Október 5., szombat
Épp a biológiába vagyok belemerülve, amikor csörög a mobilom. Megnézem a kijelzőt – An hív.
- Szia!
- Szia! Nincs kedved átjönni délután?
- De, szívesen átmegyek. – válaszolom habozás nélkül.
An a barátnőm, ráadásul így elszakadhatok egy kicsit a tanulnivalóktól is.
- Oké, akkor három körül várlak.
- Rendben.
Elköszönünk egymástól, majd leteszem a telefont és visszamélyedek a biológiába. Háromig még bőven van időm arra, hogy bemagoljam a leckét.
Október 6., vasárnap
- Kérdezhetek valamit? – pillantok kérdőn Jora, miután vacsora után rendet raktunk a konyhában.
- Nem. Általában megtiltom, hogy kérdezz tőlem.
Az ég felé nézek, majd vissza a nagybátyámra.
- Úgy értem…
- Tudom, hogy érted. Menjünk át a nappaliba, aztán kérdezhetsz.
- Rendben.
Miután áttelepszünk a nappaliba, Jo kíváncsian néz rám.
- Szóval? Mi az, ami annyira érdekel?
Egy pillanatra elbizonytalanodom, de végül kibököm.
- Nincs senki aki… aki tetszik neked?
Jo meglepett fejet vág és értetlenül mered rám.
- Ez most… hogy jutott az eszedbe?
Megvonom a vállamat.
- Csak úgy. – felsóhajtok – Már nyár eleje óta itt élek veled, de nem jött hozzánk semmilyen nőnemű egyed, kivéve persze Ant. Sőt, még csak nem is beszéltél soha semmilyen nőről.
- Alex… A nyár a költözködésedről szólt és arról, hogy a lehető legjobb körülményeket teremtsem meg neked azért, hogy minél inkább otthon érezd magad nálam. Eszemben sem jutott, hogy én…
- Szóval akkor miattam nincs senkid?
- Dehogy. – Jo fáradtan megdörzsöli a halántékát – Sokat dolgozom és a kevés szabadidőmet, ami akad, azt veled szeretném eltölteni.
- De… nem hiányzik melléd valaki?
Jo aranyosan elmosolyodik.
- Minek, amikor itt vagy nekem te?
Ellágyulón pislogok a nagybátyámra, noha tudom, hogy csak elsumákolta a rendes válaszadást, majd közelebb csúszok hozzá és átölelem.
- Szeretlek, Jo.
- Én is téged.
Október 7., hétfő
Amikor reggel a lányokkal odaérünk a sulihoz, a többiek épp élménybeszámolót tartanak a hétvégéjükről.
- Na és te mit csináltál, Leo? – fordul kíváncsian Ralph Leonhoz.
- Csak a szokásost. – vállat von – Gitározgattam, hogy bővítsem a repertoáromat péntekre. – mondja vigyorogva.
Ralph gúnyos grimaszt vág.
- Oh, köszi. Nagyon ari vagy.
- Tudom.
- Nemhogy te is megtanulnál egy dalt a jó Nina néninek. – mondja Matt vigyorogva, majd röhögve oldalba löki Ralphot és összepacsizik Leonnal és Maxszal.
- Szép is lenne! – Ralph elszörnyedve bámul ránk – Én soha nem fogok szerenádozni Müllernek.
- Ki tudja, hogy mit hoz a jövő? – szólok mosolyogva Ralphhoz.
- Ez az. Lehet, hogy az érettségi után sírva fogsz Nina néni lábai előtt heverni. – kontrázik rá Leon, majd rám kacsint.
- Hát, ha sikerül leérettségiznem, tuti, hogy sírva fakadok. – jelenti be Ralph nagy komolyan, majd mindannyian elnevetjük magunkat.
Megszólal a jelzőcsengetés, ezért bemegyünk az épületbe.
Fizikán megint Matt felel. Most hajlandó kimenni a táblához, sőt, kettest kap a feleletére.
Amikor visszamegy a helyére, egy pillanatra rám néz, de nekem ez a pillanat is elég arra, hogy rögtön melegem legyen.
A második órán Müller rögtön röpdolgozattal kezdi az óráját. Klassz! Még jó, hogy tanultam rá…
Biológia után jön egy nyelvtan, majd egy újabb matek dolgozatírás.
- Vélemény? – kérdezi óra végén Leon.
- Annyira nem volt vészes. Na és neked?
- Könnyebb volt, mint a múltkori.
- Igaz.
Lemegyünk az ebédlőbe, ahol az osztályunk megint az összetolt asztaloknál ül. Annel tétován összenézünk, mivel már csak Rina, illetve Matt mellett van két-két hely.
Végül Matt mellé ülünk le, vagyis én ülök le mellé, An pedig énmellém. Mattet jobban bírom, mint Rinát, úgyhogy evidens volt, hogy ezt a helyet választom.
Amikor Matt mellé telepszek, felnézem rám a mobiljából és félmosolyra húzza a száját, majd elrakja a mobilját.
- Lehet, hogy már kérdezték, de… jössz kosárra?
- Még nem kérdezték és igen, valószínűleg ott leszek.
Felhúzott szemöldökkel méreget.
- Nocsak. Leo nem kérdezte meg?
- Nem. Ez miért olyan meglepő? – pillantok rá hitetlenkedve.
Megvonja a vállát.
- Már megszoktam.
- Szerintem nincs neki előírva, hogy muszáj megkérdeznie minden egyes alkalommal.
Bólint egyet.
- Tehát akkor jössz. – állapítja meg még egyszer a nyilvánvalót.
- Igen. – elmosolyodom – Megnézem, hogy mit fogsz összebénázni.
- Köszi. – válaszol grimaszolva – Ha ezt tudom, én se kérdezlek meg.
- Tényleg? – megjátszott ijedtséggel nézek rá.
Láthatóan veszi a lapot, mert elvigyorodik.
- Tényleg.
- Az tragédia lenne. – mondom neki és közben próbálom megőrizni a komolyságomat.
- Csak nem. – mélyen a szemembe néz, mielőtt újra megszólalna – Egyébként… mit csinálsz kosár előtt?
- Még nem tudom. Ha Mel jön, akkor szerintem elmegyünk valamerre. – összehúzott szemekkel sandítok Matt-re – Miért?
- Eljöhetnél velünk a No Limits-be.
- Veletek?
- Ja. Leo, Ralph, Max és Lara lesz ott.
- Hát… oké, de megkérdezhetem Melt is?
An ma nem ér rá itt maradni, mert vendégeknek lesznek náluk, őt ezért nem kérdezem meg.
- Persze.
Egymásra mosolygunk, majd nekiállunk az ebédünknek.
Az ötödik óra egy laza etika Christinával, ahol megint játszunk, majd jön az utolsó óra, a töri, ami után Mellel együtt csatlakozunk a társasághoz.
- Ki mit kér? – néz szét a társaságunkon Ralph.
Mindenki elmondja neki a kívánságát (mindenki kólát kér, kivéve Larát, aki valami diétás koktélt kér és engem, mert én most gyümölcslevet iszok), majd megrendeli az innivalókat és ismét leül az asztalunkhoz.
Én most is Matt mellett ülök, a jobbomon pedig Mel ül. Persze nem én erőltettem azt, hogy így üljünk. Matt alapból mellém telepedett le, de én nem bánom. Igazából mindenkit bírok a társaságból, úgyhogy lényegtelen az, hogy ki ki mellett foglal helyet.
- Fúj, Lara! Hogy vagy képes meginni azt a löttyöt? – kérdezi berzenkedve Ralph, amikor megkapjuk az innivalókat.
- Sokkal egészségesebb, mint a kólád.
- Ugyan! Ezt kitől hallottad?
- Ezt mindenki tudja, Ralph.
- Kamu.
- Tényleg nem túl egészséges. – pillantok Ralphra.
Az előtte álló pohárra néz, majd megint rám.
- Komoly?
Bólintok.
- Igen.
- Én mondtam neked, hogy tele van egészségtelen cuccokkal. – mondja Lara diadalittasan Ralphnak.
Ralph kérdőn néz rám.
- Új csaj?
- Állítólag jó vízkőoldó.
Elmosolyodom, amikor Ralph rémült fejet vág. Matt is meglepetten fordul felém.
- Tényleg?
- Aha.
- Még jó, hogy nem iszok vizet. – mondja vigyorogva Ralph, majd – szokás szerint – összepacsizik a fiúkkal.
- Ettől még káros. – jelenti be Lara elégedetten mosolyogva.
- A múltkor te is kóláztál. – mondja nekem Matt olyan halkan, hogy csak én halljam.
Megvonom a vállamat.
- Néha belefér egy-egy kóla.
- Néha? Szóval ha… máskor is elhívlak, igen-t mondasz?
- A kosárra is igen-t mondtam, nem? – kérdezek vissza mosolyogva.
Matt egy darabig csak néz engem, majd elvigyorodik.
- Ez igaz.
- Szerintetek milyen esélyeink vannak a jómadarak ellen? – vált témát Max.
- Jómadarak? – kérdezem kissé értetlenül.
- A másik suli kosárcsapata. – válaszol Max.
- A Strauß gimi a nagy riválisunk. – veszi át a szót Ralph – És tudod: Strauß… stucc… vagyis madár…
- Szóval jómadarak.
- Jaja. Jövő hónapban lesz velük meccsünk. Szerintem – Max felé fordul – simán leverjük őket.
- Mintha tavaly is ezt mondtad volna. – jegyzi meg ironikusan Leon.
- Igen, és? Nyertünk is ellenük…
- De nem a döntőn, nagyokos. – vág Ralph szavába Matt.
- Részletkérdés… - motyogja Ralph, mire a többiek a fejüket rázva legyintenek egyet – De idén attól még nyerhetünk.
- Ha nem bénázod el, akkor simán. – mondja Leon, majd oldalba löki Ralphot.
- Na ne már! Most engem hibáztattok vagy mi?
- Igen, öreg. Bocs. – Matt Ralphra vigyorog, majd rám néz – A tavalyi döntőn volt jó néhány lehetőségünk, de Ralph mindig kihagyta őket, úgyhogy buktuk a meccset.
- Rossz idényem volt. – védekezik kissé erőtlenül Ralph, mire a fiúk lazán kiröhögik – Most miért? Nekem is lehet rossz sorozatom, nem?
- Neked csak az van. – mondja vigyorogva Leon.
- Elmehettek ám, ahova gondolom…
- Majd Nina néni megvigasztal. – Leon Ralphra kacsint.
Ralph duzzogva körbenéz a társaságunkon, majd a tekintete megállapodik rajtam.
- Úgy látszik, hogy csak az új csajnál vagyok nyerő.
- Ezt honnan veszed? – kérdezi vigyorogva Matt.
- Neked nem osztottam lapot, Matty fiú.
- Azt tudtad, hogy nem „új csaj”-nak hívnak, hanem van nevem is? – pillantok kíváncsian Ralphra.
- Beégtél, öreg. – mondja Leon, majd előrehajol és összepacsizik Matt-tel.
- Ja. Persze, hogy tudom, de ez így menőbb. – közli velem fontoskodva, mire megint lehurrogják a többiek.
- Ne hallgass rá! – hajol a fülemhez Matt, amitől hirtelen libabőrös leszek.
Bólintok. Szerencsére nem kell több kommentárt fűznöm ehhez az új csajos dologhoz, mert Max megint témát vált.
A No Limits után visszamegyünk a suliba, majd Mellel és Larával együtt végignézem a srácok edzését, ami után Mellel, Leonnal és Matt-tel megyek haza.
A buszról leszállva elköszönünk Meltől és Matt-től, mert ők a híd túloldalán laknak, majd Leonnal együtt továbbmegyek.
A házunk előtt még beszélgetünk egy kicsit, majd mindketten hazamegyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése