Rinát. – védi meg a „se veled, se nélküled” barátnőjét Ralph.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, te főleg hallgass, Ralph! – szól közbe Leon is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ofő tanácstalanul kapkodja ide-oda a fejét. Nincs a helyzet magaslatán, pedig jó lenne, ha valami történne, mert megfájdul a fejem, ha még sokáig ezt a ricsajt kell hallgatom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy döntök, hogy magamhoz veszem a szót.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi lenne, ha egy kicsit befognátok? – fordulok hátra kíváncsian.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd má’! Az új csaj azt hiszi, hogy ő itt a főnök. – mondja nekem gúnyosan Ralph.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyáltalán nem hiszem azt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, tényleg nem. Nem fogom hagyni, hogy rám verjétek a balhét csak azért, mert te is megszólaltál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretném meghallgatni a tanárnő mondandóját. Ez olyan nagy baj? – pillantok rá kissé idegesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A régi sulidban is ekkora stréber voltál? – kérdez vissza lenézően – A stréberek rohadtul nem kóserek. Nem csoda, hogy leléptél onnan. – gúnyosan végigmér – Talán innen is szabadulni akarsz? Csak mert vissza lehet ám menni bármikor.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pillanatra elakad a szavam, ahogy eszembe jut a régi sulim, a régi otthonom, a régi életem…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Állítsd le magad, Ralph! – szólal meg dühösen Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nehogy már őt védd! – kéri ki magának mérgesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fejezd be! – utasítja Matt Ralphot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Anen és Melen kívül csak ők ketten ismerik az előzményeket, ezért igazán jól esik, hogy megvédtek, de… de azt, amit Ralph mondott, nem lehet ennyivel elintézni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ralph, hozd ki az ellenőrződet! – mondja a tanárnő ellentmondást nem tűrő hangon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék? Miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért, mert én azt mondtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs itt.</div>
<div style="text-align: justify;">
A tanárnő bólint, majd kinyitja a naplót és beleír.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nos! – becsukja a naplót – Most pedig kérem a nyomtatványaitokat a csereprogrammal kapcsolatban. </div>
<div style="text-align: justify;">
A tanárnő körbesétál a teremben és mindenkitől begyűjti a papírokat. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. Úgy látom, hogy mindenkit elengednek. – jegyzi meg, miután egyesével megnézte a papírjainkat – A következő, amiről beszélnünk kell…</div>
<div style="text-align: justify;">
A tanárnő folyamatosan magyaráz, de képtelen vagyok rá figyelni. Folyton az zakatol a fejemben, amit Ralph mondott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igazából nem mondott annyira sértő dolgot, de még érzékenyen érint az, ha szóba kerül a régi életem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Erősen kell tartanom magam, pedig legszívesebben sírva fakadnék. Az ajkamba harapok és megpróbálom elterelni a gondolatomat, de nem megy. </div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor az ofő elköszön tőlünk és elhagyja a termünket, szó nélkül felkelek és kimegyek a mosdóba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Alig, hogy beérek, elerednek a könnyeim.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Alex?</div>
<div style="text-align: justify;">
An hangját hallva kijövök az egyik fülkéből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? – kérdezem szipogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szánakozva végignéz rajtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt akartam megkérdezni, hogy jól vagy-e, de most már felesleges.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok. Nyilvánvalóan úgyis látja rajtam, hogy sírtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
An hozzám lép és megölel. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen nyílik az ajtó és megjelenik Mel is. Szótlanul végigmér minket, majd ő is csatlakozik hozzánk egy csoportos ölelés erejéig.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is tudom, hogy mi lenne velem nélkületek. – jegyzem meg, amikor elszakadunk egymástól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Halálra unnád magad. – vágja rá Mel, mire Annel elmosolyodunk. </div>
<div style="text-align: justify;">
Igen. Ebben teljesen biztos vagyok. Rajtuk kívül van más is az osztályból, akit bírok, de nélkülük tényleg teljesen más lenne a suli.</div>
<div style="text-align: justify;">
A csaphoz lépek és megmosom az arcomat. Még jó, hogy vízálló a sminkem, így nem kenem szét. Hülye gondolat, nem? Lelkileg szinte ugyanott tartok, mint a költözésemkor, de engem mégis az foglalkoztat, hogy ne menjen tönkre a sminkem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit szólnál ahhoz, ha mindketten átjönnétek hozzám? – kérdezi Mel kíváncsian.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megtörlöm az arcomat, majd a lányok felé fordulok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De te péntekenként Ralphnál szoktál lenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szoktam. – keresztbe fonja a karjait a mellkasa előtt – Jól mondtad. Ezek után várhatja, hogy menjek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De hát… </div>
<div style="text-align: justify;">
- Te oda akarsz menni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ralphhoz? Dehogy.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mel elégedetten bólint egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. Akkor ezt megbeszéltük. – An felé fordul – És te?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Benne vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor menjünk a cuccainkért, aztán lépjünk, mert nélkülünk megy el a busz. – indítványozza Mel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy futó pillantást vetek még a tükörbe. Mivel aránylag normális fejem van a sírás után is, a lányokkal együtt elhagyom a mosdót.</div>
<div style="text-align: justify;">
A termünkben már csak néhányan vannak: Matt, Leon, Rina és… és Ralph.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szótlanul összepakolok, majd elsőként megyek ki a teremből. Inkább a folyosón várom meg őket, semmi kedvem most Ralph-fal egy légtérben lenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Néhány másodperccel később nyílik a termünk ajtaja és kilép rajta Matt és Leon. Mindketten idejönnek hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól vagy? – kérdezi kedvesen Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem túl meggyőzően bólogatok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem gondolta komolyan. – szólal meg Matt, mire kérdőn felpillantok rá – Nem tudta a sztoridat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te kérsz bocsánatot helyette?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Én…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Várjunk! – szakítom félbe türelmetlenül, amikor még egyszer lepörgetem magamban azt, amit az előbb mondott – Azt mondtad, hogy „nem tudta”?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pillanatra lehunyom a szememet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval elmondtad neki?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha tudta volna, nem mondja azt, amit.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOrFh77DFMYVh91-7VUPwU8JjHUph_X4777tcgj14dO40IPlY7IJCWahyADfq8Tfns_AGwfPHGJAsYWvnWZswEHi9Z9zFXSW8sXP_AwFK4slAqcFm8t30IQdVqa4K4YLsTSka8VjQjibU/s1600/17.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="710" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOrFh77DFMYVh91-7VUPwU8JjHUph_X4777tcgj14dO40IPlY7IJCWahyADfq8Tfns_AGwfPHGJAsYWvnWZswEHi9Z9zFXSW8sXP_AwFK4slAqcFm8t30IQdVqa4K4YLsTSka8VjQjibU/s320/17.+fejezet.jpg" width="315" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Keserűen elhúzom a számat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az lehet, de semmi köze hozzá! – vágom a fejéhez dühösen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy képzeli, hogy kiteregeti az életemet csak úgy? Mivel az én életem, annyi jogom már csak lehet, hogy én dönthessem el azt, hogy kinek mondom el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most miért vagy ilyen? Nincs ebben semmi extra. – jelenti ki idegesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, hogy te ezt így látod. – mondom neki keserűen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerencsére megjelenik An és Mel, így nem bonyolódunk hosszabb vitába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem megyek. Felejtsd el! – szól vissza Mel a terembe (gyanítom Ralphnak), majd bevágja az ajtót és hozzánk lép – Indulunk?</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok, gyorsan elköszönök a fiúktól, majd elindulunk Melhez. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A délutánt átbeszéljük a lányokkal. Sok téma felmerül a beszélgetésünk során. Többek között azt is megdumáljuk, hogy a szünetben mindenképpen összefutunk majd.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vacsoraidőben aztán elköszönünk egymástól és Annel együtt hazamegyek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez persze csak elméletben ilyen egyszerű, mert a házunk előtt megállunk még egy kicsit beszélni, mielőtt végleg elválnánk egymástól.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Már azt hittem, hogy nem jössz. – jegyzi meg évődve Jo.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bocsi. Eldumáltuk az időt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem gond. Tudtam, hogy merre vagy, úgyhogy így okés az, hogy egy kicsit később jöttél.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok. Jo nagyon laza, szerencsére nem akad fenn egy kis késésen. Igazából amíg jó jegyeket hozok haza, addig bármeddig kimaradhatok, természetesen azzal a feltétellel, hogy mindig megmondom vagy megírom neki, hogy merre járok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi volt ma a suliban?</div>
<div style="text-align: justify;">
Amíg a lányokkal voltam, nem jutott eszembe egyáltalán a kis vitám Ralph-fal, de most… megint megrohannak az emlékek. Ráadásul Matt-tel is összevesztem… </div>
<div style="text-align: justify;">
- Alex?</div>
<div style="text-align: justify;">
Kibuggyan egy könnycseppem és végigfolyik az arcomon. Jo azonnal felpattan és magához ölel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi baj. – tudom, hogy ezt vigasztalásnak szánta, de én mégis elsírom magam – Mit tegyek, hogy jobban érezd magad? – kérdezi kissé kétségbeesve.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felemelem a könnyáztatta arcomat és a nagybátyámra pislogok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Forró csokizol velem?</div>
<div style="text-align: justify;">
Halványan elmosolyodik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát persze. </div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok, majd ismét a mellkasához bújok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyetlen helyhez, ahol megtalálhatom a lelki békémet.</div>
Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-44947860217438113502019-12-01T15:29:00.000+01:002019-12-01T15:29:52.442+01:0016. fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Október 14., hétfő</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Azonnal vedd le! – mondja dühösen Ralph Mattnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aha. Tehát még mindig arról az ominózus képről van szó... </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kizárt, hogy levegyem. Tök cukik vagytok együtt. – megrebegteti a szempilláit és visszafogottan mosolyog, majd, amikor mindenki elneveti magát, ő is hangosan felnevet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne már! Olyan…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Édi? – szól bele a kialakuló szívatásba Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gáz. – oltja le a lelkesedést gyorsan Ralph.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matt vigyorogva vállat von.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez van, öreg. </div>
<div style="text-align: justify;">
- De hát…</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjR7v8jQGksXk7d01kVlzSw0TEjgsqxe4RqTyBAqXcgsKyXhBT7JOruHvy0aIVBZ2-rqA1vmPrcHpAxQ8TMlapvuu1zpOTV38QkZKGceAIU7Z_8xVGdcqzBECWYehes9G00ZCtjrEXXs4w/s1600/16.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="371" data-original-width="219" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjR7v8jQGksXk7d01kVlzSw0TEjgsqxe4RqTyBAqXcgsKyXhBT7JOruHvy0aIVBZ2-rqA1vmPrcHpAxQ8TMlapvuu1zpOTV38QkZKGceAIU7Z_8xVGdcqzBECWYehes9G00ZCtjrEXXs4w/s400/16.+fejezet.jpg" width="235" /></a></div>
A falat támasztó Leonhoz lépek, amíg Ralph szinte vörös fejjel tovább vitatkozik Matt-tel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi lett tegnap este a vége? – kérdezem tőle a tegnap esti komment-áradatra utalva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kábé az, amit most látsz. – a fejével a fiúk felé bök – De Ralph idegei kezdik felmondani a szolgálatot. – jelenti be vigyorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gonoszak vagytok. – állapítom meg mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak egy egészen kicsit. – mondja egy hasonló mosoly mellett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hitetlenül megrázom a fejemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, persze.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csengetés előtt néhány perccel felmegyünk a termünkbe. </div>
<div style="text-align: justify;">
A fizika órát is feleléssel kezdjük. Jan és Olli is egyest kap, úgyhogy mindenki elégedett és továbbmegyünk az anyaggal. </div>
<div style="text-align: justify;">
A szünetben tovább folytatódik Ralph szívatása.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye hoztál Nina néninek valami ajándékot? – kérdezi Matt vigyorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem az is elég lenne, ha tanulna az órájára. – jegyzi meg Leon, majd összeröhögnek Matt-tel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azt hiszem, hogy egyet kell értenem azzal a kijelentéssel, miszerint a fiúk később érnek... Vagy, ahogy így elnézem őket, lehet, hogy soha.</div>
<div style="text-align: justify;">
Biológián is felelünk. Leon hármasra felel, míg Ralph hatosra, mert nem tud semmit sem az anyagból.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matt vigasztalóan vállon veregeti Ralphot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hittem, hogy jó jegyet kapsz tőle, amiért együtt vagytok. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem adhat neki jó jegyet, mert akkor kiderülne, hogy kavarnak. – javítja ki Matt mondatát Max.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ralph szemrehányón néz Larára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem úgy volt, hogy beolvasol neki a tegnapi miatt?</div>
<div style="text-align: justify;">
Lara bólint egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De. És ez meg is történt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Na de…</div>
<div style="text-align: justify;">
- A hülyeségetekhez semmi közöm. – mondja felemelt kézzel.</div>
<div style="text-align: justify;">
A nyelvtan és a matek eseménytelenül telik. Amikor a szünetben mindenki elindul lefelé, megállítom Mattet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Beszéltél Ollival?</div>
<div style="text-align: justify;">
Azért csak most kérdezem meg ezt tőle, mert eddig végig Ralph vérét szívták és nem igazán volt módom arra, hogy kettesben beszélhessek vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És mikor fogsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- De sürgős valakinek. – állapítja meg felhúzott szemöldökkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem az. – kétkedő tekintetét látva felsóhajtok – Na jó, az.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kaja után megkérdezem. Oké?</div>
<div style="text-align: justify;">
Beleegyezően bólintok, majd a többiek után megyünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Etikán kivételesen tanulunk, mert Christina szerint ideje jövő héten ideje megírnunk az októberi dolgozatot, hogy legyen elég jegyünk félévkor. </div>
<div style="text-align: justify;">
A napot Schäfferrel, azaz törivel és persze feleléssel zárjuk. Először Ant hívja ki a táblához, majd Melt. Míg An hármast, addig Mel kettest kap, majd az óra hátralevő részében belekezdünk a következő anyagba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Óra után összepakolok és a lányokkal elmegyünk sétálni meg nézelődni addig, amíg nem lesz a kosáredzés. Ma Lara is csatlakozik hozzánk, úgyhogy négyesben indulunk neki a városnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Negyed négykor már újra a suliban, egészen pontosan a tesi teremben vagyunk. Mint mindig, most is kényelembe helyezzük magunkat és így várjuk, hogy felbukkanjanak a srácok és kezdetét vegye az edzés.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az edzés végén a lányokkal megyek haza, plusz velünk tart Matt és Leon is, mert ugyebár ők is arrafelé laknak, mint mi, de mivel társaságban vagyunk, ráadásul An is itt van, nem tudom kifaggatni Mattet. Na mindegy. Majd holnap. Talán. Ha addigra lecseng ez az egész Ralphos-Mülleres történet, ugyanis ma a fiúk a szünetekben ezzel voltak elfoglalva, ezért sem tudtam beszélni Matt-tel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Este épp egy jó filmet keresek, amit megnézhetnék, amikor jelez a mobilom, hogy sms-em jött. </div>
<div style="text-align: justify;">
Meglepetten látom, hogy Matt írt. Gyorsan (és mivel Mattről van szó, extra gyorsan dobogó szívvel) megnézem az üzenetét. Azt írja, hogy beszélt Ollival és holnap elmondja, hogy mi volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Visszaírok neki egy „oké”-t, mire ő is válaszol. Megkérdezi, hogy nincs-e kedvem felmenni Fb.-ra. Egy pillanatig csodálkozva pislogok a kijelzőre, majd egy gyors válasz után az ölembe veszem a laptopomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ki tudja, miért, de most valahogy már nincs kedvem filmet nézni… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Október 15., kedd</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Földrajzon térképismeretből felelünk. A felelők sorát Lara nyitja meg. Őt követi Max, majd Lia. Mindhárman simán túlélik a felelést és egyest kapnak. A sort Ralph zárja, akinek igencsak meggyűlik a baja a térképpel, mert nem igazán tudja, hogy melyik város merre is található. Végül kap egy kegyelem-ötöst, ami igazából nem túl jó jegy, de ő mégis határtalanul örül neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hittem, hogy csak a nők nem értenek a térképekhez. – jegyzi meg Leon töprengve, amikor Schäffer kimegy a termünkből, majd összevigyorog Matt-tel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé! Én egyest kaptam! – kéri ki magának Max.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igaz. Bocs.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Amúgy… hogy lehet, hogy ötöst kaptál a semmire? – kérdezi Matt – Csak nem… Schäffer az újabb „áldozatod”? – találgat vigyorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ralph szörnyülködve néz végig az osztályunkon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye nem fényképeztetek le, amíg a táblánál voltam?</div>
<div style="text-align: justify;">
Leon ártatlanul pislog Ralphra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én? Ugyan…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én sem. – mondja Matt teljesen nyugodtan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ralph a fejét fogva néz Maxra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Maximilian?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, Ralph? – Ralph kérdő tekintetét látva elvigyorodik – Még szép, hogy lekaptalak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Na, témánál vagyunk. Kíváncsian Mel felé fordulok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted ez addig fog tartani, amíg Ralphot le nem fényképezik az összes tanárral?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy tűnik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Dupla irodalmon szoktuk írni a témazárókat, de ma nem írunk, mert a tanárnő otthon felejtette az elkészített dolgozatkérdéseinket, ezért felelünk. Mindenki. Névsor szerint.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jan egyest, Lara egyest, Olli kettest, An hármast, Mel kettest, Rina négyest, én egyest, Max hármast, Lia kettest, Leon kettest, Ralph ötöst, Matt pedig négyest kap a témazáró-feleletére. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Eddig nem is tudtam, hogy lehet felelni témazáróból. – jegyzem meg eltűnődve, miközben lefelé megyünk, az infó terembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mel bólint néhányat, mintha a hallottakat emésztené, majd belém karol.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Üdv az Einstein Gimiben!</div>
<div style="text-align: justify;">
Infón szabad foglalkozás van, mert Lehmann-nak valami halaszthatatlan dolga akad, de mi egyáltalán nem bánjuk, sőt. Szinte egy emberként fellépünk a netre és máris mindenki nekiáll böngészni. Automatikusan belépek Facebookra, de nem azt nézem, hanem Mattet. Ideje megtudnom, hogy mit is beszélt Ollival.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval? – kérdezem tőle halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ő is belép Facebookra, majd felém fordul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az egyik b-s csaj tetszik neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
A válasz hallatán elhúzom a számat. Hát, nem pont erre számítottam. Futó pillantást vetek Anre. Hogy mondjam el neki? Egyáltalán… érdemes elmondanom neki? Nehéz kérdés.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Értem. Azért… köszi. – kényszeredetten elmosolyodom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És most hogyan tovább?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Őszintén? Fogalmam sincs. – csalódottan pillantok Matt-re – Lehet, hogy bele sem kellett volna avatkoznom. – vallom be neki nagyot sóhajtva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehet. De nézd a jó oldalát! – tanácsolja halvány mosollyal a szája szélén.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az is van neki? – kérdezek vissza kétkedve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. Így legalább a barátnőd nem fut olyan szekér után, ami úgyse venné fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Grimaszolok és összeszűkülő szemekkel meredek Mattre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi. Most aztán megvigasztaltál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hiszem, hogy vigasztalásra szorulsz. – jelenti ki felhúzott szemöldökkel, majd váratlanul elvigyorodik – De ha mégis… szólj nyugodtan és jövök. – mondja, majd rám kacsint.</div>
<div style="text-align: justify;">
A pocsék hírtől és hangulatomtól függetlenül elmosolyodom, majd komolyra veszem a figurát és megrázom a fejemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt most nem rólam van szó, hanem Anről. – eltöprengek egy pillanatra – Szóval szerinted semmi esély arra, hogy Olli felfigyeljen Anre? – kérdezem tőle a lényeget nagyjából összefoglalva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hiszem. – megvonja a vállát – Mondjuk Beck elég fura fazon, a barátnődről meg ne is beszéljünk… – figyelmeztetően nézek rá, mire sóhajtva folytatja – Még össze is illenének, de Becknél most képben van ez a b-s csaj.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Értem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Töprengve visszafordulok a monitoromhoz. Mihez kezdjek most? Akárhogy is döntök, sehogy sem fogok jól kijönni belőle…</div>
<div style="text-align: justify;">
Angolon pont An és Olli felel. Ahogy egymás mellett állnak a táblánál (szituációt kell előadniuk), alaposan megfigyelem őket. Tulajdonképpen… tök jól néznek ki egymás mellett. És ezzel megint visszatértem a problémámhoz: mit csináljak?</div>
<div style="text-align: justify;">
Rajzon csendéletet készítünk, majd kicsengetéskor megyünk is le a tesi öltözőbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
A bemelegítő köröket Mellel futom. Azt hittem, hogy a futás majd kikapcsol, de most ez nem történik meg, sőt. Magamhoz képest elég pocsékul teljesítek. </div>
<div style="text-align: justify;">
A futás után bemegyünk és talajgyakorlatokat végzünk egészen az óra végéig.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hamar átöltözök, majd kimegyek a levegőre addig, amíg a lányok is elkészülnek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Még mindig a barátnődön rágódsz? – szólal meg mellettem Matt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tétován bólintok, mire Matt kérdőn felhúzza a szemöldökét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit lehet ezen ennyit gondolkozni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy elmondjam-e vagy sem. – mivel továbbra is értetlenül néz rám, folytatom – Ha elmondom, tuti, hogy megutál azért, mert belekotnyeleskedtem, ha pedig nem mondom el és később kiderül az, hogy tudtam róla, akkor meg azért fog utálni. – felsóhajtok – Érted már?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyjából.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit nem lehet ezen érteni? – kérdezem tőle homlokráncolva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt, hogy miért görcsölsz ezen ennyit. Barátnők vagytok, úgyhogy mondd el neki. </div>
<div style="text-align: justify;">
- És ha megutál?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem nagy veszteség. – dühösen oldalba vágom, mire felemelt kézzel hátrál tőlem egy lépést – Jól van na. Nyugi. – ismét mellém lép – Annáról van szó, úgyhogy nem fog megutálni. Hidd el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De mi van akkor, ha…?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor fogd rám. – vágja rá lazán.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát… jó. Talán igazad van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán? Nekem mindig. – jelenti ki vigyorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ego. – jegyzem meg rosszallóan, de mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vigyorogva megvonja a vállát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem lehet mindenki tökéletes.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ég felé emelem a tekintetemet, majd vissza Mattre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is értem, miért állok szóba veled. – viccelődök vele értetlenséget szimulálva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért, mert megnyerő vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh, értem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Bizony. És vétek lenne kihagynod egy ilyen lehetőséget. – mondja, majd vigyorogva magára mutat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát persze. – a háttérben látom, hogy a többiek is elkészültek az átöltözéssel – Na, gyere, Ego! A busz nem vár meg minket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Miután leszállunk a buszról, elhívom magunkhoz Annát, aki örömmel beleegyezik. Amikor elköszönünk a többiektől, Matt jelentőségteljesen rám néz, mire biccentek egy aprót. Itt az ideje, hogy beavassam Ant, függetlenül attól, hogy mennyire lesz rám mérges.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Értem. – mondja An, miután elmesélem neki azt, amit Matt megtudott nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit? – kérdezi csodálkozva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt az egészet. Tudom, hogy semmi közöm hozzá és…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan. Semmi gond. – halványan elmosolyodik – Végül is barátnők vagyunk és így legalább megkíméltél attól, hogy esetleg beégessem magam Ollinál.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tétován bólintok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval akkor… nem haragszol?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megkönnyebbülten elmosolyodok, majd megöleljük egymást. </div>
<div style="text-align: justify;">
Jó, hogy An ilyen rövid idő alatt ennyire jó barátnőm lett. Talán éppen ezért döntök úgy, hogy mindenképpen segíteni fogok neki valahogy. </div>
<div style="text-align: justify;">
Most már csak arra kell várnom hogy az a bizonyos b-s csaj kikerüljön a képből… Remélem, hogy ez minél előbb megtörténik.</div>
Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-68673593948261185052018-06-11T19:18:00.000+02:002018-06-11T19:18:20.299+02:0015. fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Október 12., szombat</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Együtt reggelizek Joval, akinek ma is dolgoznia kell délelőtt valami fontos ügy miatt, úgyhogy úgy néz ki, hogy kettesben leszek Matt-tel, de persze azért megemlítettem Jonak azt, hogy vendégem lesz. </div>
<div style="text-align: justify;">
Igazából hasonló lesz a helyzet, mint amikor Leon itt volt, annyi különbséggel, hogy Matt szerintem nem akar majd tanulni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Reggeli után Jo elköszön, én pedig elpakolom a konyhában, majd felmegyek a szobámba. Mivel Matt délelőtt jön át, ezért neki sem állok a tanulásnak, inkább majd akkor, ha elment vagy talán holnap, ezért inkább a kezembe fogom a gitáromat és elkezdek gyakorolni.</div>
<div style="text-align: justify;">
A csengő hangjára abbahagyom a játékot, leszaladok a lépcsőn és kinyitom az ajtót. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pillanatra a lélegzetem is elakad, mert Matt szívdöglesztően néz ki, ráadásul szívdöglesztően mosolyog rám. </div>
<div style="text-align: justify;">
Miután magamhoz térek, behívom a házba. Megkínálom innivalóval, majd a poharainkkal együtt felmegyünk a szobámba. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Látom, elkezdted nélkülem. – jegyzi meg a gitáromra bökve.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megvonom a vállamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem volt jobb dolgom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Leül az ágyamra, a kezébe fogja a gitáromat és eljátszik rajta egy-két akkordot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A gitárhoz is értesz?</div>
<div style="text-align: justify;">
Felemeli a fejét és rám néz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy kicsit. Leo mutatott rajta néhány dolgot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit játszottál addig, amíg nem jöttem? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindenfélét. – adok neki kitérő választ.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bővebben?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Komolyan azt akarod, hogy gitározzak? – pillantok rá homlokráncolva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezért jöttem át, úgyhogy igen. – kutató pillantásokkal méreget – Miért? Te mit akarsz csinálni?</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem válaszolok semmit, de így is érzem, hogy elpirulok. Remek! Matt a végén még azt hiszi, hogy valami teljesen más jutott az eszembe. Ki tudja, hogy most mit gondolhat rólam…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérem! – mutatok zavartan a hangszerre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matt felém nyújtja a gitáromat, amit, miután leülök Matt mellé, egy nagy sóhaj kíséretében át is veszek tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Éneket is akarok hallani. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, de… mielőtt bármit is játszok, ígérd meg, hogy nem röhögsz ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy csinálsz, mintha most játszanál először valaki előtt. – jegyzi meg vigyorogva, majd a komor ábrázatomat látva ő is komolyra veszi a figurát – Értem. Rendben, megígérem, hogy nem röhöglek ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok, tétován végigsimítok a húrokon, majd belekezdek egy ismert dalba. A gitárral semmi bajom – az énekléssel annál inkább. Először halkan, bátortalanul kezdek el énekelni, de amikor Matt arcán teljes érdeklődést látok gúny vagy bármi más helyett, jobban kieresztem a hangomat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor a dal véget ér, leengedem a gitáromat és leteszem magam mellé úgy, hogy közben még véletlenül sem nézek Mattre. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondj valamit! – kérem halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kár, hogy nem vettem fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felpillantok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval szörnyű volt. – állapítom meg csalódottan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogy! Épp ellenkezőleg. Nagyon jó volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg? – kérdezem hitetlenkedve.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólint egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg. Ilyen hanggal a színpadon a helyed.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elmosolyodom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt azért nem hiszem, de…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért nem hiszed el, amit mondok? – vág a szavamba és megfogja a kezemet – Tudtommal soha nem hazudtam még neked.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tétován bólintok. Ez végül is igaz… Hazudni még nem hazudott, de bántott már meg. Az a szerencséje, hogy most jó fej… és az, hogy aranyosan néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, hogy azért, mert a kezemet fogja vagy azért, mert most először hallott valaki énekelni (a sulis énekóra nem számít, mert ott nem így énekelek) vagy esetleg azért, mert amikor a kékes-szürkés szempárba nézek, olyat látok, amit már nagyon régóta nem, mindenesetre úgy döntök, hogy elmondom neki a titkos vágyamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én… a zenével akarok foglalkozni. Énekesnő és dalszövegíró szeretnék lenni. – megköszörülöm a torkom – Szerinted… ez hülyeség?</div>
<div style="text-align: justify;">
Lágyan elmosolyodik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Egyáltalán nem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Na és te?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak hobbiból dobolok, a dalszövegekhez meg egyáltalán nem értek…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy értem, te mi szeretnél lenni? – vágok a szavába kíváncsian.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elengedi a kezemet, az ölébe ejti és maga elé néz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pilóta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hű!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hű, de gáz? – találgat rám pillantva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hű, de klassz! – javítom ki mosolyogva – Miért pont pilóta?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretek repülni. Olyan… – töprengve néz maga elé – felszabadító. És olyankor az az érzésem, hogy bármire képes vagyok. – mosolyogva elhúzza a száját – Tudom, hogy ez elég nyálasan és hülyén hangzott, de így érzem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyáltalán nem volt nyálas. – láthatóan nem hisz nekem, ezért megfogom a kezét, hogy rám figyeljen – Ez a véleményed róla és ezzel nincs is semmi gond. – elmosolyodik, mire elengedem a kezét és visszamosolygok rá – Persze csak akkor, ha…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha? – kérdezi kíváncsian.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha pilóta leszel, repülhetek veled egyszer.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szélesen elvigyorodik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még szép! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor jó. – hosszasan egymás szemébe nézünk, majd zavartan lesütöm a pillantásomat – Játsszak még valamit?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok, magamhoz veszem a gitáromat és átadom magam a zenének…</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy ideig zenélgetek, majd, mivel Matt még itt marad, ebédre pizzát rendelünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ebéd után amíg az ebédünk maradékát takarítom el, addig Matt mellettem áll és engem figyel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs kedved bemenni a városba? – kérdezi és kivesz a gyümölcsös kosárból egy narancsot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vetek rá egy gyors oldalpillantást.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit akarsz ott csinálni? </div>
<div style="text-align: justify;">
Megvonja a vállát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sétálni? – megforgatja a kezében a narancsot – Vagy akár bármi mást. Egész jó idő van ma.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAPdy5Y8HPfgkDEfSHsSHYBnkrhnNWd-CkJeRaIBveyrQCQrWZcrGqYJop2zIsWEOXCMreoyRwccp9z1dpxNlmFyhLofSxwaKz1hZCxT8BnU5fxHMDV_kZru9Rlay2jLxccRm_HPUK4OI/s1600/15.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAPdy5Y8HPfgkDEfSHsSHYBnkrhnNWd-CkJeRaIBveyrQCQrWZcrGqYJop2zIsWEOXCMreoyRwccp9z1dpxNlmFyhLofSxwaKz1hZCxT8BnU5fxHMDV_kZru9Rlay2jLxccRm_HPUK4OI/s400/15.+fejezet.jpg" width="400" /></a>Leteszem a kezemből a konyharuhát és Matt felé fordulok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hittem, hogy a zenélésben akarsz segíteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Abban már segítettem és még ráérek. – elmosolyodik – Nemhogy örülnél annak, hogy veled akarok lenni. – mondja komolyan, de a szemén látom, hogy csak szórakozik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh. Értem. Szóval akkor vegyem megtiszteltetésnek azt, hogy szánsz rám némi időt? – kérdezem szélesen vigyorogva, közben pedig magamra mutatok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matt arca is mosolyra húzódik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. Nem élvezheti bárki a társaságomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy darabig mindketten megpróbálunk komolyak maradni, de végül hangosan felnevetünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól van. Akkor menjünk be a városba!</div>
<div style="text-align: justify;">
Mielőtt azonban elmennénk itthonról, írok egy cetlire egy gyors üzenetet Jonak, hogy tudja, merre vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- És most merre? – kérdezem Matt-től, miután leszálltunk a buszról. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit szólsz a parkhoz?</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok, így elindulunk a park felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Amúgy… akkor beszélsz Ollival?</div>
<div style="text-align: justify;">
Meglepetten néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért beszélnék vele?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod… An miatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tehát mégiscsak róla van szó. – állapítja meg elégedetten vigyorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tegnap azt mondtad, hogy tudod, hogy Anről van szó. – jegyzem meg felhúzott szemöldökkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez igaz, de most lettem teljesen biztos benne.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pillanatra az ég felé emelem a tekintetemet. Miért nehéz néha annyira a pasikkal?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tehát?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tehát… mi?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Beszélsz vele? – csodálkozó tekintetét látva kissé dühösen folytatom – Arról volt szó, hogy ha ma találkozok veled, akkor beszélsz Ollival.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt így, konkrétan nem mondtuk ki…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, akkor szia! – vágom a képébe dühösen és elindulok visszafelé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matt utánam jön és megfogja a karomat, mire megállok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, dumálok vele. – egyezik bele cseppet sem lelkesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elmosolyodom és elégedetten bólintok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van mit. – mondja rosszallón.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy röpke ideig fürkésző pillantásokkal méregetem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod… nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyű téged meggyőzni. – állapítom meg közömbösen, de közben érdeklődve vizslatom Mattet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én se gondoltam, hogy ilyen könnyen belemegyek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezek szerint jó a meggyőzőképességem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Vagy csak szívesen vagyok veled. – kontráz rá habozás nélkül – És ha ahhoz, hogy találkozz velem, nyálasan el kell bájcsevegnem Beckkel, akkor megteszem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon önfeláldozó vagy. – állapítom meg grimaszolva, de a szívem megint vad kalapálásba kezd.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bizony. Úgyhogy jó lesz, ha megbecsülsz. – mondja vigyorogva, amiből tudom, hogy ennyit a komoly beszélgetésünkről… legalábbis egyelőre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Észben tartom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elégedetten biccent egyet, majd folytatjuk az utunkat a parkba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A délutánt végighülyüljük a parkban, majd vacsoraidő felé hazamegyünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
Jo már itthon van, akit a konyhában találok meg. </div>
<div style="text-align: justify;">
Beszámolok neki az utazásról, illetve a csereprogramról is. Azért csak ma, mert tegnap este még itthon is dolgozott és nem akartam közben zavarni. Jonak szerencsére nincs semmi kifogása a csereprogram ellen, úgyhogy simán kitölti és aláírja a nyomtatványomat, majd átmegyünk a nappaliba, ahol az estéinket tölteni szoktuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Október 13., vasárnap</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Este, amikor már nincsen semmi dolgom, egy kicsit fellépek Facebookra. </div>
<div style="text-align: justify;">
Minden nap be szoktam lépni, de ettől még ugyanúgy van egy csomó értesítésem meg üzenetem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Először az értesítéseket nézem meg. A nagy része játékfelkérés, de van egy olyan is, ami szerint Mel megjelölt egy fényképen. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megnyitom a képet, amin ketten vagyunk rajta Mellel és ami a legutóbbi iskolán kívüli találkozásunkkor készült. Az idő szerint alig két órája töltötte fel, de már jött rá egy csomó lájk, a mi osztályunkból is – köztük Matté, Leoné és Ralphé is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az üzeneteket is megnézem. An, Mel és néhány régi osztálytársam írt. Annek és Melnek visszaírok, a többieknek nem. Na, nem azért, mert bunkó vagyok vagy ilyesmi, csak… csak nem érzem úgy, hogy lenne bármi mondanivalóm nekik. Most már itt élek, új suliba járok, ahol ezerszer jobb barátaim vannak, mint amilyenek ott voltak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az üzenetek után megnézem az üzifalat, ami csak úgy pörög. Mindenki lájkol, posztol, kommentel… Matt például három perce megosztott egy képet azzal a szöveggel, hogy „Ralph és a titkos szerelme :DD”, aki mondjuk annyira nem is titkos, mert a képen Ralph éppen a táblánál áll és Müllernél felel, úgyhogy elég egyértelmű az, hogy ki is az a bizonyos „titkos szerelme”.</div>
<div style="text-align: justify;">
Alig egy perc múlva pedig elkezdődik a megjegyzés-háború. Szép sorban elolvasom őket: Ralph Scholz megjegyzést fűzött Matt Wiese fényképéhez: „Ezért véged van, Wiese!”. Matt Wiese megjegyzést fűzött a saját fényképéhez: „Ugyan, Ralphi! Kár titkolóznod. :DD”. Leo Schmidt megjegyzést fűzött Matt Wiese fényképéhez: „Szép pár :D”. Ralph Scholz megjegyzést fűzött Matt Wiese fényképéhez: „Ne kezdd te is, Leo! -.-”. Leo Schmidt megjegyzést fűzött Matt Wiese fényképéhez: „Nem én kezdtem. Te szedted fel Nina nénit :D”. Max Krüger megjegyzést fűzött Matt Wiese fényképéhez: „LOL XD Már le is mentettem, hogy megmaradjon az utókornak :D”. Ralph Scholz megjegyzést fűzött Matt Wiese fényképéhez: „Hárman egy ellen?! Ez nem igazságos!”. Matt Wiese megjegyzést fűzött a saját fényképéhez: „Átmentél lányba Ralphi, hogy így nyavalyogsz? :DD”. Lara Baumann megjegyzést fűzött Matt Wiese fényképéhez: „Nem szidjuk a lányokat!”. Matt Wiese megjegyzést fűzött a saját fényképéhez: „Max, neveld meg az asszonyt! :DD”. Max Krüger megjegyzést fűzött Matt Wiese fényképéhez: „Már évek óta azt csinálom XD”. Lara Baumann megjegyzést fűzött Matt Wiese fényképéhez: „Maximilian, gyere chatre!”. Leo Schmidt megjegyzést fűzött Matt Wiese fényképéhez: „Ajaj. Max testvért elvesztettük :D”. Matt Wiese megjegyzést fűzött a saját fényképéhez: „Ja. De mi ketten még itt vagyunk egymásnak, Leo ;) :DD”. </div>
<div style="text-align: justify;">
Vigyorogva olvasom a sok eszetlen kommentet, majd, mivel úgy tűnik, hogy soha nem lesz vége a megjegyzés-áradatnak, kilépek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Gyanítom, hogy holnap úgyis ez lesz a téma.</div>
Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-85968909211892358082018-05-16T16:53:00.000+02:002018-05-16T16:53:42.784+02:0014. fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Október 11., péntek</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az órák előtti, viszonylag nyugisabb időnket a lépcsőnél töltjük. Ma is Müller (vagy ahogyan a fiúk hívják: Nina néni) a téma, mint olyankor mindig, ha óránk van vele, meg persze a délután, amit ma én is Ralphnál töltök. </div>
<div style="text-align: justify;">
Most kivételesen csak fél füllel hallgatom a beszélgetést, mert közben nézem a suliba özönlő diákságot. Igazából Ollit keresem a tekintetemmel. Mondjuk egyelőre még fogalmam sincs arról, hogy mit fogok neki mondani, de… majd csak kialakul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ennyire nem érdekel Nina néni? – áll mellém mosolyogva Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én csak… elgondolkoztam. – mondom neki zavartan a szokásos elpirulásom mellett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Feltűnt. Na és mi foglalja le annyira a gondolataidat?</div>
<div style="text-align: justify;">
Megvonom a vállamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez is, az is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval nem akarod elmondani? – kérdezi vigyorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazából nincs mit mondanom…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. Majd elmondod, ha úgy érzed.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok, majd ezúttal megpróbálok odafigyelni a többiekre. Végül is még előttem áll az egész nap arra, hogy beszéljek Ollival…</div>
<div style="text-align: justify;">
Nyelvtanon szokás szerint továbbmegyünk az anyaggal, de óra végén azért a tanárnő bejelenti, hogy jövő héten dolgozatot írunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kémián megint felelünk. Ma Leon van soron, aki a feleletéért hármast kap, amivel Leon teljesen elégedett, egyedül Ralphnak van kifogásolnivalója a jeggyel kapcsolatban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tanárnő! Miért kaptam múltkor hatost? Én is mondtam legalább annyit, mint Leo.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az lehet, de nem azzal kapcsolatban, amiről kérdeztelek. – mondja szigorúan Müller.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert nem tetszett konkrétan kérdezni, csak azt mondta, hogy mondjam azt, ami eszembe jut. – Ralph ártatlanul néz a tanárnőre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És neked éppen a biciklikről kellett beszélned. – jegyzi meg epésen a tanárnő.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ajkamba harapok, nehogy elnevessem magam Ralph béna próbálkozásán. Oldalra sandítok. Melnek is hasonlóképp nevethetnékje van, mint nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Robogókról, tanárnő. A bicikli már rég lejárt lemez.</div>
<div style="text-align: justify;">
Müller az előtte heverő naplóba pillant.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha jól látom, már van két hatosod. Szeretnél esetleg javítani?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Én csak azért szóltam, mert…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere ki a táblához. – vág Ralph szavába Müller – Itt nyugodtan beszélhetsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ööö… köszönöm, de kihagynám ezt a lehetőséget.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor erre ismét elégtelent kell adnom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne már… </div>
<div style="text-align: justify;">
Müller szigorúan Ralphra néz. Bólint és beírja az újabb hatost Ralphnak, majd továbbmegy az anyaggal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy te milyen béna vagy, Ralph. – mondja vigyorogva Matt, amikor Müller elhagyja a termünket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most miért? Igenis járt volna nekem a múltkoriért minimum egy ötös…</div>
<div style="text-align: justify;">
- És mire mennél vele? Ha lenne egy ötösöd, akkor is bukásra állnál, te észlény. – röhögi ki lazán Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De egy ötös azért mégiscsak jobb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem ne erőltesd, Ralphi. – mondja Matt, majd vigasztalóan vállon veregeti Ralphot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy tűnik, hogy ma a tanárok kikérdezős kedvükben vannak, mert angolon is felelünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
Richter engem hív ki a táblához. A nyelvekkel nincsen semmi bajom, úgyhogy elég simán lefelelek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Utánam Mel felel, majd Jan. A barátnőm kettest, míg Jan egyest kap, úgyhogy elégedettek lehetünk a produkcióinkkal. Azt azért muszáj megemlítenem, hogy Richter nem szigorú tanár és egész könnyű dolgokat is kérdezett, de az egyes így is, úgy is egyes és ez a lényeg.</div>
<div style="text-align: justify;">
Biológián visszatér körünkbe Müller, aki szerintem még mindig pipa a Ralph-fal való „beszélgetése” után, mert egész órán felelünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Még jó, hogy egy tanóra csak negyvenöt percből áll, de így is lefelel a fele osztály. Akárcsak angolon, most is én kezdek. Kettest kapok, utánam Lara következik, aki hármast kap, majd Mel jön, aki megint kettest kap. A sort Matt, Rina és Max zárja, akik mind négyesre felelnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha lehet, máskor inkább kussolj az órán. – morogja dühösen Matt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ralph védekezően felemeli a kezét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól van na. Bocs.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sokra megyünk vele. – csatlakozik a kialakuló vitához Lara.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ebédszünetben megint Matt mellé ülök. An Mellel külön ül, mert An neki is elmeséli az Ollival történteket – vagy éppen azt, hogy mi nem történt, úgyhogy épp itt az ideje tájékozódnom Olliról és most, hogy Matt-tel ilyen jól megértjük egymást (na jó, ez kissé ironikus volt), úgy döntök, hogy őt fogom megkérdezni. Végül is ő régebb óta ismeri Ollit, mint én.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondd csak: szoktál beszélgetni Ollival? </div>
<div style="text-align: justify;">
Felhúzott szemöldökkel sandít rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem igazán. Miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak úgy. </div>
<div style="text-align: justify;">
Matt bólint, majd belemélyed a telefonjába. Azért, hogy a többiek ne hallják azt, amit kérdezek, kissé közelebb hajolok hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És amúgy… van most barátnője? </div>
<div style="text-align: justify;">
Matt kíváncsian felemeli a fejét és rám néz, én pedig visszahúzódom, mert a kékes-szürkés tekintet túl közel került hozzám...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért érdekel?</div>
<div style="text-align: justify;">
Válasz helyett megvonom a vállamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
A zsebébe süllyeszti a mobilját és az asztalra könyököl.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bejön? – kérdezi komoran.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tagadólag megrázom a fejemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Nem is ismerem igazán…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor? Miért akarod tudni, hogy jár-e valakivel?</div>
<div style="text-align: justify;">
Felsóhajtok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az egyik barátnőmet érdekli…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Annát, mi? – találgat szélesen vigyorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. – megpróbálok közömbösen nézni, de szerintem Matt tudja, hogy Anről van szó, mert jelentőségteljesen húzogatja a szemöldökét és közben kajánul vigyorog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval Annának bejön Beck… Szép kis páros lennének. – jegyzi meg csúfondárosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy, hogy a többiek lehetőleg ne vegyék észre, a könyökömmel oldalba lököm Mattet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A kombinálás helyett inkább válaszolhatnál. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megadóan sóhajt egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem jár senkivel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Homlokráncolva nézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miből gondolod? Az előbb azt mondtad, hogy nem szoktatok beszélni…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert így is van. Nem szoktam dumálni Beckkel, de azt azért vágom, hogy nincs csaja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan tudod?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A pasik ezt tudják egymásról. – mondja nekem fölényesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát persze. – vágom rá grimaszolva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matt Anre néz, majd Ollira, végül vissza rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is gondoltam volna, hogy a barátnődnek tetszik Beck. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem mondtam, hogy Anről van szó. – megint jelentőségteljesen rám néz, mire felsóhajtok – Amúgy sem hiszem, hogy eléggé ismernéd Ant. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem épp eleget tudok róla.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megrázom a fejemet, mire Matt érdeklődve pillant rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi, csak… Azt hiszem, soha nem fogom megérteni azt, hogy miért utálod ennyire. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Attól, mert te bírod, nekem még nem kell.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pedig volt olyan, amikor bírtad. – szúrom oda neki kíváncsian.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja. Volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Van egy olyan érzésem, hogy téged sem foglak soha megérteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elvigyorodik és hátradől a széken.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Addig jó nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matekon kikapjuk a hétfői dolgozatainkat, amire kettest kaptam – megint. Szerintem soha nem fogok egyest írni, amíg Schneider tartja ezt az órát, de mivel nem vagyok maximalista a matekot illetően, a kettessel is tökéletesen elégedett vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ma is játszunk valamit, tanárnő? – kérdezi Ralph az osztályfőnököt, amikor az belép a termünkbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, Ralph. Ma egy fontos dologról kell beszélnünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miről?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindjárt megtudod. – a tanárnő lerakja a cuccát az asztalára, majd megáll az asztal mellett és ránk néz – Mint azt bizonyára tudjátok, iskolánknak több testvériskolája is van. – hümmögünk néhányat, mire a tanárnő bólint egyet – Az egyik ilyen iskola Mallorcán van, ahová a jövő hónap végén egy hétre elmegyünk, hogy megismerkedhessetek a környékkel a nyári csereprogramunk előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy percig senki sem szól egy szót sem. Meglepetten nézek magam elé. Hű! A testvériskolákról én is tudtam, mert a tanév kezdete előtt átnéztem a suli honlapját, ahol ez fel volt tüntetve, de hogy oda is megyünk… király.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az egy perc letelte után többen is kérdéseket kiabálnak be, mire az ofő felemeli a kezét, hogy csendre intsen minket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyszerre csak egyesével, rendben? Ralph?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi ez a csere izé?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A csereprogram lényegében a nyelvtudásotok fejlesztésére szolgál. Az idei tanév végén lehetőségetek van arra, hogy a teljes augusztust Mallorcán töltsétek – természetesen csak akkor, ha a szüleitek beleegyeznek ebbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha ez nyári program, akkor minek megyünk most novemberben? – érdeklődik Max kíváncsian.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kétévente szoktunk mi menni és ők is kétévente szoktak hozzánk jönni. Az idei tanévben ez pedig pont úgy jön ki, hogy mi megyünk. Jövő novemberben pedig ők látogatnak el hozzánk. – a tanárnő megköszörüli a torkát – Igazából a csereprogramra való felkészülés csak a második félévtől indul be komolyabban, amikor is több spanyol órátok lesz, mint most.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez mit jelent pontosan? – teszi fel Mel a kezét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt, hogy egy óra helyett négy spanyol órátok lesz. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Annak is muszáj járni, aki nem akar részt venni ezen a csere izén? – veszi át a szót ismét Ralph.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Természetesen. Az iskola nagy hangsúlyt fektet az idegen nyelv tanulásra és tanításra, ráadásul a spanyol nyelvet érettségi tantárgyként is választhatjátok majd. – az ofő elmosolyodik – De most ebbe ne menjünk bele annyira részletesen. Ráérünk erről még a második félévben beszélni. Most sokkal fontosabb a november végi utazásunk. – mondja és a kezébe vesz egy köteg papírt – Ezt legyetek szívesek aláíratni a szüleitekkel és hozzátok vissza legkésőbb jövő péntekre, mert a szünet előtt szeretném látni, hogy pontosan kiket is engedtek el. – átnyújtja a papírokat Annek – Légy szíves, oszd ezt ki!</div>
<div style="text-align: justify;">
An bólint, majd feláll és mindenkinek ad egy lapot. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tanárnő?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék, Ralph!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Attól, mert most novemberben megyünk erre a csere izére, attól még lesz osztálykirándulás?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, természetesen. A két dolog nem függ össze egymással. – válaszolja mosolyogva – És ha már itt tartunk: megbeszélhetnénk azt, hogy hogyan képzelitek a kirándulást…</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Órák után hazamegyünk, majd lepakolunk és Mellel együtt vissza is megyünk a városba, Ralphhoz. </div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor odaérünk, a srácok már ott vannak. Ezen mondjuk nincsen semmi meglepő, mert ők suli után alapból Ralphékhoz jöttek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Leülök a kanapéra, Mel pedig odamegy Larához, de nem kell sokáig egyedül ücsörögnöm, mert kisvártatva Matt lehuppan mellém.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt nem is mondtad, hogy mi a szándékod Beckkel. – jegyzi meg látszólag közömbösen, de a szemén látom, hogy majd megeszi a kíváncsiság azért, hogy megtudja, mi a tervem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Őszintén szólva még én sem tudom, de… de össze akarom hozni a barátnőmmel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt legalább tudod, hogy Anna bejön-e neki?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem mondtam, hogy Anről van szó.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De én tudom. – mondja fölényesen vigyorogva – Tehát?</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pillanatig eltöprengek azon, hogy hogyan tovább. Végül, teljesen váratlanul eszembe jut valami.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudsz titkot tartani? – kérdezem tőle teljesen komolyan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, de ha Anna barátnőd továbbra is így bámulja Becket, nem nagyon kell titkot tartanom, mert mindenki rá fog jönni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTrJ6b8rJNxbaaeQQR8_AbneKsaX8IhLrAw5kYlpd75p4CubbLZQh4dmGsTueEr4l0-4dKCRCcPy8V_QXyp_vXYkHJcdW03vR4EockIjUG2C0aIu4oX2ZbUWfFTNzzhMKyxR1wxC9Qxfs/s1600/14.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="433" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTrJ6b8rJNxbaaeQQR8_AbneKsaX8IhLrAw5kYlpd75p4CubbLZQh4dmGsTueEr4l0-4dKCRCcPy8V_QXyp_vXYkHJcdW03vR4EockIjUG2C0aIu4oX2ZbUWfFTNzzhMKyxR1wxC9Qxfs/s320/14.+fejezet.jpg" width="230" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs kedved beszélni Ollival? – felhúzom a lábaimat és mosolyogva Matt-re pillantok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? – meghökkenve néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na! – ártatlanul pislogok rá – Kérlek!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit adsz érte cserébe? – kérdezi vigyorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Grimaszolok és az ég felé emelem a tekintetemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmit sem tudsz megtenni nekem csak úgy? Anélkül, hogy bármilyen ellenszolgáltatást kérnél érte?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tulajdonképpen, de… De minek tenném, ha ezért cserébe kérhetek valamit tőled?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Attól függ, hogy mit szeretnél. – nézek rá összeszűkölő szemekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Töprengő fejet vág.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hm… Nem is tudom… - lágyan elmosolyodik és mélyen a szemembe néz – Mit csinálsz holnap?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még nincs konkrét tervem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, akkor vedd úgy, hogy most már van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kifejtenéd ezt bővebben is? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Arról volt szó, hogy segítek a zenében, nem? – bólintok, mire elvigyorodik – Akkor meg is van a holnapi programunk. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval… át akarsz jönni hozzám? – pillantok rá csodálkozva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak, ha szeretnéd.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy szombat Matt-tel? Hm… Végül is… miért is ne? </div>
<div style="text-align: justify;">
Amúgy is csak a zenével fogunk foglalkozni...</div>
<div style="text-align: justify;">
Legalábbis azt hiszem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. Délelőtt vagy délután akarsz jönni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Délelőtt. – vágja rá habozás nélkül, amin én már meg sem lepődök.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé, Lex! – Leon hangjára hátrafordulok – Nincs kedved játszani? – mutatja fel a gitárját kíváncsian.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kényszeredetten elmosolyodom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most nem. Talán majd máskor.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké.</div>
<div style="text-align: justify;">
Továbbra is Leont nézem, de a szemem sarkából látom, hogy Matt közelebb hajol hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem holnap nem mondhatsz nem-et.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon magabiztos vagy. – állapítom meg és felé fordítom a tekintetemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel továbbra is közel van hozzám, az arcomon érzem a leheletét, amikor megszólal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha tudnád, hogy mennyire…</div>
Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-47153356470433809952018-04-29T20:26:00.000+02:002018-04-29T20:26:10.964+02:0013. fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Október 10., csütörtök</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel minden úgy alakul, ahogyan szokott, azt leszámítva, hogy Ralph meghív magához engem is holnap délutánra. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pillanatra Mattre, majd Leonra nézek. Mindketten bólintanak egy aprót, így igen-t mondok a meghívásra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De gitár nélkül. – néz rám tettetett szigorral Ralph.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mosolyogva bólintok, majd a fiúk tovább poénkodnak, mi lányok pedig rajtuk röhögünk. Így azért mégiscsak jobb, mint amikor Matt levegőnek nézett és látványosan félrevonult, ha megjelentem…</div>
<div style="text-align: justify;">
Angolon végre kikapjuk a fogalmazásainkat. Szerintem soha nem fogom megérteni a tanárok logikáját. Szinte minden órán feleltetnek vagy iratnak azért, hogy heteket kelljen várnunk, mire visszakapjuk őket. Na, mindegy. Az, hogy egyest kaptam rá, teljesen kárpótol azért, amiért ennyit kellett rá várni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na? – kérdezi a szünetben Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyes. – mondom vigyorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Látom. Virul a fejed. – lazán, de mégis kedvesen kiröhög.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És a tiéd?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyes. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Gratula.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked is. – mondja, majd felkelünk és lemegyünk az udvarra.</div>
<div style="text-align: justify;">
A második óra kémia, ahol – milyen meglepő – felelünk. Ma Lara és An van soron. Mindketten négyest kapnak, majd a tanárnő elkezdi az újabb anyagot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szünetben Annel kimegyek a mosdóba. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Feltűnően jókedvű vagy. – állapítom meg félhangosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ma Matt még nem is volt bunkó velem. – jegyzi meg, miközben kezet mos.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, ez nekem is feltűnt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezek szerint jó hatással vagy rá. – mondja a tükörbe nézve és mivel én mögötte állok, a pillantásunk találkozik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szombaton, amikor átmentem Anhez, természetesen beszámoltam neki a Matt-tel való találkozásomról. Eredetileg nem akartam senkinek sem szólni róla, mert ez végül is csak egy szimpla beszélgetés volt, de Lia is látott minket és An a barátnőm, ezért úgy éreztem, hogy nincs mit titkolnom előle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ebben azért nem vagyok annyira biztos…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én igen. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tehát csak Matt miatt vagy ilyen kis mosolygós?</div>
<div style="text-align: justify;">
Megtörli a kezét és megfordul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát… tulajdonképpen…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Olli ma már jött suliba. – mondja elpirulva.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEge7y9jmbkk-6KBqM4kw1Mnqbm5pQQv0HEXk9DH2rW2beNjikSOqvQpWBc1oyH5wTi044dkT36IroUjPgbF0sI0Mlw8KBvcse4-Qlxnsu23lmHZUNhQWNFUpFsLhBDYPDhKS8xBVTNjMjo/s1600/13.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="433" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEge7y9jmbkk-6KBqM4kw1Mnqbm5pQQv0HEXk9DH2rW2beNjikSOqvQpWBc1oyH5wTi044dkT36IroUjPgbF0sI0Mlw8KBvcse4-Qlxnsu23lmHZUNhQWNFUpFsLhBDYPDhKS8xBVTNjMjo/s320/13.+fejezet.jpg" width="229" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Elmosolyodom és a falnak dőlök.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aha. De… a betegsége előtt is volt suliban és akkor nem vigyorogtál ennyire.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megkért arra, hogy írjam le neki a házit és vigyem át neki délután, a drámaszakkör után.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, így most már mindent értek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- De csak a háziról lesz szó, úgyhogy…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem muszáj csak arról beszélnetek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez mondjuk igaz. – jegyzi meg töprengőn.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Majd szorítok. – mondom neki vigyorogva, mire az ő szája is széles vigyorra húzódik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi. </div>
<div style="text-align: justify;">
A kis beszélgetésünk után vidáman megyünk vissza a terembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Irodalmon nem történik semmi különös, majd jön a tesi, ahol a bemelegítő köröket ezúttal Matt-tel futom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Verseny? – kérdezi a szemöldökét húzogatva. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Bármikor. </div>
<div style="text-align: justify;">
Elvigyorodik, majd amikor megszólal a síp, nekiiramodunk. Az agyam teljesen kikapcsol és most csak két ember vagyunk, akik egymás mellett futnak, tökéletes összhangban. </div>
<div style="text-align: justify;">
A körök végén fáradtan ülünk le a padra. Gyakorlatilag ugyanaz a helyzet, mint a múltkor, azt leszámítva persze, hogy Matt most közvetlenül mellém ül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Döntetlen? – kérdezi rám sandítva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Döntetlen. – lihegem fáradtan. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szinte egy emberként nyögünk fel, amikor Lehmann int nekünk, hogy menjünk oda, mert jó lenne, ha mi is részt vennénk az óra további részén.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amennyire szeretek énekelni, annyira nem szeretem mindezt a nagy nyilvánosság előtt tenni, ezért most is, mint általában, az ének órán halkan éneklem a dalt, amit ma tanulunk. </div>
<div style="text-align: justify;">
Christina a padok között sétál, végül megáll mellettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy kicsit hangosabban. – kéri barátságosan, majd továbbsétál, de nekem totál elszorul a torkom, ezért csak bólintani tudok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Óra után megkönnyebbülve dőlök hátra. Érzem, hogy valaki megáll a padom mellett, ezért felpillantok. Matt az.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minden oké? – kérdezi fürkésző pillantások közepette.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, csak…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lejössz velem az udvarra?</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pillanatig habozok, de végül beleegyezek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Odalent leülünk az egyik padra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tehát? Mi a helyzet?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bővebben?</div>
<div style="text-align: justify;">
Felhúzom a jobb lábamat és Matt felé fordulok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem szeretek énekelni az órán.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán, mert nem tartom magam elég jónak hozzá. – mondom vállvonogatva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem Albi sokkal bénább nálad.</div>
<div style="text-align: justify;">
Akaratlanul is elmosolyodom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, köszi, de ez engem nem vígasztal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem, hogy lámpalázas vagyok. – vallom meg neki halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De Leo hallott már énekelni, nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Csak gitároztam neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elégedettség villan a szemében.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor majd én segítek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te? – pillantok rá csodálkozva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért ne? Leo matekban segít, én meg az énekben. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pillanatra eláll a szavam. Most mi a fenét mondjak neki erre? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh, hát… oké. De nem hiszem, hogy tudsz segíteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miből gondolod? Egy csomó mindent nem tudsz rólam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még. – csúszik ki a számon akaratlanul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még. – mondja egy bólintás mellett – Ezért is találkozunk mostantól sűrűbben. – rám kacsint, majd feláll, mert a szünetnek nemsokára vége van.</div>
<div style="text-align: justify;">
Földrajzon röpdolgozatot írunk, majd, mivel mindkettőt Schäffer tartja, törin is. </div>
<div style="text-align: justify;">
Órák után Matt-tel váltok még néhány szót, majd elköszönünk egymástól, mert a fiúkkal mennek valahová, én pedig hazamegyek, mert ma a lányok drámaszakkörre mennek, ahol úgyis valami darabot próbálnak, én meg ugyebár nem vagyok tagja a szakkörnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Este An felhív.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia! Na? Mi volt? – kérdezem izgatottan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A darabot próbáltuk. A mai jelenetemben…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy értem, hogy Ollival mi volt. – vágok közbe rosszallón, amiért a barátnőm nem arra válaszolt, amit kérdeztem tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vagy csak én kérdeztem rosszul?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja. Semmi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bővebben?</div>
<div style="text-align: justify;">
Hallom, hogy An felsóhajt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dráma után elmentem hozzá. A leckéről kérdezgetett és kábé fél órával később már haza is jöttem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem próbáltál meg vele beszélni valami másról? – kérdezem homlokráncolva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De, de… csak röviden válaszolgatott. – megint felsóhajt – Szerintem nem jövök be neki…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vagy csak nem tudja, hogy mi a véleményed róla és ezért nem mer lépni. – vágom rá az első dolgot, ami eszembe jut.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hááát… nem tudom. – mondja csüggedten.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Figyelj! Ez még nem jelent semmit. Ha többször beszélsz vele, akkor előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy mit gondol rólad.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondolod?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tuti!</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezután An mesél a drámaszakkörről és a darabról, majd elköszönünk egymástól.</div>
<div style="text-align: justify;">
A beszélgetésünk után még mindig An és Olli jár a fejemben. An kedves lány, ezért sem értem, hogy Olli miért nem képes lépni valamit… </div>
<div style="text-align: justify;">
Persze lehet, hogy csak én vagyok elfogult Annel, amiért a barátnőm, de ettől függetlenül azért szurkolok neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Végül úgy döntök, hogy nem bízok semmit sem a véletlenre. </div>
<div style="text-align: justify;">
Holnap én magam fogom kifaggatni Ollit vagy valamelyik fiút Ollival kapcsolatban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak aztán nehogy rosszul süljön el a szervezkedésem… Hogy is van az a mondás? Igen, megvan.</div>
<div style="text-align: justify;">
A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve…</div>
Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-37592896248832562592018-02-22T10:16:00.000+01:002018-02-22T10:16:33.288+01:0012. fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Október 5., szombat</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Épp a biológiába vagyok belemerülve, amikor csörög a mobilom. Megnézem a kijelzőt – An hív.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia! Nincs kedved átjönni délután?</div>
<div style="text-align: justify;">
- De, szívesen átmegyek. – válaszolom habozás nélkül.</div>
<div style="text-align: justify;">
An a barátnőm, ráadásul így elszakadhatok egy kicsit a tanulnivalóktól is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, akkor három körül várlak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elköszönünk egymástól, majd leteszem a telefont és visszamélyedek a biológiába. Háromig még bőven van időm arra, hogy bemagoljam a leckét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Október 6., vasárnap</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérdezhetek valamit? – pillantok kérdőn Jora, miután vacsora után rendet raktunk a konyhában.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Általában megtiltom, hogy kérdezz tőlem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ég felé nézek, majd vissza a nagybátyámra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy értem…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, hogy érted. Menjünk át a nappaliba, aztán kérdezhetsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Miután áttelepszünk a nappaliba, Jo kíváncsian néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval? Mi az, ami annyira érdekel?</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pillanatra elbizonytalanodom, de végül kibököm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs senki aki… aki tetszik neked?</div>
<div style="text-align: justify;">
Jo meglepett fejet vág és értetlenül mered rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez most… hogy jutott az eszedbe?</div>
<div style="text-align: justify;">
Megvonom a vállamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak úgy. – felsóhajtok – Már nyár eleje óta itt élek veled, de nem jött hozzánk semmilyen nőnemű egyed, kivéve persze Ant. Sőt, még csak nem is beszéltél soha semmilyen nőről.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Alex… A nyár a költözködésedről szólt és arról, hogy a lehető legjobb körülményeket teremtsem meg neked azért, hogy minél inkább otthon érezd magad nálam. Eszemben sem jutott, hogy én…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval akkor miattam nincs senkid?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogy. – Jo fáradtan megdörzsöli a halántékát – Sokat dolgozom és a kevés szabadidőmet, ami akad, azt veled szeretném eltölteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De… nem hiányzik melléd valaki?</div>
<div style="text-align: justify;">
Jo aranyosan elmosolyodik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minek, amikor itt vagy nekem te?</div>
<div style="text-align: justify;">
Ellágyulón pislogok a nagybátyámra, noha tudom, hogy csak elsumákolta a rendes válaszadást, majd közelebb csúszok hozzá és átölelem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretlek, Jo.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is téged. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Október 7., hétfő</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor reggel a lányokkal odaérünk a sulihoz, a többiek épp élménybeszámolót tartanak a hétvégéjükről.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na és te mit csináltál, Leo? – fordul kíváncsian Ralph Leonhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak a szokásost. – vállat von – Gitározgattam, hogy bővítsem a repertoáromat péntekre. – mondja vigyorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ralph gúnyos grimaszt vág.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh, köszi. Nagyon ari vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nemhogy te is megtanulnál egy dalt a jó Nina néninek. – mondja Matt vigyorogva, majd röhögve oldalba löki Ralphot és összepacsizik Leonnal és Maxszal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szép is lenne! – Ralph elszörnyedve bámul ránk – Én soha nem fogok szerenádozni Müllernek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki tudja, hogy mit hoz a jövő? – szólok mosolyogva Ralphhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez az. Lehet, hogy az érettségi után sírva fogsz Nina néni lábai előtt heverni. – kontrázik rá Leon, majd rám kacsint.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, ha sikerül leérettségiznem, tuti, hogy sírva fakadok. – jelenti be Ralph nagy komolyan, majd mindannyian elnevetjük magunkat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megszólal a jelzőcsengetés, ezért bemegyünk az épületbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fizikán megint Matt felel. Most hajlandó kimenni a táblához, sőt, kettest kap a feleletére.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor visszamegy a helyére, egy pillanatra rám néz, de nekem ez a pillanat is elég arra, hogy rögtön melegem legyen.</div>
<div style="text-align: justify;">
A második órán Müller rögtön röpdolgozattal kezdi az óráját. Klassz! Még jó, hogy tanultam rá…</div>
<div style="text-align: justify;">
Biológia után jön egy nyelvtan, majd egy újabb matek dolgozatírás. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Vélemény? – kérdezi óra végén Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Annyira nem volt vészes. Na és neked?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Könnyebb volt, mint a múltkori.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igaz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lemegyünk az ebédlőbe, ahol az osztályunk megint az összetolt asztaloknál ül. Annel tétován összenézünk, mivel már csak Rina, illetve Matt mellett van két-két hely. </div>
<div style="text-align: justify;">
Végül Matt mellé ülünk le, vagyis én ülök le mellé, An pedig énmellém. Mattet jobban bírom, mint Rinát, úgyhogy evidens volt, hogy ezt a helyet választom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor Matt mellé telepszek, felnézem rám a mobiljából és félmosolyra húzza a száját, majd elrakja a mobilját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehet, hogy már kérdezték, de… jössz kosárra?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még nem kérdezték és igen, valószínűleg ott leszek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felhúzott szemöldökkel méreget.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nocsak. Leo nem kérdezte meg?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Ez miért olyan meglepő? – pillantok rá hitetlenkedve.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megvonja a vállát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már megszoktam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem nincs neki előírva, hogy muszáj megkérdeznie minden egyes alkalommal.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólint egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tehát akkor jössz. – állapítja meg még egyszer a nyilvánvalót.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. – elmosolyodom – Megnézem, hogy mit fogsz összebénázni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi. – válaszol grimaszolva – Ha ezt tudom, én se kérdezlek meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg? – megjátszott ijedtséggel nézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
Láthatóan veszi a lapot, mert elvigyorodik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Az tragédia lenne. – mondom neki és közben próbálom megőrizni a komolyságomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak nem. – mélyen a szemembe néz, mielőtt újra megszólalna – Egyébként… mit csinálsz kosár előtt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még nem tudom. Ha Mel jön, akkor szerintem elmegyünk valamerre. – összehúzott szemekkel sandítok Matt-re – Miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Eljöhetnél velünk a <i>No Limits</i>-be. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Veletek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja. Leo, Ralph, Max és Lara lesz ott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát… oké, de megkérdezhetem Melt is?</div>
<div style="text-align: justify;">
An ma nem ér rá itt maradni, mert vendégeknek lesznek náluk, őt ezért nem kérdezem meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egymásra mosolygunk, majd nekiállunk az ebédünknek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ötödik óra egy laza etika Christinával, ahol megint játszunk, majd jön az utolsó óra, a töri, ami után Mellel együtt csatlakozunk a társasághoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki mit kér? – néz szét a társaságunkon Ralph.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenki elmondja neki a kívánságát (mindenki kólát kér, kivéve Larát, aki valami diétás koktélt kér és engem, mert én most gyümölcslevet iszok), majd megrendeli az innivalókat és ismét leül az asztalunkhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Én most is Matt mellett ülök, a jobbomon pedig Mel ül. Persze nem én erőltettem azt, hogy így üljünk. Matt alapból mellém telepedett le, de én nem bánom. Igazából mindenkit bírok a társaságból, úgyhogy lényegtelen az, hogy ki ki mellett foglal helyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fúj, Lara! Hogy vagy képes meginni azt a löttyöt? – kérdezi berzenkedve Ralph, amikor megkapjuk az innivalókat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sokkal egészségesebb, mint a kólád. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan! Ezt kitől hallottad?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt mindenki tudja, Ralph.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kamu.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg nem túl egészséges. – pillantok Ralphra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az előtte álló pohárra néz, majd megint rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Komoly?</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én mondtam neked, hogy tele van egészségtelen cuccokkal. – mondja Lara diadalittasan Ralphnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ralph kérdőn néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Új csaj? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Állítólag jó vízkőoldó. </div>
<div style="text-align: justify;">
Elmosolyodom, amikor Ralph rémült fejet vág. Matt is meglepetten fordul felém.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aha.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még jó, hogy nem iszok vizet. – mondja vigyorogva Ralph, majd – szokás szerint – összepacsizik a fiúkkal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ettől még káros. – jelenti be Lara elégedetten mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A múltkor te is kóláztál. – mondja nekem Matt olyan halkan, hogy csak én halljam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megvonom a vállamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Néha belefér egy-egy kóla.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Néha? Szóval ha… máskor is elhívlak, igen-t mondasz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A kosárra is igen-t mondtam, nem? – kérdezek vissza mosolyogva. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_aBE7gZdN7e_Vtn7AWG2p0VKqDEI-xgemYAfu-hA2ridH6Dnt28esES0ZkTKkrD0yivKXBR8asyaqT-v3SqhGcjDCPdAWhKKOI2JqC70_nQWPQCWQcyAQiHnWaMtistKEYhDvtcC6x9k/s1600/12.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="1280" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_aBE7gZdN7e_Vtn7AWG2p0VKqDEI-xgemYAfu-hA2ridH6Dnt28esES0ZkTKkrD0yivKXBR8asyaqT-v3SqhGcjDCPdAWhKKOI2JqC70_nQWPQCWQcyAQiHnWaMtistKEYhDvtcC6x9k/s400/12.+fejezet.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Matt egy darabig csak néz engem, majd elvigyorodik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez igaz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintetek milyen esélyeink vannak a jómadarak ellen? – vált témát Max.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jómadarak? – kérdezem kissé értetlenül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A másik suli kosárcsapata. – válaszol Max.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A Strauß gimi a nagy riválisunk. – veszi át a szót Ralph – És tudod: Strauß… stucc… vagyis madár… </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval jómadarak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jaja. Jövő hónapban lesz velük meccsünk. Szerintem – Max felé fordul – simán leverjük őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mintha tavaly is ezt mondtad volna. – jegyzi meg ironikusan Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, és? Nyertünk is ellenük…</div>
<div style="text-align: justify;">
- De nem a döntőn, nagyokos. – vág Ralph szavába Matt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Részletkérdés… - motyogja Ralph, mire a többiek a fejüket rázva legyintenek egyet – De idén attól még nyerhetünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha nem bénázod el, akkor simán. – mondja Leon, majd oldalba löki Ralphot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na ne már! Most engem hibáztattok vagy mi?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, öreg. Bocs. – Matt Ralphra vigyorog, majd rám néz – A tavalyi döntőn volt jó néhány lehetőségünk, de Ralph mindig kihagyta őket, úgyhogy buktuk a meccset.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rossz idényem volt. – védekezik kissé erőtlenül Ralph, mire a fiúk lazán kiröhögik – Most miért? Nekem is lehet rossz sorozatom, nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked csak az van. – mondja vigyorogva Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elmehettek ám, ahova gondolom…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Majd Nina néni megvigasztal. – Leon Ralphra kacsint.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ralph duzzogva körbenéz a társaságunkon, majd a tekintete megállapodik rajtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy látszik, hogy csak az új csajnál vagyok nyerő.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt honnan veszed? – kérdezi vigyorogva Matt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked nem osztottam lapot, Matty fiú.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt tudtad, hogy nem „új csaj”-nak hívnak, hanem van nevem is? – pillantok kíváncsian Ralphra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Beégtél, öreg. – mondja Leon, majd előrehajol és összepacsizik Matt-tel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja. Persze, hogy tudom, de ez így menőbb. – közli velem fontoskodva, mire megint lehurrogják a többiek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne hallgass rá! – hajol a fülemhez Matt, amitől hirtelen libabőrös leszek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok. Szerencsére nem kell több kommentárt fűznöm ehhez az új csajos dologhoz, mert Max megint témát vált.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A <i>No Limits</i> után visszamegyünk a suliba, majd Mellel és Larával együtt végignézem a srácok edzését, ami után Mellel, Leonnal és Matt-tel megyek haza. </div>
<div style="text-align: justify;">
A buszról leszállva elköszönünk Meltől és Matt-től, mert ők a híd túloldalán laknak, majd Leonnal együtt továbbmegyek.</div>
<div style="text-align: justify;">
A házunk előtt még beszélgetünk egy kicsit, majd mindketten hazamegyünk.</div>
Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-87123233985651217232018-02-11T17:33:00.000+01:002018-02-11T17:33:01.327+01:0011. fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Október 4., péntek</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel, az első óra előtt a suli lépcsőjénél állunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ma átjössz? – kérdezi Ralph a mellette ülő Mattet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matt futólag rám néz, mielőtt válaszolna.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ma nem jó. Dolgom van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh, értem. Karla, mi? – vigyorogva oldalba löki Mattet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lélegzetvisszafojtva nézek Mattre. Most mit fog mondani? Mert, ha esetleg azt, hogy „igen, tényleg Karláról van szó”, akkor tuti, hogy elfelejtheti a délutáni találkozónkat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerencsére Mattnek nem Karla jár az eszében… legalábbis most nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. – válaszol Ralphnak, majd megint egy pillanatra felém néz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor? Nem szoktad kihagyni a péntek délutáni összeröffenéseket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondtam már: dolgom van. – mondja nem túl meggyőzően.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintetek kémián megint felelni fogunk? – szólok bele a beszélgetésbe, mire Matt hálásan pillant rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, hogy miért, de nem akarja a többiek orrára kötni azt, hogy ma velem fog találkozni. Mondjuk, ez annyira nem is baj… először jöjjünk ki egymással normálisan, aztán felőlem, annak mesél, akinek akar. Úgysem lesz semmi olyan, ami miatt érdemes lenne Mattet faggatni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos. – bólogat mellettem Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, tuti. Sőt, szerintem megint engem fog szekálni. – mondja Ralph.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy viszonylag nyugisabb nyelvtan után, kémia óra elején bebizonyosodik Ralph állítása, mert Müller őt hívja ki felelni – és megint hatost kap. Mivel Ralph teljesítménye nem volt megfelelő, a tanárnő újabb felelőt választ – engem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyot sóhajtva kimegyek a táblához, majd némi gyötrődés után kapok egy hármast, aminek kifejezetten örülök, mert kémiából soha nem voltam jó tanuló.</div>
<div style="text-align: justify;">
Óra után az egész társaság lent van az udvaron, a kerítésnél, ahol is több pad van egymás mellé tolva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Máskor, ha lehet, ne emlegesd a kémiát, új csaj. – morogja Ralph.</div>
<div style="text-align: justify;">
Félszegen vállat vonok, közben pedig a tekintetem találkozik Mattével, aki mosolyogva rám kacsint. Ő nyilvánvalóan tudja, hogy miért dobtam be a témát reggel… Bár, ha tudom, hogy én fogok felelni – meg persze Ralph –, akkor tuti, hogy inkább valami mást kérdeztem volna meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még jó, hogy az utolsó óra ofő. – szólal meg Ralph ismét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van már valami ötletetek az osztálykirándulással kapcsolatban? – nézek szét a társaságunkon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Persze mindenki elfelejtette, úgyhogy kitalálják, hogy most hozzunk össze valamit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Legyen három napos. Minél hosszabb, annál jobb. – javasolja Matt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És hová? Lehetőleg ne olyan helyre, mint tavaly. – berzenkedik Ralph látványosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért? Hol voltatok tavaly? – kérdezem kíváncsian.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne! – Ralph tettetett szigorral néz rám – Nehogy mondj akár egy szót is arról a förtelmes két napról! A végén még idén is oda megyünk… – egy pillanatra elgondolkozik – És az kész katasztrófa lenne. </div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok, majd kérdő tekintettel nézek Leonra, aki megérti a néma kérdésemet, mert válaszol.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A két nap alatt csak történelmi helyeket néztünk meg. Schäffer volt a kísérőtanár, úgyhogy a két nap gyakorlatilag csak töriről szólt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Értem. Akkor… hová?</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy darabig mindenki szótlanul néz maga elé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán… mehetnénk valami tó környékére. – vetem fel félszegen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Leon és Matt elismerően pillantanak rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez nem is rossz ötlet. – mondja végül Matt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Három nap, víz mellett. – összegzi Ralph elgondolkozva – Egész jól hangzik. </div>
<div style="text-align: justify;">
Leon Ralphra vigyorog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jaja. Főleg esténként gitároznánk…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Felejtsd el!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért utálod ennyire a gitárt? – kérdezem tőle kíváncsian.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért, mert Leo direkt nyomi számokat játszik rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak azért, hogy idegesítselek. – vág vissza vigyorogva Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi. – grimaszol Ralph.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kis eszmefuttatásunk után bemegyünk az épületbe, mert nemsokára csengetnek, ráadásul a szél is kissé feltámadt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Angolon csoportokban dolgozunk, így én Leonnal, Matt-tel és Ralph-fal kerülök egy csoportba – megint. </div>
<div style="text-align: justify;">
Biológián hála a magasságosnak nem felelünk, hanem alapból továbbmegyünk az anyaggal. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ebédszünetben az asztalunkhoz ülünk Annel és Mellel. Olli ma nem jött suliba, mert beteg, de néhány perccel később így is növekszik az asztalunk létszáma, mert Matt, Leon és Ralph is hozzánk ül le enni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matekon ismét írunk. Remélem, hogy jól sikerült így is, hogy Leon nem segített. Természetesen jól esik az, hogy segített és az, hogy bármikor hajlandó nekem segíteni, de azért nem akarom mindig a matek miatt zaklatni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az utolsó órán, azaz osztályfőnökin a kirándulásról beszélgetünk. A tanárnő szerint érdemes május-június felé időzítenünk, mert akkor lényegesen jobb lesz már az idő, amivel mi teljesen egyetértünk, hiszen ki szeret rossz időben kirándulni?</div>
<div style="text-align: justify;">
Óra után elköszönök a lányoktól, majd szép lassan elkezdem összepakolni a cuccaimat. Közben hallom, hogy Matt is épp búcsúzkodik a srácoktól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs kedved átjönni Ralphékhoz? – kérdezi tőlem Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szemem sarkából Mattre sandítok, aki most pont minket néz. Már elígérkeztem Mattnek, ezért mindenképpen el kell utasítanom Leon meghívását, de persze lehetőleg úgy, hogy ő ne sértődjön meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát… mára mást terveztem. – mondom sajnálkozva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh, oké. – elmosolyodik – Akkor talán majd máskor.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. De azért köszi, hogy gondoltál rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
Leon hosszan a szemembe néz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor nem gondolok rád? – kérdezi végül egy vigyorral az arcán, majd, mielőtt én bármit is mondhatnék, elköszön és Maxékkal együtt kimegy a teremből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kész vagy? – áll meg mellettem Matt, amikor már csak mi ketten vagyunk a teremben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. </div>
<div style="text-align: justify;">
Elégedett mosolyt villant, majd mi is elhagyjuk az iskola területét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Merre akarsz menni? – kérdezem tőle, amikor átlépjük a suli kapuját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van itt a közelben egy jó kis hely. <i>No Limits</i> a neve. Ismered?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még nem jártam ott. – csodálkozó tekintetét látva hozzáteszem – A nyáron költöztem ide és még nem igazán volt alkalmam körbenézni a városban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor itt az ideje, hogy bepótold. – mondja mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Na? </div>
<div style="text-align: justify;">
Levesszük a kabátjainkat, majd leülünk a sarokba az egyik asztalhoz. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Egész jó. – állapítom meg elismerően, amikor körbehordozom a tekintetemet a helységben, ami hivatalosan kávézó és bár egyben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matt bólint egyet, majd, miután megbeszéljük, hogy mit iszunk, elmegy a pulthoz és rendel két kólát, utána pedig az italaink társaságában ismét csatlakozik hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval… miről akarsz beszélgetni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te miért akartál velem találkozni? – kérdezek vissza válasz helyett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megvonja a vállát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért, hogy beszélgessünk anélkül, hogy bárki megzavarna minket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért? Ki zavar téged? – nézek rá homlokráncolva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem nagyon jól tudod.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Adhatnál valami támpontot…</div>
<div style="text-align: justify;">
Szólásra nyitja a száját, majd be is csukja és inkább elnéz mellettem. Néhány másodperc múlva megint rám néz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem, társaságunk lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Épp rákérdeznék arra, hogy mi a fenéről beszél, amikor megjelenik az asztalunk mellett Lia. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel én a bejáratnak háttal ülök, nem láttam, hogy ő is itt van. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Sziasztok! – köszön nekünk mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Viszonozzuk az üdvözlését, majd Matt átül mellém, hogy Lia is leülhessen. Mondjuk Lia ülhetett volna akár mellém is, de Mattnek úgy látszik más erről a véleménye.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFOMV8TCNML5HoKIPbczAYcC55VWTdQcUNxhFtxvi2xhlUOZe8t-q8xnxyzBZHZ9x0NMJIben9rQgdKgDgm02sAmKFjtYai_kGHCvJIHKw767KEXdqxZbgM8rUOuEiVqx9vI6u_65aaZk/s1600/11.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="370" data-original-width="658" height="223" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFOMV8TCNML5HoKIPbczAYcC55VWTdQcUNxhFtxvi2xhlUOZe8t-q8xnxyzBZHZ9x0NMJIben9rQgdKgDgm02sAmKFjtYai_kGHCvJIHKw767KEXdqxZbgM8rUOuEiVqx9vI6u_65aaZk/s400/11.+fejezet.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy kerültök ide?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi csak… – kezdek bele, de hirtelen elakadok, mert fogalmam sincs arról, hogy mit is mondjak neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Segélykérőn Mattre pillantok, aki nyugtatóan rám néz, majd Lia felé fordul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Beugrottunk dumálni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mentek Ralphhoz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem valószínű. – válaszol helyettem Matt, közben pedig mélyen a szemembe néz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te mész? – kérdezem némi torokköszörülés után Liát, csak hogy én is beleszóljak a beszélgetésbe és ne üljek itt úgy, mint egy rakás szerencsétlenség.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondoltam már rá. Azt esetleg nem tudjátok, hogy… – elkezdi babrálni a karkötőjét – hogy Leo ott lesz-e Ralphnál?</div>
<div style="text-align: justify;">
Aha. Tehát erről van szó… vagyis egészen pontosan Leonról. Felidézem magamban azt a szombatot, amikor Annel az osztályról beszéltünk… és akkor hirtelen megvilágosodok. An akkor mintha említett volna valami olyasmit, hogy Liának tetszik Leon... Nyilván ezért akarja biztosra tudni azt, hogy Leon is ott lesz-e. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tuti, hogy ott lesz. – mondja Matt negédesen, amitől rögtön gyanúsan vizslatom, de egyelőre nem teszem ezt szóvá neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyelőre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh, oké. Köszi. Akkor én most megyek is. – Lia felvillanyozódva ránk mosolyog, majd elköszön tőlünk és magunkra hagy minket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát nem édes? – kérdezi gúnyosan Matt – Leot keresi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De, az. – motyogom halkan, majd beleiszok a kólámba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minden oké?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha Lia nem pletykás típus, akkor igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt kifejtenéd esetleg bővebben is? – pillant rám Matt kíváncsian.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. Nem szeretném hétfőn azt hallgatni a suliban, hogy mi ketten találkoztunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az olyan nagy baj lenne? – kérdezi mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. – zavartan lepillantok a kezemre – A végén még azt hinnék, hogy esetleg mi… szóval…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen?</div>
<div style="text-align: justify;">
Lerí róla, hogy élvezi a kialakult helyzetet és azt, hogy szörnyen zavarban vagyok. De hát mit is vártam Matt-től?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval nem szeretném, ha azt hinnék, hogy összejöttünk… vagy valami ilyesmi.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pimaszul rám vigyorog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tehát vigyázni akarsz a jó híredre?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondhatjuk így is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kissé közelebb hajol hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miből gondolod, hogy egyáltalán az esetem vagy?</div>
<div style="text-align: justify;">
Miután Lia elment, nem ült vissza az eredeti helyére, velem szembe, hanem itt maradt mellettem, amitől már így is kissé feszélyezve éreztem magam és az sem könnyít a helyzetemen, hogy most még közelebb van hozzám. A kékes-szürkés szempár kíváncsian tapad rám, amibe, ha sokáig nézek, valamiért az az érzésem, hogy elveszek benne és meg akarom fejteni azt, hogy valójában inkább kékes vagy inkább szürkés színe van-e. Ehhez pedig még hozzátársul az illata is és az idétlennek tűnő, ám mégis valahogy szexi vigyora…</div>
<div style="text-align: justify;">
Alig észrevehetően megrázom a fejemet, hogy elhessegessem az ostoba gondolataimat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez mondjuk igaz, de… a suliban vannak olyanok, akik bolhából csinálnak elefántot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hm… – töprengve néz rám, de továbbra is közel marad hozzám – És ha okod adnánk nekik?</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy végtelennek tűnő másodpercig a szavam is eláll. Ezek szerint ő most…? Áh, biztosan nem… vagy mégis? Muszáj rákérdeznem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval… randizni akarsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért ne?</div>
<div style="text-align: justify;">
Miért van az, hogy ha Matt-tel vagyok, gyakran nem tudok mit mondani a váratlan kijelentéseire, felvetéseire? Azt hiszem, hogy ez talán azért van, mert mindig meg tud lepni valamivel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miből gondolod, hogy egyáltalán az esetem vagy? – teszem fel neki azt a kérdést, amit ő is feltett már nekem korábban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólogatva hátradől, nekem pedig hirtelen hiányérzetem lesz, amiért távolabb került tőlem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó kérdés. – belekortyol a kólájába – De szerintem van elég időnk arra, hogy ezt kiderítsem. – jelenti ki mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Visszamosolygok rá, de közben a szívem hevesebben ver, mint szokott. Még ez is… mostanában folyton gyorsabban ver a szívem, ha velem van. Talán el kellene mennem egy orvoshoz?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezután más témákra evezünk át. Szóba kerül a költözésem és annak okai. Először nem akarok erről beszélgetni vele, mert nem tudom, hogy mennyire megbízható, de, mivel Leonnak is elmondtam, elmondom neki is. Végül is ez nem titok, csak nem szeretném, ha téma lennék a suliban vagy akár a srácok között, meg persze azt se szeretném, hogy szánakozzanak rajtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor a mondandóm végére érek, úgy döntök, hogy most én faggatom ki Mattet, amit láthatóan nem vesz zokon, sőt. Teljesen nyugodtan és lazán válaszol minden kérdésemre, amik leginkább a sulival, a srácokkal és persze vele kapcsolatosak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyébként… meddig érsz rá?</div>
<div style="text-align: justify;">
Az órámra pillantok. Elhűlve tapasztalom, hogy már fél hat is elmúlt. Nem is sejtettem, hogy már órák óta itt vagyunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát… végül is nem vagyok időhöz kötve…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért menjünk?</div>
<div style="text-align: justify;">
Tétován bólintok, amit láthatóan nem vesz zokon. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. Mindjárt jövök. – mondja, majd elmegy a pulthoz, hogy kifizesse a kóláinkat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha nem láttam volna már a flegma, bunkó oldalát, most azt mondanám, hogy teljesen aranyos és jó fej, de mivel láttam… </div>
<div style="text-align: justify;">
Még mindig vannak kérdőjelek bennem vele kapcsolatban, de szerintem eléggé valószínű az, hogy az öntelt stílusa csak egyfajta álarc. </div>
<div style="text-align: justify;">
Különös, de valamiért jól érzem magam attól, hogy a maszk mögé láthattam, mert a normális Mattet sokkal jobban bírom, mint azt, aki Ant piszkálja.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matt visszatér hozzám. Felvesszük a kabátjainkat és a táskáinkkal együtt elhagyjuk a helyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy telt a délutánod? – kérdezi Jo kíváncsian.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egész jól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na és mondd csak: milyen ez a Matt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is tudom. Szereti Ant piszkálni, de amúgy meg… – vállat vonok – egész rendes.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egész rendes, mi? Bejön? – Jo szélesen rám vigyorog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? Nem. Dehogy. – tiltakozok gyorsan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jo figyelmesen szemléli az arcomat. Lesütöm a pillantásomat, közben pedig érzem, hogy elpirulok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tuti. – mondom nyomatékosan, noha én magam sem vagyok száz százalékig biztos abban, hogy ezt komolyan is gondolom-e.</div>
Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-32083491271058363022018-01-04T17:55:00.000+01:002018-01-04T17:55:12.805+01:0010. fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Október 2., szerda</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amint a lányokkal odaérünk a sulihoz, Matt feláll és bemegy az épületbe. Rámosolygok a srácokra, de belül nagyot sóhajtok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ez megy már lassan másfél hete, egészen pontosan azóta, hogy azt mondta nekem, hogy az a baja, hogy nem tudja, hogyan szedje fel Karlát. </div>
<div style="text-align: justify;">
Valójában örülnöm kellene annak, hogy nem piszkál – engem legalábbis, mert Ant továbbra is ugyanúgy oltja –, de valahogy mégsem tudok ennek örülni. Az az igazság, hogy hiányzik az, hogy odajön hozzám vagy ahogy rám néz… sőt, még a hülye beszólásait is hiányolom. Azt persze nem tudom, hogy miért… vagyis… ajj, én magam sem tudom, hogy mit gondoljak Mattről és erről az egész helyzetről, csak azt tudom száz százalékosan, hogy ma, kosár után megpróbálom elcsípni, hogy beszéljünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matekon Schneider bejelenti az újabb dolgozatot, amit lényegesen jobban fogadok, mint az előzőt, ami történetesen kettes lett, hála Leonnak. Ez a téma amúgy is egyszerűbb, úgyhogy most talán nem kell igénybe vennem Leon segítőkészségét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nyelvtanon dolgozatot írunk, törin pedig felelünk. Rina felel, méghozzá négyesre, majd tovább megyünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fizikán az osztályfőnök az óra első felében október 3.-áról beszél, a holnapi napról, amikor is nem kell iskolába jönnünk, mert az ugyebár ünnepnap, majd az óra második felében felelünk. Ezúttal Matt a „kiválasztott”. Hatost kap, mert nem tud semmit – vagy ha esetleg tud is valamit, akkor sem akar felelni, amit Frau dr. Steinnak is megmond.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos nem akarod megpróbálni, Matthias?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos. – morogja kelletlenül Matt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. – sóhajt fel az ofő – Vagyis… nincs rendben, de nem tehetünk semmit. Akkor talán… Leonard?</div>
<div style="text-align: justify;">
Leon felkel és kimegy a táblához, majd kábé tíz perc múlva egy kettes értékeléssel megy vissza a helyére.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ügyes voltál. – fordulok hátra hozzá az óra végén.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pedig nem korrepetált senki. – mondja vigyorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kösz. Ezt megjegyeztem. – válaszolom neki grimaszolva, mire felnevet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jössz kajálni?</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok, majd Leonnal és persze a lányokkal együtt lemegyünk az ebédlőbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A spanyol óra nyugisan telik, leszámítva az, hogy jövő héten ebből a tantárgyból is írunk. Az a jó, hogy szeretem a nyelveket, így a spanyolt is, amit már évek óta tanulok második nyelvként, úgyhogy bízom abban, hogy elboldogulok majd vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
Infón többször is Mattre sandítok, de ő gyakorlatilag egész óra alatt háttal van nekem, mert inkább Ralph-fal foglalkozik. </div>
<div style="text-align: justify;">
Csak azt tudnám, hogy ez miért fáj annyira…</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kosáredzés után elköszönök a többiektől, majd a kapunál megállok, nehogy lemaradjak Mattről.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerencsére nem történik semmi ilyesmi, mert alig öt perccel később megjelenik gondjaim okozója. Kérdőn rám pillant, majd lazán elsétál mellettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pillanatra meglepődök, de aztán gyorsan összeszedem magam és utána sietek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Matt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Beszélhetnénk? – kérdezem, közben pedig sebesen kapkodom a lábaimat, hogy lépést tudjak tartani vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most nem érek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mostanában soha nem érsz rá. – jegyzem meg csípősen.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-iSFY1B3yTzE/WdZj2fso1_I/AAAAAAAACDU/M_GqfYDSQp8rf7qpWaB_lteXbm1FV3DgwCLcBGAs/s1600/10.%2Bfejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="183" data-original-width="275" height="212" src="https://2.bp.blogspot.com/-iSFY1B3yTzE/WdZj2fso1_I/AAAAAAAACDU/M_GqfYDSQp8rf7qpWaB_lteXbm1FV3DgwCLcBGAs/s320/10.%2Bfejezet.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Matt váratlanul megtorpan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem úgy volt, hogy nézzelek levegőnek? – kérdezi homlokráncolva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De igen, de…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát akkor meg? – nem válaszolok, mire vág egy gyors grimaszt – Ne raboljuk egymás idejét. – mondja közömbösen, majd tovább folytatja az útját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért nem akarsz már találkozni velem? – kiáltom utána, amitől ismét megtorpan. </div>
<div style="text-align: justify;">
Felhúzott szemöldökkel fordul hátra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy jön ez most ide?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én… – felsóhajtok – Mi a bajod?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már mondtam…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, tudom. Karlát akarod felszedni. – vágok a szavába idegesen, majd teszek felé egy lépést – Úgy értettem, hogy velem mi a bajod?</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy tizedmásodpercig kifürkészhetetlen tekintettel néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi. – közli egyszerűen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi? Akkor miért kerülsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te akartad. – mondja vállvonogatva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Érdekes módon, amikor ezt mondtam neked, egyáltalán nem kerültél. – jegyzem meg gúnyosan – Csak azóta, hogy Leon nálam volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem érdekel az, hogy mi van köztetek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De hát nincs köztünk semmi!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, mindegy, ez nem az én dolgom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tehetetlenül megrázom a fejemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha nem mondod meg, hogy mit akarsz, akkor nem tudok segíteni. – mondom halkan, majd sarkon fordulok és elindulok a buszmegálló irányába.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak akkor állok meg, amikor sietős lépteket hallok magam mögött.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Alex! Várj!</div>
<div style="text-align: justify;">
Kíváncsian bámulok a kékes-szürkés szempárba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért hoztad szóba a találkozót? – kérdezi némi tétovázás után.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igaz is… miért? Eddig totál nyugodt volt az életem, nem piszkált, nem ugratott, teljesen közömbös volt az irányomba, erre én… </div>
<div style="text-align: justify;">
- Eddig annyira erőltetted, most meg… – vállat vonok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pénteken ráérsz? – kérdezi zsebre dugott kezekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szívem gyorsabban kezd el verni. Csak a stressz miatt… legalábbis én ezzel nyugtatom magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. Tulajdonképpen bármikor jó.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Holnap nem lesz suli és jönnek hozzánk, ezért mondtam a pénteket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, rendben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matt halványan elmosolyodik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most hazamész? </div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, de csak akkor, ha…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha? – érdeklődik tőlem kíváncsian.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha már nem haragszol rám és megígéred, hogy nem fogsz kerülni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ennyire számít a véleményem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarok rosszban lenni senkivel…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért akarsz találkozni, hogy ne piszkáljam a barátnődet?</div>
<div style="text-align: justify;">
Természetesen helyeselhetnék, de nem teszem. Még mindig fúrja az oldalamat az, hogy milyen Matt valójában, ezért is gondolom úgy, hogy nem túl nagy áldozat tőlem az, ha együtt töltök vele egy kis időt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát akkor?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én csak… szeretnék beszélgetni veled. – mondom végül közömbösen, de a szívem a torkomban dobog.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matt megajándékoz egy csibészes mosollyal, amihez a kifürkészhetetlen, de most mégis valahogy lágy tekintete társul. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. </div>
<div style="text-align: justify;">
Félszegen rámosolygok, majd elindulunk a buszmegállóba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval… gitározol? – kérdezi meg, amikor leszállunk a buszról.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. Te?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Á, dehogy. Nálam a dob a nyerő.</div>
<div style="text-align: justify;">
Meglepetten sandítok rá. Nem is tudtam, hogy dobol… mondjuk elég sok mindent nem tudok róla. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem nehéz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A gitár nem nehéz? – kérdez vissza, mire bólintok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Végül is igaza van. Minden nézőpont kérdése.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csodálkozva megállok, amikor Matt folytatja velem az útját a házunkig.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te nem a másik irányba laksz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- De. – vállat von – De gondoltam, elkísérlek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh, köszi. – mondom elpirulva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szörnyű, hogy a leghülyébb helyzetekben leszek piros. Ideje lenne utánanéznem, hogy nincs-e véletlenül ez ellen valami jó kis módszer.</div>
<div style="text-align: justify;">
Legközelebb a házunk előtt állunk meg. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs kedved… bejönni? – kérdezem félszegen, de természetesen csak is udvariasságból. </div>
<div style="text-align: justify;">
Legalábbis azt hiszem…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, kösz. Még van egy kis dolgom. Talán majd máskor.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. Akkor… szia.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mélyen a szemembe néz, majd elmosolyodik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Matten gondolkozok még akkor is, amikor Jo hazaérkezik. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tulajdonképpen… most, hogy újra képesek vagyunk normálisan kommunikálni egymással, lényegesen jobban érzem magam. Tényleg nem szeretnék senkivel sem rosszban lenni, különösen nem vele… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Október 3., csütörtök</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Talán most először átkozom azt, hogy ma nem kell suliba menni. Szívesen beszélnék még Matt-tel, főleg most, hogy újra minden rendben van köztünk, de várnom kell holnapig. Különben is: holnap a sulin kívül is fogunk találkozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A napot itthon töltöm, Joval. Ma neki sincs munka, aminek igazán örülök, mert ritkán szoktam itthon látni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Holnap délután nincs kedved bejönni velem a városba? – kérdezi Jo, majd leül mellém a kanapéra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ami azt illeti… már elígérkeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh, értem. Na és ki a szerencsés?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Matt. – válaszolom neki, majd a kezembe veszem a távirányítót és elkezdem kapcsolgatni a csatornákat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nocsak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az? – fordulok ismét Jo felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mattről eddig még nem beszéltél.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát ez most… hosszú történet lenne. – nyögöm ki nagy nehezen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Értem… Nincs kedved forró csokizni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kösz, de most nincs.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahha.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi ez a mindent tudó nézés? – pillantok rá meglepetten.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most már legalább tudom, hogy az utóbbi időben ki miatt nőtt meg a forró csoki fogyasztásunk. – állapítja meg egy elégedett vigyorral az arcán.</div>
<div style="text-align: justify;">
Grimaszolok, majd oldalba vágom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól van na! Befejeztem. Akkor mit szólnál ahhoz, ha…</div>
Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-5605946263017026162017-12-31T11:17:00.000+01:002017-12-31T11:17:26.215+01:009. fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Szeptember 20., péntek</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A suliba menet összefutunk Mellel, így hármasban megyünk az iskolába. Szokás szerint megállunk a lépcsőnél, ahol a fiúk üldögélnek Larával együtt és, ha jól veszem ki a szavaikból, Müllerről és a mai második óráról, azaz a kémiáról van szó.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remélem, ma hanyagolni fog. – jegyzi meg rosszallóan Max.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos. Tegnap feleltünk. – mondja Matt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ralph vigyorogva meglöki Mattet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, a tegnapi teljesítményedet nem nevezném felelésnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem ez a lényeg. – háborog Matt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked talán nem. De Nina néni mindig feleltet, hogy javítani tudj. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Az kéne még!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem készültél, mi?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kémiára? – kérdezi Matt csodálkozva – Egy betűt nem tanultam még kémiából.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amíg Matt és Ralph vitatkozik, Leon feláll és mellém lép.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megírtad az angolt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mosolyogva bólint.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És a matek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Majd a doga után megmondom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. – egy pillanatig habozik, de aztán kiböki – Ha esetleg nem akarsz egyedül gitározni, akkor szólj ám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szólok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Összemosolygunk. Eddig még totál álmos voltam, de most, Leon mosolyától teljesen éber lettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miről dumáltok? – kérdezi kíváncsian Ralph, aki láthatóan észrevette, hogy kimaradt a beszélgetésünkből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gitárról. – válaszolja Leon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ralph-fal együtt Matt is meglepetten néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudsz gitározni? – pillant rám kérdőn Ralph.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy kicsit. – felelem neki ugyanazt, amit tegnap Leonnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, persze. – motyogja az orra alatt Leon úgy, hogy csak én halljam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Rámosolygok és kicsit oldalba lököm, nehogy eláruljon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Leon is folyton gitározik, ha átjön. – mondja berzenkedve.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felhúzott szemöldökkel sandítok Leonra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval egy kicsit, mi? – kérdezem tőle halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondhatjuk így is. – vigyorog rám teli szájjal – Még jó, hogy tegnap felfedeztem nálad a gitárt. – rám kacsint – Legalább együtt tudjuk majd borzolni Ralphi idegeit. – mondja az érintett felé fordulva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az kéne még! – látványosan megrázkódik – Az új csaj csak akkor jöhet, ha nincs nála gitár.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez most meghívás volt? – pislogok rá évődve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja. De megjelenés szigorúan gitár nélkül!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megszólal a jelzőcsengetés, ezért bemegyünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
A nyelvtan nyugisan telik, az utána levő szünetben pedig lemegyek a büfébe valami kajáért, ahol ismét összefutok Matt-tel… vagyis ő előttem áll kettővel a sorban. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kedélyesen beszélget egy barna hajú lánnyal. El tudom képzelni, hogy mi köti össze őket… </div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor a barna hajú lány elköszön tőle és elmegy, Matt utána fordul, így pedig észrevesz engem. Egy pillanatra meglepődik, de aztán int, hogy menjek oda hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy kicsit habozok, de végül odalépek mellé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi.</div>
<div style="text-align: justify;">
Legyint egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Így legalább hamarabb sorra kerülsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok, majd, mivel szörnyen zavarban vagyok, lesütöm a pillantásomat. Feltehetően Matt sem tud mit kezdeni a váratlanul kialakult helyzettel, mert zsebre vágja a kezeit és töprengve néz maga elé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Leo segített matekban?</div>
<div style="text-align: justify;">
Ráemelem a pillantásomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. Remélem, hogy így már menni fog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon akarod te a jó jegyet. – jegyzi meg gúnyosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak arról van szó, hogy nem értem, ahogyan Schneider magyaráz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megint legyint egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt senki se érti.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi. Sokra megyek az ilyen hozzáállással. – mondom csúfondárosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Amúgy nem arról volt szó, hogy tanultok? – oldalról rám sandít, mire bólintok egyet, ezért tovább folytatja – Akkor hogy jön a matekhoz a gitározás?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Leon észrevette a gitáromat és beszéltünk róla. – értetlenül pislogok rá – Talán tilos? – nem válaszol, mire felsóhajtok – Nem tudom, hogy mi a bajod. Komolyan, teljesen úgy csinálsz, mintha féltékeny lennél… – jegyzem meg óvatosan, mire Matt rögtön félrekapja a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak nem… beletrafáltam? De hát… folyton másképp viselkedik velem…</div>
<div style="text-align: justify;">
Halad a sor, ezért előrébb lépünk és kérünk: én egy szendvicset, míg Matt egy kólát, majd elindulunk felfelé a termünkbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Arra várok, hogy Matt mondjon valamit, de nem reagál semmit arra, amit mondtam, ezért a terem előtt megfogom a karját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van? – kérdezi cseppet sem barátságosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarod végre elárulni, hogy mi a bajod?</div>
<div style="text-align: justify;">
Meglepetten vizslatja az arcomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs semmi bajom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Látszik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát jó. Tényleg érdekel az, hogy mi a bajom?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. – gúnyosan elmosolyodik – Tudod, jelenleg az a legnagyobb problémám, hogy hogyan szedjem fel Karlát… De ha esetleg van rá valami ötleted, akkor szívesen meghallgatom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen köpni-nyelni nem tudok. Azt hittem, hogy az a gondja, hogy Leonnal kezdek jóban lenni, erre… tényleg az jár a fejében, hogy hogyan szedjen fel egy lányt? Na szép!</div>
<div style="text-align: justify;">
Dühösen nézek Mattre, majd beviharzok mellette a terembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sok időm nincs Matten töprengeni – na, nem mintha nagyon akarnék –, mert megjelenik Müller és elkezdődik az óra, az elmaradhatatlan feleltetéssel. Ma Ralphnak és Liának kell felelnie. Ralph kapásból hatost kap, mert ki sem megy a táblához, Lia pedig hármast.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kémia után jön az angol, aminek az elején rögtön beadjuk a fogalmazásainkat, majd tovább folytatjuk az órát.</div>
<div style="text-align: justify;">
Biológián Müller ismét nem kíméli az osztályt, mert megint feleltet: Ant és Ollit. An egy hármassal, míg Olli egy egyessel gazdagodik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ebédszünetet egyedül töltöm az udvaron, mert most képtelen lennék enni, hiszen alig negyed óra múlva már a matek dogát fogom írni. Általában nem vagyok ennyire stresszes egy tantárgy vagy éppen a suli miatt, de matekból majd érettségiznünk kell, szóval nem ártana tisztában lennem az alapokkal.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerencsére – és persze Leon segítségének köszönhetően – egész jól boldogulok a dolgozattal.</div>
<div style="text-align: justify;">
Óra végén hátrafordulok Leonhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hatos tuti nem lesz. – jelentem be neki egy sugárzó mosoly mellett, mire Leon felnevet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szép is lenne, ha hatost kapnál azok után, amennyit segítettem neked.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát igen. Nem hozhatok szégyent a tanáromra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pontosan. – bólogat nem túl meggyőzően.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tehát akkor, ha jól értem… ha rossz jegyet kapok rá, nem segítesz többször? – ugratom mosolyogva.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhY6tgY1Ym2UPa_cfKd_O9bbX0UrfQyQnSFKzf5GamAI0-6V3nGWjg84veczAk70HnUPUVTHQs1PxaRSA_jIGSFMMxGMOSfI-zFeOuhjdXoozY2yBLRxW97F9rJGLakRANW49ZJwqzy2nc/s1600/9.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="533" data-original-width="800" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhY6tgY1Ym2UPa_cfKd_O9bbX0UrfQyQnSFKzf5GamAI0-6V3nGWjg84veczAk70HnUPUVTHQs1PxaRSA_jIGSFMMxGMOSfI-zFeOuhjdXoozY2yBLRxW97F9rJGLakRANW49ZJwqzy2nc/s320/9.+fejezet.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Előrébb hajol, így a leheletét érzem az arcomon, amikor megszólal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondtam már, hogy bármikor segítek… Pisti.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé!</div>
<div style="text-align: justify;">
Nevetve hátradől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megérdemelted.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is! – kérem ki magamnak kissé gyerekesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De igen, Lex. – ejti ki a nevemet lágyan, amolyan Leonos módon, úgy, ahogyan csak ő tudja.</div>
<div style="text-align: justify;">
Legnagyobb sajnálatomra nem tudjuk tovább folytatni a hülyülést, mert megjelenik az ofő, Frau dr. Stein.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az óra első felében ismerteti a szülői értekezlet idejét, meg felveti, hogy már most kezdjünk el gondolkozni azon, hogy hány napos osztálykirándulást szeretnénk és egyáltalán hová mennénk el szívesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az óra második felében pedig játszunk azért, hogy még jobban megismerjük egymást. Ez igazából csak nekem hasznos, mert én vagyok a legújabb tagja az osztálynak, a többiek viszont már szörnyen unják ezeket a játékokat, ettől függetlenül részt vesznek benne. Igazából olyasmi játékról van szó, mint amit Christinával is játszottunk etikán, szóval semmi extra, de mégis valahogy egész jó.</div>
<div style="text-align: justify;">
Órák után Annel és Mellel megyek haza. Igazából Leon és Matt is arrafelé lakik, mint mi (egészen pontosan Matt Meléktől néhány háznyira lakik, szóval ő is a szomszéd faluban él), de ők mindig külön jönnek-mennek a suliba.</div>
<div style="text-align: justify;">
De ezt persze egyáltalán nem bánom, mert a lányok is nagyon jó társaságnak számítanak, úgyhogy nem csoda, hogy ennyire megszerettem őket… és ezzel szerencsére ők is így vannak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Van ma estére valami terved? – kérdezi Jo, amikor késő délután hazaér a munkából.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs. Miért? Neked van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pizza és töménytelen mennyiségű film? – veti fel kíváncsian.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Benne vagyok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mindig is szerettem Joval tölteni a szabadidőmet. Mellette soha nem unatkozok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor megrendelem a pizzát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Forró csokizunk is? – pislogok rá nagy szemekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ajajj. – leereszti a kezét a fülétől, amiben már ott lapul a mobilja, hogy hívja a pizzériát – Mi történt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi, csak…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. Mivel ez a mi mozis esténk, a forró csoki is belefér.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi. – elmosolyodom, Johoz lépek és megölelem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy forró csokival később, a pizzánkkal együtt ülünk a nappaliban a TV előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Amúgy… tudtad, hogy a lányok odavannak érted? </div>
<div style="text-align: justify;">
A TV mellett guggoló nagybátyám abbahagyja a filmkeresést, feláll és rám pillant.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Milyen lányok?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát An meg Mel. Más lánnyal még nem találkoztál az osztályomból. – töprengő fejet vágok – Illetve… Mellel még nem találkoztál, de meséltem neki rólad, mert annyira faggatott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remek. – mondja közönyösen, majd visszafordul a DVD gyűjteményéhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
Átnéz egy-két lemezt, majd ismét rám néz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De ugye… nem beszéltek ki?</div>
<div style="text-align: justify;">
Jo kétségbeesett arcát látva felnevetek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogy. Csak a jó tulajdonságaidat mesélem el nekik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még jó. – mondja vigyorogva, majd felmutatja a kezében lévő borítót – Ehhez mit szólsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tőlem jöhet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jo berakja a lemezt, majd leül mellém, én pedig a vállának döntöm a fejemet. Ebben a pózban, Joval érzem azt, hogy teljes a világom… vagyis csak majdnem.</div>
Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-41029935638068985822017-12-30T13:09:00.000+01:002017-12-30T13:09:46.067+01:008. fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Szeptember 19., csütörtök</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Angolon Richter figyelmeztet minket, hogy holnapra várja a fogalmazásainkat a nyarunkról. Klassz! Általában az ilyen fogalmazós dolgokon hamar túl szoktam lenni, de… de most még azt sem tudom, hogy mit írjak bele. Ráadásul holnap írunk matekból… még jó, hogy holnap van utoljára suli, utána jön két nap pihenés.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kémián Müller kapásból két embert feleltet: Mattet és Maxot. Egyikük sem remekel túl jól. Matt hatost kap, míg Max ötöst. </div>
<div style="text-align: justify;">
Amíg Matt a helyére megy, megpróbálom elkapni a pillantását, de ő csak merőn néz maga elé. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az irodalom eseménytelenül telik, ami után tesi jön. Remélem, hogy ma is futással kezdjük az órát, mert legalább egy kicsit ki tudnék kapcsolni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Átöltözünk, majd bemegyünk a tesi terembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mel meglengeti előttem a kezét, mire ránézek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Föld hívja Alexet! Azt kérdeztem, hogy most is versenyzünk-e.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most egyedül futnék, ha nem gond. – felelem neki homlokráncolva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh, oké. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem baj?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan! Néha nekem is úgy tele van a fejem mindenfélével, hogy olyankor szeretek egyedül futni. Vagyis… már amennyire ezt meg lehet csinálni egy tesi órán.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi. </div>
<div style="text-align: justify;">
Elmosolyodom, mire Mel megölel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Barátnők vagyunk, nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- De igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mel elégedett mosolyt villant, majd közelebb megyünk a tanárhoz, mert elméletileg már megy az óra…</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem csalódtam Lehmannban: a mai órát is futással nyitjuk, természetesen odakint. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem még térdig érő hóban is odakint fogunk futni. – puffog mellettem An.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondolod?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehmanntól kitelik. – kapcsolódik a megkezdett beszélgetésünkbe Mel – Az a szerencséje, hogy jó pasi…</div>
<div style="text-align: justify;">
Összenézünk Annel, majd mindketten oldalba lökjük Melt, amikor kiérünk az udvarra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lehmann belefúj a sípjába, úgyhogy mindenki megkezdi a köreit.</div>
<div style="text-align: justify;">
Eleinte lassan futok, de ahogy eszembe jut az angol fogalmazás, a pokoli nyaram, anyu betegsége, majd halála, lényegesen gyorsabb tempóra kapcsolok. Szeretnék elfutni a gondok elől, de tudom, hogy nem lehet. Jo szerint ezt magamban kell lerendeznem, de… mi van, ha nem megy? Mihez kezdek akkor?</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak akkor szakadok ki a kusza gondolataimból, amikor megpillantom magam mellett Mattet. Ő is elég gyors tempót diktál, de tartom vele a lépést.</div>
<div style="text-align: justify;">
Végül szinte egyszerre fejezzük be a feladatot. Lehmann elégedetten bólint egyet, majd int, hogy pihenjünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felülök az egyik pad támlájára és a fejemet a térdemre hajtom. Levegőre van szükségem. Komolyan, ha nem kapok néhány másodpercen belül normálisan levegőt, nekem végem. Azt hiszem, hogy egy kicsit túlhajtottam magam, de annyi előnye azért van, hogy nem agyalok semmin. Totál üres a fejem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matt a pad másik felére ül. Hátraveti a fejét, becsukja a szemét és mélyeket lélegzik. Láthatóan őt is kikészítette a gyors iramú futásunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Összerezzenek, amikor váratlanul kinyitja a szemét és egyenesen rám néz. Eléggé hülye egy helyzet… észrevette, hogy gyakorlatilag figyelem, de mi a fenét mondhatnék neki, főleg a tegnap délutáni kis műsora után?</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem sokáig kell törnöm ezen a fejemet, mert Matt egészen egyszerűen újra becsukja a szemét és ismét az ég felé fordítja a fejét, úgyhogy ebből egyértelműen leesik az, hogy nem igazán akar velem társalogni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Időközben a többiek is végeznek a körökkel, ezért csatlakozunk hozzájuk és az óra folytatódik tovább…</div>
<div style="text-align: justify;">
Óra végén Lehmann magához hív.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sportolsz valamit?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak futni szoktam… </div>
<div style="text-align: justify;">
- Egész jól megy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem sokan tudják tartani az iramot Matt-tel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem válaszolok semmit, mert hát mit is válaszolhatnék? Új vagyok még itt, úgyhogy nem tudom, hogy ki miben jó.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na jó, menj öltözni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok, elköszönök a tanártól, majd besietek az öltözőbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ebédlőben az ablak melletti asztalunk foglalt, ezért az ebédlő túlsó felén telepedünk le, ahol több asztal van összetolva egy sorba. Az osztályunkból többen is jó helynek tarthatják ezt, mert ők is az asztalsorhoz jönnek, hozzánk. Egyedül Jan, Rina és Lia nincs itt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit akart Lehmann? – kérdezi mellettem Mel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elmesélem neki azt, amit a tanárral beszéltem. Mivel az asztalok össze vannak tolva, a többiek is hallják, amit mondok, így természetesen Ralph is, akinek mindig hozzá kell szólnia a beszélgetéseinkhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez mondjuk igaz. – mondja, majd Mattre vigyorog – Lassulsz, Matty fiú.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az új csajnak is lehet szerencséje, nem? – kérdezi Ralphtól, de közben engem néz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én ezt nem mondanám szerencsének. – vágok neki vissza kissé epésen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most nem vagyok jó formában, de máskor simán lehagylak. – mondja gúnyosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazán?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. Bármikor.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bármikor? – kérdezek vissza egy gúnyos mosoly mellett – Akkor ma miért is nem hagytál le?</div>
<div style="text-align: justify;">
Ralph összepacsizik Leonnal és Maxszal. Láthatóan neki nagyon tetszik a műsor – nekem annál kevésbé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Feltehetően Matt is kivételesen egyetért velem, mert nem mond semmit, hanem csak feláll a tálcájával együtt és elmegy az asztalunktól.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ami azt illeti, nekem is elment az étvágyam, úgyhogy váltok még néhány szót a lányokkal, majd én is elhagyom az ebédlőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az énekóra egész jól telt. Mint megtudtam, néhány embernek tök jó hangja van. Az énekórákban azt szeretem, hogy nem nagyon kell megerőltetnünk magunkat, ráadásul szeretek énekelni… igaz, hogy erről senki sem tud. Na jó, valójában Jo tud arról, hogy szeretem a zenét, mert tavaly karácsonyra kaptam tőle egy vadonatúj gitárt, de énekelni még ő sem hallott. Általában akkor szoktam zenélgetni, ha ő nincs itthon, mert nem igazán szeretem a közönséget. Azt hiszem, hogy egy „kicsit” lámpalázas vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Christina emlékeztet minket a mai drámaszakkörre. Amikor kimegy a teremből, An azonnal hátrafordul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye eljössz?</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pillanatra lehunyom a szememet. A francba! Elfelejtettem! Ma délutánra beszéltem meg Leonnal a korrepetálást és ma lesz a drámaszakkör is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az a helyzet, hogy… délután Leon segít matekból, úgyhogy nem hiszem, hogy…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, semmi gond. Majd máskor.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. – elmosolyodik – Este felhívlak és majd mesélek, hogy milyen volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hiába, mindig jó, ha az embernek jó fej barátai vannak…</div>
<div style="text-align: justify;">
Földrajzon nem volt semmi említésre méltó, törin viszont megtudtuk, hogy hétfőn dolgozatot írunk. Könyörgöm, alig kezdődött el a tanév! Minek íratnak ennyi dolgozatot velünk? Nem igaz, hogy nem elég nekik ez a több hónapnyi iskolaidő…</div>
<div style="text-align: justify;">
Órák után még pakolok, amikor Leon megáll a padom mellett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ma délután akkor ráérsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. Neked mikor jó?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az egész délutánom szabad. – mondja kisfiús vigyorral az arcán.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elmosolyodom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Annyi ideig azért csak nem fog tartani…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Attól függ, hogy mennyire tanulsz gyorsan, Pisti.</div>
<div style="text-align: justify;">
Finoman vállon csapom, mire felnevet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, ezt megérdemeltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondjuk… ha így folytatod, legalább mindig lesz okom arra, hogy a segítségedet kérjem. – mondom töprengve.</div>
<div style="text-align: justify;">
A vigyora félszeg, de roppant helyes mosollyá változik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bármikor. </div>
<div style="text-align: justify;">
Leont nézem, de a szemem sarkából azért látom, hogy Matt szinte elviharzik a teremből, de… őszintén szólva, most nem érdekel. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hiszen itt áll előttem a világ leghelyesebb mosolyú sráca…</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Tehát… - Leon beleír a füzetembe – Így jön ki az „x”.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tétován bólogatok és próbálok értelmes fejet vágni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Érted? – kérdezi kedvesen mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. – vágom rá gyorsan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Talán túl gyorsan is, mert Leon felkapja a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval még mindig kínai. – állapítja meg elvigyorodva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. – kétkedő tekintetét látva felsóhajtok – Csak túl sok minden jár most a fejemben…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Például?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az angol fogalmazás.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A nyárról? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-Sf-8Eu_HlC0/WdZI0H-rD4I/AAAAAAAACC4/v9qkDh7Os7Q5nx2qUUbWzk6snTK3mIU3ACLcBGAs/s1600/8.%2Bfejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="400" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-Sf-8Eu_HlC0/WdZI0H-rD4I/AAAAAAAACC4/v9qkDh7Os7Q5nx2qUUbWzk6snTK3mIU3ACLcBGAs/s320/8.%2Bfejezet.jpg" width="213" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvesen rám mosolyog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az angol se megy? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem erről van szó… - felsóhajtok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akarsz róla beszélni?</div>
<div style="text-align: justify;">
Leon csokoládébarna szemébe nézek, ami biztatást sugároz felém, ezért úgy döntök, hogy beavatom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Persze ez nem olyan nagy dolog, de… ilyenről azért nem szívesen beszélek, hiszen ez végső soron magánügy, de úgy érzem, hogy Leonban megbízhatok és nem fogom ezt visszahallani sehonnan, így elmesélem neki a történetemet: anyu betegségét, majd azt, hogy elment… aztán a költözést. A végén azért megemlítem neki azt is, hogy azért a költözködésben van jó dolog is, mert új barátaim lettek és a gimit is egész megkedveltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Leon figyelmesen hallgat, amikor pedig a barát részhez érek, elmosolyodik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remélem, azért én is ott vagyok azon a bizonyos barátlistádon. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. A harmadik helyen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Meglepetten pislog rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak harmadik vagyok?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát… An és Mel van az első két helyen, úgyhogy igen. Neked a harmadik hely marad.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na szép! Én meg mit töröm itt magam, hogy jó jegyed kapjál matekból… - mondja tettetett duzzogással.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lányoké az elsőbbség, nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igaz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hosszasan néz a szemembe, amitől egy épkézláb mondat sem jut az eszembe. Valahogy kikapcsoltam…</div>
<div style="text-align: justify;">
Nyílik a bejárati ajtó, mire elfordulok Leontól. Jo mosolyogva köszön nekünk, bemutatom őket egymásnak, majd felhívom Leont a szobámba, hogy ne zavarjuk Jot. Eddig ugyanis a nappaliban tanultunk, de most, hogy Jo itthon van, tudom, hogy még dolgozni fog és a dolgozószobája a nappali mellett van, szóval áthallatszódna hozzá a beszélgetésünk és tudom, hogy „hangzavarban” nem tud dolgozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Leon bólint, majd felmegyünk az emeletre. Lerakjuk a cuccainkat, majd néhány párna társaságában letelepszünk a földre. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez a tiéd? – kérdezi a sarokban álló gitáromra mutatva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. – zavaromban lesütöm a szememet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudsz is játszani rajta?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy kicsit. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szándékosan nem mondom meg neki az igazat, mert én magam nem gondolom úgy, hogy annyira jó lennék…</div>
<div style="text-align: justify;">
Szemmel láthatóan Leon nem hisz nekem, mert felhúzott szemöldökkel a gitárhoz lép, leveszi a tartóról és leül mellém. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Te tudsz rajta játszani?</div>
<div style="text-align: justify;">
Mielőtt válaszolna, végigfuttatja az ujjait a húrokon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy kicsit. – ismétli az én válaszomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan. Már a fogásból is látom, hogy nem először van gitár a kezedben… – kezdek el vele vitatkozni, de félbeszakít, amikor is átadja nekem a gitáromat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kérdőn pislogok rá, mire felsóhajt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mutass valamit!</div>
<div style="text-align: justify;">
- De én…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lex.</div>
<div style="text-align: justify;">
Olyan lágyan ejti ki a nevemet, hogy szinte automatikusan lejátszok néhány akkordot, közben pedig végig a szemébe nézek. A különösen meleg hangja, a féloldalas mosolya és a biztató tekintete elűzte a félénkségemet és a vitához való kedvemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát… Ennyi elég vagy játsszak mást is? – kérdezem a kis játékom végén.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már a fogásból is láttam, hogy nem először van gitár a kezedben. – megint az én egyik mondatomat ismétli meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mintha ezt már hallottam volna valahol. – jegyzem meg felhúzott szemöldökkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól játszol. – mondja teljesen őszintén.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm. – motyogom zavartan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha gondolod, mutathatok egy-két dolgot. – veti fel mosolyogva – Feltéve, ha nem ismered már őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól hangzik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egymásra mosolygunk, majd lesütöm a pillantásomat és felteszem a gitáromat az ágyamra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor… elmagyarázod még egyszer a matekot? </div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyokat pislogok rá, mire felnevet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked nem lehet nem-et mondani.</div>
<div style="text-align: justify;">
A füzemért nyúl és újra elkezdi magyarázni az egyenletet. Közelebb hajolok hozzá, hogy jobban lássam, amit mutogat. Az orromat megcsapja férfias illata és amikor magához veszi a tankönyvet, a válla az enyémhez ér.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felém fordítja a fejét és mélyen a szemembe néz. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Lex… – mondja halkan és közelebb hajol hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? – kérdezem már-már suttogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Odaadnád a munkafüzetet? – elvigyorodik, mire megint kap egyet a vállára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szenya vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most miért? Ha nem sikerül a dogád, én leszek a hibás és akkor nem jöhetek át többször hozzád. – válaszolja teljesen őszintén.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval… át akarsz jönni máskor is?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha áthívsz… – mondja megjátszott közönnyel, de a szemében látom, hogy igenis érdekli a válaszom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudtommal lógsz egy-két gitárleckével. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megrebegtetem a szempillámat, mire felröhög. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez igaz. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyébként… akkor jössz át, amikor akarsz, csak írj előtte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Észben tartom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kiveszem a kezéből a füzetemet, hogy elszakadjak a meleg tekintetétől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tehát… mi is van azzal az „x”-szel?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Leon vacsoraidőben hazamegy. Bekapok néhány falatot, egy kicsit beszélgetek Joval, utána pedig An felhív, így meghallgatom az élménybeszámolóját a drámaszakkörről, majd megyek is vissza a szobámba, hogy nekiálljak az angol fogalmazásomnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most, hogy gyakorlatilag Leonnal töltöttem az egész délutánomat és a tanuláson kívül beszélgettünk is, lényegesen könnyebb szívvel kezdem el írni a nyári élményeimet.</div>
Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-37978325339460455102017-12-07T09:41:00.000+01:002017-12-07T09:41:03.640+01:007. fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Szeptember 18., szerda</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mel, aki eddig a fiúkkal beszélgetett a lépcsőnél, elénk jön, amikor mi Annel átlépjük a suli kapuját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Máskor is futunk együtt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. – válaszolom mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy bírtok ennyit futni? – pillant ránk szörnyülködve An, miután odamegyünk a srácokhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked se ártana. – jegyzi meg közömbösen Matt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Haragosan pillantok rá, de nem zavartatja magát: kedvesen mosolyog vissza rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megbántam, hogy tegnap megkértem Mattet arra, hogy legyen normálisabb Annel, mert most láthatóan még inkább bunkóbb. Remek! Egyszer akarok valami jót tenni, akkor se sikerül. </div>
<div style="text-align: justify;">
Elfordítom a fejemet és inkább a lányokra nézek. Ha ő nem akar engem levegőnek nézni, akkor majd én nézem őt annak. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Órák után mit csináltok? – érdeklődök kíváncsian szintén szőke barátnőimtől.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hát igen. Ezt is megéltem: kezd bővülni a baráti köröm. Az persze teljesen a véletlen műve, hogy mindegyikünket világos lobonccal áldottak meg az égiek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyanazt, mint hétfőn? – kérdez vissza puhatolózva Mel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én benne vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miben? – kotnyeleskedik bele a beszélgetésünkbe Matt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ma is jöttök edzésre? – kérdezi tőlem Ralph.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én nem. – szólal meg halkan mellettem An – Sajna más dolgom van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Milyen kár. – jegyzi meg csúfondárosan Matt – Mi lesz így most velünk?! – kérdezi tettetett kétségbeeséssel a hangjában, mire Ralph felröhög.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mattre nézek. Ha tekintettel ölni lehetne, tuti, hogy már nem élne. Azt hiszem, kénytelen leszek elbeszélgetni vele, ha nem akarom Ant még kellemetlenebb helyzetbe hozni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Bemegyünk? – fordulok An felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kissé bánatosan bólint, ezért belekarolok, majd mielőtt itt hagynánk a többieket, vetek egy utolsó gyilkos pillantást Mattre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól vagy? – sandítok rá óvatosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. – felsóhajt – Már megszoktam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kéne eltűrnöd.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, de… sosem voltam az a visszaszólós típus.</div>
<div style="text-align: justify;">
Barátságosan megölelem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Majd én segítek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi. – pislog rám hálásan, majd felmegyünk a termünkbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matekon kissé gondterhelten pislogok a táblára. Egyszerűen nem értem, ahogyan Schneider magyaráz. Hiába próbálok meg odafigyelni… mintha kínaiul beszélne. Az sem könnyít a helyzetemen, hogy pénteken dogát írunk. Nagyon úgy fest, hogy matekból kapom meg az első rossz jegyemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megkönnyebbülten fellélegzek, amikor Schneider elhagyja a termet. Hátradőlök és a plafonra pillantok. Most mit csináljak?</div>
<div style="text-align: justify;">
Leon megbök hátulról, így hátrafordulok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minden oké?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt leszámítva, hogy egy kukkot sem értek az egész anyagból… igen, persze. Minden a legnagyobb rendben. – mondom ironikusan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Segítsek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne mondd, hogy te ezt érted. – nézek rá kissé döbbenten.</div>
<div style="text-align: justify;">
Leon halkan felnevet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pedig de. Tehát?</div>
<div style="text-align: justify;">
Töprengő fejet vágok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Végül is… miért is ne? Amúgy is lógsz nekem eggyel a „Pistizés” miatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez igaz. – mondja vigyorogva, majd a vigyora kisebb mosollyá szelídül – Mikor érsz rá?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem bármikor jó.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Holnap délután? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. Köszönöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Majd a doga után köszönd. – rám mosolyog, majd feláll a helyéről és kimegy Maxszal együtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hú! Úgy tűnik, hogy meg vagyok mentve… és persze az sem mellékes, hogy a holnap délutánt Leonnal töltöm…</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel még van vissza a szünetből, ezért lemegyek a büfébe. A lányok már rég az udvaron vannak, de így jár az, aki nem hoz magával kaját.</div>
<div style="text-align: justify;">
Beállok a sorba, de nem sokáig vagyok egyedül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a helyzet? – szólal meg Matt közvetlenül a fülem mellett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Összerezzenek a váratlanul ért kérdéstől. Kissé dühösen pillantok hátra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi lenne, ha nem ijesztgetnél?!</div>
<div style="text-align: justify;">
Megadóan feltartja a kezét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bocs. Nem tudtam, hogy ennyire ijedős vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megrázom a fejemet és előre fordulok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Amúgy… gondolkoztál az üzletünkön?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem volt min gondolkoznom. – sziszegem neki dühösen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kár. – mellém lép és ártatlanul pislog rám – Akkor ki kell találnom, hogy mivel bosszanthatom még a kis Anna barátnődet…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért csinálod ezt? – vágok a szavába bosszúsan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért ne?</div>
<div style="text-align: justify;">
A sor előrehalad, így én következem. Veszek egy szendvicset, majd egyenesen visszamegyek a termünkbe. Nem várom meg Mattet – így legalább megspórolok magamnak egy kiakadást.</div>
<div style="text-align: justify;">
A nyelvtan és a töri eseménytelenül telik, majd jön a fizika, ahol is Frau dr. Stein feleléssel kezdi az órát – egészen pontosan nekem kell felelnem. Még jó, hogy készültem tegnap, így hamar lefelelek és egész könnyedén bezsebelek egy egyest.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fizika után az ebédlőbe megyünk, ahol a hármasunkat kiegészíti Olli is. Egyébként elég fura az, hogy Ollival általában itt, ebéd közben szoktam beszélgetni, máskor nem igazán. Ebben mondjuk közrejátszik az is, hogy én inkább a lányokkal vagyok, ő meg Jannal vagy néhány olyan sráccal tölti az idejét, akiket én nem ismerek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ügyes voltál. – mondja mosolyogva a fizika feleletemre utalva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi. Igazából nem volt túlságosan nehéz a téma – még nekem sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne becsüld alá magad! – javasolja kedvesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mellel előbb befejezzük az ebédet, ezért magára hagyjuk Ant és Ollit. Annek amúgy is tetszik Olli, úgyhogy legalább van egy kis lehetőségük arra, hogy kettesben legyenek. Én egyébként nem maradok Mellel, mert nincs kész a spanyol házija, úgyhogy felmegy a termünkbe, hogy megcsinálja, én pedig – jobb híján – kimegyek az udvarra. Most nincs tesi órája senkinek sem, úgyhogy az udvar szabad terep.</div>
<div style="text-align: justify;">
Előveszem a fülesemet és zenét hallgatok a mobilomon. Amikor mozgolódást látok az ajtó felől, felpillantok – Matt az, Ralph társaságában. </div>
<div style="text-align: justify;">
Gyorsan lehajtom a fejemet, hogy nehogy észrevegyenek, de láthatóan elkéstem, mert Matt mond valamit Ralphnak, mire Ralph bólint egyet és bemegy, Matt pedig idejön hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagyok kíváncsi a hülye dumádra. – vágom a fejéhez közömbösen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Válaszképp mond valamit, de nem értem, mert még mindig szól a zene a mobilomból. Kiveszem a fülhallgatóimat és kérdőn Mattre nézek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt kérdeztem, hogy jössz kosárra?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. Leonnal már lebeszéltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Leoval? – pillant le rám homlokráncolva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. – megvonom a vállamat – Tegnap rám írt, úgyhogy…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval megint Leo. – állapítja meg komoran.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fontos az, hogy kivel beszélem meg?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem soha nem mondasz <i>igen</i>t. – jegyzi meg kissé rosszallóan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne csodálkozz ezen. Gyakorlatilag zsarolsz, szóval…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én nem nevezném zsarolásnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor minek hívnád?</div>
<div style="text-align: justify;">
Leül mellém és féloldalasan elmosolyodik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondjuk úgy, hogy több időt szeretnék veled tölteni és…</div>
<div style="text-align: justify;">
- És szerinted ez a legjobb megoldás? – vágok a szavába homlokráncolva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Belehalnál, ha találkoznod kellene velem a sulin kívül? – kérdezi komolyan.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgywrJcmBf1n7TOSWPY2SVh9l0ef0HRvPIWDt96tMUwJGsxlcoDi4nMCIsNngvMqUr8yeYC4vcVglev11WMp0lp4GGhOdv0u_2zBMYG2jDuUgGuCViJgZaah3HwojB_vC6kdhm6hSppfx4/s1600/7.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="693" data-original-width="500" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgywrJcmBf1n7TOSWPY2SVh9l0ef0HRvPIWDt96tMUwJGsxlcoDi4nMCIsNngvMqUr8yeYC4vcVglev11WMp0lp4GGhOdv0u_2zBMYG2jDuUgGuCViJgZaah3HwojB_vC6kdhm6hSppfx4/s320/7.+fejezet.jpg" width="229" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pillanatra elakad a szavam. Ezek szerint Matt… találkozni akar velem? Akkor miért nem ezzel kezdte? Mi értelme volt Ant bántani?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te találkozni akarsz velem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hittem, hogy egyértelmű. – jegyzi meg felhúzott szemöldökkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, nem az.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Amúgy… mit hallgatsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
Átnyújtom neki az egyik fülest. Éppen Kygo diktálja az ütemet, meglehetősen jól. </div>
<div style="text-align: justify;">
Matt belehallgat a számba, majd bólogat néhányat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez jó szám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, szerintem is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Visszaadja a fülesemet és amikor érte nyúlok, az ujjaink összeérnek. Gyorsan visszakapom a kezemet és az ölembe ejtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért pont Ant piszkálod?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán, mert hagyja magát?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Arra nem gondolsz, hogy ez rosszul esik neki? – pillantok rá felháborodottan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megvonja a vállát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Eddig még nem mondta, hogy bármi baja lenne.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hitetlenül megrázom a fejemet, majd felkelek a padról. </div>
<div style="text-align: justify;">
Matt megfogja a csuklómat, így visszapillantok rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hagyhatnánk ki a barátnődet ebből?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te nem hagyod őt békén!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere el velem valahová. – javasolja egykedvűen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mialatt beszélgetünk – vagy inkább vitatkozunk –, végig Matt szemébe nézek. Olyan… megfejthetetlen ez a kékes-szürkés forgatag – akárcsak maga Matt. Ráadásul még mindig fogja a csuklómat, úgyhogy duplán nehezemre esik gondolkozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még meggondolom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólint, majd elenged és ő is feláll a padról. Kérdő tekintetemet látva felmutatja az óráját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindjárt becsengetnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egymás mellett, szótlanul megyünk be az iskola épületébe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt szeretném, hogy a spanyol óra soha ne érjen véget. A következő óra ugyanis infó, ahol ismét Matt közelébe kerülök és szinte száz százalékig biztos vagyok abban, hogy szóba fogja hozni a meghívását, nekem pedig fogalmam sincs arról, hogy mit válaszoljak neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy részem elküldené a fenébe, de a másik részem… a másik részem találkozna vele – természetesen csak is és kizárólag An miatt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Néma imám nem hallgattatik meg, mert az óra véget ér és mindenki elkezd szedelőzködni, hogy lemenjünk az infó terembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Infón feladatot kapunk, úgyhogy mindenki azzal van elfoglalva – még Matt is. </div>
<div style="text-align: justify;">
Már majdnem készen vagyok, de egy formázást képtelen vagyok megcsinálni. Anre sandítok, de ő sem nagyon boldogul ezzel a résszel. Automatikusan átnézek Mattre, aki épp valami autós oldalt nézeget. Hát persze, ő már biztosan készen van, ugyanis Lehmann azt mondta, hogy aki végzett a feladattal, netezhet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matt észreveszi, hogy nézem, mert felém fordítja a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én… nem boldogulok. – mondom neki tétován.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Add oda az egeret!</div>
<div style="text-align: justify;">
Eleget teszek a kérésének, mire Matt kattint párat és már készen is van a feladatsor. Visszatolja elém az egeret és ismét a monitorára figyel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi. – mondom neki halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megvonja a vállát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs mit.</div>
<div style="text-align: justify;">
Meglepetten nézem Matt profilját. Ez a segítőkész viselkedés eléggé nagy újdonság. Semmi pimasz vigyor vagy beképzelt megjegyzés… semmi. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kosáredzés alatt Mellel és Larával beszélgetek. Az osztályból itt van még Rina és Lia is, de ők eléggé messze ülnek tőlünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az edzés végén beszélünk még néhány szót, majd mindenki megy a maga útjára… vagyis majdnem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Matt tétován megáll mellettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Merre mész?</div>
<div style="text-align: justify;">
Megmondom neki a buszom számát, meg hogy hová megyek, mire bólint egyet és szokás szerint zsebre vágja a kezét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megyünk együtt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha szeretnél…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. – mondja határozottan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elmegyünk a buszmegállóba, felszállunk a buszra, majd leszállunk a buszról – mindezt úgy, hogy Matt nem szól egy szót sem, csak engem néz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarsz… végre mondani valamit? – sóhajtok fel kissé türelmetlenül.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem értem, hogy mi értelme volt együtt jönnünk, ha ő az úton egyetlen szót sem szólt, csak engem méregetett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondolkodtál azon, hogy találkozhatnánk?</div>
<div style="text-align: justify;">
Furán pislogok fel rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ami azt illeti… – beletörődötten felsóhajtok – Mikor akarnál találkozni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Holnap?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Holnap suli.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ég felé emeli a tekintetét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy értem, suli után.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem jó. Leonnal leszek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matt tekintete komorrá változik, majd gúnyos vigyor kúszik a szájára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már megint Leon… </div>
<div style="text-align: justify;">
- Korrepetál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, persze.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Segít matekból. – magyarázom neki, noha nem értem, hogy miért, hiszen nincs semmi köztünk, ami miatt magyarázkodnom kellene.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És szerinted én ezt be is veszem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Engem nem érdekel, hogy mit hiszel és mit nem, de ez az igazság.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, mindegy. – mondja türelmetlenül – Felejtsd el ezt az egész találkozós dolgot. – javasolja komolyan, majd hátat fordít nekem és gyakorlatilag faképnél hagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha nem ismerném már egy kicsit, azt hinném, hogy féltékeny… de hát miért lenne az? Egyrészt, nincs semmi Leon és köztem, másrészt nincs semmi közte és köztem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tanácstalanul nézek Matt távolodó alakja után, majd megvonom a vállamat és hazamegyek. Biztos, hogy nem fogok itt ácsorogni senki miatt…</div>
Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8744612027370008621.post-77943119901746898072017-11-26T11:21:00.000+01:002017-11-26T11:21:08.663+01:006. fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Szeptember 17., kedd</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az első óra, azaz a földrajz után ismételten az udvaron kötünk ki. Lassan már a törzshelyünké válik a kerítés melletti, kissé kopottas pad.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy fogom én kibírni a dupla irodalmat? – kérdezi nagyot sóhajtva Mel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Meglepetten nézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahogyan a többi órát?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, de… olyan uncsi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem Berger jó fej. – szólal meg mellettem An.</div>
<div style="text-align: justify;">
Épp szólásra nyitom a számat, de végül nem mondok semmit, mert a fiúk – Leon, Matt, Ralph és Max –, illetve Lara csatlakoznak hozzánk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a téma? – kérdezi Matt és lazán levágja magát mellém.</div>
<div style="text-align: justify;">
Már eleve hárman ültünk a padon, de Matt miatt kissé összébb húzzuk magunkat… Vagyis, inkább én csúszok egy kicsit An felé, hogy ne érjek hozzá Matthez. Tudom, hogy ez ostobaságnak tűnik, de Matt egyébként is mást vált ki belőlem, mint kellene… most meg itt ül közvetlenül mellettem. A lába és a karja is az enyémhez ér, így érzem a testéből kiáradó hőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bergerről volt szó. – mondja Mel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én csípem. Nagyon ott van. – vigyorog ránk sokatmondóan Ralph.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te minden tanárnőt csípsz. – jegyzi meg Matt szintén vigyorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is. Müller legalábbis nem tartozik közéjük.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na ne! Szegény Nina néni! – hülyül tovább Matt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Amúgy elég laza napunk lesz. – mondja An, majd rám néz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok és bátorítóan rámosolygok. Nem tudom, hogy miért, de valamiért az az érzésem, hogy Ant nem bírják különösebben… eddig legalábbis nem bírták. Most legalább idejönnek úgy is, hogy ő is itt van. Az persze megint más kérdés, hogy Matt szándékosan van mindig ott, ahol én – én legalábbis így gondolom. Ez mondjuk akár lehetne hízelgő is, de ilyenkor eszembe jut az, amit Annel beszéltünk és rögtön lehűtöm magam. Különben is: Leon valahogy cukibb… nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
Matt finoman oldalba lök, ezért felemelem a fejemet és egyenesen a kékes-szürkés szempárba nézek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elgondolkoztál.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vállat vonok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na és min? – kajánul elvigyorodik – Csak nem rajtam?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogy. – felelem gyorsan, nehogy kiderüljön, hogy már pedig én igenis rajta gondolkoztam – Nálad azért vannak érdekesebb dolgok is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Például? Anna barátnőd? – kérdezi gúnyosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudtommal nem tartozom neked elszámolással. – mondom sértődötten, majd felállok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenki rám néz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én… most bemegyek, úgyis mindjárt vége a szünetnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Veled megyek. – mondja An.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintok, majd otthagyjuk a többieket – és főleg Mattet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Matt húzott fel? – kérdezi An.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ennyire látszik? – kérdezek vissza csodálkozva. </div>
<div style="text-align: justify;">
Vállat von.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát… vele beszéltél utoljára, mielőtt bejöttünk…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szörnyen bosszantó egy alak. – puffogok a barátnőmnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ezután több szó nem esik Mattről, mert bemegyünk a termünkbe és nem akarjuk, hogy bárki is hallja azt, amiről beszélünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
A dupla irodalom is hamar eltelik, legalábbis nekem hamar. A többiek kissé meggyötörtnek tűnnek, de én szeretem az irodalmat, úgyhogy elviseltem volna még egy dupla órát belőle. Inkább, mint mondjuk kémiából…</div>
<div style="text-align: justify;">
Az infó terem a földszinten van, ezért lemegyünk. Az infót Lehmann tartja, aki a kosarasok edzője és nem mellesleg a tesi tanárunk is. </div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor a tanár megjelenik, Mel felsóhajt mellettem. Kérdőn sandítok rá, mire megvonja a vállát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jóképű. Szerinted miért szeretem annyira a tesit? – kérdezi vigyorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mosolyogva megcsóválom a fejemet. Úgy tűnik, hogy Melnek mindenki tetszik, aki egy kicsit is jóképű… Jelen esetben mondjuk egyetértek vele, mert Mark Lehmann valóban helyes tanár, de azért mégiscsak egy tanár…</div>
<div style="text-align: justify;">
Az infóteremben U alakban vannak elrendezve a számítógépasztalok. Annel az ajtónál lévő két asztalhoz pakolunk le úgy, hogy An ül majd a jobbomon. Néhány másodperccel később megtudom, hogy ki lesz a bal oldalamon – Matt. Komolyan, meglepődtem volna, ha nem ő ül mellém… Ezt nem nagyképűségből mondom, de akkor is valahogy sejtettem, hogy így lesz. </div>
<div style="text-align: justify;">
Csak ne lenne az az idióta önelégült vigyor az arcán…</div>
<div style="text-align: justify;">
Sokkal jobban örültem volna mondjuk Leon vagy bárki más társaságának… ehelyett megkaptam Mattet – minimum erre a tanévre. Remélem, hogy a következő évben máshová fog ülni, de addig is kénytelen leszek elviselni a társaságát. Bár… miért kellene? Az órán majd max. a tanárra, meg Anre figyelek, úgyhogy nem kell vele beszélnem egyetlen másodpercre sem… </div>
<div style="text-align: justify;">
Lehmann amúgy szintén egész jó fej, már ami az infót illeti. Tesi órám még nem volt vele, majd csak ma lesz először, ezért arról még nem tudok nyilatkozni. A mai órán még nem fogunk csinálni semmit sem, mert ugyebár ez az első óránk vele, úgyhogy szabad foglalkozás van, ezért jobb híján fellépek face-re. </div>
<div style="text-align: justify;">
Visszaigazolok azoknak, akik bejelöltek, így most már az osztályból mindenki az ismerősöm. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tulajdonképpen… egész jó az osztályunk. Igaz, hogy néhány emberrel kábé két szót sem váltottam még (lásd Rina, Lia, Jan), de összességében teljesen jó tapasztalataim vannak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel most nincs semmi sürgős dolgom, a tenyerembe támasztom az államat és úgy görgetem lefelé az oldalt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Látom, nagyon leköt. – jegyzi meg mellettem halkan Matt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem mindegy, hogy mi köt le és mi nem? – kérdezem tőle ugyanolyan halkan, de teljesen unottan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ajajj… mitől vagy ilyen harapós?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagyok harapós.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Á, dehogy. – a hangja gúnytól csöpög.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felemelem a fejemet és Matt felé fordítom. A kékes-szürkés szempár kíváncsian méreget.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért nem tudsz egy kicsit levegőnek nézni? – kérdezem végül felhúzott szemöldökkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Téged senki nem néz levegőnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha nem lennék rá totál pipa azért, mert a szünetben Ant oltotta – hozzáteszem, nem először –, akkor talán… talán még jól is esnének a szavai. De csak talán, mert ez nincs így.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor talán te lehetnél az első. – mondom kissé ingerülten, majd visszafordulok a monitor felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy könnyebb lenne, ha elmondanád, hogy mi bajod. – jegyzi meg komolyan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Anre sandítok, aki most épp zenét hallgat. Csak ezért válaszolok Mattnek, mert így legalább An nem hallja azt, amit mondani fogok. Félreértés ne essék, nem akarok titkolózni An előtt, csak… csak most talán végre kapok valami értelmes magyarázatot arra vonatkozóan, hogy Matt miért szekálja folyton Ant.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért vagy ilyen Annel? – fordulok ismét Matthez.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Milyen? Kedves? – kérdezi mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bunkó. – helyesbítek összeszűkülő szemekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagyok vele bunkó. – kéri ki magának még mindig komoran.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Á, dehogy. – ugyanúgy mondom ezt a mondatot, mint ahogyan ő mondta korábban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt most nem értem… miért kellene vele máshogy viselkednem? Nem a csajom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már nem. – csúszik ki a számon hirtelen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Matt tekintetében az érdeklődés csalhatatlan jele villan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tehát tudsz róla.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miről nem? – kérdezek vissza kissé hencegve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondjuk arról, hogy sok minden kamu, amit rólam mondanak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Például? Valójában nem jártál a fél sulival, szörnyen hűséges és jó fej vagy mindenkivel?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt mondtam, hogy „sok minden kamu”, nem azt, hogy minden. – morogja kelletlenül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd! Velem nem kell kedvesnek lenned, de… nem lehetnél legalább Annel kevésbé bunkó?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért kellene azt tennem, amire kérsz? – kérdez vissza fölényesen. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod mit? Felejtsd el! – vágom a fejéhez dühösen, noha igencsak nehezemre esik halkan beszélni, hogy ne hallják meg a többiek.</div>
<div style="text-align: justify;">
A monitort nézem, de a szemem sarkából látom, hogy Matt közelebb hajol hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha fel tudsz nekem ajánlani valamit cserébe… akkor beszélhetünk a kérésedről.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval zsarolni akarsz? – kérdezem közömbösen, de a szívem a torkomban dobog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez üzlet, szivi. Semmi több.</div>
<div style="text-align: justify;">
A csengő hangja megment a válaszadástól. Gyorsan összekapom a cuccaimat és szinte futva hagyom el a termet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az ebédszünetben kedélyesen társalgok Annel, Mellel és Ollival. A beszélgetés feledteti velem Mattet és az egész ostoba szóváltásunkat.</div>
<div style="text-align: justify;">
A következő óra angol lesz, amitől Mel ismét be van zsongva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Richter is helyes pasi. – mondja álmodozva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Alex nagybátyja is helyes pasi. – kotnyeleskedik közbe An.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mellel együtt meglepődve nézek a barátnőmre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért vagy ezen úgy meglepődve? Ezt már mondtam neked szombaton is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kényszeredetten bólintok. Az tény, hogy Jo jóképű, de azért fura belegondolni abba, hogy a barátnőm odavan a nagybátyámért…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg? – Melnek rögtön felcsillan a szeme – Hogy néz ki? Hány éves? Mik a hobbijai?</div>
<div style="text-align: justify;">
Felemelem a kezemet és hitetlenül elmosolyodom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lassabban! Oké? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne térj el a tárgytól! Infókat akarok! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól van. – beletörődötten felsóhajtok – Mit akartok tudni róla?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kezdjük talán ott, hogy…</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Angol után rajz jön Christinával, majd, mivel tesi lesz, átmegyünk az öltözőbe, mivel az egy külön épületben van. Gyorsan átöltözünk, majd bemegyünk a terembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lehmann felolvassa a névsort, majd, miután megállapítja, hogy senki sem hiányzik, azonnal elkezdjük az órát. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel jó idő van, az udvaron csináljuk a bemelegítést, azaz a tizenöt kör futást. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mellel összevigyorgunk, An pedig értetlenül néz ránk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy lehet szeretni a futást?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kikapcsol. – válaszolom vállvonogatva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Felspannol. – mondja Mel, miközben gyors copfba köti barna haját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Engem nem. Csak totál lehangol.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lehmann szól, hogy álljunk meg a pálya szélén, így követjük az utasításait. Anre nézek, aki bólint egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Menjetek csak nyugodtan! Én majd bevánszorgok a célba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos? – pillantok rá kétkedve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tuti.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor a tanár a sípjába fúj, összenézünk Mellel, majd nekiiramodunk. Egymás mellett haladunk, meglehetősen jó tempóban. Az egyik felem mondjuk szívesen lemaradna, hogy támogassa Ant, de mit tegyek, ha egyszer szeretek futni?</div>
<div style="text-align: justify;">
Igaz, hogy a futás kikapcsol, de azért észreveszem a srácok elismerő tekintetét, amikor lehagyjuk őket. Sőt, magát a tanárt is meglepjük, amikor jóval idő előtt végzünk az előírt körökkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lehmann elégedetten bólint egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezek szerint van még egy jó futónk. – állapítja meg a szemembe nézve, majd visszafordul a többiekhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mellel leülünk a pálya mellé a fűbe. Vagyis én ülök, Mel pedig elfekszik. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez jól esett. – jegyzem meg alig lihegve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, nekem is. – hirtelen felül – Nem is tudtam, hogy Lehmann-nak ilyen jó a segge! – súgja nekem oda vigyorogva, majd a fejével a tanár előbb említett testrésze felé int.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te bolond vagy! – mondom neki vigyorogva, majd oldalba lököm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is. Na jó, talán egy kicsit.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Suli után hazamegyek, tanulok holnapra, majd fél ötkor kimegyek a házunk elé, ugyanis így beszéltük meg Mellel. Ő a szomszéd faluban lakik, azaz gyakorlatilag az utca végén lévő híd túloldalán, úgyhogy nem kell sokat gyalogolnia ahhoz, hogy átjöjjön hozzánk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mellel köszöntjük egymást, majd elindulunk futni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Este az ágyban fekszek és zenét hallgatok, közben pedig felkapom a mobilomat az éjjeli szekrényről és belépek a netre, hátha történt valami érdekes azóta, hogy nem voltam fent.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mel kiírta a délutáni futásunkat, amit lájkolok, majd váratlanul üzenetet kapok – Leontól.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFySWy1q4z1Djavra0-Vt_5kl1nPRnxqNwnAjijPovgPhWqXcaaPaEJFR17UnWJDBZ4AJmJu5iRlQd6zGlyc6qCYPTRBhWVD1Ppl-pwkUjF5KGT3ZOrMtqsQINSQmcnlJFoSiSxKv-xqw/s1600/6.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="722" data-original-width="482" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFySWy1q4z1Djavra0-Vt_5kl1nPRnxqNwnAjijPovgPhWqXcaaPaEJFR17UnWJDBZ4AJmJu5iRlQd6zGlyc6qCYPTRBhWVD1Ppl-pwkUjF5KGT3ZOrMtqsQINSQmcnlJFoSiSxKv-xqw/s400/6.+fejezet.jpg" width="266" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Meglepetten olvasom el a kérdését.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ma nem sokat beszéltünk a suliban… mondjuk, nem is hiszem, hogy egyáltalán lett volna lehetőségünk beszélgetni, mert Matt folyton ott volt körülöttem. Komolyan, nem is értem Mattet… ha már itt tartunk, akkor magamat se, hogy miért hagyom magam felhúzni, különösen ilyen hülyeségek miatt…</div>
<div style="text-align: justify;">
Rövid tétovázás után válaszolok Leonnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Homlokráncolva olvasom a következő üzenetét. Úgy látszik, hogy ez a „Pisti”-dolog most már örökre rajtam marad…</div>
<div style="text-align: justify;">
Mosolyogva pötyögöm be neki a válaszomat, amire szinte azonnal meg is kapom a következő üzenetét.</div>
<div style="text-align: justify;">
A beszélgetésünk végén még mindig mosolyogva teszem le a mobilomat. Nem hittem volna, hogy Leon fel tud vidítani csupán néhány sorral… ráadásul ilyen sorokkal! </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem is értem, hogy minek foglalkozok Matt-tel, amikor itt van Leon, aki sokkal rendesebb, mint ő…</div>
Lexie B. Isaachttp://www.blogger.com/profile/14533036280223177355noreply@blogger.com0